Lakat Károly, a játékos
Lakat Károly Győrött született 1920.11.27.-én.
A GYAC-ban kezdett focizni, majd Szegedre került, és az ottani egyetemi csapatban, majd a Szeged FC-ben játszott. Kitűnő csapat volt akkor Szegeden. Diplomája megszerzése után jött csak hozzánk.
Igen szívós fedezet, ma úgy mondanánk „védekező középpályás” volt. Jellemző korai Fradi-időszakára, hogy a korábbi, még az akkorinál is „lovagiasabb” futballfelfogást képviselő idősebb játékosok nem nézték ezt a szívósságot jó szemmel. Lázár Gyula pl. így szólt rá egy mérkőzésen, amikor mérkőzésen folyamatosan letámadta az ellenfél labdás emberét: „Na idefigyeljen maga Lakat! Ez úriemberek sportja, eddig mi támadtunk, most ők jönnek.”
Az alacsony fedezet nem szólt vissza, ám Lázár Gyula néhány mérkőzéssel később visszavonult, és ő tovább keserítette az ellenfél támadóinak életét. Pedig kifejezetten sportszerű játékos volt, csakhogy akkoriban a szoros emberfogáshoz és a letámadáshoz nem voltak hozzászokva.
Tanári működésével játékosként sem hagyott fel. Egyik tanítványa évtizedek múlva így emlékezett vissza rá.
„Intelligens, kemény, igazságszerető embert ismertem meg benne, akire több évtized távlatából is szívesen emlékezem.”
Egy másik visszaemlékezés egyeneses anekdotába illő epizódot tartalmaz:
Nyolcadik általánosban Lakat Károly lett az osztályfőnököm a Hernád utca 3-ban. Még aktív játékos volt, de már-már visszavonulóban. Sosem felejtem el, egyszer Gabi barátommal kimentünk egy téli edzőmeccsére. A pályát övező rács mögül szurkolunk a tanár úrnak. Gabi lelkesen kiabált be a szerelni készülő Karcsi bácsinak:
– Menj rá! – Majd, mert Lakat tanár úr egy pillanatra felnézett, azt mondta zavartan: – Illetve…tessék rámenni!
Felmerülhet az a kérdés, hogy miért tanított középiskolai tanári diplomával általánosban? Nos, erre a választ a kor „káderpolitikájában” látom. Ugyanis az 1950-es években a káderlapon (személyi minősítés) szerepeltek a negatív tulajdonságok, és külön terhelő volt az illetőre, ha Fradi (ÉDOSZ, Kinizsi) szurkoló volt. Hát még ha ott játszott…
-YSE-
Tesi tanárom volt a Hernád 3-ban. Egyszerűen imádtuk.
Tetszett ahogy a statisztikai adatok és a személyes élmények keveredtek. Szép munka.
jackie!
ahogy írtam én is olvastam, megpróbálok utána nézni, hogy hol.
Az utóbbi évek Fradija is úgy érzem kezdi visszahozni a “lovagias úriemberek sportját”: nem támadjuk meg az ellenfelet, engedjük gólt rúgni ellenünk, sőt odáig megyünk, hogy még azt is megengedjük nekik, hogy győzzenek ellenünk…
Santiagó !
Hogy lehetett megosztó személyiség,aki edzője lehetett az MTK-nak, .a Honvédnak és a Fradinak is !
Edzőként Fradival két bajnoki és egy harmadik hely,Tatabányával harmadik hely ,az olimpiai csapattal két aranyérem…Őt mindenki szerette Tudod abban az időben nem gyűlölték egymást pl.a Fradisták és nem fradisták…
Még egy történet Róla: Éppen a Honvéd edzője volt,és több meccsen sem nyertek.
Erre több tábornok kérdőre vonta,hogy mikor nyernek végre,mire Karcsi bácsi válasza: ” Miért,maguk mikor nyertek utoljára háborút? ”
Ja,és a Honvéd gondnokának volt egy kutyája,azt elnevezte Tábornoknak és mindig így szólt rá : Ne ugass Tábornok ! ”
Egyébként nyíltan szidta a kommunistákat,a rendszert….
Én valahol azt olvastam, hogy eléggé megosztó személyiség volt. Játékosként jelentős sikereket ért el, de edzőként, ha jóltudom, több csapatnál is megfordult. kiváncsian várom az edzői áttekintést.
Nagyon emberközeli, baráti megemlékezés. A személyes élmények és a pályafutásának adatai együttesen adják vissza Lakat doktor (milyen furcsa leírni egy játékos-edzőnél) emberi nagyságát.