2003.XI.22. MTK Hungária – Ferencváros: 1-1

Dragóner Attila pontot mentett

„Óvatos első félidőt láthatott a közönség, bár ebben az időszakban mi vezettünk” – „A szünet után feljavultunk, és Dragóner fejes gólja után azt hittem, győztesen távozunk”

MTK Hungária – Ferencváros: 1-1 (1-0)
Hidegkuti stadion, 4.000 néző, vezette: Ábrahám Attila (Georgiou, Tompos)

MTK Hungária: Végh -– Molnár Z., Komlósi (Zabos 46., Pisont 79.), Juhász R., Füzi – Zavadszky, Pusztai, Jezdimirovic, Rednic (Czvitkovics 79.) – W. Silva, Illés
vezetőedző: Egervári Sándor

Ferencváros: Szűcs L. – Vukmir, Dragóner, Kiss Gy. – Kriston, Zováth, Lipcsei, Leandro – Rósa D. (Sasu 56.), Gera – Tököli
szakmai igazgató: Garami József

Gól: Illés (20.) illetve Dragóner (67.)
Sárga lap: Pusztai (27.)

A kivonulásnál a játékoskijáróban megjelent egy világsztár futballista. Egy klasszis, egy olyan csatár, aki a világ bármely együttesébe befért volna a Botafogótól a Fiorentinán át a Milanig. Nem túlzás ez Sándor Károllyal kapcsolatban, de Csikar ragaszkodott az MTK-hoz, itt lett belőle közönségkedvenc. Olyan egyéniség, aki immár néhány nappal 75. születésnapja előtt is közönségkedvenc a Hungária körúti stadionban. Szóval, a nyirkos időben egyszer csak kisétált az öltözőből, odaadta a kalapját Fülöp Ferenc klubigazgatónak, és meghatottan vette át a 75-ös számú kék-fehér dresszt, majd végezte el a kezdő rúgást.

Gera Zoltán, akinek rendbe jött a válogatott meccsen összeszedett sérülése, gyorsan főszerepet kaphatott volna, ám egy gyors vendégakció végén a 16-oson belül meglehetősen furcsa szerelési kí­sérlet nyomán esett a földre, de Ábrahám Attila továbbot intett. Csakúgy, mint nem sokkal később Molnár Zoltán ellen – ugyancsak a büntetőterületen belül – elkövetett furcsa becsúszás után. Itt is, ott is elmaradt a tizenegyes, de ez a tény sem paprikázta fel igazán a főszereplőket. Meglehetősen egysí­kú futballt láthatott a publikum, rengeteg technikai hibával és sok-sok eladott labdával. Aztán jött egy gól. Furcsa találat volt, annyi szent, és már szálltak is az ég felé a kék és fehér lufik, ölelte egymást boldogan az MTK-tábor. A Fradi megpróbált nagyobb sebességre kapcsolni, de valahogy nem érezték az ütemet a ferencvárosiak. A közönség mégsem unatkozott, mert hol a kék-fehér, hol pedig a zöld-fehér tábor szidta kórusban Ábrahám Attilát, aki nem élete csúcsformájában vezette az amúgy nem túl nehéz mérkőzést. A hajrára aztán felpörögtek az események, a tehetséges csatárból védővé avanzsáló Juhász támadóerényeit csillogtatva ziccerlabdával hozta helyzetbe Tököli Attilát, aki elhúzott a kapujából kifutó Végh mellett, majd hibázott… Tökölivel kapcsolatban meg kell jegyezni, nem találja helyét a pályán, mintha önbizalomhiánnyal küszködne. Visszatért a Fradiba – de nem ugyanaz a Tököli, aki a botrány előtt zöld-fehér szerelésben rúgdosta a gólokat. Hogy mikor talál magára, és hogy ezt a Fradiban teszi-e avagy eladják őt, ahogy a háttérből hallani, azt most még nem tudni. Mint ahogy az is érdekes lehet, hogy a télen milyen változások várhatók a legutóbbi bajnoknál, lesz-e szövetségi kapitány Egervári Sándorból (amire jelentős esélye van…), és akkor jön-e Lőrincz Emil meg a kihelyezett bodajki légió.

A második félidő futballt hozott, annak persze a magyaros változatát, de a jobbik fajtából! A két csapat egyértelműen a győzelemre tört, és ez ekkor már érdekes, helyzetekben bővelkedő folytatást hozott. Előbb az MTK veszélyeztetett többet, aztán fokozatosan átvette a játék irányí­tását a Ferencváros. Igaz, ehhez kellett Garami József cseréje is. Marius Sasut küldte pályára a zöldek mestere, és a román csatár ezúttal sokat és veszélyesen mozgott. Jöttek előre a vendégek, és egyre hangosabb lett az addig jobbára visszafogottan szurkoló Fradi-tábor. Hát még amikor Dragóner látványos fejes góllal egyenlí­tett! Az MTK ezekben a percekben ijedten futballozott. Ekkor egyértelműen kiegyeztek volna az ikszszel a hazai drukkerek (ami persze aligha jelenthetett igazi örömet egy Fradi elleni hazai derbin…), ám a hazai kedvencek a hajrában újra megrázták magukat. Volt egy olyan perc, amikor minden megfordult, és csak Szűcs Lajos egy perc alatt bemutatott két bravúrján múlott, hogy nem megint a kékeknél volt az előny. Drámai perc volt az, előbb Illés Béla fejesét, majd Zavadszky Gábor erős lövését hárí­totta az FTC kapusa, aki addig jobbára csak közeli szemlélője volt a találkozónak.

Végül maradt az igazságos döntetlen, s mindez azt jelenti, hogy a magyar labdarúgás újabb szomorú hete után talán csak igazán egy városban örülhetnek felhőtlenül: mégpedig Siófokon. A két pesti nagycsapat döntetlenje ugyanis azt jelenti, hogy az amatőr Balaton FC vezet egy körrel a pontvadászat idei vége előtt a mi dédelgetett profijaink előtt…

Percről percre

20. perc: Rednic jobb oldali szöglete után Szűcs Lajos csak kitenyerelni tudta a labdát. Pusztai egy átvétel után a balösszekötő helyéről, 14 méterről, jobb lábbal, kapura lőtt, és a labda a középen álló Illés jobb lábáról a bal felső sarokba vágódott. 1–0
24. perc: Leandro középről, 21 méterről végezhetett el szabadrúgást, ballábas csavarása után a bal felső sarok felett hagyta el a labda a játékteret.
45. perc: Juhász Roland középen 30 méterről röviden adott haza, Tököli elvitte a labdát a kapujából kifutó Végh mellett, a büntetőterületen belülről, a jobbösszekötő helyéről 14 méterről, jobb lábbal kapura gurí­tott, ám a visszafutó Juhász a gólvonal előtt becsúszva szögletre mentett.

52. perc: Lipcsei a jobb oldalról jól adott középre, a hosszú oldalon érkező Tököli pedig öt méterről a jobb felső sarok fölé fejelte a labdát.
67. perc: Lipcsei jobb oldali szögletére Dragóner és Juhász emelkedett középen, a Ferencváros védője nyerte végül a párviadalt és nyolc méterről a bal sarokba bólintotta a labdát. 1–1
77. perc: Zavadszky a balösszekötő helyéről, 17 méterről, bal lábbal, kapura lőtt, Szűcs vetődve hárí­totta a jobb alsó sarokba tartó labdát.
83. perc: Molnár a jobbösszekötő helyéről, mintegy 25 méterről í­velt kapu elé, Illés teljesen egyedül érkezett, öt méterről kapura fejelt, Szűcs azonban bravúrral védett. Nem szabadult fel azonban a Fradi kapuja, mert érkezett Zavadszky, 13 méterről, jobb lábbal, lőtt, Szűcs pedig szögletre mentett.

Fény és árnyék

Ritka, ha az ember magyar pályán világklasszist ünnepelhet, aki, mondjuk, nem spanyol, német vagy angol származású, hanem a mi fiunk. Bár egy 75 esztendős úrra „a mi fiunk” kifejezés aligha illik, de Sándor Csikar bizony, legyen akár százéves is, örökifjúnak számí­t. Olyan sportembernek, akit még a Ferencváros szurkolótábora is vastapssal köszönt. Szép jelenet volt, figyelmes gesztus.

Érdemes lenne megkérdezni az illetékesektől, miért van szükség már-már háborús készültségre az MTK–Fradi meccs előtt. Miért kell a meccsre induló kisgyerekek, fiúk, unokák kezét szorongató drukkereknek marcona lovasrendőrökkel szembetalálkozniuk a Hungária körút sarkán, amikor lassan már néző sem lesz a lelátókon. Fő a biztonság, de azért ezt is át kellene értékelni…

httpvh://www.youtube.com/watch?v=IrqJwqx-WxU

Nyilatkozatok:

Egervári Sándor az MTK vezetőedzője: – Óvatos első félidőt láthatott a közönség, bár ebben az időszakban mi vezettünk. Sajnos a folytatásban éppen akkor kaptunk gólt, amikor már kezdtem magabiztosabbnak érezni a csapatomat. A hajrára ismét felpörögtünk, de Szűcs Lajos kiváló teljesí­tményt nyújtott.

Garami József a Ferencváros szakmai igazgatója: – Jól kezdtünk, de szerencsétlen gólt kaptunk, s a fiúk ebben az időszakban többet hibáztak. A szünet után feljavultunk, és Dragóner fejes gólja után azt hittem, győztesen távozunk. A végén az MTK-nak is voltak lehetőségei, ezért reális eredmény született.

Dragóner Attila: – Reálisnak tartom a döntetlent, hiszen itt is-ott is voltak helyzetek. Szerencsére sikerült betalálnom, Lipcsei Peti remek szögletébe csak bele kellett „szaladnom”. Egy-két, az MTK 16-osán belül történt esetet mindenképpen visszanézek majd videóról.

(Az nso.hu és a Ferencváros hivatalos honlapja alapján)