Miből lesz a cserebogár? – Gárdos András válaszol
Az Esti Hírlap sorozatában az élsport legkülönbözőbb alakjait kérdezzük, hogy jutottak el idáig. Ezúttal a Ferencváros tehetsége, Gárdos András mesél eddigi karrierjéről.
Mostani riportalanyunk rendhagyó, hiszen nem nevezhető kifejlett cserebogárnak. A még csupán 19 éves futballista pályafutása elején jár, mégis sok szép évet tudhat maga mögött. Idén bemutatkozott a felnőtt csapatban és rögtön góllal debütált.
– Édesapám vívó edző. Fiatal korában is versenyzett, én mégsem a pengeforgatást választottam, ellentétben a húgommal, Judittal. így a családi vonalat ő vitte tovább a sportágban, és lett sikeres kardozó. Szerencsére édesapám nem erőltette, hogy én is fegyvert fogjak, mert látta, hogy engem kiskorom óta a labda érdekelt. Ennek a bűvöletében éltem. Aztán levitt egy kiválasztásra a Goldball FC-be. Ezután kerültem a MAC-ba ahol nagyon szép éveket töltöttem. Egy nagyon jó közösség tagja lehettem. Jó barátokra tettem szert, ezzel a brigáddal a mai napig tartom a kapcsolatot. Aztán 12 évesen páran átigazoltunk az MTK-ba, ahonnan vegyes érzésekkel távoztam. Az utolsó évben ugyanis nem sokat játszottam, így éreztem, hogy váltani kell, ekkor jött a Ferencváros.
A Fradinak 2007. szeptembere óta vagyok igazolt játékosa. Mielőtt eljöttem az MTK-tól, akkor beszéltem Tuboly Frigyes edzővel, aki mondta, hogy szívesen lát a csapatban. Az FTC-ben végig jártam a ranglétrát. Az U17-ben kezdtem, majd U18, 19 ahol Dejan Milovanovics kezei alatt formálódtam, és kerültem a junior csapatba. Idén pedig a felnőtt csapatban is bemutatkozhattam, ami egy örök élmény marad. Annál is inkább mert góllal debütáltam. Emlékszem, egyik NBIII-as meccsünkön kint volt Craig Short, akkori vezetőedző. Szerencsére elég jól ment a játék, másnap csörgött is a telefonom, hogy ne a junior edzésre menjek, hanem a felnőttekhez. Ennek köszönhetően bemutatkozhattam a Pápa ellen, ráadásul Lipcsei Péter utolsó Üllői úti meccsén, mindjárt góllal.
A további célok között egyértelműen az szerepel, hogy stabil csapattag legyek az NBII-ben. Aztán, ha ez sikerül, akkor minél több első osztályú meccsen szerepeljek. Nem siettetek semmit, a fokozatosság híve vagyok. Egy biztos: én mindent meg fogok tenni, hogy minél hamarabb a felnőtt keret tagja legyek.
Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez