1912.V.12. TTC – FTC 0:0

Elsőosztályu bajnokság. Ferencvárosi Torna Klub—Terézvárosi Torna Klub (Üllői-ut, délután fél 6 órakor. Biró: Langfelder Ferenc).

(Budapesti Hí­rlap, 1912. május 12.)

1912. május 12., 17:30, Üllői út, TTC – FTC 0:0
vezette: Herczog Ede ()
nézőszám: 8 – 9 000
TTC: Beimel — ?, Hegyi — ?, ?, ? — ?, Pach, ?, Fekete, ?
FTC: Fritz — Geiser, Payer — Weinber, Bródy, Blum — Weisz F., Pataky, Koródy, Schlosser, Borbás dr.

I. osztályú bajnokság. Ferencvárosi Torna Club — Terézvárosi TC: 0:0. Az üllői-uti pályán 9000 néző előtt volt e mérkőzés, amely sokkal többet nyújtott, mint amennyit vártak tőle. Első meglepetés volt, hogy FTC. Rumbold helyén Gelserrel állí­t ki, aki nemcsak hogy pótolni nem tudta kiváló elődjét, de abszolúte gyengének is bizonyult.

Mindjárt az első percek szolgáltak a további meglepetéssel. A TTC. olyan szép játékot produkált, aminőre legutóbbi szereplései után senki sem számí­thatott. Védelme kifogástalan jó volt és különösen Hegyi nagyszerű játéka ragadta meg mindenki figyelmét. De pompás volt a fedezetsor minden tagja és velük szemben nem tudott boldogulni a FTC. kiváló csatársora, különösen azután, hogy Weisz megsérülése és kiállása következtében a match nagy részében csak négy tagú volt. A TTC. csatársorának összjátéka teljesen kielégí­tő volt és ha egy erélyes középcsatáruk lenne, nagyon szép eredményeket érhetnének el.

A zöld-fehéreknél ezúttal Payer volt a legjobb, aki gyenge backtársa helyett is mindent elvégzett. Jó munkát végeztek még Weinber, Borbás és a II. félidőben Korody, aki jobbszélső helyén sokkal különbet tud produkálni, mint a centerben. Schlosszeren erősen meglátszott, hogy az nap kelt fel a betegágyból és különösen helycsere után láttunk tőle nehány szokatlan hibát.

A mérkőzésnek első félideje volt a szebbik, amikor is az ellenfelek egyenlőek voltak.

Helycsere után a 10 emberrel játszó ferencvárosiak kerülnek fölénybe, de gyakran szóhoz jut a TTC. is, sőt egy í­zben csak a kapufa menti Fritz kapuját. A nagy meleg dacára a játékosok mindvégig jól állták a tempót és különösen a TTC. védelmét csodáltuk, hogy a zöld-fehérek hatalmas ostromainak oly sikeresen tudott ellenállni.

Herczog Ede szövetségi kapitány vezette a mérkőzést.

(Pesti Hí­rlap, 1912. május 14.)

Szövetségi dí­j. I. osztály. FTC—TTC 3:0 (2:0)

Kilencvenkilenc goalt lőtt Szeitler Károly 200 mérkőzésen. A jubiláris mérkőzését az FTC II.—TTC II. mérkőzésen játszotta s bármennyire is iparkodott, nem tudta megcsinálni századik goalját.

(Sportvilág & Sporthí­rlap, 1912. május 13. & Sporthí­rlap, 1912. május 20..)

Vasárnapi kis tükör. Szomorúan föst a szezon dereka. Ha csak azt az egy esetet nézzük, hogy a FTC nem bí­rt egy árva gólt bevágni a TTC-nek, abból láthatjuk, hogy milyen vigasztalan a helyzet. Hát még ha elmondjuk, hogy a vergődések kálváriája mekkora volt, pláne a második félidőben, amikor a TTC összeroppanva, csak védekezett és Schlosser három olyan gólhelyzetet hibázott, ami a Fiaktól szokatlan lett volna. Nem csoda, hogy egy vérmes franzstadtler a közelemben kifakadt, — mondván: — Ez a Schlózi talán kapott valamit! A megrovó pillantásokra pedig hozzátette: — No mert ilyet a Schlózi nem szok tenni!

Igaz, hogy Weisz megsérült és kiállott az első félidő közepén, — de az is igaz, hogy a meddig bent volt, se tudott a FTC veszélyessé válni a Terézvárosiakra. Koródy annyira le van törve, hogy már a szélen se bir semmit csinálni, sőt Pataki is romlik az együttesben. Csak a védelem! Az gyönyörködni való: Páyer a vastuskó, aki csudás biztonsággal dolgozik és a halfsor, akik között Blum egyre több tehetséget mutat.

Hegyi a Terézvárosiaktól pompás akciókkal dolgozott, pedig nem durva. Általán az egész csapat élvezte a játékot és belefeküdt.

I. o. bajn. TTC—FTC 0:0

(Nemzeti Sport, 1912. május 19.)

Az idei év bajnokságai mind a négy osztályban már eldőltnek tekinthetők. Az első osztályban a FTC, a másodikban az UTE a harmadikban a BTK, a negyedikben pedig a Pénzintézet vezet olyan nagy előnnyel, melyet abban az esetben sem adhatnak le, ha összes hátra levő mérkőzéseiket elveszí­tik.

(Sportvilág, 1912. május 20.)