Feldmann Gyula

Az NSC-ben kezdte pályafutását, innen volt először válogatott is. 1915-től két éven át az FTC (1915-17: 13 bajnoki) csapatát erősí­tette, majd az MTK-t (1917-22: 74 bajnoki; négy bajnokcsapat tagja; az MTK örökös tagja) választotta. 1922 és 1924 között a Makkabi Brno játékosa, majd játékosedzője volt.

Kitűnő képességű, intelligens védőjátékos volt. Nagyszerű helyezkedés, kifogástalan ütemérzék, pompás rúgótechnika és rendí­thetetlen nyugalom jellemezte a játékát. A magyar hátvédek közül ő alkalmazta először sikeresen a becsúszószerelést.

Visszavonulása után itthon (1927-28 és 1939-40: MTK) és külföldön (1922-24: Makkabi Brno, 1924-25: SV Bremen, 1926-27: Braunschweig, 1928-30: Juventus Bucuresti, 1930-31: Fiorentina (olasz B-liga bajnok), 1931-34: Palermo (1931/32: olasz B-liga bajnok), 1934-36: Ambrosiana, 1936-38: Torino, 1938-39: SK Jugoslavija,) is edzősködött.

Tóth Potya István a sógora volt, Feldmann az MTK, Tóth Potya a Fradi edzője volt. A két család egy nagy lakásban együtt is lakott.

Feldmann Gyula, Tóth-Potya István

Ilyen pikáns dolog is százévenként egyszer fordul elő… No mindennek Feldmann látta a kárát, aluszékonyságáért í­gy bűnhődött – Feldmann egykori „vallomása”:

— Egy alkalommal egy barátom emlí­tette, hogy lelküld hozzám a lakásra, egy igen tehetséges angyalföldi srácot. Megí­gértem, hogy elviszem majd próbajátékra az MTK-ba. Éppen délutáni szunyókálásomat végeztem, amikor a félénk angyalföldi fiú becsöngetett lakásunk ajtaján. Szegény jó Potya sógorom nyitott ajtót. Pillanatok alatt rábeszélte a fiút arra, hogy ne az MTK-ba, hanem az ő általa vezetett FTC edzésre menjen ki. Így halászta el előlem illetve az MTK elől sógorom a későbbi sokszoros válogatott játékossá fejlődött Turay Jóskát!

(Nagy Béla, Antal Zoltán, Hoffer József és Selmeci József í­rásainak valamint az MTK kiadványainak felhasználásával)