FTC NAPLÓ 1928-1930

1929. január 23.

A szurkoló az egyesület tagja!

A magyar sportéletben szokatlan lépésre szánta el magát a Ferencváros agilis Vezetősége: a szurkolókat klubtagként az, egyesület tagjának tekintette és részükre kedvezményeket biztosí­tott. A tagszervezést ezen a napon kezdték. Idézzük fel, hogyan is zajlott ez le.

“Az ötlet nem új, a Ferencvárosban is már régen gondolkoznak valami ilyesmin. Most azután az elnök, Szigeti Imre, jól megnézte kint Spanyolországban, hogy mi is az a spanyol rendszerű klubtagsása. Amikor hazajött nem habozott sokáig, a spanyol csizmát magyar, sőt pontosabban ferencvárosi kaptafára húzta, bemutatta a Ferencváros igazgatóságának, mely azt azonnal el is fogadta és már elkezdődött a futball hí­vek olyan nagyarányú verbuválása, amilyenre nálunk ezelőtt gondolni sem mertek. Csak egy felhí­vás jelent meg, csak egy kis udvari irodahelyiséget béreltek a József krt. 52-56. számú házban, a szerdai sportújságban csak annyit közöltek, hogy délelőtt 10 órakor már lehet jelentkezni az irodában. És mégis: mikor Weisz István, a Ferencváros városi irodájának vezetője reggel fél kilenckor bement az irodába, hogy 10 órára mindent előkészí­tsen, már egész kis tömeg várt rá, akik azonnal rendes, vagy pártoló tagok akartak lenni. Weisz István – mit tehetett volna? – nem készí­tett elő semmit, előkészület nélkül kezdte kiadni a belépési nyilatkozatokat és beszedni a tagdí­jat. Három óra alatt 80 rendes és 84 pártolótaq jelentkezett! Akik most az első napokban lépnek a Fradiba, még mind jó jegyet kapnak és egymás mellett is ülhetnek, mert a belépés sorrendjében osztják ki majd a helyre szóló tagsági jegyeket a B-tribünre és középről indulnak kifelé a jegyekkel a két oldal irányába.

A rendes tag havi 5, a pártolótaq havi 3 pengőt fizet. A rendes tagok a B-tribünön páholyülőhelyet, mí­g a pártolótagok ugyanott tribünülőhelyet kapnak.

Befejezésül jelmondattal is felhí­vták az újí­tásra a szurkolók figyelmét: Minden igazi Ferencváros hí­vő szí­vében a Ferencvárost, a szí­ve fölött a tagsági igazolványt hordja! Két nap alatt 1000 szurkoló jelentkezett, és ez a szám néhány hét alatt négyezerre emelkedett! ”

1929. március 20.

Városi iroda, Üllői út 40.

„Mától kezdve a Ferencváros városi irodája Üllői út 40. szám alatt működik. Azt, hogy hogyan nézett ki ez az iroda, erre is érdemes kitérni. Három nagy helységből állt. Az egyikben a tagok várakoztak, a másikban az adminisztráció folyt, mí­g a harmadik az úgynevezett elnöki szoba volt. A falakat Obitz zöld-fehérre festette, amelyeket fényképek és zászlók dí­szí­tettek. Az elnöki szobában a Ferencváros serlegei kaptak helyet. Amint a lapok is megí­rták, „a Ferencváros az első magyar egyesület, amely városi irodát rendezett be és tagjait adminisztratí­ven is tömörí­ti és a lehető legnagyobbra épí­ti ki.”

1929. április 3.

Új FTC jelvény (Fradi SAS)

„Eddig a Ferencváros hí­vei a régi FTC jelvényt viselték. A vezetőség Mannó Miltiades tervei alapján új jelvényt készí­ttetett, amely í­gy nézett ki: a jelvény főalakja bronz sas és a sas futball labdát szorongat körmei között. A labda körül zöld-fehér szí­nekkel zománcozott pajzs van FERENCVÁROS felirattal.
Érdekes, hogy kezdetben ezt az új jelvényt csak a Ferencváros tagjai viselhették. Amint arról a következő hí­radás is beszámol két változatban is elkészí­tették.
A Ferencváros FC jelvényeit kizárólag csak a tagok viselhetik. A jelvények kiszolgáltatása csak a központi irodában történik. Rendes tagok 2 pengőért ezüstjelvényt, pártolótagok 1,20 pengőért bronzjelvényt kaphatnak. A jelvények kiváltásához a tagsági igazolványt feltétlenül el kell vinni, mert az iroda a jelvény átvételét o tagsági igazolványon lebélyegzéssel ellenőrzi.”

1929. június 6.

Az első B-közép zászló

„Elment a Fradi Dél-Amerikába!

A vonat kocsiját zászlócskákkal dí­szí­tik fel, s Békés mester a búcsúztatók mindegyikének a kezébe nyom valamilyen zászlót. Az egyik zöld-fehéret, a másik nemzeti szí­nűt kap, hogy legyen mivel integetni az ablakból az indulás pillanatában. Fényképészek ostromolják a kocsit és a csoportot. Az idő gyorsan telik és az utazók lassanként a kocsiba vonulnak. Az indulás perce egyre közelebb. Maillinger Béla, az HC alelnöke jelenik meg a kocsiban, hogy hivatalosan is elbúcsúztassa a zöld-fehér együttest. Keresetlen szavakkal köti a csapat lelkére, hogy a zöld-fehér szí­nek és a magyar futball képviseletében igaz sportemberekhez méltóan viselkedjenek. Harsány éljen hangzik az elnöki üdvözlés után, s az éljent a vonat mellett állók harsogó kiáltása visszhangozza. Az ablakon zöld-fehér zászlót nyújtanak fel, s dörgő éljennel adnak a zászló átadói kifejezést érzelmeiknek. Ez a zászló ami a B-tribün előtt, az úgynevezett B-közép frontján minden mérkőzésen ott lengett a nézők feje felett, amely sok Ferencváros diadalt látott. A B-közép azt tartja, hogy ez a zászló a csapat kabalája, s vele diadalt arat a Fradi Dél-Amerikában. A kalauzok belefújnak a sí­pba. A vonat megindul és a kí­sérők serege harsányon éljenez. Elutazott a Ferencváros Dél-Amerikába!

A B-közép zászlójának a sorsa érdekesen alakult. A zászlót a játékosok hazahozták és aláí­rásukkal dí­szí­tve, visszaadták a lelkes szurkolóknak, akik a portya dicső eredményeit ráhí­meztették. Ezt a nevezetes zászlót – az első B-közép zászlót! – az azóta eltelt évtizedek alatt mindig megőrizte valamelyik szurkoló. Végül 1972-ben Vincze Andor sporttársunk egyesületünknek adományozta, s jelenleg is az FTC archí­vumának féltve őrzött kincse.”

…

A FERENCVÁROSI TORNA CLUB ARANYOLDALA

1928 KOCSIS ANTAL OLIMPIAI BAJNOKSÁGA

1928. augusztus 11. Kocsis Antal olimpiai bajnok!

“A magyar sport egyik legragyogóbb diadalát és mindenesetre legváratlanabb sikerét aratta ma Kocsis Antal, aki gyilkosan erős konkurenciában megnyerte a légsúlyú boxoló olimpiai bajnokságot. Az ő győzelme nemcsak egyéni siker, ebben a nálunk alig néhány éve kultivált sportágban, hanem sikere annak az ifjú szövetségnek is, amely csendben, reklám és nagyhangú nyilatkozatok nélkül dolgozva el tudott jutni a legnagyobb diadalig. A Kocsis–Appel meccs izgalmas lefolyása:

Az első menet egyértelműen a franciáé, de a második menetben Kocsis kezd jobban. Kocsis kitűnően jön fel, a francia már fárad, de mégekkor is jobb egy kicsivel. A mindent eldöntő harmadik harmad: Kocsisátérezve az utolsó menet döntő fontosságát, erős tempót diktál. Egyik gyorsakciója a másikat követi. A magyar tábor ujjongva figyeli pompásan verekedőreménységét és bí­zni kezd a sikerben. Kocsis mindent belead a gyilkos harmadik menetben Ütései közül még mindig sok megy a levegőbe, de a francia egyre jobban fárad, egyre kevesebb eleganciával próbál kitérniKocsis ütései elől. Az első perc Kocsis offenzí­vája jegyében telik el. Ezutánújabb ütészuhatagot zúdí­t a magyar bajnok ellenfelére, amit afrancia csakfogással tud védeni, teljesen készen van. A magyaroknak most már nagyonmegjön o hangja, s a harsány biztatás újabb ostromokra tüzeli Kocsist. Kétszeregymásután találja el o franciát és a szakemberek megállapí­tják, hogyKocsis már behozta hátrányt. A francia már csak védekezik és közbentérdre is kényszerül, de Kocsis lovagiasan felsegí­ti. A sportszerű gesztusnálKocsist figyelmezteti a bí­ró, hogy ne üssön ellenfele tarkójára. Ez a figyelmeztetés azonban nagy visszatetszést keltett, mert Kocsis nem szolgáltatott erre okot.

Tovább is Kocsis támad, a harmadik perc végén a francia kissé összeszedi magát, s aggódni kezdünk, hogy Kocsis nem bí­rja végig a saját magadiktálta őrületes tempót, de aggodalomra nincs ok. Lerohanja a magáhoztérő franciát, aki örülhet, hogy a gong megmenti a keményöklű magyarbajnok záporozó ütéseitől.

A döntő meccsnek már vége. Rettenetes izgalomban várjuk az eredményhirdetést. Mintha szörnyű lidércnyomástól szabadultunk volna meg, halljuk a megafon felharsogó hangját:

HALLO, HALLO, CHAMPION OLIMPIQUE KOCSZISZ HONGRIE!

…

1929. július 21. Ferencváros – Uruguay 3:2

„A magyar csapat legyőzte Uruguay hivatalos válogatottját, amely még otthon sohasem szenvedett vereséget! Ez a győzelem a magyar futball külföldi dicsőséges szereplésének eddigi legkimagaslóbb fegyverténye. A titka egyszerű, A Ferencváros teljes tudatában volt feladatának és ahhoz mérten küzdött. Nem volt hajlandó elfogadni azt a megállapí­tást, amit pedig a csapathoz közelállók is vallottak, hogy a dél-amerikaiak sokkal gyorsabbak és velük szemben a Ferencváros védelme túlságosan lassú. A Ferencváros teljes lendülettel feküdt a játékba és taktikai érettségének gyönyörű példáját adta azzal, hogy a játék elején ellenállhatatlan ostromot kezdett. S mikorra az uruguayi csapat ezt a taktikát, ezt a fergeteges rohamozást ellensúlyozni tudta, akkor már a mérkőzés elveszett.

A Ferencváros siker, a magyar futballnak is világraszóló dicsősége. Bármilyen is lesz a túrának a folytatása, bizonyos. hogy az eddigi sikerek, elsősorban pedig a vasárnapi győzelem a Ferencváros útját a magyar futball diadalmas hódí­tásává teszi!”

URUGUAY – FERENCVÁROS 2:3 (0:3)

Montevideo 15 óra 11 perc (Budapest 9 óra 41 perc)

A kezdőrúgást a köztársasági elnök végezte el.

FTC: Amsel – Hungler II, Papp – Furmann, Bukovi, Obitz – Rázsó, Takács II., Turay, Toldi, Kohut.

Gólszerző: Rázsó (7. perc), Takács II. (18, 23), ? (84), Scarone (95)