1911.IX.24. Challenge Cup, Wiener SC – FTC 3:0

1911. szeptember 24., 16:00, Bécs, Práter – WAC-pálya, Wiener SC – FTC 3:0 (1:0)
vezette: Franz Komar (osztrák)
nézőszám: 2 000
Wiener SC: Müller — Kroyer, ? — ?, ?, Kolarik — ?, ?, Mayringer, Neubauer, ?
FTC: Fritz — Rumbold, Payer — Weinber, Bródy, Blum — Szeitler, Weisz F., Koródy, Schlosser, Borbás dr.
Gól: Neubauer (42-43.), Kolarik vagy Neubeuer (65-66.), Mayringer (84-85.)

A FTC az idén magyar és osztrák viszonylatban veretlen csapata kikapott a Wiener Sportclubtól. Csakis a csúszós pályának tulajdoní­thatjuk, amelyen a FTC sohasem tudott boldogulni (lásd MAC eredmények), hogy a vereség megtörtént. WSC emellett nagyon szép játékot produkált s hagyományos összjátékával rászolgált a győzelemre. Egy matchből persze í­téletet formálni a magyar és osztrák sport közti differenciára nem lehet. Amellett, hogy FTC nem a tavaszi, a körülmények változásával is más lett volna az eredmény.

(Sport-Világ, 1911. szeptember 30.)

A FTC veresége a Challenge Cup döntőjében Bécsben: Wiener Sport Club—Ferencvárosi Torna Club 3:0 (1:0).

Súlyos szavakkal kezdjük: azt hisszük, hogy Ausztria footballsportja magasabb ní­vón áll, mint a miénk. Régóta félünk ettől, csak nem mertük eddig kimondani. Most már azt is megtehetjük, nem reszkí­rozunk vele semmit. Nemcsak abból merí­tjük a szomorú hiedelmet, hogy előző héten a MTK — most a FTC kap ki Bécsben egy-egy könnyű csapattól. Általában ami bécsi mérkőzést az utolsó időkben láttunk, — mindig azt a benyomást keltette bennünk, hogy az ő tudományuk nagyobb, s a mieink vad mongol száguldozással csak ideig-óráig tudják ezt a fölényt ellensúlyozni.

Ha valami, — akkor a football a sportban az, amelyik hű tűkre a nemzetek természetének. Aki látta a bécsiek okos passzait, — ravasz, de ha kell elszánt összjátékát az ellenség kapuja felé; aki látja, milyen lelki energiával fölfegyverkezve küzdenek azok az utolsó percig minden balszerencse dacára, annak az eszébe kell, hogy jusson Ausztriának az a ravaszsággal, vagy mondjuk eszélyességgel telitett politikája, amivel 400 esztendő óta az orránál fogva vonszolja ide-oda Magyarországot, övék a szellemnek és a lelki energiának a fölénye.

Ha ezzel szemben látjuk a magyar csapatokat virtusos lerohanásaival, önző egyéni játékával s ha rögtön nem repül a sült galamb a szájába: petyhüdt elernyedtségével a pályán, akkor menten eszünkbe kell, hogy jusson az az átok, ami fogva tartja ezt a szerencsétlen nációt, hogy mindig csak a nyers erőre támaszkodik s annyira tehetetlen, hogy a kész győzelmet is minden untalan elkaparintják az orra elől.

(Nemzeti Sport, 1911. október 1.)

Az FTC utazott először az MLSz féláru jegyváltásra jogosí­tó igazolványával. A blanketták tegnap kerültek forgalomba, s elsőnek 5 darabot az FTC vett át belőlük a szövetség titkárságától. Ezeket használta az FTC bécsi utazására.

(Sporthí­rlap, 1911. szeptember 25.)

Challenge Cup döntője.

Wien, szeptember 24.

Wiener Sp. Klub—FTK 3:0.

A győzelem bizonyoságában útnak induló zöld-fehér csapatot kellemetlen meglepetés érte Bécsben. Az eredményei után gyengének tippelt W. Sp. K. minden erejét összeszedve, csatársorának briliáns összjátékával egy csapásra tönkretette a hazájában verhetetlennek hitt zöld-fehér csapatot.

A játékot a W. Sp. K. kezdi, de csak a 9. percben jut egy eredménytelen kornerhez, amelyet a 15. percben a FTK egy hasonlóval viszonoz. A védelmekben különösen a kapusoknak akad sok dolguk. A Schlosser—Borbás-pár ezúttal egyáltalán nem értette meg egymást, amiért is eredményesen nem tud a FTK támadni. A 43. percben Müller, a W. Sp. K. jobbszélsője lefut s beadását Neubauer Fritz hálójába vágja.

Helycsere után a W. Sp. K. van fölényben. Az ingadozó zöld-fehér védelem egyre gyengébben áll ellen az osztrák támadásoknak. A 20. percben Neubauer egy kornerből a második goalt fejeli, amelyet a 40. percben Müller lefutásából Mayringer a harmadik goallal told meg.

Biró Komar volt.

(Pesti Napló, 1911. szeptember 26.)

Szomorú szenzációt hozott a tegnap Bécsben lezajlott Challenge Cup döntő-mérkőzés. A magyar futballsport legfőbb büszkeségét, sportközönségünk rajongó szeretetétöl övezett bajnokcsapatunkat, a Ferencvárosi Torna Klubot 3:0 arányban legyőzte a Wiener Sport Klub. Bécsi hí­radásunk szerint a ferencvárosiak veresége teljesen reális és az osztrákok a legnagyobb mértékben rászolgáltak a győzelemre. Korrekt volt a mérkőzést vezető osztrák biró is és igy még csak meg sem vigasztalhatjuk magunkat azokkal a kifogásokkal és mentő körülményekkel, a melyekkel egy-egy külföldön szenvedett vereséget szépí­teni vagy magyarázni szokás. Nem is volna helyes a bécsi kudarcot félremagyarázni és a vereség okait az osztrákokban keresni, nem volna logikus azonban az sem, ha ebből a F. T. K. nimbuszának lehanyatlását vagy az egész magyar futballsport dekadenciáját konstatálnánk. A ferencvárosiaknak tegnap rossz napjuk volt, — mint hogy nem is lehet jegy csapat mindig a legjobban diszponálva — a bécsiek viszont olyan formát játszottak ki, a minőre ők maguk sem tartották képeseknek önmagukat.

Ennyiből áll tulajdonképpen a Challenge Cup döntőjének a szenzációs eredménye.

A Challenge Cup döntője. Wiener Sport Klub—Ferencvárosi Torna Klub 3:0 (1:0). Szokatlanul nagy érdeklődés nyilvánult a legjobb magyar csapat bécsi szereplése iránt. A játék képe hamarosan kialakult — az osztrákok előnyére. A W. S. K. elragadóan szép és nyugodt játéka meglepte a F. T. K. játékosait, a kik közül ezúttal csak a védők játszottak úgy, a mint otthon szoktak. A csatázók roppant kapkodva, tétovázva, majd a második félidőben könnyelműen és önbizalom nélkül dolgoztak. Schlossert lefogták a bécsiek s taktikájuk bevált, mert ez által az egész csatázó, sort megbénitották. Jellemző a helyzetre, hogy a F. T. K. mindössze két í­zben jött komoly, eredményt í­gérő pozí­cióba. Egyszer Schlosser, egyszer Koródy lőtt az osztrák kapu — fölé. Illusztrálja a játék menetét az is, hogy a F. T. K. egész védelme állandóan a legkeményebb munkában volt, s Fritz, Payer és Rumbold valósággal brillí­rozhatott. A Wiener Sport Klub csodálatos fejlődést árult el játékával. Jobbszélsője, a kis Müller, angol klasszisa játékos, ő a lelke a támadásoknak s beadásai oly veszedelmesen pontosak, hogy csaknem mindig gólt jelentenek. A mérkőzés három góljának is ő volt az előkészitője. Az első félidő negyvenkettedik percében Neubauer szerezte meg az első gólt Müller beadásából, a másodikat a második félidő huszonegyedik percében Müller korneréből Kolarik befejeselte, a harmadikat pedig ugyancsak Müller beadásából lőtte Mayringer. Biró Komor volt.

(Budapesti Hí­rlap 1911. szeptember 26.)