1907.XI.3. Magyarország – Ausztria 4:1

A IX-ik magyar-osztrák mérkőzés.

— A magyar válogatott csapat 4:1 arányú szenzációs győzelme az osztrák válogatott csapat fölött. —

A IX-ik magyar-osztrák szövetségi mérkőzés. Eddig még nem tapasztalt óriási érdeklődés előzi meg az osztrák és magyar labdarugó szövetségek jövő heti reprezentatí­v matchét. Nemcsak a sportkörök, hanem a társadalom egyéb rétegei is lázas izgalommal mérlegelik a csapatok esélyeit. Azon körülmény, hogy a mérkőzésen a MLSz tiszteletbeli tagja, gróf Apponyi Albert közoktatásügyi miniszter is meg fog jelenni, oly nagyjelentőségű eseménnyé avatja a mérkőzést, hogy valóban csak örömünkre szolgálhat, leszegezni azt a tényt, hogy a magyar testnevelésügynek legéletképesebb sportága, a labdarúgás, rövid 10 éves létezése óta olyannyira közel férkőzött a sportszerető magyar közönség szivéhez. A jubiláris 10-ik esztendő utolsó reprezentatí­v mérkőzésének lefolyása alkalmából nem érdektelen a szövetségi válogatott csapatok mérkőzéseinek azon sorozata, melyből kitűnik, hogy a magyar szövetség fennállása — vagyis 1901. január 19-ike — óta, 15 reprezentatí­v mérkőzést játszott. (…)

A nov. 3 iki mérkőzés lesz a szövetség 16-ik reprezentatí­v matche. A 15 lefolytatott mérkőzésből a magyar válogatottak 7-szer vesztettek, 5-ször győztek és 3 eldöntetlen mérkőzést játszottak. Az osztrák válogatottak ellen lefolytatott mérkőzések közül a magyar szövetség csapata 4 í­zben vesztett, 3-szor győzött, 1-szer eldöntetlenül végzett. A magyarok az osztrákoktól 20 goalt kaptak és 16-ot adtak. Megemlí­tendő még, hogy Bécsben mindig az osztrák csapat győzött, mig Budapesten, egy eldöntetlen eredmény kivételével mindig a magyar csapat maradt a győztes.

A magyar szövetség válogató-bizottsága, mely feladatának magaslatán áll, teljes tudatában van a jövő heti reprezentatí­v mérkőzés e sportra magára kiható nagy horderejének és ezért, szakértelmének teljes latbavetésével eszközli a válogatást.

Mindazonáltal bizonyos, hogy a válogatás nehéz feladatot ró a bizottságra, minthogy az osztrák egyesületek csapatainak a magyar egyesületek ellen való mérkőzései alkalmával, máris kitűnt az osztrák footballisták ezidei magas formája, amennyiben az osztrák egyesületek az őszi idényben valamennyi mérkőzésüket megnyerték. A magyar válogatóbizottságnak az előjelekből is í­télve, esetleg sikerülni fog olyan csapatot kiállí­tani, amely igen nagy reménnyel veheti fel a küzdelmet az osztrák válogatottakkal szemben.

Az Oesterr. Fussb. Verb. csapata a következő összeállí­tásban fog szerepelni: Kaltenbrunner (Rapid) — Vladár (Rapid), Grosz (WSpCl) — Kohn (Rapid), Lenczewski (IVFC), Dlabac (WAC) — Schmieger (WSpC), Adi Stürmer (WAC), Studnicka (WAC), Fischera (WAC), Andress (WAC).

A magyar válogató-bizottság a következő csapatösszeállí­tást vette kombináczióba: Domonkos, Sárközy, Csüdör, Ficzere, Kürschner, Gorszky, Niessner, Károly, Szednicsek, Vangel, Borbás, Rumbold, Nagy, Molnár II., Schlosser. A tervbe vett összeállí­tásból a mérkőzésnek izgalmas és érdekfeszitő lefolyására következtethetünk, amely egyszersmind mértéke lesz a két ország e sportbeli képességének.

A mérkőzés november 3-án a Thököly-uti millenáris pályán d. u. 1/2 3 órakor kezdődik és egy koronás belépődí­jakkal megtekinthető.

(Sport-Világ, 1907. október 27.)

A sportkörök figyelme pedig fokozott mértékben ir á nyult most a IX. Budapest— Bécs mérkőzés felé, mely november 3-án Budapesten lesz. A tavaszszal egy igazán jól összeválogatott magyar csapat Bécsben kikapott az osztráktól; a most kiküldendő csapatra vár a kölcsön visszafizetésének nehéz feladata. Reméljük a legjobbat. A válogató bizottságnál mégis sürgetjük a csapat minél előbb való összeállí­tását és kipróbálását, hogy a legutóbb oly erősen megnyilvánult — sokszor nem is eléggé tárgyilagos — támadásoknak éle elvétessék. Nem akarunk a bizottság í­télete elé vágni, de véleményünk szerint a válogatás leghelyesebb alapja a következő csapat lenne: Domonkos—Rumbold, Sárközi — Ficzere, Kürschner, Gorszky —Borbás, Vangel, Schlosser, Károly, Niessner.

(Nemzeti Sport, 1907. október 27.)

A IX -ik magyar-osztrák mérkőzés köti le e hét vasárnapján a magyar sportkörök figyelmét. Csapataink szerencsétlen őszi szereplései után minden várakozás e mérkőzés felé fordul. Bizonyos, hogy ennek a győzelemnek nyomán — ha lesz győzelem — olyan általános öröm fakad, aminőt már rég nem láttunk sportköreinkben. A kijelölt csapatot általában kedvezően fogadták, ugy hogy az ilyenkor már megszokott támadások a válogató bizottság ellen teljesen elmaradtak. A magyar válogatott csapat a következő: Domonkos, Rombold, Csüdör, Ficzere, Szűcs, Gorszky, Niessner, Károly, Schlosser, Vangel, Borbás.

Az osztrák csapat igen komoly ellenfél lesz. Az összeállí­tás észszerű és jó: Kaltenbrunner (Rapid), Vladar (Rapid), Gross (WSP.), Khon (Rapid), Lenczewsky, (IVFC.), Dlabar (WAC.), Schmieger (WAC.), Adi Sturmer (WAC.), Sudnicka (WAC.), Fischera (WAC.), Andress (WAC.).

Érdekes, hogy ebben az összeállí­tásban a Cricketerek és a pompás formában lévő Germania egy tagja sincs, ugy hogy minden valószí­nűség szerint ez a csapat még változni fog. Egyébként a két ország válogatott csapatainak eddigi találkozása a következő eredményekkel járt:

1902. okt. 22-én Bécsben vesztett 5:0 arányban
1903. jun. 11-én Budapesten győzött 3:2 arányban
1903. okt 11-én Bécsben vesztett 4:2 arányban
1904. jun. 2-án Budapesten győzött 3:0 arányban
1904. okt. 9-én Bécsben vesztett 5:4 arányban
1905. április 9-én Budapesten eldöntetlen 0:0 arányban
1906. nov. 4-én Budapesten győzött 3:1 arányban
1007. máj. 5-én Bécsben vesztett 3:1 arányban.

A magyar csapat tehát győzött 3-szor, vesztett 4-szer az osztrák ellen, egyszer pedig eldöntetlenül játszott vele. Gólarány 20:16 Ausztria javára. Érdekes, hogy a magyar csapat Bécsben s az osztrák csapat Budapesten még nem tudott győzni. A magyar válogatott csapat összesen 15-ször játszott; 7-szer vesztett, 5-ször győzött, 3-szor eldöntetlenül végzett.

(Nemzeti Sport, 1907. november 3.)

1907. november 3., 14:30, Budapest, Millenáris, Magyar válogatott csapat — Osztrák válogatott csapat 4:1 (3:0)
vezette: Fehéry Ákos (magyar)
nézőszám: 6 000 – 7 000 ( 5 175 fizető néző)
Magyar válogatott: Domonkos (MTK) — Rumbold (FTC.), Csüdör (MTK.) — Ficzere (BTC.), Kürschner (MTK.), Gorszky (FTC.) — Braun (FTC.), Károly (MTK.), Schlosser (FTC.), Vangel (MAC.), Borbás (MAC.)
*Osztrák válogatott: Kaltenbrunner (Rapid) — Wladar (Rapid), Gross (WSC) — Harmer (Rapid), Lintsch (Vienna), Weyrauch (Rudolfshügel) —  Beck (Rudolfshügel), Schmieger (WSC), Schediwy (Rapid), Dünnmann (Rapid), Wolf (Rapid)
Gól: Borbás (11.), Wladar (öngól) vagy Braun (18.), Borbás vagy Károly (37.), Károly (46. – 11-esből) illetve  Dünnmann vagy Schmieger (81.)
A válogató bizottság összetétele: Ordódy Béla, Lőwenrosen Károly, Iszer Károly, Steiner Hugó és Stobbe Ferenc szövetségi kapitány.

Győztünk! Ezt az örömhí­rt vitte szét a táví­ró és a football szolgálatába nálunk most először lépett postagalambcsapat a múlt vasárnap a IX. magyar- osztrák mérkőzés után. Az a hatezernyi tömeg pedig, mely a millennáris pálya tribünjein szorongott, az utolsó bí­rói fütty elhangzása után elfelejtette a kedvenc játékosai által ejtett hibákat, az azok nyomán fakadt izgalmat és bosszúságot; csak egy erős benyomás maradt meg emlékezetében: a győzelem tudata. Az a büszke érzés, hogy a magyar labdarugósport a nemzetközi sikerekben éppen nem gazdag 1907-ik év végén végre egy nagy értékű győzelmet aratott az osztrák labdarugósport fölött. A társadalom majd minden rétegében erős érdeklődés nyilvánult e mérkőzés iránt s általában megértette közönségünk az abban rejlő mélyebb erkölcsi tartalmat: a magyar faj erőpróbáját Lajtán túli lakó szomszédainkkal szemben a testi kultúra e népszerű ágában.

A IX-ik magyar-osztrák mérkőzés.

— A magyar válogatott csapat 4:1 arányú szenzációs győzelme az osztrák válogatott csapat fölött. —

Amire a magyar football-körök már hetek óta készültek és amit kiválasztott legjobb tizenegy emberünktől méltán el is várhattunk — Magyarország football-sportjának győzelme Ausztria football-sportja fölött, —, bekövetkezett. A győzelem nyomán fakadó általános öröm bizonyí­tja azt, hogy sportéletünk és a nagy társadalom széles rétegeinek figyelmét kötötte le ez a mérkőzés s ez az érdeklődés jogosult is volt, mert bár maga a nyújtott sport ezúttal nem állott a várt magas szí­nvonalon, mindazonáltal ilyen, városok és országok közötti mérkőzéseknél inkább maga az esetleges győzelem vagy vereség képezi a közérdeklődés tárgyát. Ebből a szempontból í­télve meg a IX-ik magyar-osztrák, vagy talán helyesebben Budapest— Bécs mérkőzést, azt reánk nézve minden tekintetben sikerültnek mondhatjuk. A közönség páratlan érdeklődése anyagi szempontból is nyomóssá tette azt a sikert, amit 11 játékosunk a sportban elért. A MLSz. egyik legsikerültebb rendezései közzé számí­thatja ezt a mérkőzést, annyival is inkább, mert a magasabb körök érdeklődésének felkeltésére is megtörtént az első lépés azáltal, hogy a szövetség a tiszteletbeli kezdőrugás (kick-off) megtételére a fiatal József Ferenc királyi herceget, József főherceg fiát kérte fel. Bár, mint előre látható volt, a szenzációszámba menő megtisztelő rúgás elmaradt, azért a dolog előzetes nyilvánosságra hozatala mégis fokozta a mérkőzés érdekességét a nagyközönség szemében. Ugyanilyen szerepet vitt a postagalambok feleresztése is, amely szintén újdonság volt hazánkban, bár az előzetes reklámok a feleresztés egyes részleteit (például az Amsterdamba való galambküldést) a szakértők előtt épen nem tüntették fel valami komoly szí­nben. Hanem a megjelent 6000 főnyi közönség előtt ez is érdekes volt, valamint az egyik mozgófénykép társaság által meglehetős hangos reklámmal készí­tett pillanatnyi felvételek is. Egészben véve tehát, a mérkőzés rendezőit, különösen a szövetség népszerű elnökét, Kárpáthy Bélája valamint az intéző-bizottság elnökét, Steiner Hugót, nem kevésbbé a munka oroszlánrészét végzett szövetségi kapitányt, Stobbe Ferencet és a főtitkárt, Malecki Románt osztatlan elismerés illeti meg.

Ami a mérkőzés sportrészet illeti, arról már nem szólhatunk olyan osztatlan elismeréssel. Az összeállí­tás jó volt. Hogy a jobbszélső helyére beállí­tott Niessner az utolsó pillanatban betegsége miatt lemondott, az nem irható a válogatóbizottság rovására. Eredeti formájában a csapat ellen kifogást emelni alig lehetett. Hogy a nyújtott sport játékelméleti szempontból mégsem volt olyan szí­nvonalú, mint azt az egyes játékosok egyéni tudása után méltán elvárhattuk; annak oka részben az aránylag könnyen szerzett vezető gólokban és az együttes tréning hiányában keresendő, és miként a múltban folyton hangoztattuk azt, hogy az együttes tréning alól a válogatott csapatot sem szabad kivonni, ugy a jövőre nézve is egyik legfontosabb tanulságképen kell leszögeznünk azt, hogy a kiválasztottakat egy-két komoly tréningnek kell alávetni.

Általában a csapat védelme kifogástalanul működött, mig a támadás úgy egyénileg, mint együttesen a joggal remélt formája alatt játszott. Dumonkosnak a kapuban nem sok dolga volt, de azt a néhány veszélyes lövést, amit kapott, mesterileg védte. Rumbold ezzel a játékával egy csapásra a közönség kedvence lőtt. Különösen az első félidőben abszolút értékűt nyújtott. Labdaszedése és rúgásai biztosak voltak s olyan hatalmas — és ami a fő — olyan jól helyezett backrugásokat pedig, amilyenek az övéi voltak, magyar játékostól még nem láttunk. Kár, hogy a második félidőben egypárszor elkalandozott. Csüdör mindenben méltó társa volt Rumboldnak, igazán bravúros dolgokat csinált, csak rúgásai nem oly jól helyezettek, mint Rumboldéi. A fedezetsorban Kürschner és Gorszky domináltak. Kürschner pompás helyezkedésével és kombinációt kezdeményező labdaelosztásával tünt ki; méltán töltötte be helyét. Képességének fokozására rendszeres futótréningre lenne szüksége. Gorszky a megszokott kiváló volt s nagy agilitásával ugy a védelemben, mint a támadásban jól töltötte be szerepét. Egyetlen hibája, hogy a megengedettnél többet kalandozik a mezőny közepe felé. Ficzere gyengébb volt társainál. A fedezetjáték minden lényegét nem érti még át s ezért főleg csak a labda elszedésében jeleskedik; — sajnos — ezzel szemben a labda leadásában és a kombinációba való beilleszkedésben még gyenge. Elismerést érdemel azonban fáradhatatlan mozgékonysága. A csatársorban legnagyobb várakozással Borbás iránt volt a közönség, aki azonban a Főv.TC. mérkőzésén szerzett sérülése miatt még nem tudta kifejteni teljes képességét. Vangel társai között a legtöbbet dolgozott. Hogy játéka nem volt a megszokott biztonságú, annak oka a két nappal korábban lejátszott, Slavia-matchban s az azt követő fárasztó utazásban keresendő. Schlosser nem játszott a nála megszokott lendülettel, aminek oka talán abban rejlik, hogy az ellenfél legerősebb emberével, Lenczewszky-vel állott szemben. Károly minden tekintetben a régi volt. Pompás dolgokat csinált, de végtelen önzésével majdnem mindent el is rontott. Braunt láttuk már jobban is játszani, de azért nagyjában elvégezte a rábizottakat. Hogy a kitűnő anyag dacára sem elégitett ki a gólképesség tekintetében a csatársor munkája, az csak az összjáték elmaradásának tudandó be.

Az osztrák csapat bizony nem képviselte sem Ausztria, sem Bécs legjobb 11-ét. A rendezetlen bécsi football-viszonyok mellett a legjobb egyletek, a WAC. és a Cricketerek, teljesen kivonták játékosaikat a csapatból s emiatt az OeFV. az utolsó pillanatban kénytelen volt egy gyengébb csapatot küldeni, amelynek különösen a támadása alatta maradt a magyar védelem klasszisának. Legjobb embere a csapatnak Lenczewszky a középfedezet volt, ki igazán pompás munkát végzett. Meglepő jó volt Kaltenbrunner, a kapus, mig a támadásban főleg csak Beck és Schmieger keltettek figyelmet. A csapat többi tagja, ha egyénileg nem is volt a legelső klasszis, összesen együttvéve azonban időnként figyelemreméltó összjátékot mutattak. A magyar csapat határozott fölényben volt vele szemben, ugy, hogy a csatársor rendes formája mellett a 4:1-esnél nagyobb gólarány is elérhető lett volna. A mérkőzésnek hűvös őszi idő kedvezett, bar a fényképezések miatt hosszan elnyúlt félidő miatt az utolsó percekben már sötétedett. A két csapat igy állt föl:

Magyar válogatott csapat: Domonkos (MTK) — Rumbold (FTC.), Csüdör (MTK.) — Gorszky (FTC.), Kürschner (MTK.), Ficzere (BTC.) — Borbás (MAC.), Vangel (MAC.), Schlosser (FTC.), Károly (MTK.), Braun (FTC.)
Osztrák válogatott csapat: Kaltenbrunner (Rapid) — Vladár (Rapid), Grosz (WSC.) — Harmer (Rapid), Lenczewski (IVFC.), Weyrauch (Rudolfshügel) —  Beck (Rudolfshügel), Schmieger (WSC.), Schedivy (Rapid), Dünnmann (Rapid), Wolf (Rapid).

A magyar csapat megvárakoztatja a közönséget. Lassan gyülekeznek a játékosok s mikor már együtt vannak is, a jobbszélső helyére kijelölt Niessner helyett tartalékot kell keresni. A választás Braunra esik, amit a szövetségi kapitány ki is hirdet. Általános ideges várakozás közben állnak fel a csapatok. A helyválasztás a mieinknek kedvez ugyan, de ez alig jelent előnyt ránk nézve, mert az őszi nap egyáltalában nem tűzött erősen le s a gyenge hátszél sem bí­rt jelentőséggel. Bécs csak a kezdő rúgásokat teheti meg, mert alig pár pillanatnyi játék után már csatársorunknál a labda és veszélyben a bécsi kapu. Korner is esik az osztrákok részén már a második percben, a nélkül azonban, hogy gólt eredményezne. Középütt idegesen játszanak a magyar csatárok, ami több kedvező helyzet elrontását eredményezi. Egy véletlen kezelés miatt szabadrúgáshoz jutnak az osztrákok, ami munkát ad a magyar hátvédeknek is. Rövid ideig tart azonban a veszély, mert Braun-Károly csakhamar szépen felnyomulnak, a lövés azonban eredménytelen. A 10-ik percben Vangel gyönyörű egyéni játékkal majd az egész pályán végig dolgozza a labdát, mely Borbás átadása és Braun ügyes visszahelyezése után Borbás révén megszerzi az első gólt a 11-ik percben. Bécs kornert ér el ezután, amit azonban rosszul lőnek. A magyar csapat, fokozott irammal és erőteljesebb akciókkal válaszol erre s csakhamar izgalmas percek vannak a bécsi kapu előtt, amelyeket csak rövid időre szüntet meg Bécs jobboldalának eléggé ügyes, de nem eléggé erőteljes lerohanása. A két magyar hátvéd, de különösen Rumbold óriási, 60—70 méteres rúgásaival állandóan a bécsi kapu elé tereli a játékot, hol a 18-ik percben meglehetős pechesen esik a második magyar gól. Braun magas lövését Vladár hibásan fogja, mire az amúgy is pörgő labda Kaltenbrunner keze alatt a hálóba kerül, a közönség nem kis örömére, de a bécsi csapat annál nagyobb fájdalmára is. Ezután a magyar csapat fölénye teljes és a mieink egyoldalú támadását legfeljebb csak a bí­rónak aprólékosságig vitt gyakori fütyülései akasztják meg. Közben pompás alkalmak kí­nálkoznak a góllövésre, azonban Károly és Schlosser szinte hihetetlen módon határozatlanok és agyonbabrálják a legjobb labdákat. Rövid ideig tartó pihenőhöz juttatja a csapatokat a bécsi kapus hirtelen rosszulléte, ki Rumboldnak egy óriási rúgását fogta el testével. A nagy erővel jött labda ütése következtében körülbelül 2 percre roszszul lett a szimpatikus bécsi játékos: szerencsére a baj nem bizonyult komolyabb jellegűnek. A bécsi csapatot Lenczewski szép játéka szabadí­tja ki néha-néha a szorongattatásból, mindazonáltal nem akadályozhatják meg azt, hogy Borbás-Vangel szépen kidolgozott labdáját a 37-ik percben be ne lőjje. A harmadik gól feltüzeli az osztrák csapatot, amely ezután intézi az első komolyabb támadást a magyar kapu ellen; Domonkos azonban helyén van s biztosan véd. Ugyanezt csinálja Kaltenbrunner is az ellenkapura küldött néhány szép lövéssel. Félidő 3:0.

Jól kezdődik a második félidő is. Lenczewski egy véletlen handset vét a büntető területen belül. A bí­ró a tizenegyest megí­téli: Károly rúgja és eredménye természetesen a magyarok negyedik gólja. Ez a könnyű siker, ugy látszik, megártott a csapatnak. Ezentúl elbizakodottan és rendszertelenül játszanak és Bécs erélyesebb fellépésére a védelem is több hibát ejt. Most már több dolga van Domonkosnak is, amit azonban kifogástalanul végez. Nem tétlen azért a magyar csatársor sem és középütt Schlosser és Vangel igen kedvező helyzeteket hagynak kiaknázatlanul. Borbás gyors lerohanása, valamint Károly hosszú lövése Kaltenbrunner kezében akad meg, mí­g Vangel pompás helyzetből a kapu fölé lő. Szinte bizonyos gólnak látszott a következő percekben Károly gyönyörű fejese, melyet azonban Kaltenbruner igazán szépen véd. Szerencséje is van a bécsi kapusnak, mert segí­tségére jön a kapuléc, amelyről a 19. percben Schlosser nagy erővel lőtt labdája pattan le. A következő pillanatban már fordul a kocka. A gyors bécsi jobbszélső vezeti az ellentámadást s már-már fenyeget a gól veszélye, midőn az utolsó pillanatban Csüdör szerencsésen ment. A kiadott labdával Borbás fut le villámgyorsan, de mintaszerűen beadott centerét középütt átlépik. Az ezt követő néhány lövés kivédésével Kaltenbrunner ismét bizonyságát adja nagy tudásának, viszont Domonkos a 21. percben Schmieger erős lövését védi ritka szép rávetéssel. Változatos a játék s mindkét kapusnak van dolga. Kár, hogy a magyar csatárok egyre jobban az egyéni brillirozásokra törekszenek. A 35. perc kornert hoz a magyarok egy kisebb faultja miatt szabadrúgást szenved a magyar csapat. A rúgás nem látszik veszélyesnek, azonban Domonkos véletlenül rosszul fogja, a labdát kiejti kezéből, mire a belerohanó Dünmnann védhetetlenül belövi. A bécsi csapatot erősen fellelkesí­ti a szerenesés gól, mig a magyar csapat rendszertelenül játszik tovább. Mindazonáltal Károly csakhamar pompás helyzetben áll a kapu előtt, midőn — a közönség hangos méltatlankodására — fölösleges öncselezéseivel a lövést elszalasztja. Hanem a bécsi csapat sem rest. Wolf lövését Domonkos is csak korner árán mentheti a 40. percben, amelyet még egy korner követ. Az eredménytelen sarokrúgásokra Borbás lerohanása után a magyar csapat is eredménytelen kornerrel felel. Gól azonban több már egyik részről sem esik.

Biró: Fehéry Ákos (BTC.) volt.

(Nemzeti Sport, 1907. november 10.)

A magyar és osztrák szövetségek mérkőzése.

Magyar csapat 4:1 arányban győz.

Budapest, nov. 3

A magyar és az osztrák válogatottak IX-ik mérkőzése a legjobb magyar XI. fényes győzelmével végződött. A magyar szí­nek ismét diadalt arattak az osztrák csapat felett, bizonyságot téve footballsportunk fejlettségéről. Footballsportunk eme nagy ünnepe, fontosságához képest méltó belső és külső fénynyel folyt le. Belső fényét adta a magyar játékosok fölényes játéktudása osztrák társaik felett s a nagyközönségnek az a footballsportunk történetében eddig példátlanul álló, roppant nagy érdeklődése, melylyel a mérkőzés felé fordult. A MLSz fáradozásának, a footballsport alapitói és terjesztői buzgólkodásának méltóbb jutalma nem lehetett más, mint az a látvány, amit a millenáris pálya lelkes közönséggel roskadásig megtöltött nézőtere nyújtott. A társadalom minden rétege — kiket az élet alig hoz egyébként közel egymáshoz — együtt tapsolt a magyar fiuk szép játékának, együtt örült a magyar csapat győzelmének. Az ünnep belső — a magyar testnevelésügyre kiható — értékéhez, méltó volt annak külső fényé is.

Azok az attrakcziók, melyek ez ünnep fényéhez hozzájárultak, footballsportunkban ezidőig szintén páratlanul állottak. A labdarugó mérkőzés érdekes jeleneteinek megörökí­tése nagyon kitűnő eszme volt. A jubiláris 10-ik esztendőt befejező nemzetközi mérkőzést élethűen előadó mozgófényképek szét fognak menni az országban s a vidék városaiban ezuton is hirdetni fogják footballsportunk győzelmét. Azt a nagy érdeklődést, melyet e mérkőzés a külföld sportköreiben keltett, szintén érdekes s a közönség legnagyobb része előtt, eddig még nem látott módon igyekezett a magyar szövetség vezetősége kielégí­teni. Postagalambok vitték szét a mérkőzés nevezetesebb eseményeinek hí­rét mindenfelé, amelyeknek felbocsátása szintén rendkí­vül érdekes látnivalóval szolgált.

A kis szárnyas hí­rnökök a magyar footballsport újabb — ezidén várva-várt — szép győzelmét vitték szét a külföld sportemporiumaiba s hí­rül adták, hogy a magyar testnevelésügy ez ága a fejlődés magas fokára jutott minálunk.

Mielőtt magát a játékot méltatnánk, a footballsport nagy pártfogójáról, a fővárosi közönségről kell megemlékeznünk.

Akinek kétsége volt a magyar footballsport jövő fejlődéséről, azt meggyőzhették e mérkőzés zsúfolt tribünjei. Ahol egy testnevelési ágat a közönség ennyire megszeret, ennyire pártfogol, ott az a sportág csak fejlődhetik s meghódí­thatja a maga számára azokat is, kik eddig nem ismerték vagy nem szerették. Az a kis gárda, mely tiz év előtt alig száz emberből állott, ma hét-nyolczezer főnyi hatalmas sereggé szaporodott. Hisszük, hogy újabb tiz év után el fogja érni azt a számot, melyre az angol labdarugósport csak évszázados fennállása után jutott. Annak az egyetlen csapatnak, mely tiz év előtt egyedüli ápolója volt a labdarúgás sportjának, ma már számos követője van. Alig van magyar testedző egyesület, mely ne művelné e sportágat, alig van magyar sportsman, ki e sportágat aktiv nem űzné, vagy legalább is nem űzte volna.

A footballsportnak még nagy jövője van nálunk, de labdarugósportunk jelene is már oly eredménydus, hogy, ha egyébért nem is, de játékosaink ambicziójának növelése czéljából oda kell törekednünk, hogy a MLSz válogatott csapata a jövő esztendei londoni olympiádén megjelenjék. Kiszámí­thatatlan kedvező hatást gyakorolna e kiküldetés e testnevelési ágra, erre a férfias szép játékra, melynek előnyeit, ami ezt a többi sportágnak föléje helyezi, minden sportembernek be kell látnia.

A vasárnapi mérkőzés sportbeli megbeszélésére rátérve, bí­zvást mondhatjuk, hogy a magyar csapat elsőrangút produkált s bizonyára nemcsak az osztrák, de más nemzetek reprezentatí­v csapatával szemben is jól megállta volna helyét.

A bécsi csapatról is csak jót mondhatunk. Kitűnő labdatechnika, elszánt, lelkes játék, ügyes védekezés jellemezték a csapatot. Az azonban, hogy a bécsi válogatott csapatból egynéhány kiváló osztrák játékos hiányzott, ez csak az osztrák labdarugó szövetség gyengeségére, az osztrák egyesületek indolencziájára, — bár, ha erősebb kifejezéssel akarnánk élni, azt is mondhatnék, hogy hazafiatlanságára, — vall, de a mérkőzés végeredményén aligha változtatott volna.

Az a magyar legénység — melynek összeállí­tása a MLlSz válogató bizottságnak komoly es körültekintő munkálkodását dicséri — sikerrel állotta volna meg helyét bármily összeállí­tású osztrák csapattal szemben. A magyar csapat legerősebb része ismét a fedezetsor volt. Mindhárom fedezet oly lelkes, önzetlen munkát végzett, mely mindenki osztatlan dicséretére tarthat számot. A csatázósor is jó volt. Szép goallövéseikkel igen sokszor nyugtalaní­tották a kitünően védekező bécsi kapuvédőt. A csatázósor balszárnya kissé gyengébb volt, de menti őket egyrészt az, hogy a magyar szí­nek védelmére betegen állottak ki, másrészt pedig az, hogy e héten már egy rendkí­vül erős mérkőzést játszottak le. De igy is igen hasznos tagjai voltak a csapatnak. A csapat derék tagjai mindannyian kiérdemelték azt a kitüntetést, hogy a MLSz válogatott csapatában játszhattak.

A mérkőzést korrekt pártatlansággal Fehéry Ákos vezette, e bí­ráskodásával is bebizonyí­tván, hogy szakképzettebb, kitünőbb bí­rónk nálánál ez idő szerint alig van.

A szövetségek mérkőzéséről részletes tudósí­tásunk a következő: Hét-nyolczezer főnyi közönség előtt adott jelt a mérkőzés kezdésére Fehéry játékbiró Mielőtt azonban a mérkőzés megkezdődött volna, Stobbe Ferencz, a szövetség kapitánya a közönség előtt felolvasta József Ferencz főherczeg kamarásának táviratát, melyben a főherczeg nevében sajnálatát fejezi ki, hogy a szövetségi csapatok mérkőzésén meg nem jelenhetett s a kick-offot meg nem ejthette.

A magyarok választanak helyet, ennélfogva az osztrákok kezdenek; a játék rövid, ide-oda hullámzása után, csakhamar a mieink ragadják magukhoz a támadást és mindjárt sarokrúgáshoz és 2 büntetőrugáshoz jutnak. A 10-ik perczig nagyon változatos a játék, hol a magyar, hol az osztrák kapu előtt, hol pedig a középen játszanak a csapatok. A 10-ik perczben erős és szép támadást intéz a magyar csapat s egy percznyi elszánt és szép kombinácziókon alapálló küzdelem után, Borbás révén megszerzi a vezető goalt (11 p.). Óriási lelkesedéssel fogadja a közönség a magyarok első goalját s az első galambposta útnak indul Bécs felé. Az osztrákok uj felállás után rövid ostrommal próbálkoznak, de hiába, mindjárt a magyar fiuk veszik at a támadást, de lövésüket siker szintén nem koronázza. Újból Bécs támad, de eredményt ez sem hoz. Újabb öt perczen belül azonban a magyar csapat eléri második goalját. Károly és Braun támadása és Vladár hibája hozza ezt meg a magyar csapatnak. (19 p). Újra kezdés után Bécs lefut, Beck azonban a kapu mellé lő. Mindjárt ezután a bécsi kapus kényszerül védeni. Szép támadás folyik ezután is az osztrák kapu előtt, Károly lövésre is kerül, de lövése goalt nem eredményez. Bécs visszaszorul, úgy annyira, hogy már a magyar hátvédek is lőnek a kapujukra, a kapus azonban szépen dolgozik s számos lövést igen jól véd ki. A 37. perczben azonban már nem tudja megakadályozni, hogy egy lelkes támadás következményekép Károly meg ne szerezze a magyarok harmadik goalját. A goal után a magyarok nem dolgoznak oly erővel, innen magyarázható, hogy Bécs kis időre offenzivába kerül s Domonkos is kénytelen egynéhányszor védeni. Mindazáltal a félidő a magyarok támadásával fejeződik be. Félidő 3:0 a MLSZ csapata javára.

A halftimeben a félidő eredményét hirüladó galambokat bocsátják útnak, a közönség éljenzése között. Majd az Apollo-szinház eszközöl kinematográf felvételt a közönségről is, miután előzőleg az első félidő legérdekesebb fázisait megörökí­tette.

3 ó. 55 -kor jelzi Fehéry bí­ró a második félidő kezdetét. A magyarok kezdik. Heves támadással lenyomunak a bécsi kapuhoz, hol Lintsch a büntető négyszögön belül kézzel üti le a labdát. Biró tizenegyest í­tél s ezt Károly a kapuba placzirozza. (1 p.) Bécs az uj goal hatása alatt tüzesen támadja a magyar kaput, de a balösszekötő jó lövését Domonkos védi. A 7 p.-ben újabb szabadrúgáshoz jut Bécs, középcsatáruk gyenge shootját pedig a magyar kapuvédő fogja el. Csakhamar Borbásnál van már a labda s lövését, majd Károlynak 25 m -ről rúgott labdáját Kaltenbrunner kitünően helyezkedve menti. A 12. p.-ben Bécs egy szabadrúgás révén támadáshoz jut. Most a magyarok közül előbb Vangel, majd Braun vezet támadást, de az a kapu előtt a csatárok izgatottsága miatt rendesen megtörik. Így történik, hogy Károly lapos paszát Schlosser közvetlenül 2 lépéssel a bécsi kapu előtt a levegőbe vágja. (15 p.). Schlosser néhány percz múlva hasonló helyzetből újra goalt véd. 20-ik perczben veszélyben a magyar háló, de Csüdör erélyesen véd, Borbás a hozzá juttatott labdával lerohan, de rosszul czenterez. Schlosser, Szűcs, Gorszky gyenge lövéseit a bécsi kapus védi. De Bécs is offenzivába jut. Schmieger bal sarokba helyezett lövését Domonkos csak rávetéssel képes menteni. Erre a magyarok veszélyes támadást vezetnek Bécs goalja ellen, Kaltenbrunner előbb helyezkedve, majd a következő rohamnál kifutással bravúrosan ment. Ficzere 30 m-ről a 24-ik p.-ben helyezve shoottol, de a kapus bámulatosan védi. Budapest a 36. p.-ben kornerhez jut, majd Vangel faultja miatt biró szabadrúgást í­tél Bécsnek. Vladár erős lövését védve, Domonkos kezéből kiejti a labdát és az oda rohanó Schmieger a goalba nyomja azt. A váratlan eredmény felvillanyozza a bécsi játékosokat, erős támadásuk eredménye a 41 p.-ben korner. A korner után is folytatják a támadást, mig nem Borbáshoz jut a labda, lerohan, de a baks kornerra ment (43. p ) A félidő a magyarok vehemens támadásával záródik, de újabb eredményt nem érnek el. E félidő második része meglehetős félhomályban folyt le, mi nem kevéssé zavarta mindkét fél játékát.

A csapatok a következő felállí­tásban játszottak:
OeFV: Kaltenbrunner (Rapid) — Vladar (Rapid), Gross (WSpC) — Harmer (Rapid), Lintschevszky (I. Vienna), Weyrauch (Rudolfshügl) — Beck (Rudolfshügl), Schmieger (WSpC), Schediwy, Dünmann, Wolf (Rapid).
MLSz: Domonkos (MTK) — Rumbold (FTC), Csüdör (MTK) — Ficzere (BTC), Szűcs (MTK), Gorszky (FTC) — Braun (FTC), Károly (MTK), Schlosser (FTC), Wangel, Borbás (MAC).

(O. J., Sport-Világ, 1907. november 10.)

A november 3-iki Magyar-Osztrák szövetségi mérkőzésen 5175 fizető néző volt jelen. Ennél több fizető publikum még nem volt jelen magyar mérkőzésen. A szabadás tiszteletjegyekkel bebocsátottak számával együtt, mintegy 7000 főre tehető a mérkőzésen jelen volt nézőközönség.

(Sport-Világ, 1907. november 17.)

*Illustriertes (Österreichisches) Sportblatt, 1913. április 26.