Az akarás mindig csodát tesz
Nyilatkozatok a sorsolás után:
Garami József: – A dán labdarúgás erejét mindenki jól ismeri, és azt is tudjuk, hogy a Köbenhavn a második legtehetősebb skandináv együttes. Anyagilag jól állnak, fanatikus nézők töltik meg a stadionjukat és tele vannak olyan játékosokkal, akik megjárták már Európa legnívósabb bajnokságait. 10-11 játékos játszott már a Bundesligában, az angol, a spanyol, és a holland bajnokságban. Több légiósuk is nemzetközi szinten jegyezett, válogatott játékos, elég csak Mykland és Zuma nevét említeni. Jó csapatról van tehát szó, amely nagyon nehéz feladat elé állít bennünket. Két éve az Ajaxot kiverték az UEFA Kupából, most pedig 3 percen múlt, hogy a Glasgow Rangers ellenében kiharcolják a hosszabbítást a BL-selejtezőben. Rabóczki Balázs személyében van egy jó kapusuk, aki nagyon sokat fejlődött az elmúlt években. Remélem, hogy most néhányszor mellényúl majd, de ahhoz persze kapura kell majd lőnünk….
Kriston Attila: – A Liverpoolt és a Herthát szerettem volna elkerülni, ez sikerült is. Az első meccsen legalább döntetlent kell elérnünk, hogy aztán az Üllői úton kiharcolhassuk a továbbjutást, és elhozhassunk a közönségünknek egy még nagyobb csapatot.
Aleksandar Jovic: – Ha kiejtjük a Köbenhavnt, akkor elmondhatjuk, hogy komoly európai csapat vagyunk.
Rabóczki Balázs: – Egy magyar csapatnak semmilyen szempontból nincs esélye egy dánnal szemben!
Nyilatkozatok a mérkőzés előtt:
Hans Backe (az FC Köbenhavn szakvezetője): –– Kétszer is láttuk élőben a Ferencvárost, amelyről tudjuk, hogy még veretlen a magyar bajnokságban. Ezenkívül azt is tudjuk, hogy most tért vissza legjobb csatáruk Tököli Attila személyében. Intő jel lehet a számunkra, hogy a Ferencváros eddig nagyon kevés gólt kapott, azaz nyilvánvalóan kitűnő védelemmel rendelkezik ellenfelünk. De nálunk is ott van „leghátul” Rabóczki Balázs, aki jó formában van az utóbbi időben. Nyerni szeretnénk, hiszen akkor nagyon kedvező helyzetből várhatnánk a visszavágót. Nem lesz könnyű!
Rabóczki Balázs (a dánok magyar légiósa): – – Nagy élmény lesz újra magyar pályán futballozni. Szerdán egy jó formában lévő Ferencváros és egy rossz formában lévő Köbenhavn csap össze, ennek ellenére bizakodva várom a mérkőzést. Kicsit gödörben vagyunk a Glasgow elleni vereség óta, de a Fradi elleni kupameccs egy jó alkalom arra, hogy kilábaljunk onnan.
Garami József: – Ez lesz az első olyan hazai meccsünk a szezonban, amikor végre a szurkolóink előtt léphetünk pályára, ez óriási plusz hajtóerőt jelent a játékosoknak. A dánok nagyon erős, szervezett csapattal rendelkeznek. Hihetetlenül gyorsan játszanak és a csatáraik, valamint a védőik is kitűnően fejelnek. Jó lenne, ha itthon nem kapnánk gólt és nyernénk, de az igazat megvallva egy 5-4-es győzelemnek is tudnék örülni. Bízom benne, hogy sokan kijönnek biztatni minket, közönségünk támogatása megsokszorozná az erőnket. Mindent el fogunk követni azért, hogy nyílt legyen a visszavágó. Azt kértem az edzés után a játékosoktól, hogy mindenki úgy hajtsa végig a 90 percet, hogy a lefújás után, az eredménytől függetlenül emelt fővel jöhessünk le a pályáról.
A mérkőzés:
Ferencváros – FC Köbenhavn: 1-1 (1-1)
Üllői út, 6.715 néző, vezette: Jaroslav Jara (Holub, Zlamal – csehek)
Ferencváros: Szűcs L. – Vukmir, Dragóner, Kiss Gy. – Kriston, Lipcsei, Zováth, Szkukalek – Gera (Rósa D. 60.), Tököli (Sasu 46.), Leandro
szakmai igazgató: Garami József
FC Köbenhavn: Rabóczki – Tobiassen, Zivkovic, Albrechtsen, Rooba – Nörregaard, Nielsen, Mykland, Röll Larsen – Santos (Pettersson 83.), Jonsson (Möller 73.)
vezetőedző: Hans Backe
Gól: Kriston (38.), illetve Jonsson (1.)
Sárga lap: Rósa D. (77.) illetve Mykland (69.), Nielsen (75.)
Eljött az a pillanat, amire hónapok óta vártak a ferencvárosi szurkolók: ismét jegyet válthattak az Üllői úti stadionba. Ha mindez a tortúra, a „szurkolók kiéheztetése évekkel ezelőtt történik, ezen a szerdán a pénztárak előtt kígyózó sor vége valahol a Nagyvárad téren van.
Ám túl sok minden történt, ami miatt sok fradista nem érzi magáénak ezt a mai Ferencvárost. Sokkal inkább ezzel, és nem a szitáló esővel magyarázható, hogy bántóan kevesen ültek az Üllői úti stadion lelátóján. Akik viszont kijöttek, torkuk szakadtából buzdították a Fradit, énekelt, tombolt a lelátó népe, aztán egyszer csak csönd lett. Úgy kezdődött a meccs, mint az olcsó horrorfilmekben – egy gyilkos lövéssel. Tody Jonsson, a dánok játékosa majdnem a stadion előtti buszpályaudvarról eresztett meg egy löketet, amely előbb Szűcs Lajost, majd a nézőket lepte meg. Sokkoló pillanat volt, és a bekapott gól, ahogy az ilyenkor lenni szokott, teljesen összezavarta a Ferencvárost.
E zavar közepette sokáig meglehetősen egyenlőtlen küzdelmet láthattak a nézők, és bizony már a tizedik percben fütty harsant a lelátón, hogy aztán nem sokkal később már huhogás váltsa fel (lám, a primitívséget lehetetlenség száműzni…). A Fradit így ismét megbüntetheti az UEFA a szurkolói magatartásért, hiszen ha a korántsem alvajáróként mozgó Santos Alvaróhoz került a labda, máris jött az ütemes hu, hu, hu, és a hangosbemondóban már arra figyelmeztettek, ha a rasszista megnyilvánulás nem marad abba, akkor a cseh bíró félbeszakítja a találkozót…
Képtelenek volt felpörögni a zöld-fehérek, a dánok nyugodtan és olykor veszélyesen közelítették meg a magyar csapat kapuját. A Fradi-sokk csaknem 25 percig tartott, amikor mintha csak felpofozta volna valaki a magyar csapat tagjait, küzdeni, futni, hajtani, mi több, futballozni kezdtek. Szó sem volt itt látványos feltámadásról, ám kétségkívül győzni akaró, harcos csapatot láthattunk az első félidő hajrájában. Talán a dánok is túlságosan megnyugodtak, holott nekik tiltva van az ilyesmi. És nem túlzás ez, az 1992-ben a két ősrégi dán klubból alakult FC Köbenhavn alapító okiratában egyebek között az a mondat szerepel: látványos, gólra törő játékkal kell kiszolgálni a szponzorokat és a szurkolókat.
Úgy bizony, a dán fiúknak kötelességük mindig és mindenhol sziporkázni.
És ők tudják is ezt, hiszen a Budapestre őket elkísérő mintegy száz drukker is végigtapsolta és -énekelte az első félidő nagy részét. Akkor maradtak csendben, amikor Kriston Attila megcsinálta a cselsorozatát, és lőtt gólt. Bizony, a szélső volt az, aki fizikálisan is felvette a versenyt az ellenféllel, ám ezúttal nem faltörő kosként, sokkal inkább trükkös futballistaként láthattuk: három apró csel a dán tizenhatosnál, aztán jobb cipőorral lapos lövéssel bezúdította a labdát a jobb alsóba. Ettől aztán még jobban belelendült a Fradi, és a hajrá már egyértelműen a magyaroké volt. Gera Zoltánt képtelenek voltak szabályosan szerelni a Köbenhavn védői, azok a futballisták, akik között és mellett valósággal eltörpültek a vékonydongájú magyar csatárok…
A folytatásban teljesen új csatársorral próbált rohamozni a Ferencváros. Mind Tököli Attilát, mind Gera Zoltánt sérülés miatt kellett lecserélnie Garami Józsefnek, és ez már jelezte, hogy nehéz, roppant nehéz második félidő vár a zöld-fehérekre. Tudniillik bármennyire is jó csapat (főleg a mi szintünkön…) az FC Köbenhavn és játékosai között ott van az az Erik Mykland, a Fraditól mégis-csak azt várta mindenki, aki a magyar csapat sikeréért szorított, hogy előnyt szerezzen a visszavágóra.
A második félidő elején bizony a dánok álltak közelebb ahhoz, hogy megint vezessenek.
Újra csak visszafogottan kezdett a Ferencváros, és ismét magabiztosabbnak tűnt a dán együttes. Ám az akarat ezúttal is „csodát tett” a Fradival, ami ebben az esetben azt jelentette, hogy a magyar együttes helyenként egyenrangú partnernek bizonyult. Sőt akár újra bevehették volna Rabóczki Balázs hálóját, ám Marius Sasu bizony nem Gera Zoltán és nem Tököli Attila – kimaradtak hát a lehetőségek (nem volt sok…), és újra csak izgulni kellett a dán akciók miatt.
A döntetlen, ez az 1–1 életveszélyes eredmény, a Köbenhavn 42 ezer néző befogadására alkalmas fedett, ultramodern stadionjában pokolian nehéz visszavágó vár a zöldekre. Ráadásul otthon, Koppenhágában ott van kifüggesztve az a bizonyos alapító okirat, amely a látványos, gólra törő játékra kötelezi a dánokat…
Percről percre
1. perc: Parádés góllal kezdődött a mérkőzés: a dánok végezhettek el jobb oldalról bedobást, Leandro belepiszkált a labdába, amely így a kaputól 28 méterre helyezkedő Tody Jonsson elé pattant. A dán csatár váratlanul ballal kapura bombázott, Szűcs Lajos hiába vetődött, nem érhette el a káprázatos ívben a kapu jobb felső sarkába vágódó labdát. 0–1
25. perc: Az első hazai helyzetet jegyezhettük fel, amikor Lipcsei szerzett labdát a dán térfél közepén, Tökölihez passzolt, ő Gerát játszotta meg a balösszekötő helyén, a támadó ballal, erőtlenül megeresztett lövése után Rabóczki biztos kézzel harított.
28. perc: Mykland játszotta meg Tody Jonssont a tizenhatos bal oldalánál, a támadó ismét meglendítette a korábban már megcsodált balját, lövése azonban a kapu közepébe tartott ezúttal, Szűcs Lajos pedig résen volt.
32. perc: Gera két remek csellel dolgozott ki magának lövőhelyzet, és 18 méterről ballal lőtt, és bár Rabóczkinak ekkor már jóval nehezebb dolga volt, mint korábban, mindazonáltal sikerült hárítania.
38. perc: A kiszámíthatatlan mozgású Kriston Attila a vendégtérfél közepén előbb kiosztott egy kötényt, majd elvitte a labdát három fehérmezes között, aztán nemes egyszerűséggel 14 méterről cipőorral – a hiába vetődő Rabóczki mellett – a kapu jobb oldalába lőtt. 1–1
54. perc: Tody Jonsson vezette keresztbe a labdát, elkocogott az alapvonalig, balról centerezett, érkezett mélységből Nörregaard, aki az ötös vonaláról, futtából a jobb kapufa mellé fejelt. Égen-földön nem volt körülötte hazai játékos…
69. perc: Tobiassen legalább 30 méterről középről végzett el szabadrúgást, a kegyetlen erejű lövést Szűcs Lajos a mezőnybe öklözte.
71. perc: Tody Jonsson kapott nagyszerű indítást a jobb oldalon, a támadó beadása után Mykland mellel játszotta meg Röll Larsent, aki futtából, 16 méterről sistergős lökettel kínálta meg Szűcs Lajost, a kapus lábbal hárította az elsőre háríthatatlannak hitt kísérletet.
78. perc: Ismét Röll Larsen lövését védte Szűcs Lajos, az előzőnél még nagyobb bravúrt bemutatva, a labda kipattant, Vukmir nem tudott felszabadítani, így Nörregaard lövést mímelve Santoshoz adott, az ő próbálkozásába Dragóner belevetődött, a hatalmas kavarodás végén pedig a védőről az alapvonalon túlra pattant a labda.
Fény és árnyék
Albert Flóriánt, a Császárt régen láthattuk az Üllôi úti stadion gyepén. Most odasétált kezdés elôtt a kispadok elé és egy gyönyörű szobrot adott Lipcsei Péternek. Tapsolt a publikum, tapsolt a Császárnak és tapsolt Lipcsei Péternek, aki Fradi mezben, több mint 400 tétmeccsen vett részt. Nagy kérdés, eszébe jutott-e Albert Flóriánnak, hogy egyszer még 1969-ben ô is pályára lépett a dánok ellen, amelynek súlyos térdsérülés lett a vége.
Megint a huhogás, és megint jönnek majd az UEFA ejnye-bejnyéi. És ha csupán dorgálásról lenne szó, még akkor sem lehetne szó nélkül elmenni a rassziszta megnyilvánulás mellett. A Ferencváros amúgy is a fekete bárányok közé tartozik az európai szövetségben, amelynek vezetôi odafigyelnek a magyar csapat szurkolóinak minden megmozdulására. Félô, hogy a szerdai huhogás után újabb retorziók jönnek – felesleges volt kihívni a sorsot, a Fradi szurkolóinak sikerült…
httpvh://www.youtube.com/watch?v=SvRVcwZpPqA
Nyilatkozatok:
Garami József: „Az első percben kapott gól megfogta a csapatot, ám az első félidő végén már mi vezethettünk volna. A sérülések miatt cseréltem, de a csatárhiány éreztette a hatását. A nagy iram miatt több volt a pontatlanság a játékunkban, és tudom, a koppenhágai visszavágóra nagyon össze kell szedni magunkat…”
Hans Backe: „Mindenképpen gólt akartunk rúgni az első mérkőzésen, és végül ez sikerült is. A célunkat elértük, a továbbjutás természetesen otthon dől el, de Koppenhágában mi vagyunk az esélyesek.”
Kriston Attila: – Remek labdát kaptam a Leótól, majd csináltam két cselt, és lábujjheggyel még épphogy el tudtam „lőni” a labdát. Ha kicsit vicces akarok lenni, akkor úgy fogalmaznék, hogy a hosszabb szóló végén már olyan homályos volt a szemem, hogy alig tudtam követni a kapura tartó labdát. Sokszor próbálok bekapcsolódni a támadásokba, de nem mindig így sikerül… Nagyon kellett ez a gól, hiszen a dánok gyorsan vezetést szereztek, emiatt egy kicsit lelkileg összetörtünk. Nem ilyen kezdésre számítottunk, az volt az előzetes terv, hogy a széleken „húzzuk” meg, és a beadások után próbáljuk meg zavarba hozni a dánok védelmét. Ez volt, hogy sikerült, volt, hogy nem, de az első félidő második felében jól működött ez a taktika. A legnagyobb nehézséget az okozta a mérkőzésen, hogy sokszor kerültek mögénk a dánok, ehhez kellett a mi figyelmetlenségünk is. Remélem – ha Dániában zártan védekezünk, és abból veszélyes kontrákat vezetünk – kiharcoljuk a továbbjutást.
(Az nso.hu és a Ferencváros hivatalos honlapja alapján)
Vélemény, hozzászólás?