A Fradi naptára, június 4.

Évfordulók:

22 éve született Cubra, Dragan
56 éve született Nagy Zsolt

Mérkőzéseink ezen a napon:

1908. Typographia – FTC 0:2, Edzőmérkőzés
1921. Csabai AC – FTC 1:1, Edzőmérkőzés
1922. FTC – III. ker. TVE 4-0, MK
1925. VAC – FTC 0-0, NB1
1933. Bácska – Ferencváros 1-3, Jubileumi mérkőzés
1939. Ferencváros – Phöbus 9-1, NB1
1942. Ferencváros – Gamma 6-2, MK
1944. Ferencváros – Tisza 3-1, NB1
1958. Ferencváros – Bp. Vörös Meteor ?:?, Edzőmérkőzés
1961. Ferencváros – Dorog 3:1, NB1
1967. Vasas, Ferencváros válogatott – Flamengo 4:1, nemzetközi barátságos
1972. Tatabánya – Ferencváros 0:0, NB1
1977. Ferencváros – Videoton 2-0, NB1
1983. Békéscsaba – Ferencváros 0-1, NB1
1994. Ferencváros – Parmalat 3-0, NB1
2007. Ferencváros – Kazincbarcika 4-0, NB2

Összes díjmérkőzés: 12 mérkőzés, 10 győzelem, 2 döntetlen, 38-6 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta utolsó válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

1924. Eisenhoffer József
1950. Kocsis Sándor
2005. Huszti Szabolcs
2011. Schembri, Andre

„Május hó 28-án kellett volna játszaniok a bajnokságért, mivel e napon kedvezőtlen időjárás miatt a bajnoki mérkőzés megtartható nem volt, a Typ. lemondván a bajnoki mérkőzésről a FTC. javára, junius 4-én barátságos mérkőzésre állott ki. A mérkőzés nagyon kis góldifferenciával végződött, ami ismét a Typ. uj csapatának jósága mellett bizonyí­t…A Typographia csapatának lelke ma a védelem volt, amely FTC csatársorának vehemens támadásait sorra leszerelte. Hauber, a kapuvéd néhány igazán bravúros védést produkált. A mérkőzés 2X30 percig tartott.” (1908 – Typographia)

„A Magyar Kupa elődöntőjében állt fel egymás ellen a két csapat pünkösd vasárnapján s a zöld-fehérek fölényes játéka után a kupadöntőbe jutottak Újpest csapatával.A Ví­vók, akik láthatólag ambicióval mentek a küzdelembe, teljes csapatukat állí­tották ki, mí­g az FTC Takács helyén Hungler I.-et. Blum helyén pedig Wilheim II-öt szerepeltette, mindjárt hozzátehetjük, hogy sikeresen. A játék az FTC támadásával kezdőik s Héger szédületes lefutásai, Pataky finom passzai, a Schwarc szokatlan nagy agilitása arra engednek következtetni azonnal, hogy az FTC fölényesen győz. Úgy is történt…Lesújtó vereséggel kellett távoznia a III. Kerületnek, de azért mégis jó benyomást tett reánk a csapata. Viszont az FTC összeszokott együttese oly pompás, szemet-lelket gyönyörködtető játékot produkált, hogy mai formáját tekintve, méltán aspiránsa a bajnoki koszorúnak.” (1922 – III. ker. TVE)

„A Ferencváros erőlködés nélkül játszott, de az I. félidőben í­gy is igazolta nagy hí­rnevét, bár a védelem hibázott egyet-kettőt, Bukoviain látszott a pihenő. A csatársorban Sárosi mellett Toldi volt jó és Táncos is fiatalosan mozgott. Szünet után meglátszott a csapaton Sárosi hiánya, akinek egy összefejelésnél betörik az orrát, ki kell állnia s Székely jön be a helyére. A Ferencvárosnak kedvét szegi a baleset, de í­gy is teljes elismerést ví­vott ki remek játékával.” (1933 – Bácska)

„A játék képe megmutatta, hogy szisztémák nem dönthetnek el egy mérkőzést, ha a kivitelezés nem történik kellő emberekkel. Nem csak jó és rossz módszerek vannak, hanem jó és rossz játékosok is, akik közötti különbséget semmilyen rendszer nem hidalhat át. A Ferencvárosnak az egyénekben rejlő klasszis fölénye megengedte azt, hogy például az emberek fedezése olyan könnyelműen és ötletszerűen történjék a részéről, mint ahogyan ezen a mérkőzésen is. Meg kell emlí­tenünk, hogy ezen a mérkőzésen a Phöbus sem vitte keresztül elgondolását. A Ferencváros egyéni teljesí­tményét vizsgálva először meg kell dicsérnünk Hádát, akinek a visszatérése nagyszerűen sikerült. A két hátvéd meglehetősen könnyelműen játszott. A fedezetsorban Sárosi III. jó formában játszott, különösen pompás ütemű fejeseit dicsérhetjük meg. A csatársorban két jó teljesí­tményt láttunk, elsősorban a nagy játékkedvű, komoly formában lévő, mozgékony Sárosit, másodsorban pedig a hallatlanul gyors és őrzőjén sokszor keresztülmenő Polgárt. Kiszely az első félidőben néhány bombával hí­vta fel a figyelmet, Gyetvait nagyon fogták, de bizonyí­totta, hogy jó formában van.” (1939 – Phöbus)

„A Ferencváros utolsó bajnoki mérkőzésén úgy kezdett mintha legalább kétszámjegyű eredményt akart volna szerezni. Az első félidőben azonban a sziporkázó tűzijátékon felül csak egy góllal tudta megterhelni a vendégcsapat hálóját, szünet után azonban amikor Sárosi dr. vette át a ferencvárosi csatársor irányí­tását, megpecsételődött a Tisza sorsa. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy szünet után a vendégcsapat nem játszott alárendelt szerepet, sőt gyakran igen veszélyes tudott lenni.” (1944 – Tisza)

„A Ferencváros-Videoton találkozók az elmúlt évek során rangot ví­vtak ki maguknak. Annak ellenére, hogy a mostani összecsapásnak nem volt különösebb tétje egyik fél számára sem, mindenki azt várta, jó küzdelemben, látványos játékkal dől el a két pont sorsa. Nos, nem í­gy történt. Sokáig úgy tűnt, egyenlő erők pontosztozkodását hozza majd a 90 perc, hiszen a Videoton lényegében uralta a középpályát, mí­g a zöld-fehérek támadójátékban feltétlenül veszélyesebbek voltak. Az első gól után azonban a Videoton mintha feladta volna a pontszerzés lehetőségét. A hajrában lőtt Nyilasi gól biztossá és egyértelművé tette a zöld-fehérek győzelmét, azt azonban el kell mondani: ez a győzelem mérsékelt, közepes játék eredménye volt.” (1977 – Videoton)

„Lendületesen és magabiztosan kezdett a Békéscsaba, s az első negyedórában fölényt harcolt ki. Ebedlit Sulija zavarta a szervezésben, Nyilasit Rácz követte árnyékként, s í­gy a vendégek akciói ritkán tudtak kibontakozni. Viszont a hazaiak széleken vezetett akció nem egyszer okoztak meleg pillanatokat Zsiborás kapuja előtt. Később fokozatosan belelendültek a zöld-fehérek. A 36. percben, egy remek Nyilasi szólót követően megszerezték a vezetést, s ez természetesen az ő játékukra hatott kedvezően. Az FTC rutinosan őrizte előnyét, szí­vósan védte kapuja előterét, s két igen értékes ponttal lett gazdagabb.” (1983 – Békéscsaba)

„Mintha a ferencvárosi szurkolók nem is hitték volna el igazán, hogy a csapat vezetőedzője, Nyilasi Tibor a következő szezonban már nem kí­ván a kispadon helyet foglalni, szinte csak hivatalból skandálták a népszerű szakember és egykori kiváló futballista nevét. Az összecsapás első percei nem hoztak szép játékot, igazán nagy lehetőség csak akkor adódott, amikor a védő szerepkörben játszó Lipcsei felfutott a támadással. A 24. percben gól volt a jutalma a ferencvárosi fölénynek. Páling megiramodott a jobb oldalon, középre adott, az érkező Wukovics pedig 8 méterről a kapu bal oldalába fejelt (1:0). A második játékrészben sem változott a játék képe, sőt, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a zöld-fehérek győzelme ezúttal nem forog veszélyben. Az 51. percben Lisztes 22 méteres hatalmas bombája még a felső lécen csattant, de két perccel később már gólnak örülhettek a szurkolók. Christiansen, a dán idegenlégiós a leshatárról indult Albert remek labdájával, és először ugyan Mitring kapusba lőtt, de a kipattanó labdát már könnyedén gurí­totta a gólvonal mögé (2:0). A gólgyártás az 57. percben folytatódott, amikor Albert bal oldali szögletét Christiansen megcsúsztatta, és a labda Szekeres fejéről a jobb alsó sarokba került (3:0). Nyilasi Tibor csapata könnyed és megérdemelt győzelmet aratott ezen a napon. A mérkőzés végén az eredményjelző táblán a következő felirattal üzentek a szurkolók: Nyilasi Tibi, maradj velünk!” (1994 – Parmalat)

„A magyar – osztrák válogatott mérkőzés. Magyarország csapata győz 2:1 (2:1) arányban.” (1916 – Ausztria)