Feljegyzések a fotelból – Történelmi rekord: 14!
Egy héttel ezelőtt, a Siófok elleni vereség után még meg volt az a lehetőségem, hogy egy matematikai egyenlettel „szórakoztassam” magam. Még „örülhettem” is, hiszen a jegyzetem után több média is átvette a csúcsbeállítás tényét, bár ennek nem nagyon tudtam örülni. A mai, Paks elleni újabb – sorozatban a harmadik – vereség után meg azzal a nem éppen boldogító hírrel kell kezdenem a 2011/12-es bajnoki évad utolsó fotelszurkolós jegyzetét, hogy történelmi rekordot döntött meg a Ferencváros. Dicsőségektől és diadaloktól hangos történelmünk több, mint száz éve alatt ebben az évadban sikerült azt a negatív rekordot elérnünk, hogy a bajnokság során tizennégy vereséget szenvedtünk el. A rekordokat általában szeretjük, de erről most szívesen lemondtuk volna.
Ehhez még az a csúfság is megesett, hogy ebben a szégyenteljes szezonban most kaptunk először négyet. Persze ha mellé lövünk ötöt vagy hatot, akkor taps van a végén, de így már több, mint kínos. Plusz elviselhetetlen, botrányos és szégyenteljes. Van még néhány szó amit le tudnék írni, de az méltatlan lenne a Ferencváros múltjához és méltatlan lenne azokhoz, akik még szeretik a Fradit, akik mindezek ellenére még olvasnak minket. Biztos vagyok benne, hogy azok akik most olvassák ezeket a sorokat, azoknak nagyon fáj a lelke. Mert ez igenis fájdalmat okoz, ettől görcsbe rándul a gyomrunk, ettől a kezünk is lassabban szalad a számítógép billentyűzetén. Én most így érzek. Le is blokkoltam, igazán nem is tudom, hogy miről is írjak. Nincs egy értelmes gondolatom, csak nyomkodom a billentyűzeten a betűket, de nem vagyok biztos benne, hogy értelmes mondatok kerekednek ki a mondókámból.
Mert itt megszűnt az értelem. Ott tartunk, mint 2006-ban. Hat év kellett ahhoz, hogy a vályogból épült házunk teljesen összedőljön. Házat alapok nélkül még vályogból sem lehet építeni. Rövidtávra igen, de egy nagyobb esőzés már romba is döntheti az egész tákolmányt. Lehet itt mellébeszélni, lehet itt hitegetni a szurkolókat, lehet itt üzengetni, lehet itt egy új stadion látványtervével illúziókat kergetni, de ha nincs kőkemény alap, ha nem párosul hozzá erkölcs, erő és egyetértés, akkor egyszer csak úgy ébredünk, nincs felettünk fedél. A csillagokban még bízhatunk, még ápolhassuk az emléküket, de ettől még a jövőképünk valamelyik ismeretlen galaxis felé rohan, át a fekete lyukon, a bizonytalanság felé.
A 4:2-es vereséggel végződő záró mérkőzésről már nincs is mit mondanom. Dühöngjek és döngöljem a földbe a játékosokat és a szakmai vezetést? Nincs értelme, mert ezzel csak saját magunkat büntetném. Ahhoz meg tényleg nincs kedvem. Apám, aki 85 éves és közel 75 éve szurkol a Fradinak, a meccs végén csak ennyit mondott: Fiam, ezt kellett megélnem 85 évesen? Miért büntet engem a sors? A szörnyű az, hogy még vigasztalni sem tudtam. Ahogy két héttel ezelőtt a Szentélyben azt az idős Fradistának sem tudtam mit mondani, aki könnyes szemekkel jött le a lépcsőn a Pápa elleni vereség után.
A gond nem az, hogy én nem tudtam mit mondani ezeknek az idős Fradistáknak. Maga a klub sem tudna mondani semmit. Nagy terveket és igazolásokat be lehet dobni a köztudatba, de ezeknek már nem nagyon hisz senki. Sajnos ismét elő kéne vennem kedvenc Ady idézetemet, de ebben a szezonban már annyiszor hozakodtam elő vele, hogy lassan már én is unom. Ettől még igaz. Mert a függöny tényleg legördült. Komisz egy évad volt, melyben a szurkolók játszották a komisz poétát, akik bár lángra gyúltak, de akiket csúnyán becsaptak. Finita, vége van. Ha most tényleg én lennék a komisz poéta, akkor évelődhetnék azzal, hogy legalább részesei lettünk egy történelmi rekordnak. De ez így tényleg nagyon komisz. És méltatlan is egyben.
2012. május 26-tól örökre létezni fog egy szám, amit nagyon utálni fogunk: tizennégy.
– lalolib –
10 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Történelmi rekord: 14! bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Kedves Lacimadí r
Egy pí r évvel ezelôtt lí ttam Sví jcbòl a Tévé-ben egy pí r Fradi szurkolòt tüntetni az utcí n az ellene a boszorkí nyûzés taktijí t alkalmazò MLSz ellen.
Elkeseredett ember, de mégis valamit közöltek azokkal az emberekkel, akik lí ttí k ôket, és akiknek sokszor mí r semmi sincs, még reményük sem.
Valamilyen rövidlí tù célok eszközévé ví ltak.
Kìvülrôl szemlélve mint mostohagyerek kezeltek egy labdarùgò csapatot. Megbüntettek egy csapatot. Letették a mí sodik osztí lyban egy csapatot, hol ezt nem érdemelte volna meg az eredmények lí ttí n.
Egy csapatot (a Vasast) meg meghagytak az NB I-ben holott megérdemelte volna az NB-II-ben kerülést.
Miért?
Miért ez a sok megalí zí s, ha nincs hí ta mögött valami, ami ingerelné azokat, akik boszorkí nyt akarnak ûzni, ha a Fradit ûzik.
A Fradi talí n ezt még mindig nem tudta megemészteni. Nem is lehet olyan könnyen, hiszen kérdejelezve van a talaj amin jí r és minden lépése folyton magyarí zatot, beigazolòdí st követel. Mi köze van ennek a „lelkesedéshez“, hol a jí tékosnak attòl félnie kell, amit szurkolòi keltenek és „kihoznak“ belôle. Hol a szurkolòknak szintén be kell folyton bizonyìtani, hogy nem is azok, akik, hanem egészen valaki mí sok és ha nem sikerül a bebizonyìtí s, akkor ùj boszorkí nyûzés elé nézhet.
Valòjí ban nem lennének mí r olyan dolgok, amiket nem kell, nem szabad, nem lehet kérdôjelezni ? Ide a Fradit is sorolom.
Mert a Fradiban még jelenleg emberek sportolnak, akik akkor is létezni akarnak mikor nincs rí juk szükség, és mikor ùtban is vannak (vagy pont épp ezért) és valami a mùltbòl visszamaradt valamiknek tûnnek, akikkel lassan, de hamarossan fel kell szí molni.
Egyszòval: mert emberek, akik emberek akarnak maradni (minden erényel és hibí val).
Teszem azt, hogy ahol a Fradi ùtban van, ott az ember is ùtban van. Ezt az egyhí zròl is mondhatní m.
Miért akkor az szí znyi szurkolò, aki él hal a csapatí ért és megkisérel egy valòjí ban talí n még nevetségesnek is tûnô tüntetést ? Erre akkor fonak az emberek rí döbbenni, ha mí r nem lesz és nincs.
De egyszer megtörtént a csoda: Egy angol (skòt) üzletember „megvette“ a Fradit. Hogy miért ? Üzletet lí tott benne, vagy rokonszenv ? Ki tudní megmondani ? Megùszta. Megmenekült. A kötelet az utolsò pillanatban leví gtí k a nyakí ròl.
Akkor miért ?
Nem egyszerû dolog, ha folyton az a benyomí sa van az embernek, hogy rí ja nincs szükség. Ennek a sebnek be kell gyògyulnia, hogy nem csak kiközösìtettek egy csapatot, hanem meg is bünteték.
Azonban a „létjogosultsí got“ nem lehet elvitatni. Ez egy természeti jog, akkor is, ha ez nem tetszik, de minden embernek és minden klubnak joga van, hogy létezzen és hozzí jí rulhasson a közösnek vélt gondoknak és örömöknek.
Ahol akadí lyozzí k ezt a részví lalí st. Eltiltsí k a közös gondok rendezésérôl az embert, ott a kitiltí s ennek a jognak a megcí folí sa.
Akí r milyen okosan is indokoljí k. Jogtalan.
Hí t akkor miért ?
Drága ismeretlen barátaim, akik még életünket, vérünket, sőt, menyasszonyunkat (á lá Moldova: Zöld-fehér menyasszony) áldoznánk ezért a Ferencvárosi TC nevű nem tudom miért. gyulabá, sakál52, Joco1899, mindannyiótóknak meg van a maga igazsága. A gond az, hogy, ebből a többmillió szurkoló által ragyogóan látott igazságokból mégsem jön ki egy EGYETLEN Igazság…
Kedves barátaim, emlékezzünk arra, amit Kispéter Miska vágott (állítólag – se non e vero e ben’ trovato) Münnich Ferenc et. képébe (akinek az unokái gondolom, hülyére röhögik magukat ezen a kloldusságon…), egyszóval KM azt mondta (állítólag) ’49-ben egy Fradi-vezetőnekl, hogy: „Maguk jól megélnek a Fradiból, mi meg megdöglünk érte!
Kedves szurkolòtí rsak
Lehet, hogy valamilyen karikatùrí nak fog hatni egy valakinek a hozzí szòlí sa, aki nem is Magyarorszí gon él és aki nem is ismerheti a helyzeteket.
Amit gyulabí (bí csi) ìrt nagyon meghatott.
A lelkesedésnek valòjí ban nem lenne helye a labdarùgí sban és ha, akkor csak a középmezônyhez elegendô ?
Meggyôzôdésem, hogy a lélek (a lelkes labdarùgí s eredete és kiindulòpontja) mindig képes ùj vilí gokat alkotni, melyek valòra is ví lhatnak.
A lélek felrí zò, és megùjìtò.
A megùjùlí s, amirôl sokat beszélnek jelenleg, csak frí zis, ha nem onnét veszi eredetét.
Azonban a mai vilí g – anyagias gondolkodí sí ban – az ilyen lelki munkí khoz nem adja az í ldí sí t. A lelkes embert nem lehet könnyen befolyí solni.
A pénz, az anyagi siker jelenleg a lí thatatlan börtöni ôr. A „szabadok“ meg azok, akik magukat az anyagi elônyök rabszolgí iví teszik és ví laljí k a börtöni életet – börtön nélkül.
A kérdés az marad, hogy nem-e mindig is ìgy volt.
A mai Fradi fél a lélektôl, mely nem alkuszik, hanem azt csiní lja, amit jònak lí t, mert abbòl is él, és onnak is veszi eredetét, ami és aki valòjí ban jò.
A jí tékosoktòl valamit elví rnak, amit azok (mí r) nem értenek meg. A lelkesedést.
Meg kell, meg lehet nekik magyarí zni, hogy mi is az ? Nem-e fontossabb lenne, példí t mutatni. Lelkes lenni és lelkesnek megmaradni, akkor is, mikor nem jí r sikerel ?
Ez nem-e azt is jelentené, hogy szìvesen ví lalni kellene a középmezônyt is, ha megmaradhatunk lelkesnek ?
A hìrnevének a Fradi azonban nem maradhat hû, ha nem cselekszik ùgy, ahogyan az elôdök cselekedtek.
A mùzeumban meg hií ba beszélnek a lelkesedésrôl, ha az embereknek mí r fogalmuk sincs, hogy mi az. (Volt egyzer egy zöld fehér csapat…)
Alberték mí r – a hatvanas években – végeztek mí r a 8. helyen is az NB I-ben.
Ezért javasolní m a Fradi vezetôségének (talí n egy kicsit nagyhangùan is). Ví ltoztasson amire a lélek bìztat és amire utal. Legyenek bí trak. Ne féljék azokat, akik anyagilag í rtanak, hanem azokat, akik lelkileg í rtanak.
A lélek az igazi alkotò. Az az ember lehet lelkes, aki a léleket követi. A lélek meg mindig tud a semmit valamit csiní lni.
A valòdi siker, ha ô alkot. A valòdi siker, ha ô alkossa körülötte ùjjí a vilí got. Egy jobb, egy szebb, egy emberibb vilí got, amelyben élhetni jò. Legalí bb 2x 45 percet.
Lehet hogy a lelkes Fradinak meg kell megint jönni egy kicsit az eszinek is.
No comment!
Mindent leírtam az előző hetekben. Szerencsére ezt a mérkőzést nem láttam egyenesben, csak este nyolckor olvastam az eredményt az interneten. A hír nem ért váratlanul…
Nem értek egyet. A profi futball nem azonos a mai modern futballal. Ami ma futball néven fut, az valami más, undorító műanyagvilág. A nagy nyugati klubok mindegyike olyan adósságspirálba került, ami magyar pénzben felfoghatatlan. Kitiltották a szurkolóikat, hogy olyanok ülhessenek a helyükre, akik mint szolgáltatást veszik igénybe a játékot, nagy pénzért. Személy szerint nem vágyom erre. A Fradinak fradistákra van szüksége. Ez az alapja és megoldása mindennek. Alberték is játszottak rosszul. De mást jelentett a rossz játék akkor és mást jelent most. A mérce nem szabad, hogy változzon, itt mindig a legmagasabb színvonalat kell megütni, mindig erre kell, hogy legyen igény. Nem lehet lejjebb adni, mert az a végét jelenti mindennek. Sokak szerint már minden a múlté. Szerintem mi vagyunk az utolsók, akik még tehetnek valamit azért, hogy írják a jelent. Amióta hanyatlik a magyar futball, sokan letették a zászlót, sokféle – többnyire érthető – okból, azonban elég idő telt el ahhoz, hogy lássuk: ez nem megoldás. Mindenki kezében van eszköz, csak használnia kell azt!
Érdekes, az ősszel többnyire ezek a játékosok még jobban szerepeltek! Mi történt a tavasszal? Rejtély! Gyanitom, h a szakmai vezetés, főleg Döme hozzánemértése az oka ennek a siralmas szereplésnek. A csapat fásult, önbizalomhiányos, hitehagyott, enervált. Minden meccsre egy hetük volt felkészülni, mi a fenét csináltak egész héten? Döme szerint mindig a legjobb csapat állt ki. Ezzel szembe, fordulóról-fordulóra egyre rosszabbak voltak! Siralmas! Még volt szerencsém látni anno Mátrait, Páncsicsot,Dalnokit játszani, igaz még gyerekként! Ez már egy más világ: Fradi-szivről beszélni ma már dőreség, elmúlt, vége! Azért miindörökké FRadi!
Én „csak” 1957 óta szurkolok a Ferencvárosnak, megéltem néhány csúcsot és völgyet vele kapcsolatban, s tulajdonképpen nem is csodálkozom a jelenen… Még Alberték is kisiklottak jónéhányszor, olykor egészen váratlanul is, pedig ők azért „kicsit” jobbak voltak a maiaknál.
Ez a mai foci egészen más. A profi foci a pénzről szól. A legendás Fradi szív ma max. a középmezőnyre elegendő – vegyük észre. Ha nincs pénze a Fradinak, akkor elégedjünk meg 6-10. hellyel, és örvendezzünk, ha pontot rabolnak a fiaink a kecskeméttől… pl.
Számomra „nevenincs” focisták vezetnek ellenünk egész profi támadásokat (Pápa, Kaposvár, Siófok) és rúgnak csodás gólokat. Mi nem tudunk ilyet – mostanában.
És ez a helyzet csak fokozódni fog. Ha nem tudunk komoly játékosokat szerződtetni, lelkesedésből nem jutunk előre.
Vagy lesz komoly pénz és igazi játékosok, vagy le kell momdanunk a nemzetközi szereplésről. Ez egy teljesen más világ. Teljesen felesleges a bírókat szídni, külföldieket bűnbaknak kikiáltani – elment mellettünk a mezőny jó része. Negatív gólkülönbséggel mit akarunk? Csatárok, góllövők hol vannak? Hátvédek fejeseiből élünk???
Persze Hajrá Fradi! – ahogy a NBII-ben is volt, de mit akarunk tul.képpen? Nosztalgiázni, Karába (falábú) János 35-ről rugott gólját csócsálni??? (Hogy ne épp Flórit, v, V,Zolit említsem…)
Ébresztő ferencváros-i vezetők!!!!
A vezetők ritkán gyakorolnak önkritikát. Főleg akkor nem ha még politikusok is. Most megy a duma arról,hogy új csapatot kell építeni. De vajon mibő? És főleg kikből? Tán azokból akiket éppen ők hoztak ide? Szerintem egyetlen fradi vezetőnek sincs tükör a lakásában.
Prukner: Történelmi zakó az Újpest (0:6), és a Videoton (0:5) ellen
Nagy T.: Az FTC történetének egyetlen 0%-os edzője
Döme + az előző duó: összehoztak 14 vereséget
A vezetők önkritikát is fognak gyakorolni vagy csak az edző lesz a hibás?
Szégyen és gyalázat. Mást most nincs kedvem leírni.