A Fradi naptára, március 19.

Közzétéve: 2024. március 19. kedd | Szerző: Szerkesztőség

Évfordulók:

42 éve született Leandro, de Almeida
123 éve született Nádler Henrik

Mérkőzéseink ezen a napon:

1905. FTC – Vienna 1:0, nemzetközi barátságos
1911. FTC – Wiener AC 2:1, nemzetközi barátságos
1916. FTC – NSC 3:1, Edzőmérkőzés
1922. FTC – III. ker. TVE 4-1, NB1
1923. Racing Santander – FTC 1-2, nemzetközi barátságos
1939. Ferencváros – Elektromos 2:0, Edzőmérkőzés
1940. Gradjanski – Ferencváros 5-1, nemzetközi barátságos
1944. Ferencváros – Kispest 2-2, NB1
1950. ÉDOSZ – Postás 3-0, NB1
1961. Győri ETO – Ferencváros 2:0, NB1
1969. Ferencváros – Kossuth KFSE 3:0, Edzőmérkőzés
1972. Komló – Ferencváros 1:0, NB1
1975. Ferencváros – FF Malmö 1:1, KEK
1977. Kaposvári Rákóczi – Ferencváros 0-2, NB1
1983. Ferencváros – DVTK 4-0, NB1
1988. PMSC – Ferencváros 1-0, NB1
1994. Ferencváros – EMDSZ-Sopron 1-0, NB1
2005. Ferencváros – Fehérvár 0-1, NB1
2011. Győri ETO – Ferencváros 1-0, NB1
2014. Ferencváros – Pápa 4-0, Ligakupa
2016. Vasas – Ferencváros 1-4, NB1
2023. ZTE – Ferencváros 1-0, NB1

Összes díjmérkőzés: 19 mérkőzés, 10 győzelem, 2 döntetlen, 7 vereség, 31-19 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:

1940. Finta Károly

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

2016. Nagy Ádám
2023. Boudjemaa, Mehdi

„Csak most tűnt ki az, hogy a bajnokcsapatunk játékmodora mennyire elüt a magyar stílustól, mennyire azonos a — bécsivel. Már e mérkőzésen is rossz vért szült a bécsiek alkudozása, kiállással való fenyegetődzése, amit azonban az IVFC. csinált a FTC.-al szemben, az minden nemzetközi udvariasságot arculcsapó botrány volt. Még ha elfogadjuk a bécsiek amaz utólagos nyilatkozatát, hogy nem csupán a biró erős pártossága, hanem főleg a pálya teljes használhatatlansága miatt szakították meg a mérkőzést, még akkor is a legnagyobb megbotránkozással kell fogadnunk az IVFC. műveletlen viselkedését. Nem tagadjuk, Ordódy bíráskodását mi is enyhének találtuk a magyar csapattal szemben, de ez még nem lehet elég ok a pálya elhagyására.” (1905 – Vienna)

„Nem tudjuk, mit mondjunk a mérkőzésről. Az bizonyos, hogy a bécsiek sokkal jobbak voltak a hírüknél, de az is bizonyos, hogy az FTC három tartalékja sokat tett az erők kiegyenlítéséhez, de azért mégsem lett volna szabad a mérkőzést ilyen alacsony gólkülönbséggel nyerni. Az, hogy mind a három gól az utolsó percekben esett, mutatja, hogy némi lazsálás folyt. Ami elvégre érthető is, az FTC nem akarja agyonerőltelni magát a szezon első harmadában.” (1911 – Wiener AC)

„A meccs sorsa már fél percnyi játék után eldőlt…” (1922 – III. ker. TVE)

„Hazaérkezett az FTC a tizenegyesek országából” (1923 – Racing Santander)

„Borús égbolt alatt állt fel a két csapat a pálya közepén. Zöld-fehér csíkos ingben fehér nadrágban a Ferencváros, piros ingben, fekete nadrágban a Kispest. Megható jelenet, amikor a két csapat megkezdi a Kossuth nóta éneklését és a 12 ezer főnyi tömeg átveszi a szép melódiát és karban zengi azt együtt a játékosokkal.” (1944 – Kispest) – Tempó, Fradi!: Kossuth halálának 50. évfordulója ekkor volt és valamennyi mérkőzésen, sporteseményen így emlékeztek a haza „atyjáról”… A mérkőzésen a fiatal Puskás Ferenc alaposan ráijesztett a Fradistákra: két bombagóljával a kispestiek szerezték meg a vezetést! Hiába támadott azután a Ferencváros, döntetlennél jobb eredményt már nem sikerült elérni.

„Az első félidőben kiegyensúlyozott volt játék. Az ÉDOSZ meglehetősen bágyadtan játszott és a Postásnak is több alkalma nyílott gólszerzésre. A második félidőben azután erősíteni tudott az ÉDOSZ. A csatársornak Kocsis és Budai lendülete szárnyakat adott…A második félidő képe alapján az ÉDOSZ ilyen arányban is megérdemelten nyert.” (1950 – Postás, NB1) – Tempó, Fradi!: 1950 januárjától már ÉDOSZ néven szerepeltünk (a kommunista rezsim örökre be akarta szántani a Ferencvárost), de az 1948/49-s „aranycsapatot” még nem szedték szét, de már elkezdődtek a besorolások mely a csapat teljesítményére is kihatott.

1975, Máté gólja

„A Malmö-i 3:1-s győzelem után a Fradisták biztos továbbjutást vártak, de belül talán óvatosak voltak egy kicsit, hiszen tudták, hogy Dalnoki Jenő 1975-ös csapata eléggé rapszodikus teljesítményre volt képes. Amin nem is lehetett csodálkozni, hiszen az akkori csapat egy átalakuló félben lévő gárda volt, idősebb, már szinte legendává vált játékosokkal (Géczi, Juhász, Branikovits) és fiatal „titánokkal” (Ebedli, Nyilasi, Rab) akik már húszévesen arra voltak hivatottak, hogy 10-15 múlva ők is legendává váljanak…Dalnoki Jenő: — Nem játszottunk jól, mégis megérdemelten jutottunk tovább, s ez nemcsak az FTC, hanem az a magyar labdarúgás sikere is. Ezért örülök különösen.” (1975 – Malmö)

„A nem túl nagyiramú, de a második félidőben már elfogadható színvonalú mérkőzésen a Ferencváros tulajdonképpen könnyedén nyert. A hazaiak ugyan igyekeztek jól megszervezni védelmüket, Földesi Ebedlit, Márton Vadot, Zentai pedig Nyilasit kísérte árnyékként – amíg bírta! De ez nem tartott túl sokáig…A látottak alapján a mozgékonyabban, kulturáltabban és ötletesebben játszó Ferencváros nagyobb arányban is győzhetett volna.” (1977 – Kaposvár)

„Akit a Fradi érdekelt (biztos, hogy a jelenlévő 12 ezer szurkoló java része ilyen volt), az annak örülhetett láthatott négy szép gólt, köztük Szokolai mesterhármasát, láthatta Ebedli mértani pontosságú indításait, Zsiborás bravúros tizenegyes védését, és természetesen Koch Robi szellemes játékát, aki sokkal többre volt hivatott, de akit a folyamatos sérülések megakadályoztak abban, hogy igazi vezéregyénisége legyen a Ferencvárosnak. A mérkőzés végén Novák Dezsőnek sem kellett feszengenie a média előtt, nyugodtan nyilatkozhatott és a 4:0 ellenére mondhatta azt, hogy bizony a helyzetkihasználás még nem az igazi.” (1983 – Diósgyőr)

„A Sopron kishitűségének köszönheti, hogy nem tudott ponttal távozni az Üllői útról, ugyanis a Ferencváros ezúttal nem remekelt, gyengén játszott. A két pont sorsát végül is egy potyagól döntötte el: A 39. percben Vanicsek már nem először indította jó labdával Zavadszkyt, aki 14 méterről egy védőtől szorongatva célozta meg a kaput. A nem túl erős lövést Babos könnyen háríthatta volna, ám olyan szerencsétlenül nyúlt a labdához, hogy az a lába között bevánszorgott a kapuba, épphogy áthaladva a gólvonalon.” (1994 – EMDSZ-Sopron)