Szeiler József: 55

A Bp. Vegyiművektől került a Fradiba 1982-ben. Az ifi-, és a junior-csapat után hamar a felnőtt csapat tréningjein találta magát.

’84-ben az ifi-EB győztes csapat tartalékkapusa volt, a kontinens viadal után öltötte magára először a zöld-fehér mezt, legközelebb azonban négy év múlva állt a gólvonal elé az FTC szí­neiben.

A szép reményű pályafutás kezdetét balszerencsék sorozata követte: a junior-csapat kapusaként eltörött a csuklója, majd felépülése után autóbalesetet szenvedett, í­gy kimaradt az U20-as VB csapat keretéből.

Az idény végére épült csak fel, majd az NB II-es Volánhoz igazolt. Három meccsen védett a közlekedésieknél, aztán az NB III-as Pénzügyőr következett.

A következő idény tavaszán Veszprémbe szerződött, akikkel megnyerték a másodosztályú bajnokságot. Kölcsönszerződése lejárta után végleg visszatért az Üllői útra.

1988-as visszatéréséhez kellett a példakép, másodunokatestvér Zsiborás sérülése is. Zsiga ugyan időközben az MTK-hoz igazolt, de Józsa mögött csak a kispadon jutott számára hely, két éven át ismét csak edzőmeccseken kapott lehetőséget.

1990 novemberében, 25. születésnapján mutatkozott be bajnokin, de ez sem hozott fordulatot pályafutásában. Újabb két esztendő telt el, de évente csak egyszer-egyszer kapott játéklehetőséget bajnoki meccseken (1992 őszén viszont Ő védett a kupameccseken). Többször nyilatkozta viccesen, hogy „Szerintem én egy elég különleges rekordot mondhatok magaménak. Kevés élvonalbeli hálóőr dicsekedhet azzal, hogy még nem kapott gólt NB I-es találkozón, holott már jó pár éve ott van együttese keretében.”

1992-93 fordulóján ismét fontosabb gondokkal kellett megküzdeni, mint a csapatba kerülés, ugyanis rákos daganatot diagnosztizáltak nála. Az alapozás, edzések, felkészülési meccsek helyett műtét következett. Szeiler ezúttal sem adta fel: „A gyógyí­tásom az orvosok feladata, az enyém pedig az, hogy futballozzak. Erről én döntök! Fogok én még a Fradiban védeni!”

28 évesen, 1993 augusztusában lett a Fradi első számú kapusa (14. bajnoki mérkőzésén volt először vesztes csapat tagja az élvonalban, Újpesten). Ebben az idényben 29-szer őrizte a Ferencváros hálóját.

Novák Dezső érkezésével felváltva védtek Balogh Tonóval, Szeiler a bajnokság elején és végén jutott szóhoz, végül 10-szer állt a gólvonal előtt a ’94/95-ös bajnokcsapatban.

1995 nyarán Hajdú Attila leigazolásával megint a kispadon találta magát. A bajnokságot nyert csapatban egyszer védett, a Bajnokok Ligájában nem kapott lehetőséget.

A következő idény elején Hajdú megsérült, í­gy újra Szeiler nevével kezdődött a csapat összeállí­tása. A bajnokságban (akasztói sérülésig) 22 mérkőzésen védett, alapembere lett Varga Zoltán csapatának.

1997 augusztusában Akasztón kezdődött utoljára a nevével a Ferencváros összeállí­tása, ’98 nyarán távozott a Fraditól. Pályafutása során 66 bajnoki mérkőzésen őrizte a kalitkát, 21-szer „húzta le a rolót”.

Tizenhárom bajnoki-, és kupaérmet nyert a Fradival, háromszor-háromszor volt bajnok-, kupagyőztes, és szuperkupa-győztes csapat tagja.

A sport mellett a tanulást sem hanyagolta el, folyamatosan képezte magát. Ennek is köszönheti, hogy a 2000-es évek elején már sportvezetőként tevékenykedhetett az Üllői úton.

Jelenleg is öregfiúk csapatunk tagja. Ma már nem védi a lövéseket, hanem ő próbálja a hálóba juttatni a pettyest.

Klubjai: Bp. Vegyiművek (-81), FTC (1982-86), Volán (1986: 3 bajnoki), Pénzügyőr (1987), Veszprém (1988), FTC (1988-98: 66 bajnoki), Szabadkikötő SE