Nagy L. naplója: FTC – 1995 február
Az utolsó este a fiúk a szállodában anekdotáztak egy kicsit. A tudósítónak ez annyira tetszett, hogy külön kitért arra, milyen bensőséges volt a hangulat. Másnap reggel indulás haza. Az út 21 órán keresztül, valamint egy évszázaddal hátrafelé fog tartani. Ekkora a különbség a szingapúri és a budapesti viszonyok között. A játékosok nevében Simon Tibi mondta el a zárszót. Szerencsénk van, hisz a futballnak köszönhetően -és a KORDAX-nak- sokfelé jártunk, de ilyen lenyűgöző várost, mint Szingapúr sehol sem láttunk. (Ottjártukkor volt a kínai holdújév, nagy-nagy utcai karnevállal.) Sokkal tartozunk, és reméljük, a számlát ki tudjuk egyenlíteni a bajnokság végén.
Ha minden igaz szerdán (2.-án) délben ér a csapat Londonon keresztül Ferihegyre.
1995. február 2.
Szerencsésen hazaért a csapat, akiket nagy szeretettel fogadtak a repülőtéren a családtagok és jó néhány szurkoló is. Útközben azonban sajnos történt egy szomorú esemény. A KORDAX cég egyik vezetője, aki a csapattal volt a túrán, rosszul lett és a mentőnek kellett kórházba vinnie. Jobbulást kívánunk neki.
Novák Dezső már Ferihegyen kihirdette az elkövetkező napok programját. Csütörtökön délután edzés, és szombaton edzőmérkőzés az Üllői úton a Szigetszentmiklós ellen. Közben, meg nem erősített források arról adnak hírt, hogy Lipcsei Petiért bejelentkezett a Francia sztárcsapat a Girondis Bordeaux és 1.2 millió márkát kínált érte.
1995. február 4.
Az előző állítást szinte azonnal megcáfolta a sajtó, azzal a kitétellel, hogy érdeklődés valóban volt. A LOTTO cég viszont tényleg szerződést kötött vele, valamint Alberttel és Telekkel. Így ezután az ő cipőjükben lépnek pályára.
Először, ezen a napon szikrázó napsütésben egy előkészületi mérkőzésen, ahol 5-0 lett a végeredmény. A gólokon Lipcsei (2), Kopunovics (2), és Zavadszky osztoztak. A játék nem volt túlságosan magas színvonalú, ami talán természetes is egy felkészülési mérkőzésen. Majdnem az egész keret lehetőséget kapott, a kezdőcsapat összetétele azonban figyelemre méltó, hisz utal a majdani összeállításra. Majdnem a legerősebb összeállításban kezdtek, csak Albert és Simon hiányzott, valamint Keller aki úgy tűnik, kiszorul a csapatból.
Az viszont mindenképpen szembetűnő, hogy Lipcsei szinte szétfeszül az erőtől, Lisztes pedig olyan könnyedén tartja kézben a marsallbotot, mint egy uralkodó. Telek vezérletévei pedig a védelem, áthatolhatatlan.
Délután a bajnoki címet védő kézilabdás lányaink győztek a népligeti csarnokban – az ősi rivális Debrecen ellen- aránylag könnyen. Ezzel megerősítették a vezető pozíciónkat – 14 mérkőzés, 14 győzelem.
1995. február 7.
Előkészületi mérkőzés: FTC – Pénzügyőr SE 5-0. A hétköznapi kora délután ellenére 500 néző ment ki, és nézhette meg Kopunovics (2), Zavadszky, Keller és Czéh góljait.
Jégkorong csapatunk döntetlent játszott a Lehel-lel és megőrizte vezető pozícióját a táblázaton két pont előnnyel.
Vízilabdázóink bejutottak a LEN kupa legjobb négy csapata közé. Balszerencsére a döntőbejutásért a BVSC-vel kell vízbe szállni. Így egy magyar csapat biztosan kiesik.
1995. február 9.
Előkészületi mérkőzés: FTC – III. ker. TVE 3-1(2-0). Ezer néző, akik között én nem tudtam ott lenni. A gólszerzők: Lisztes (2), Lipcsei. A kerület gólját a valamikor nálunk – a bajnokság évében játszott Balogh G. szerezte, 11-esből.
1995. február 11.
Újra pályára lépett a csapat, most a Százhalombatta ellen. Kora tavaszi időben kb. 2000 néző előtt. Az edzőpartner az NB II nyugati csoportjának élmezőnyébe tartozik. Az első félidőben egy-egy gól esett mindkét. oldalon, akadozó játék mellett. Egyedül Lisztes tűnt ki nagyszerű labdáival. A szünet után megélénkült a csapat és szép gólokatrúgott. A legszebb Hrutka Jani felsősarkos bombája volt, 20-25 méterről. Vezette-vezette, majd meglepetésszerűen lőtt ballal. A kapus csak nézni tudta. Ezen kívül még feljegyzésre kívánkozik Kopunovics szép gólja (szinte álló helyzetből átemelt a kifutó kapus felett) és az, hogy egyre jobban játékba lendül. A vége 4-1 lett, pedig Zavadszky is gólt érdemelt volna, nagyszerű próbálkozásaiért. A kapus azonban bravúrosan hárított, mindannyiszor.
A csapat mellett a stadiont is készítik a bajnoki rajtra. Új kapufákat láttunk beállítva, melyek gömbölyűek a régi, hagyományos szögletes helyett. Nekem a régi jobban tetszett, de ha erről mindig befelé pattan a lövésünk, ám legyen.
Sajnos kézilabdázó lányaink idehaza kikaptak BEK csoportmérkőzésen a Brémától, így nagyon megnehezült a továbbjutás. Szoros volt az eredmény, és ha 4 hetest nem hibázunk, meg lett volna a győzelem.
1995. február 14.
Légiósunk Goran Kopunovics így látja a csapatot az „idegen” szemével. Szép itt, most nekem Budapest a legszebb, nekem itt a munka és akarom a Fradi bajnok, jön BEK. Ez tuti, ha nem optimista, miért csinálom? Bajnok, csak nem kikap Újpest, Kispest, mert vége. Ez itt fantasztikus, Európában van ilyen csak Barcelona, Milán és ezek. Jön barát meccs, harmadik osztály csapat, és háromezer ember, pedig meccs csak barát.
Előkészületi mérkőzés: FTC – III. ker. TVE 2-2(0-1)
Gyenge játék, amire nem sok szót érdemes vesztegetni. Szerencsére semmi jelentősége nem volt, sem az eredménynek sem a játéknak, a hideg időben úgy 6-800 néző előtt. A bíró is így gondolhatta, mert el sem jött. Egy néző bíráskodott, aki a működése alapján biztos nem most vezetett először futballmeccset.
1995. február 16.
A csapat is és én is esőmenők vagyunk. A fiúk 3-0-ra nyertek a Siófok ellen, szakadó esőben 800 néző előtt, én pedig esőben mentem – haza, gyalog a sérült bringát tolva kb. ugyanannyi idő alatt, mint egy futballmérkőzés. Az utam az edzőpálya mellett vezetett el, így a bíró sípját legalább hallottam. A gólokat egyébként: Christiansen, Czéh és Hrutka szerezte.
Vízilabdázóink kupamérkőzésen nyertek, simán a Bp. Spartacus ellen.
1995. február 18.
Ferencváros – Érdi VSE 4-1 (2-1)
Szakadó esőben az újabb előkészületi mérkőzés, a gólok szerzői:
Zavadszky, Szekeres, Lipcsei, Christiansen. Utóbbi arról nyilatkozik, hogy végre kezdő lett, és ezt góllal tudta meghálálni. Valamint arról, hogy milyen jól érzi magát a Ferencvárosban, melynek ázsiója Dániában is megnőtt a CSZKA Moszkva kiverése óta. A mérkőzésen pályára lépett Simon Tibi is, hetek óta tartó sérülése után.
A hétvége az egyéb sportágakban is sikeres volt, hisz kézis lányaink BEK csoportmeccset nyertek, vízilabdázóink a 4 között vannak a magyar kupában, valamint hokisaink a bajnoki döntőbe jutottak. Sajnálatos esemény az, hogy Simon Tibit és a Telek Mancit perbe fogták a kupadöntő eseményei miatt. Remélhetőleg nem durvulnak teljesen el a dolgok, és győz az igazság.
1995. február 21.
Lehet, hogy hamarosan lesz egy női kosárlabda csapatunk is. A Tungit ugyanis a cége – valami GE- megszünteti, és Szívós doktor már tárgyal az átvételről. A probléma csak az hogy, egyenlőre nincs hol játszani, hisz a FRADI csarnok csak két év múlva lesz kész. Újpesten meg csak nem játszhatunk. Az elnök úr ezt le is szögezte, hisz a régi otthonuk 50 méterre van az UTE stadiontól. A focistáink ma indultak Afrikába és holnap már meg is mérkőznek az első ellenféllel.
1995. február 22.
Bizerte – FTC 1-0 (1-0)
A tunéziai középcsapat az utazástól fáradt fiúkat győzték le. A tudósító is kitért arra, hogy a gól méteres lesről született. Novák Dezső azonban, keményen megbírálta a fiúkat, mivel a mutatott játék szerinte pocsék volt. Keveset futottak és a védelem átjáró házként működött. Kitért arra, hogy Telek Manci teljesen megzavarodott amióta megtudta, hogy bíróság elé kell állnia.
1995. február 25.
A hokidöntő első mérkőzése az Alba Volánnal szemben. Az esélyesek mi vagyunk, hisz megnyertük az alapszakaszt, és abban valamennyi Alba Volán elleni mérkőzést. Már a kezdés előtt fél órával majdnem telt ház volt a BS-ben és csodálatos hangulat. A 80. másodpercben vezetéshez jutottunk. Akkor azt hittük, hogy olyan lesz, mint tavaly, amikor is simán, minden erőlködés nélkül nyertünk. 1:0 után fergeteges rohamokat vezetett a csapat, de betalálni sehogyan sem sikerült, mert az ellenfél kapusa szenzációsan védett. Az első fordulópont akkor következett be, amikor az egyenlítő gól esett. Ettől kezdve az első harmad további része a fehérváré volt. A középső harmadban sorra állították ki az embereinket, szinte végig emberhátrányban játszottunk. Elhúzott az ellenfél 3-1-re. 10 perccel a mérkőzés vége előtt szépítettünk. Aztán 30 másodperc múlva egyenlíthettünk volna – kimaradt. A végén még betalált a Volán, így ők nyerték az első találkozót. Az összkép alapján jobbak voltak, igaz szerencséjük is volt, és a bíróra sem panaszkodhattak. Van még egy lehetőségünk, két nap múlva, hogy kiharcoljuk a harmadik mérkőzést.
A foci csapat Tunézia válogatottjával játszott, és szerintem értékes döntetlent ért el ( 1- 1). Novák ennek ellenére bírálta a csapat néhány tagját, a nem megfelelő játékáért. A legjobbak:
Hrutka, Szekeres, Lipcsei -aki a gólt is szerezte-, valamint Lisztes, akit viszont az ellenfél lengyel edzője emelt ki.
1995. február 27.
Novák Dezső ma úgy értékelte, hogy a csapat kb. 80 %-os formában van egy héttel a bajnoki rajt előtt. Szerinte mindenképpen olyan helyezést fogunk elérni, ami a nemzetközi porondra való kijutásunkat biztosítja. A felkészülés sikerességével, az elvégzett munkával elégedett. A körülményeket maximálisnak nevezi, ami nem is csoda, hisz három túrán is volt a keret, meleg éghajlaton. A többi edző, már amelyik vállalkozott a végső sorrend megtippelésére, úgy látja, benne leszünk az első háromban, sőt nagyrészük a mi bajnokságunkra tippel.
Hoki döntő második mérkőzés – győzelemmel. 7500 néző a BS-ben.
Fél órával a kezdés előtt, már alig találtunk helyet, így is végig álltunk, de megérte.
Az első harmadban minden ott folytatódott, ahol szombaton abbamaradt. A Volán, élen a fantasztikusan védő kapussal, jól játszott, és elhúzott 2:0-ra. A csapat gyengén, rosszul, és tűz nélkül játszott. Minden veszni látszott. A középső játékrészben, annak is a közepén szépítettünk, és ez teljes fordulatot hozott. A Volán megrettenni látszott, mi viszont végre lelkesen, a testi erőt kihasználva, és főleg jól játszottunk. Az egyenlítés után, a harmadik harmad első percében, érezhető volt, hogy aki gólt ér el, az nyer. Már csak öt perc volt hátra amikor, megszereztük a vezetést. A fehérvári csapat még a kapust is lehozta, de már tenni nem tudtak semmit. A mérkőzés frenetikus hangulatban és óriási izgalmak közepette ért véget. Folytatás holnap.
A futballistáink Tunéziában, a búcsúzó mérkőzésen 7-1 (4-0) -re nyertek. A hét végi bajnoki rajton is kiegyeznék ezzel az eredménnyel. Az elmúlt napokkal ellentétben Novák és a sajtó is dicsérte a csapatot. Mint utóbb kiderült az ellenfél két csapatból volt összeválogatva és Kopunovicsot a bíró már 25 perc játék után kiállította – beszédért. Vajon milyen nyelven értette meg a tunéziai bíró?
1995. február 28.
Ma hazaérkeztek a világjáró Zöld – Sasok. Jó hangulatban és bizakodóan nézve a szombati rajt elé. Még a mester is azt nyilatkozta az újságíróknak, hogy úgy látszik a rajt előtti utolsó pillanatban összeállt a csapat. Este a hokisok léptek jégre a „MEGTELT” táblát magán viselő BS-ben. Egy órával a kezdés előtt már alig találtunk helyet magunknak. Óriási hangpárbaj a két szurkolótábor között. Végre elkezdődött a játék, idegesen, de a mi fölényünkkel. Az első harmadban 2-0-ra elhúztunk és ekkor azt hittük, hogy a zsebünkben a végső siker.
Az első szünet után a bíró megelégelte a vezetésünket, és kettős emberhátrányba zavart minket. A kettős hátrányt kivédekeztük, de amikor az első kiállítottunk bejött, azonnal gólt kaptunk. Meleg pillanatok elé néztünk. Főleg akkor, amikor az előzőnapi mérkőzéshez egyre jobban kezdtek hasonlítani kísértetiesen az események, ugyanis a harmadik harmad kezdése után nem sokkal egyenlített a Volán. Mint mi tegnap, fordítottunk és nyertünk. A csarnokban mindenki erre gondolt. Ki szorongva, ki reménykedve. A küzdelem egyre feszültebb és elkeseredettebb lett. A nézők még a szurkolásról is megfelejtkeztek izgalmukban. Aztán a vége előtt 5 perccel, egy óriási örömmámor, a mi oldalunkon. Akkora FRADI tábor volt, hogy a BS „A” oldalán túlcsordult, mint az a boldogság, mely a harmadik gólunkat követte. Ekkor már régóta érezni lehetett, hogy csak egy gól lesz. Bezzeg most, még öt percet ki kell húzni. A csapat minden erejét beleadva küzdött, és jól is játszott, ezen a mérkőzésen majdnem végig. Az idő fogyott és a nézőtéren is úgy elfáradt az ember, mint ha lent játszott volna a jégen. A végén a Volán újra – mint tegnap- levitte a kapust. A hátvédeink azonban megszerezték a pakkot és 9 másodperccel a vége előtt minden nyitott kérdést eldöntöttek egy negyedik góllal. Az utolsó 9 másodpercben mi történt, senki sem tudta. BAJNOKOK LETTÜNK immár ötödször zsinórban.
Az ellenfél az ezüstérem átvételekor meg lett tapsolva, pedig ez nem túl gyakori. Az Alba Volán azonban messzemenőkig megérdemelte, mert nagyon jól játszottak, és sportszerűek is voltak, mindhárom mérkőzésen. Aztán megkaptuk a bajnoki kupát, és elkezdődött az ünneplés vagy inkább folytatódott. A KUPA Paraizs Ernőnek lett ajánlva, akit a társai vállukon vittek körbe. Civilben volt, hisz az egyik mérkőzésen olyan súlyosan megsérült, hogy már öt szemműtétet hajtottak végre rajta. Torokszorító és megható volt az a szeretet, ahogyan a társak bántak vele. A himnusz eléneklése szinte már hagyomány az ilyen nagy jelentőségű eseményeken. Azt hiszem mindenki meghatódott. A játékosok hullámoztak egyet, majd egy nagyon szép dologgal tették örökké emlékezetessé az ünneplést. A kispadunk fölött három napon keresztül ott volt kifüggesztve A FRADI zászló. Méltóságteljes lassúsággal és ünnepélyességgel korcsolyázták körbe a pályát a zászlóval. Úgy fogták a négy sarkánál, mint az OLIMPIAI zászlót szokták. Tisztelettel és meghatódottsággal tették. Az aktus előre megkomponált volt, eznyilvánvalóvá vált lelátón is. A mérkőzés után hazafelé újabb nehezen felejthető dolognak voltunk szemtanúi. Habár ebben az esetben a szemről beszélni talán érzéketlenség. Egy vak szurkolótársunkat kísérték hazafelé a barátai. Szegény nem láthatta, és nem is fogja talán soha látni a játékot, mégis ott volt és szurkolt a csapatnak. Az atmoszférát azonban mindenképpen érzékelte és ez őt is boldoggá tette. Valószínűleg ez által sokkal teljesebb az élete, mint ha ezsem lenne. A FRADI szeretete nem ismer sem határokat, sem időt, és akadályt.
A LOTTO cég bevette a buliba Lisztes Krisztiánt is. Azon csodálkozom, hogy ez csak most jutott eszükbe.
Nagy öregjeink sorra hagyják el az elnökséget, mondván nem kapnak ott megfelelő mértékű befolyásolási lehetőséget a szakosztály mindennapjaiba. A sajtó persze ráharapott a témára, és alaposan kiszínezve, felnagyítva tálalja az olvasó felé. Persze az aláásás mindig is a fegyvertárukba tartozott. Remélhetőleg a csapatot ennek ellenére, semmi sem akadályozza a holnapi jó rajtban.
– Nagy László –
green1899
Köszönöm Laci
Én még csak 8-9, a következő évben vittek ki először meccsre a bátyámmal, nem is akármilyennel kezdtünk: 45.000 néző a Népstadionban és bajnoki cím 🙂 Nagyon jó ez a napló, én is vezetek hasonlót, igaz, abban írások nincsenek, csak jegyek és fényképek (főleg olyanok, amelyiken én is szerepelek 🙂 ) és egy-egy újságcikk.
most egy kicsit komolyabban. amikor a napló iródott, még csak 12 voltam, így elég halvány emlékeim vannak csak arról az időről. ezért is fontos számomra a napló. nagyon tetszik még az egyéni stilus amivel a napló írva van.
K@rcsi:
Akkor úgy tűnik, hogy tényleg megvan 😀
5 🙂
csatlakozom én is az olvasók táborához!
Peti, talált.
4 😉
Kösz fiúk! Három olvasóm már biztos van. :-))
Laci
Ez így most nem ugrik be teljesen, de mintha a BL-es Eurofradi dvd-n lett volna ilyen nyilatkozata. De lehet, hogy most nagyon mellélőttem 🙂
Peti, gondolom a békecomb megvan 🙂
Nagyon jó a Kopunovics interjú 🙂
Nagyszerű olvasmány és ahogy az előző résznél most is több emléket hozott elő azokból a napokból. A végén van egy érdekes mondat a nagy öregekről, akik sorra hagyják el a klubot. Már 15 évvel ezelőtt! Pedig az akkori évek a sikerek közé tartoznak. Mintha a békétlenség belénk lenne kódolva.