Feljegyzések a fotelból – Csúcsbeállítás, negatív előjellel
1952+1985+2012=13. Mielőtt még bárki azonnal visszazavarna az általános iskola első osztályába, szomorúan kell közölnöm, hogy a fenti egyenleg nem a számolási képességemet prezentálja és nem is a legújabb matematikai felfedés eredménye, hanem a Ferencvárosi labdarúgás bajnoki szereplésének negatív eredményét mutatja. Eddig összesen három alkalommal fordult elő az a „szörnyűség”, hogy egy bajnoki szezonban 13 vereséget mérjenek ránk. Az 1952-es szereplésünket még fel is tudom menteni, hiszen az akkori rendszer mindent elkövetett annak érdekében, hogy eltörölje a Ferencvárost a Föld színéről. Az 1984/85-ös majdnem kiesésünkről eddig azt gondoltam, hogy annál mélyebbre már soha nem fog kerülni a Ferencváros. Tévedtem, mert a 2011/12-es szezonban sikerült, sőt ha az utolsó fordulóban Pakson egy újabb zakó kerül a statisztikába, akkor már egyedül fog ülni a negatív trónuson az idei bajnoki idény. Ez meg mindent elmond arról, amit most érzek a Siófok elleni vereség után.
Melyről az előbbiek fényében túl sokat nincs is kedvem mondani. „Szerencsére” egyéb elfoglaltságaim miatt nem tudtam kihasználni az ingyenes meccsnézés lehetőségét, bár mint bérletes nem tudom miért mentem volna be „pénz” nélkül, de ez egy külön történet, bár elég jól jellemzi a Ferencvárosnál uralkodó állapotokat. így maradt a fotel magánya, bár a sör itthon hideg volt és az illemhelyen sem folyt a lábamra a „végtermék”, de annak ellenére hiányoztak a lelátói barátok. Bár szerkesztőtársammal kihasználtuk a skype adta lehetőséget, de a mérkőzés közepétől már inkább egymással beszélgettünk és az újjáalakított Facebook oldalunkon tervezett változtatásokat terveztük és nem a kínlódást néztük, ami szégyenszemre labdarúgásnak neveznek.
Most néhány nagyon csúnya megjegyzést kéne leírnom, de már igazán ahhoz sincs kedvem. Mert minek is írjam le a szívfájdalmamat? Miért is írjam le azt, hogy már hónapok óta csak vergődik a Ferencváros, hogy nincsenek játékosaink, nincsenek változtatásra képes szakmai vezetőink? Ezekkel már minden Fradi szurkoló tisztában van, ezzel a mostani negatív csúcsbeállítással eleve mindent elmondtunk amit csak lehetett. Mert ez szégyen, mert erre nincs elfogadható magyarázat. Az csak púder, hogy majd a következő meccsre is ingyenes lesz a belépő, hogy majd jönnek a szuper igazolások, hogy hamarosan a kormány elé kerül a stadionépítés terve. Ezekben már nem hiszek. 2006 óta folyamatosan reménykedem és folyamatosan becsapottnak érzem magam.
Több minden fortyog bennem, de a végső összegzésre még várok egy hetet. Hátha csúcsot döntünk, hátha úgy kerül bele a 2011/12-es szezon a Ferencváros dicsőséges történelmébe, mint a legrosszabb bajnoki szereplés. Ahhoz „csak” ki kell kapni Pakson és akkor akik felhúzták a Ferencváros mezét és akik idáig eljuttatták a klubot elmondhatják magukról, hogy ez „jó mulatság, férfi munka volt”. De sajnos a labdarúgáshoz ehhez már nincs sok köze.
Magáról az elszenvedett vereségről még írni is méltatlan. Nem is teszem meg, csupán a tényközlés végett vetem a papírra: Ferencváros – Siófok 0:1. Ennyi volt és nem több. No meg ingyenes volt a belépő. Még szerencse, hogy a szünetben néhány percre feltűntek az aranyos lányok. Őket lehetett ünnepelni, nekik lehetett köszönetet mondani azért, hogy még viszik tovább azt a lángot, amit a labdarúgásunk elkezdett kioltani.
– lalolib –
12 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Csúcsbeállítás, negatív előjellel bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Kedves Laci!
Volt olyan pillanatom amikor azt hittem, nálam optimistább Fradista nem létezik. Aztán amikor először találkoztam Imre bátyámmal (YSE) már kezdtem elbizonytalankodni, amikor meg olvasom a hozzászólásaidat akkor már tudom, hogy ez nem így van. 🙂
Tudod akik nap mint nap látják a kudarcot, egy idő után belebetegednek. Ilyenkor jót tesz egy kis gyógyszer, és amit az előbbiekben írtál, az most tényleg üdítően hatott még akkor is, ha túl “zöldesre” van festve.
Ráadásul nagyon nehéz szinte naponta úgy foglalkozni a Fradi múltjával, hogy egyszerűen nincs szerethető jelenünk és a jövőnkről meg inkább nem mondok semmit. Jobb lesz mindenkinek.
Mindentől függetlenül a “kirohanásaink” és az éles kritikáink az aggódásról szólnak, mert ahogy neked, így nekünk is a Ferencváros sokkal többet jelent annál, mint amit jelenleg sugároz.
Kedves Laci!
Még egyszer köszönöm a biztató mondataidat.
Kedves lacimadí r
Elnézést a bôbeszédés miatt
és, hogy a mùlt levelemet megint hozzí csatoltam.Az én hibí m.
Kedves Lacimadí r
Köszönöm hozzí szòlí sodat. Legalí bb most megértettem lalolib egyenletét.
A Fradihoz kötôdés olyan pofonegyszerû dolog lenne, mint ahogy ez tûnik ?
Vagyis ugyanolyan lenne a kötôdés egy edzônél, egy jí tékosní l és a vezetôségnél ?
Szerintem a kötôdések olyan sokarcùak mint az emberek, akik kötôdnek.
Pont ez a tarkasí g jelemezte és jelemzi (nézetem szerint) a Fradit. A szurkolòseregben megférnek a kopaszfejûek épp ùgy mint a mí sik szurkolòk is. Kötôdésük azonban nem ugyanolyan. Amiben egyetértenek, az a kötôdés, de nem annak a kinyilví nulí sí ban.
A sokarcùsí g és az ember – szerintem – nem szabad, hogy a klub ellensége, hanem tí masza legyen. „Nincs nagy és nincs kis fradista. Csak fradista van. Mindegyik kiteszi a lelkét a klubjí ért.“
Azonban hogyan teszi ki azt, annak nem lehet a siker a mércéje.
Nagyon értékes dolog amit mondasz a szakmai képzettségrôl: Eletfontos az, hogy értsen mindenki a szakmí jí hoz. Amit azonban „könnyedségnek“ neveztem az az, hogy ez a szakmí hoz értés eddig nem is volt téma a Ferencví rosban, hanem mí r kiindulòpont volt, mert a Fradi – egy szép hölgyhöz hasonlòan – sokakbòl tudott ví lasztani és hozzí csak a legjobbak voltak méltòk. Es csak a legjobbak jöhettek.
Talí n ezek az idôk elmùltak. Legalí bb 15 év òta mí r. A „kezitcsòkolom“-ot felví ltotta a „szia“.
A jelenlegi Fradi hölgy (aki nem a nôi kézilabda csapatban jí tszik) mí r nem olyan felkapott. Akik eddig rajongtak szépségéért, most vagy csalòdva vagy kií brí ndulva fordulnak szebb és igéretesebb hölgyek utí n.
A jelenlegi Fradi hölgynek – mint minden büszke hölgynek – elsônek megmaradt a megalí zí s és mí sodszorra az, hogy akit mí s nô nem akart eddig, azzal kell élnie most. Megelégedni azzal amit kapott – és amit nem érdemelt meg.
Egy méltatlankodò nôi személy azonban elég rossz hí zití rs, mert nem felejti el, hogy „ô többet érdemelt volna“. De mi van most azokkal a szerencsétlen jí tékosokkal és edzôkkel, akik nem a krém krémjei és akik mégis – kevesebb/nagyobb kötôdésbôl – ví lalkoztak a Ferencví rosban valò munkí ra ?
Nem vagyok biztos, hogy – Détí ri esetében – a klub vezetôsége nem-e az egykori szép hölgy taktikí jí t ví lasztotta. A sikerért nem í ldozunk most fel senkit. Mi is lenne akkor, ha nem kapní nk mí st ?
Lehet azonban, hogy valòjí ban keresztény-polgí ri gyökerei emlékezett vissza a vezetôség, ahol egy ilyen elbí ní si mòd, amiben Rí kosi Gyula részesült, nem is szabadna, hogy elôforduljon ?
Nem tudom.
Ahhoz azonban, hogy érvényesüljön valakinek a tudí sa (akkor is, ha nem a krém krémje), ahhoz mindig megbìzí s kell. Egy fradista, aki nem bìzik meg a klubjí ban az mí r egy ellentmondí s magí ban.
Akí rmit és akí rhogy („mindenki mí sképp csiní lja“ – LGT) is csiní lod, bìzunk benned és kitartunk melleted, akkor is ha nem kényesztet el a siker, mert tudjuk és lí tjuk, hogy többet tudní l, akkor is ha kevesebbet tudsz felmutatni jelenleg.
Kitartunk melleted. Hogy ne büszküljél el alaposan összeszidunk, és ha csüggedsz, akkor meg felpaprikí zunk. Ha ez nincs mí r, akkor mi van még a Ferencví rosbòl ?
Ha a sají t szurkolòtí bora nem í ll ki a Fradiért és a Fradi mellett, akkor valòjí ban nincs mí r Ferencví ros.
Ahol az embert a sikerért felí ldozzí k (Rí kosi Gyula edzô példí ja) ott sincs mí r Ferencví ros.
Szidtí k is vagy í tkoztí k is a szurkolòk az edzôket, de amikor bejött a siker, akkor mindent elfelejtettek. Ez is egy bizonyos fradizmus.
A Fradi siker-modellje nem a sikeren alapozik, hanem a kötôdésen. Ezt is tanultam lalolib egyenletébôl. Köszönöm lalolib !
Ismétlem: Ki kell tartani a csapat mellett.
Ha kötôdést elví runk, akkor kötôdjünk magunk is.
A vénlí ny panaszai helyett tanuljunk nyí jassí got.
Mitôl kell megví lnuk, mitôl nem szabad megví lnunk? Mi nélkül nagyon is jòl kijövünk ? A megalí zott embernek ilyen kérdései vannak. (tapasztalatbòl beszélek). Egy bizonyos nyí jassí g nélkül az ember nem képes tanulni a hibí ibòl, hanem ott folytassa a dolgokat, ahol abbahagyta és – vénlí nyként – visszasìrja azokat az idôket, mikor még kapòs volt.
A szépség nem minden. A siker sem minden. A vénlí nyok csak ritkí n értik meg ezeket a dolgokat. Akkor is a megalí zí s az í ra a tanfolyamnak.
Kedves Nagy László!
A szégyen az szégyen, a nulla az nulla. Sajnos 15 éve lassan csak azt tippeljük, hogy van-e még ennél is lejjebb. Nem akarom Dömét bántani, de ilyen játékosállomány mellett ő nem tud csodát tenni. Dömének a 8-10-12 évesek mellett lenne a helye, hogy megtanítsa őket cselezni, passzolni, lőni, egyszerűen FUTBALLOZNI! Lalolibnek van igaza, ami a csajoknál működik, az az igazi, klasszikus Fradi-modell. Fradihoz kötődő edző, vezetőség, csapat – ennyi a nagy titok. Ja, és mindenki ért a saját szakmájához. A játkos kézilabdázni tud, az edző edzeni, a vezető vezetni. A nagy dolgok pofonegyszerűek!!!
Tisztelt szurkolòtí rsak
Mint mindig, késôn csak, tudom megnézni a Fradi meccseit itt Sví jcban.
Hozzí szòlí som ìgy hí t mí r elkésett. Remélem még is tudok valami bìztatòk is mondani.
A Siòfok elleni meccsen bí r kikaptunk, de nem a jobb csapat gyôzött.
Mikor egy csapat nyom és a meccs végén bekap egy gòlt az mindig rossz érzés, akkor is, ha az ellenfél kapja be, mert nem volt az egész igazsí gos.
Mégis örültem ennek a meccsnek:
Két ok miatt: Feltünt Sví b percenkénti Fradi-szìve. Végül valaki aki mer is! Aztí n az ifjù Holman (remélem, hogy jòl idézem nevét) és Olah kettôs sem volt kutya. A Simic fiù is tehetség.
Meg voltak a szép jí tékhùzí sok is. A Ferencví ros tud legalí bb még kombiní lni és egy két csel be is jött.
Ami sajnos megmutatkozott megint, az az, hogy nincs egy Alberthoz hasonlìtò egyéniség, aki be tudní fejezni az alkalom adtí n elég jòl elgondolt, de a kapu elôtt vagy elpuskí zott, vagy eggyes „puha“ csatí rok í ltal kihagyott helyzeteket.
Valamiért a fiùk nem mernek focizni, és csak azt csiní lnak, ami meg van engedve nekik.
Az volt a benyomí som, hogy a zöld gyep nem a végtelenséget terét tí rta fel a jí tékosoknak és a szurkolòknak, hanem a gödör nyomasztò falait.
Ami azonban (jelenleg) nincs az nincs. De az nem azt jelenti, hogy nem fog lenni. A zöld a reményért és a fiatalsí gért is í ll. Mindig vannak és mindig lesznek ùj tehetségek.
Ví rjunk azokra a fiatalokra és bìzunk azokban a fiatalokban, akik megùntí k a gödrökben valò jí tékot és a gödörbôl kirùgjí k a labdí t, egyenesen arra a pí lyí ra, melynek kétszer 45 percei az örökévalòsí g felé tí rulnak.
A felejthetetlen 90 percek onnan veszik erejüket és oda térnek vissza.
Hií ba minden, ha nincs az í ldí s rajta.
A Fradi eldobja és eladja magí t, ha ezt nem veszi tekintettbe. Es végül nem kell senkinek sem, mert eldobta még az utolsò méltòsí gí t is valamiért, amin nincs í ldí s.
A Fradi nem a gyors sikerek, hanem a szìvòs kitartí s és a folytonos munka csapata.
Ezeken mindig van í ldí s. Hií ba azonban minden verejték, ha az ember nem ví rja ki az í ldí st.
A Fradi ìrìgyei a könnyedségét ìrìgyelték a legjobban. Honnan veszi ez a csapat az erejit, hogy mikor mí r a gödörben van mindig ki tudott kellni onnét ?
Talí n azért mert a körülmények embernek a körülmények szabjí k meg, hogy mit csiní lhat és mit nem.
A körülmények embere azonban a gödörben focizik és mindenben csak ütközik és nem tud elôrelépni.
Remélem, hogy ebbôl a jelenlegi gödör idôbôl ki tud jutni a csapat. De ehhez emberek kellenek, akik ki is mí sznak a gödörbôl.
Ne szégyeljük a könnyedségünket.
„Hí t te Flòri nem szégyelled magadat; közelebbrôl nézed a meccset mint én…“
A Fradi szurkolò ne veszìtse el a humorí t. Hiszen csak azért lehet könnyed, mert bìzik az í ldí sban, melynek a kitartí s és hûség a jelei.
Van igazság abban amit írtatok. Talán az alapoktól kéne indulni, ahogy Karcsi javasolta. Kéne egy “önálló” szakmai igazgató, aki Fradi kötődésű és akinek van játékosi és edzői múltja is és aki szakmai alapon tudná irányítani az egész szakosztály működését.
Utána jöhetnek az edzők majd a játékosok. Valahogy úgy kéne felépíteni a focit is, ahogy a kézilabdás lányoknál van. Kökény Bea+Elek Gábor+Csapat= KEK győzelem. Ez a képlet még szebb is…
Tanulni meg nem szégyen.
Dömével a legfőbb gond, hogy amíg kivülálló volt, mindig kritikus volt. Amióta körön belül van, nincs önálló véleménye. Illetve ha, amit időnként előszokott adni az az övé, akkor még rosszabb … Elsőnek egy sportvezetőt kellene igazolni.
Lehet itt Détárit szídni (ahogy ezt megtették sokan Pruknerrel is) de sz@rból nem lehet várat építeni.A jelenlegi játékosállományunkkal a legigazságosabb helyezésen állunk – ennyit tudunk. Nem lehet csak a közönségre alapozva az NB I-ben szerepelni. Játszani kellene végre – komolyan.
Az idén nem volt valami magasan a “léc”, a célok tekintetébe:
1990. május vége: …a megszerzett bajnoki bronzérem után egy váratlan elbocsájtás követett.
“Sajnos egy soha be nem hegedő sebet kaptam az 1989/90-es bajnokság végén. A harmadik helyen végeztünk, és bár ígéretet kaptam arra, hogy ha dobogósak leszünk, a klubnál maradhatok, ha nem is az első csapatnál. Nos, a sikernek számító helyezés ellenére semmilyen szerződést nem kaptam, egy levél kíséretében (!) finoman elküldtek kedvenc klubomtól.” – nyilatkozta évekkel később Rákosi Gyula.
2011 május: Meghosszabbították Détári szerződését.
“Amikor szeptemberben megkaptam ezt a lehetőséget, szerettem volna élni vele, és a szerződés-hosszabbítással meg is lett az eredménye a munkánknak” – mondta Détári.
A szégyen itt már kevés. Kár volt hosszabitani Détárival. Vagy talán az a cél, hogy jövőre a kiesésért harcoljunk? Tudják milyen mélységekbe taszitották a Fradit?
Most már tényleg azt kivánom, kapjunk ki Pakson. Legyen minden idők legrosszabb eredménye. Maradjon fent így a nevük azoknak akik ideáig juttatták a Fradit.
Szégyen amit láttam. Erről többet nem is érdemes mondani. Nincs csapat, nincs edző, nincs vezető. És lassan nincs Ferencváros sem. Ez is egy egyenleg, csak nem matematikai.
Leírom mégegyszer: SZÉGYEN!
Az ingyenes belépő engem nem érintett, mivel bérletes vagyok. Minket, bérleteseket ki kárpótol? Amit a múlt héten írtam, azt tudnám most megismételni. Korai volt a szerződéshosszabbítás… “K..va gyenge?”, “Hol van a csapatunk?”, a többi jogos bekiabálást nem is említem, kivéve: “Szép volt csajok!”