Karinthy Frigyes mondta egyszer egy kicsit durcásan a kiadójának, hogy máskor olyannal í­rasson előszót aki olvasta és érti is azt, amiről í­rni kell. Amikor az a megtiszteltetés érte szerkesztőségünket, hogy Dénes Tamás-Hegyi Iván-Lakat T. Károly „Az Otthon zöld füvén” cí­mmel megjelent könyvének Ferencvárost érintő fejezeteit felajánlották a Tempó Fradi Szerkesztőségének, valahonnan a régi olvasmányaimból előrémlett a zseniális í­ró mondása, mely egyből elbizonytalaní­tott annak ellenére, hogy szerkesztőtársaimmal már évek óta dolgozunk a Ferencváros történetének feldolgozásán. De ami nálunk csak néhány évet jelent, addig a szerzőtrió sportszerelme több évtizedesre tehető. Egy valami azért azonos bennünk: számunkra is a második otthonunk a focipályák zöld gyepe. Közös szenvedélyünk a magyar labdarúgás, mely a „hí­rhedt” Marseille-i vereségig a világ élvonalába tartozott és még utána is közel 15 évig nem csak a nosztalgiából élt, de kijutott Világ-, Európa-bajnokságra is, és klubcsapataink is számottevő eredményeket értek el a nemzetközi kupákban. De addig amí­g szerkesztőségünk a Ferencvárosnak adta a szí­vét, a szerzőtrió zöld füvén a magyar labdarúgás teljes palettája szerepet kapott, mely olyan csodás pasztell szí­nekkel festi le a több mint száz éves közös történelmet, hogy azokat talán még Henri de Toulouse-Lautrec is megirigyelné. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →