„Naplózárta” – véget ért a második fejezet
Naplót írni a legbensőségesebb dolog. A napló titkokat rejt, a napló igazságról mesél, a napló saját magunk. Örömök, bánatok és könnyek. Évszázadok óta sokan, sokféle indíttatásból kezdtek el napló írni. Saját magunknak, mert úgy érezzük, a jövőben szükségünk lesz saját múltunkra. Ezekkel a mondatokkal ajánlottuk a kedves olvasóknak Nagy László személyes hangvételű naplóját 2009 decemberében.
A napló közzététele honlapunk számára is hordozott újdonságot. Nagy Laci volt az első olyan olvasónk, aki megosztotta velünk az emlékeit. Azóta „bővültünk” és egyre szélesebbé vált az a kör, aki segíti a munkánkat, és segít abban, hogy minél több, és lehetőleg minél személyesebb hangvételű emlékezésekkel ápoljuk a Ferencváros dicsőséges múltját. Biztosan vagyunk abban, hogy a tényszerű adatok és a „rögzített tények” mellett fontos szerepel játszik maga a szurkoló. Ahogy ő látta, ahogy ő élte át azokat az éveket, melyeket, ha nem ápolnánk a honlapunkon, lassan a feledés homályába veszne.
Sokak szerint a múlt hamis képet festhet a jelenről. Ebben a bölcs, ókori görög mondásban van némi igazság, de csak akkor, ha a múlttal akarjuk befedni a jelen gondjait. Szerkesztőségünknek a kezdettől fogva nem ez a célja. Mi a múltat becsüljük és ápoljuk, de hisszük azt, hogy a múlt nélkül nem érthetjük meg a jelenünket. Ez is egy bölcs mondás, csak nem görög, hanem római. Persze most nem bölcsességekkel akarjuk igazolni honlapunk létét, mert azt, úgy gondoljuk, Nagy Béla, a Fradi örökös krónikása az égből felügyeli és biztat minket, hogy vigyük tovább azt a munkát, amit elkezdett, és amit nem tudott befejezni.
Reményeink szerint, nem is lehet befejezni soha, mert a Ferencváros örök. Ezért kellenek olyanok, akkor hittel és szeretettel tovább mennek a megkezdett úton, és ezért örülünk annak, hogy egyre többen gondolják úgy, hogy velünk tartanak.
Nagy Laci kezdte a sort. Amikor szerkesztőtársam először kezébe fogta az 1995-ös esztendőről írt személyes hangvételű naplót, mely még soha nem hagyta el tulajdonosának szobáját, meg is jegyezte: „ezt holnap bezárom egy páncélszekrénybe”. Úgy érezte, egy ilyen hangvételű naplót mással nem lehet pótolni. Mert naplót írni a legbensőségesebb dolog. Ráadásul a visszaemlékezések egy olyan időszakról szólnak, amit még nem dolgozott fel senki. Szerkesztőségünk is, folytatva Nagy Béla be nem fejezett munkásságát még csak 1989 őszénél tart. És bár a közelmúltunkról van szó, de mégis nagyon kevés dokumentum áll a rendelkezésünkre. Ami meg elérhető, az meg nagyon időigényes kutató munkát követel.
1996. decemberi visszaemlékezéssel bezárul Nagy Laci naplójának második fejezete. Vajon lesz folytatás? Vajon a fiók mélyéről előkerülnek újabb emlékek? A napló olvasottságának adatait ismerve, a Ferencváros múltját kedvelők igényelnék a folytatást. Ahogy szerkesztőségünk is. Egy különleges és semmivel sem pótolható anyaggal lettünk gazdagabbak. Ráadásul egy több órás videó anyag is a birtokunkban van (Laci nem csak írt, de fel is vett mindent azokból az évekből), melynek a feldolgozása még hátra van.
Köszönjük Laci, hogy naplód nyilvánosságával megtisztelted szerkesztőségünket és rajtunk keresztül a Ferencváros szurkolóit!
(Szerkesztőség)
Nagyon érdekes kortörténeti írás, örömmel olvastam a fejezeteket. Tényleg kár hogy ’98 tavasza már nincs meg…
Köszönet a szép emlékek felidézéséért!
Köszi
Nem akármilyen ez a csapat.
Laci,
Mi köszönjük. Kár, hogy nincs meg ’98 tavasza.
A múltkor kérdezted, hogy játszottunk-e a Barcával.
Utoljára ekkor:
1977.06.19., Badajoz, FC Barcelona – Ferencváros: 3-0, Ibéria kupa, döntő
Ferencváros: Dombai – Martos, Mészöly P., Bálint, Vépi – Nyilasi, Ebedli, Mucha – Pusztai, Magyar, Pogány
Csere: Kollár, Takács
Edző: Dalnoki Jenő
Számomra volt megtisztelő, hogy itt megjelenhetett az írásom. Ez az oldal hitet adott nekem, hogy nem vagyok egyedül….
Köszönöm szépen minden kedves olvasó érdeklődő figyelmét, a szerkesztőségnek meg mindazt a rengeteg munkát, aminek az eredményét élvezhetjük itt az oldalon.
Laci