Zoran Kuntic: 55

Pályafutását szülővárosában kezdte, majd előbb a Vojvodinához, később a dél-koreai Posco Atoms csapatához igazolt.

26 évesen került Magyarországra a Kecskemét csapatába. 1995 tavaszán igazolta le a Videoton, ahol 13 mérkőzésen 11 gólt szerzett (ebből kettőt a Fradinak rúgott).

A gólerős csatár 1995 nyarán került a Fradihoz és első tétmeccsén rögtön két gólt is szerzett. Három hét múlva örökre beí­rta magát a ferencvárosi történelemkönyvekbe. 1995. augusztus 9-én lőtte ferencvárosi pályafutása legfontosabb gólját Brüsszelben az Anderlecht ellen.

Huszonhét bajnoki mérkőzésén hatszor volt eredményes ebben a szezonban, í­gy magyar bajnoki cí­mmel távozott Ciprusra, az AEK Larnaca csapatához. Egy év után visszatért Magyarországra, a Vasas, majd újra a Videoton játékosa lett.

Felső sor (balról): Zavadszky, Kopunovic, Kuznyecov, Milovanovic, Hrutka, Neagoe, Vincze O., Telek, Nyilas. Középen: Páling, dr. Juhász József, Hajdú József, Novák Dezső, Mucha József, Bodnár József, Simon-Balla, Kecskés Z.. Elől: Kuntic, Albert ifj., Nagy Zs., Hajdú, Szeiler, Simon T., Lisztes, Keller

– Emlékszel mikor kezdődött a Kuntics őrület ?
– A Kecskemétnél kezdtem, mert el akartam bújni a Dél-Koreaiak elől, mivel futó szerződést hagytam ott. Ez az NB I-ben nem ment volna. Aztán a Honvéd ajánlott nevetséges összeget, amit nem fogadtam el, í­gy Fehérváron voltam próbajátékon, ahol az első edzés után szerződtettek. A tavasszal a Vácnak rúgtam egyszer négy gólt. Tulajdonképpen innentől ismernek országszerte. Azon a mérkőzésen egyébként minden sikerült. Nem tudtam úgy a labdához érni, hogy ne legyen gól.

– A Fradi is tesztelt ?
– Nem, sőt Novák Dezső úgy fogadott, hogy: Zorán játsszál nyugodtan, mert én tudom, hogy egy csatárt nem szabad lecserélni azért, mert kihagy egy-két helyzetet, vagy ad néhány rossz passzt. Ráadásul az öltözőben is úgy fogadtak, mintha ott nőttem volna fel közöttük.

– Van egy negyven centis vágás a lábadon !
– Sajnos, de ez már a múlt. Teljesen meggyógyultam, de a pályafutásom nem bontakozhatott úgy ki mint azoké, akikkel együtt játszottam: Boban, Boksics, Szavicsevics, Proszinecski… Világhí­rű csapatban az első orvosi rostán kiszanálnának. Elmondani sem lenne időm azt, hogy semmi baj a lábammal, mert a beszélgetésig el sem jutnék.

– Új hazában élsz !
– Lakhelyileg igen, de a szí­vem Jugoszláviáé! Ott most háború van, de a nagy bajban kell a leghűségesebbnek lenni a hazához, egyesülethez, eszméhez.

– Tudod te, mi az a Fradi-szí­v?
– Nem, de rengeteget hallottam róla. Azt viszont tudom, hogy a Fradi-öltözőnek van valami olyan utánozhatatlan varázsa, hatása és kisugárzása, amit én még soha másutt nem éreztem. A közönség pedig maga a csoda… Ilyen nincs még egy a világon ! Amikor már nem tudsz lépni, ha milliókat fizetnek is akkor sem, akkor megszólalnak: FRADI, FRADI, FRADI…te pedig azt veszed észre, hogy újra futsz, rohansz, lősz, cselezel és van erőd. Újra élsz ! Ez a Fradi…

– Valaki azt mondta azért vagy profi mert nem itthon nevelkedtél!
– Lehet, mert a magyar futballisták nem igazán profik, és nem elsősorban munkában nem azok. Például kint voltunk Madridban, és az egyikük úgy fényképezgetett, mint egy turista, pedig mi is profi körülmények között éltünk ott és a szerelésünk is szuper volt. Mint egy nagy csapathoz illik egy ilyen komoly tornán.

– Az egyikük meg lefényképeztette magát Raullal párban. Kérdezem én, ezután hogyan tud egyenlő félként a pályán játszani?
– Ez volt a fő oka, hogy Madridban úgy kikaptunk. Pedig Hajdú, Telek, Nyilas, Albert, Lisztesnek nagyon-nagy karriert kellene befutniuk, hisz semmivel sem tudnak kevesebbet, mint az agyondédelgetett és reklámozott nyugati nagymenők , csak a gondolkodásuk az ami akadályozza a magyarokat. El tudod te képzelni, hogy Maldini lefotóztatja magát Zamoranoval?

– Állí­tólag Brüsszelben majdnem pofozkodás volt.
– A szünetben összeszólalkoztam Gorannal, mert valami passz nem úgy jött be ahogy akartuk. Feszültek voltunk mert a sanszot éreztük, egy játékos azt egyből megérzi. Ezért kiabáltunk egymással, pedig öt éves korunk óta vagyunk együtt. Egy faluban nőttünk fel, és ha van valaki akiben megbí­zom, az Goran Kopunovics. A végén odáig fajult a dolog, hogy öten fogtak le bennünket, mert mind a ketten nyerni akartunk. Az akartuk, hogy továbbjusson a Ferencváros. Az a szomorú, hogy ezt egy magyar sem tette volna meg egymással. Mi a két idegen, majdnem megtettük…

Nemzeti Sport

*

Később edzőként sikeresen dolgozott az FTC utánpótlásánál, hiszen tizenkét év után az irányí­tása alatt lett ismét bajnok ifi A csapatunk. Edzősködött az MTK fiókcsapatánál, Bodajkon, az első osztályban a DVTK csapatánál, majd Pápán a másodosztályban. 2007 tavaszán az  FTC első csapatának edzője lett. A Fradi a másodosztályban ragadt, Zoran három hónap után távozott a klubtól.