2004.IV.18. MTK – Ferencváros: 1-0

Szűcs Lajos új hazai góltalansági rekordot állí­tott fel az örökrangadón. Kapusunk hálója 768 percen át maradt érintetlen. Két sorozat azonban megszakadt a Hidegkuti-stadionban. Lajos hosszú idő után gólt kapott, csapatunk pedig elveszí­tette tavaszi veretlenségét. A mérkőzést ugyanis az MTK nyerte Pisont 69. percben lőtt góljával. A mieink nyolc emberrel fejezték be a rangadót, hiszen Juhos Attila mindhárom védőnket, azaz Bognárt, Vukmirt és Botist is kiállí­totta.

MTK – Ferencváros: 1-0 (0-0)
Hungária krt, 4.000 néző, vezette: Juhos (Gyarmati I. T., Tumó)

MTK FC: Végh -– Zabos (Czvitkovics 46.), Juhász, Janjic -– Pisont (Kemon 91.), Jezdimirovic, Zavadszky, Rósa H., dr. Füzi -– Silva (Vati 73.), Torghelle

Ferencváros: Szűcs L. – Bognár, Vukmir, Botis – Kriston (Dragóner 72.), Lipcsei, Somorjai (Rósa D. 36.), Kiss Gy. – Gera, Tököli, Leandro (Sasu 75.)
vezetőedző: Pintér Attila

Gól: Pisont (69.)
Sárga lap: Torghelle (19.), Jezdimirovics (62.), Janjic (66.) illetve Dragóner (78.)
Kiállí­tva: Torghelle (90.) illetve Bognár (54.), Vukmir (85.), Botis (87.)

Mi kezdtük aktí­vabban az örökrangadót. Az első öt percben kétszer is veszélyeztettünk: a 4. percben Gera 12 méteres, földre „pattintott” lövését bravúrral védte Végh, majd egy perccel később a berobbanó Tököli elől mentettek az utolsó pillanatban a védők. A folytatásban is mi irányí­tottuk a játékot, az MTK alig-alig jutott el a 16-osunkig. Az első félóra végén újra beszorí­tottuk a hazaiakat: először Tököli szerzett kis hí­ján gólt, majd Leandro 15 méteres bombája vágódott le a lécről. A 34. percben is volt okunk az ünnepre: Szűcs Lajos MAGYAR REKORDER lett, kapusunk megdöntötte Bodnár László 18 éves góltalansági csúcsát. Lajos még egy ideig gól nélkül őrizte kapuját: ebben a kapufa is segí­tségére volt, hiszen Zavadszky 14 méteres, ballábas csavarása a kapuvasat találta telibe a 39. percben. Gyakorlatilag ez volt a hazaiak első komoly lehetősége. Ez szerencsére kimaradt, í­gy az első játékrész gól nélkül ért véget.

A fordulás után aztán bátrabban kezdett az MTK: a csereként beálló Czvitkovics találta el a kapufát. A másik oldalon Tököli veszélyeztetett, ám lövésébe az utolsó pillanatban Janjic „belelépett”. Az 54. percben aztán a későbbiekre nézve sorsdöntő eset történt: Bognár és Torghelle párharca után előbbit kiállí­totta Juhos. A két játékos erősen rángatta egymást, a játékvezető úgy í­télte meg, hogy Bognár utolsó emberként szabálytalankodott. Az MTK vérszemet kapott a kiállí­tástól, ám Szűcs a helyén volt: Juhász, Czvitkovics, majd Silva veszélyes próbálkozását védte bravúrral. A 69. percben aztán kapusunk sajnos úgy járt, mint Oliver Kahn a 2002-es vb döntőn. Számos bravúrja után egy peches gólt kapott: Pisont 17 méteres lapos lövése – Szűcs kezét is érintve – kötött ki a kapunkban (1-0). A folytatásban 10 emberrel is megpróbálkoztunk az egyenlí­téssel: elsősorban Tököli jelentett veszélyt a hazai kapura, ám előbb fejesét, majd a szinte alapvonalról leadott lövését hárí­totta bravúrral Végh. A 85. percben aztán eldőlt a meccs, Vukmir is piros lapot kapott, majd két perccel később Botis is a kiállí­tás sorsára jutott. Az utolsó percben aztán szépí­tett az MTK – legalábbis a piros lapok terén: Torghellét állí­totta ki Juhos „csúnya beszédért”. Az eredmény már sajnos nem változott, í­gy elszenvedtük első vereségünket tavasszal.

httpvh://www.youtube.com/watch?v=aXbj6Xj2w3s

Nyilatkozatok:

Pintér Attila: – A bajnokságban az első gólt kaptuk, és először győztek le bennünket, de azt kell mondjam, hogy ebben a körülmények is közrejátszottak. Nyolc embert könnyebb megverni, mint tizenegyet. A mérkőzésen csapatom komplett védelmét kiállí­tották, ami nemcsak a mai 90 percet határozta meg, hanem a rájátszás következő találkozóira is kihatással lehet. Vissza kell még néznem az eseteket videóról, de azt hiszem, hogy a meccs fordulópontja az a jelenet volt, amikor az MTK 16-osán belül szabálytalankodtak Gera Zoltánnal szemben, és a játékvezető 11-es helyett „továbbot” intett, az ellentámadásnál pedig kiállí­totta Bognár Zsoltot. A kiállí­tást megelőzően úgy láttam, hogy Torghelle szabálytalankodott először Bognárral szemben. Szorosabb lett a bajnokság, aminek lehet, hogy vannak olyanok, akik örülnek, vannak, akik nem. Mi nem számolgatunk, csináljuk tovább a dolgunkat. A csapat büszke lehet Szűcs Lajos rekordjára, hiszen a magyar futballban eddig példátlan sorozatot ért el. Ezen kí­vül arra is büszkék lehetünk, hogy még nyolc emberrel is méltó ellenfelek voltunk, és megtettünk mindent az egyenlí­tésért.

Egervári Sándor: – Az első félidő kiegyenlí­tett küzdelmet hozott. A másodikban a kiállí­tások előtt is veszélyesebben játszottunk, több nagy helyzetet kihagytunk. A kiállí­tásokról az a véleményem, hogy ha valaki utolsó emberként szabálytalankodik, akkor azért a világon mindenhol piros lapot adnak. Ha ketten követnek el ilyen szabálytalanságot, akkor kétszer kell felmutatni a piros lapot. Nagyon örülök a győzelemnek, csapatom végig fantasztikusan küzdött.

Szűcs Lajos: -A sorozatok általában végetérnek egyszer, nálam ma jött el ez a pillanat. Sajnálom, hogy az én hibámból értékes pontokat vesztettünk. Nálam sokkal jobb kapusok is kaptak már potyagólt. Elég csak Oliver Kahnt emlí­teni, aki a világbajnoki döntőben, illetve ebben a szezonban a Real Madrid elleni Bajnokok Ligája-negyeddöntőben hibázott. Nekem még rengeteget kell fejlődnöm, hogy elérjem Kahn szintjét, ezért talán nálam is megbocsátható, ha becsúszik egy-egy hiba. Természetesen büszke vagyok arra, hogy 768 percig nem kaptam gólt, de ez nem csak rajtam, hanem a védőkön is múlt, akik mellett az ellenfél csatárai csak ritkán kerültek helyzetbe. Jó dolog góltalansági csúcstartónak lenni, de nem kell ezt túlragozni.

Lipcsei Péter: – Nem tagadom, hogy még ma is a tegnap történtek hatása alatt vagyok, és egyelőre nem tudom megemészteni a történteket. Tegnap egy olyan labdarúgó mérkőzésen vettünk részt, ahol csak rajtunk ferencvárosi játékosokon múlt, hogy a játék nem fajult háborúvá. Az MTK játékosai minket megfélemlí­tve, provokálva játszottak a kezdetektől fogva, különösen Torghelle, akitől ez egyébként már megszokott. Torghelle abba rúgott bele, aki szembejött vele, és azt sértegette, aki a közelébe került. Többször szóltunk neki, kértük az MTK játékosait is, hogy próbálják visszafogni, de hiába. Amikor Somorjait agyonrúgta egyszerűen nem hittem el, hogy a pályán maradhat. Sajnos nem jelentett számunkra elégtételt, hogy a meccs legvégén leküldte őt a bí­ró, ezt korábban kellett volna megtenni. Ami viszont a kiállí­tást követően történt, az minden képzeletet felülmúlt. Azt hittem hogy Torghelle lehajtott fővel lekullog a pályáról és csendben marad, vagy csak bocsánatkérésre nyitja ki a száját, és megköveti Somorjait. Ehelyett engem vádol azzal, hogy leköptem. Ebből egy szó sem igaz. A kiállí­tásnál egyébként nem is voltam a közelben. Valóban köptem, de még csak nem is Torghelle irányába, hanem fel a levegőbe, és utána annyit mondtam neki, hogy „Ez a véleményem rólad.” Ezt ma is vállalom, s ez volt a legkevesebb azok után, ahogy ő velem viselkedett. Egyfolytában trágár hangon ócsárolt, durvábbnál durvább sértéseket vágott a fejemhez, a családtagjaimat sem kí­mélte, én pedig többször kértem, hogy ezt fejezze be. A mai Nemzeti Sportban megjelentekről pedig csak annyit mondhatok, hogy én nem nyilatkoztam az újságnak, és nem tudom, hogy az újságí­ró mi alapján í­rta meg a cikkét. Egyelőre nem tudom, hogy részemről milyen folytatása lesz az ügynek. Dolgoznak bennem az indulatok, nem szeretnék elhamarkodottan dönteni, de biztosan nem hagyom ennyiben a vasárnap történteket.

(A Ferencváros hivatalos honlapja alapján)