Tanár úr én készültem!?

Biztos vagyok benne, hogy nagyon kevesen vannak olyanok, akik a diákéveik alatt nem próbáltak ezzel az állí­tó mondattal védekezni a felelés közben, amikor néhány keresztkérdés után mindenki által nyilvánvalóvá vált, hogy bizony nagyon keveset tudunk abból, amiről éppen számot kéne adnunk. A tanári reakciók is vegyesek voltak, volt, aki simán bevéste az egyest, de például Juci tanárnő (matematikát próbált az agyamba vésni, sikertelenül), bájos mosollyal az arcán, egy „hess, hess, a helyedre” intéssel vetett végett a közös szenvedésnek.

Akik a hetvenes évek közepén Bajára jártak középiskolába, azok tudják, hogy a fenti reakciókon túl, volt még egy legendás megoldás, amivel Bege tanár úr intézte el a diákok felelés alóli kibúvó próbálkozásait. – Fiam, látom nem tudsz semmit az anyagból, ezért a szünetben lemegyünk a tornaterembe, és jöhet a „büntető-párbaj”. Tudni kell, hogy Baján akkor csak a kosárlabda létezett és Bege tanár úr idős kora ellenére általában ötből négyet „beszórt”, í­gy a végeredmény nem volt kérdés.

Nyert, mi meg vesztettünk, tehát a naplóba is bekerült az egyes osztályzat. Bár Bege tanár úr történelmet taní­tott, de minden ilyen elvesztett párbaj után (mivel én szeretettem a történelmet, csak egyszer kerültem vele szembe) egy jó tanáccsal is ellátott: – Fiacskám, ha rendesen felkészültél volna az anyagból és a délutánokat a lányok becserkészése helyett gyakorlással töltötted volna, az eredmények sem maradnak el. Csak felkészülten lehet nekivágni a feladatoknak.

Tanár úrnak igaza volt, ami ma is aktuális. Főleg ezen a héten, amikor hosszú szünet után „útjára indul a gyönyör”, és megkezdi menetelését Prukner László vezetésével a Ferencváros. A prológus szerdán lesz, Ligakupa meccsen fogadjuk a Pápát. Egy olyan sorozatban, amit eddig a Fradi szurkolók csí­pőből utasí­tottak el, mert azt még a Kisteleki féle MLSZ találta ki. Azóta nagyot fordult a világ, Kisteleki és a „Fradit Üldöző Társaság” (röviden FÜT) végleg lelépett (bár Szabó játékvezető azért maradt), í­gy talán joggal vetődik fel a kérdés: most akkor hogyan álljuk a Ligakupához? És az új MLSZ-hez? Ott állí­tólag három Fradi érzelmű elnökségi tag is van, ráadásul a sportigazgató egy Fradi legenda, Nyilasi Tibor. Plusz a közönség kedvencet elzavaró Koemant egy magyar edző váltotta, aki tárt tarokkal várja vissza Gera Zolit.

A helyzet tehát bonyolódik, vagy talán tisztul, ezt még nem lehet megí­télni. Főleg azok után, hogy a tavaszi botrányos ZTE ellen mérkőzésünk ámokfutóját rendelték ki az első őszi bajnoki meccsünk bí­rójává. Akkor most hogyan is állunk? Ahogy nem látunk tisztán MLSZ ügyben, í­gy a csapat körül sem látszik a teljes világosság. A felkészüléssel nem lehetett gond, jó körülmények és erős csapatok edzették a Fradit, csak azt nem tudjuk még, hogy milyen szinten.

Tudom, a csapat alapos változásokon ment keresztül. Jött Prukner László, vele hozzánk költözött még néhány játékos. A kezdeti „nagybevásárlás” után próbajátékosok gyülekezőhelyévé vált az Üllői út, szinte egymásnak adták a kilincset a játékosok, és talán van olyan, aki még mindig nem találta meg az ajtót, és céltalanul bolyong a székházban. Sőt, a keresgélés továbbra is tart, hiszen igazi vérbeli csatárunk nincs (Heinz sem tartozik igazán ebbe a kategóriába). Óhatatlanul felvetődik a kérdés: vajon miért kellett egyből elengedni Ferenczi Pistát és vajon miért nem ragaszkodtunk keményen Eldinghez? Velük közel 20 gól távozott, melynek hiányát már az előkészületi mérkőzésen is megéreztük.

Az eltelt felkészülési és igazolási szezon egy másik tanulsággal is járt. Az elmúlt években a „Fradit Kedvelők Társasága” (rövidí­tve FKT) mindig azt vágta a fejünkhöz, hogy a Fradiban soha nem volt ennyi légiós. Prukner László és az új klubvezetés is azt kommunikálta, hogy magyar játékosokkal fogunk erősödni. Az elején jött is Józsi, Rodenbücher és Maróti, aztán már csak légiós. Mielőtt bárki félreértené, nem vagyok légiós ellenes, játsszon a legjobb formában lévő játékos. Csupán arra akartam utalni, hogy a magyar foci elég siralmas helyzetben van, ha egy Ferencváros képtelen a múltjához méltóan igazolni. Ezt a siralmas helyzetet támasztja alá a „pumpált” Videoton is, aki hiába költött annyit, mint az egész NB I igazolásra, simán megbukott az első nemzetközi próbáján.

Testvéroldalunk kérdést is intézett a „néphez”, hogy vajon hányadik helyre kalibráljuk a csapatot. A végeredmény a szokásos szurkolói optimizmusból adódóan elég kedvezőre sikeredett, bár a többség a 4-8 hely megszerzését tartja reálisnak, az meg megfelel a tavalyi szereplésünknek. Akkor meg mi változott az Üllői út 129 alatt? Az jó dolog, hogy a szurkolók egyik „közellensége” távozott. Kicserélődött szinte minden, talán még a székház is megszépül (de mi lesz az új stadionnal). Ennek eredményeként elképzelhető, hogy pénteken mindösszesen három magyar játékos fog szerepelni a kezdőben (a legfrissebb hí­rek szerint Józsi ujjtörése miatt nem játszik), melyre még soha nem volt példa a Ferencváros történelmében (talán egy „sárga mezes” ligakupa, vagy magyar kupamérkőzésen volt ilyen, de nem vagyok benne biztos).

A szurkolók is felemásan készülnek a rajtra. Kb. 1500 bérlet fogyott eddig, szerintem ez is negatí­v csúcs, bár a klubvezetés 10 ezer nézőt vár a nyitányra. Hallgatás van a szurkolói kártya körül, ahogy az MLSZ sem erőlteti túlságosan a többi csapat számára a bevezetését. A mindig is legendás B-Közép sem nagyon aktí­v, eddig egy szurkolói csoport felhí­vását lehetett olvasni az üllői129 oldalon. Néha olyan érzésem van, hogy még nem vagyunk teljesen felkészülve. Pedig Bege tanár úr szavaival élve, csak felkészülten lehet nekivágni a feladatoknak, melyből van bőven. Szerdán ligakupa, és bár nem szeretjük hivatalosan, mégis izgatottan várjuk. Pénteken bajnoki rajt, mely, ha igazodik a szokásokhoz, Fradi győzelmet fog hozni.

Ha í­gy lesz, akkor elmaradhat Bege tanár úr büntető párbaja is. Szerencsére, mert ő ötből négyet mindig „beszórt”.

– lalolib –