1909.V.2. Ausztria – Magyarország 3:4

Magyar-osztrák szövetségi mérkőzés Bécsben.

A magyarok győznek 4:3 arányban

A magyar-osztrák szövetségi mérkőzésre, mely május 2-án Bécsben fog megtartatni, az osztrák szövetség a következő csapatot állitja ki: Kaltenbrunner (Rapid) — Retschuri (Vienna), Smolek (Rapid) — Wackenreuter (WSC), Knöll (Kricketter), Singer (I. Vienna) — Beck (Rudolfshügel), Schmieger (WSC), Neubauer (WSC), König (Germania), Krauss (Germania).

(Sport-Világ, 1909. április 24.)

A MÁJUS 2-iki magyar—osztrák mérkőzésre mindkét részről erősen folynak a készülődések. Különösen a bécsiek gondolnak jő előre. Az osztrák szövetség már összeállí­totta a csapatot, amely a magyar válogatott ellen május 2-án Bécsben fog játszani. A csapat a következő: Kaltenbrunner (Rapid)—Retschuri (Vienna), Smolek (Rapid)—Wackenreuter (W. Sp. Cl.), Knöll (Criketter), Singer (IVFC.)—Beck (Rudolfshügel), Schmieger (W. Sp. Cl.), Neubauer (W. Sp. Cl.), König (Germania), Krausz (Germania).

E napon különben az osztrákok még egy mérkőzést játszanak a prágai német válogatott csapat ellen.

(Nemzeti Sport, 1909. április 24.)

A magyar-osztrák szövetségi mérkőzés felé, mely vasárnap fog Bécsben lefolyni, nagy érdeklődéssel fordul a sportközönség. Ami nem is csoda, mert hiszen e mérkőzés van hivatva a magyar és osztrák labdarúgás mai állásáról tanúságot tenni s eldönteni, hogy jelenleg melyik fél a kiválóbb.

A MLSz válogató bizottsága a reprezentatí­v csapatot a következőkép állí­totta össze: Bihary (BTC) — Rumbold (FTC), Szendrő (BTC) — Biró (MTK), Bródy (FTC), Weisz A. (FővTC) — Sebestyén (MTK), Kertész II. (MTK), Korody (FTC), Schlosser (FTC), Borbás dr. (MAC).

A válogatott csapat tagjai között ezúttal két uj játékos is szerepel. Bihary és Kertész II., kik e mérkőzésen fogják először képviselni a magyar szí­neket. Biharynak a csapatba való beállitása igen szerencsés választás volt. Bihary játéktudásra jelenleg legjobb kapusunk, kinek egyetlen hibája csak az, hogy kistermetű. Helyezkedése nyugodt, precziz s emellett minden fölösleges pózolástól ment. A másik uj ember Kertész II. (MTK) szintén fiatal, rendkí­vül agilis, mozgékony játékos, aki azonban igen gyakran az erőszakos játékmodortól sem riad vissza. Reméljük, hogy az utóbbi tulajdonságát nem viszi magával a válogatott csapatba.

A magyar válogatottak szombaton délután indulnak Bécsbe.

Az esetre, ha egyik-másik játékos akadályozva lenne az elutazásban, mindegyik helyre még egy tartalék játékost jelölt ki a választó bizottság. E tartalékcsapat a következő: Domonkos — Bosnyákovits, Nagy — Révész — Weinbeer, Szednicsek, Gorszky — Maly, Weisz F., Késmárky, Faragó, Gross

(Sport-Világ, 1909. május 1.)

A mostani vasárnap legfontosabb eseménye kétségkí­vül a Magyarország és Ausztria válogatott csapatának találkozása lesz. Hogy mi lesz az eredmény, azt még teljesen homály fedi s még hozzávetőlegesen sem lehet kombinálni. Pedig a mostani alkalom kedvezőbb, mint bármikor valaha volt. A bécsi football sport, amely Ausztriát képviseli, ez idő szerint ketté van osztva, tehát meggyengülve. A WAC. tudvalevőleg szembe került a többi bécsi egylettel s az osztrák szövetség most a WAC.-ból egyetlen játékost sem vett be az osztrák reprezentatí­v csapatba. Az eddigi találkozásoknak az eredménye mindenki előtt ismeretes. A bécsiek sohasem tudtak győzni Bécsben, az osztrákok pedig Budapesten. Egy 0:0 eldöntetlen mérkőzés volt 1905. Budapesten. A mostani osztrák csapat nem látszik erősnek. Valószí­nűleg nem is erős. Azonban a magyar csapat sincsen valami respektabilisan összeállí­tva.

A válogató bizottság a következő csapatot küldi Bécsbe: Bihari (BTC) — Rumbold (FTC), Szendrő (BTC) — Biró (MTK), Bródy (FTC), Weisz A. (Főv. TC) — Sebestyén (MTK), Kertész II. (MTK), Koródy (FTC), Schlosser (FTC), Borbás (MAC).

Az osztrák válogatott csapatot a múlt számunkban közöltük. A kilátás nem valami kedvező, mert épen a középcsatár az idén nincs valami jó formában. (…)

(Nemzeti Sport, 1909. május 1.)

1909. május 2., 16:15, Bécs, Cricketter-pálya, Ausztria — Magyarország 3:4 (2:2)
vezette: Paul Neumann (német)
nézőszám: 1 500 – 2 000
**Ausztria: Kaltenbrunner (Rapid) — Retschury (Vienna), Smolek (Rapid) — Wackenreuther (WSC), Knöll (Cricketer), Singer (Vienna) — Beck (Rudolfshügel), Schmieger (WSC), Neubauer (WSC), König (Germania), Krauss (Germania)
Magyarország: Bihari (BTC) — Rumbold (FTC), Szendrő (BTC) — Biró (MTK), Bródy (FTC), Weisz (Főv. TC) — Sebestyén (MTK), Kertész II. (MTK), Kórody (FTC), Schlosser (FTC), Borbás dr. (MAC)
Gól: Neubauer (9., 58. – 11-esből), Schmieger (*24.) ill. Schlosser (35., 54., 73. – utóbbi kettőt 11-esből), Bí­ró (37.)
A válogató bizottság összetétele: Iszer Károly, Herzog Ede, Löwenrosen Charles, Malaky Mihály, Zuber Ferenc és Minder Frigyes szövetségi kapitány.

Végre! Mikor a bécsi táviró meghozta az első győzelmi hirt a császárvárosból, kevés sportember akadt széles e hazában, aki ne sóhajtott volna fel: végre! A mi sporthelyzetünk Ausztriával szemben különleges és túlmegy a sablonos összeköttetésen, még a sport terén is. Innen van az, hogy itt minden összecsapásnál nem csak a sport-hegemoniáért küzdünk, hanem a nemzeti becsületért is. És el kell ismernünk, hogy a sport minden terén, de különösen a footballban a nemzet osztatlan érdeklődése, figyelme és lelkesedése kiséri küzdelmeinket. Az egyes országok sportjának szupremacióját a másikkal szemben végeredményben is, nem az egyes klubok, hanem az ország válogatottjainak küzdelmei és ennek eredménye dönti el. Hiába győznek a klubcsapatok az idegen ellen, ha végre is a reprezentativok nem ütik rá a bélyeget. A külföld ezek után í­téli meg az egyes országok sporterejét. A sportok más ágaiban már rég felülkerekedtünk osztrák szomszédainkon. Vivásban a világ hegemóniát birjuk, atlétikában és úszásban pedig már rég legyűrtük a Lajtán túli népet. Most végre a football-sport mérlegébe, melynek nyelve eddig egészen a középen állott, hatalmas súly esett a magyarok javára. Mindig biztunk fajunk erejében, hogy végre is annak kiválósága érvényre fog jutni ebben a sportágban is. Ez most a beteljesedés stádiumában van.

Képek a bécsi szövetségi mérkőzésről.

(…)

A pályán először a magyar csapat jelent meg piros kabátjaiban. Vezet Schlosser, a gólzsák, követik partnerei Borbás, a legidősebb reprezentativ, Sebestyén és a többiek sorban. Bezárja a sort a derék Szednicsek. akinek a tartalék hálátlan, bár kényelmes szerepe jutott. A csatárok parázs kis kapu játékot mutatnak be és rosszmájú emberek azt mondják, hogy a mi karikalábu Studnickánk itt adott le egypár remek csavart gólt a mérkőzés helyett.

Megjelennek az ellenfelek. Fehér ingen kétfejű sas izgatja a magyar szemeket. A „próbagalopp“-nál a mieink határozottan jobban tetszettek. Bár igaz az is, hogy kinek-kinek a magáé! De hol a biró? Jön már ő is, jobban mondva gurul. Szinte már tradició, hogy magyar válogatott matchen ilyen „tekintélyes“ bácsik jöjjenek Berlinből, Lipcséből. Paul Neumann, a németek legjobb bí­rója, akinek termete fürgeségét nem látszott előlegezni.

A magyar csapat nehezen jött lendületbe. A pályához szokott osztrákok technikáznak és csakhamar két gólt érnek el, ami a magyar fiukat és minket is lehangolt egy kissé. A második gól szemmelláthatólag offside volt. Bihary fájó szí­vvel adja középre a gólkickre már lehelyezett labdát, amikor Neumann kerek arca egy percnyi hamleti töprengés után kiparancsolja azt.

A félidő közepén azután teljes erejében kitört a lelkesedés. A jó öreg Kriketterplatz sem hallott még olyan tombolást, amilyet a magyarok első gólja kiváltott a lelkes magyarságból. Mikor pedig Biró Gyuszi lövését Kaltenbrunner másodszor halássza ki a gólból, egyszerre egy monoton, de magyar füleknek már nem szokatlan muzsika hangzik fel az u. n. vastaps: „tam … tam … ta-ta-tam, tam … tam … ta-ta-tam.“ Jöhetett most már az osztrák csatársor technikával, a magyar halfok úgy szétverték őket és a technikájukat, mint nyáron a legyeket. Mintha az öreg millennárison érezték volna magukat, oly otthonosan kezdték bombázni az osztrák kaput.

A bécsiek felkapják a fejüket. Az első percben nem értik meg a dolgot, de amikor már pár perce tart a taps, megtudják, hogy ez a magyar együttérzése a magyarral. Néhány idegesebb weaner koponya kifejezést is ad egy pisszegéssel, vagy pfujjal nem tetszésének. Olyan tüzes volt azonban a hangulat, hogy készek lettünk volna akkor nemcsak gólarányban verni meg a sógorokat …

A második gólunk után már könnyebben lélegeztünk. Mindenkin végigvonult ekkor annak az érzete, hogy az első magyar győzelemnek lesz szemtanúja. A félidő izgatott várakozás közt telik el. A tribünön csoportok alakulnak, amelyekben a magyar szó dominál.

A II. félidő a tizenegyeseké volt. Neumann három tizenegyest í­télt meg ebben a félidőben. Kettőt a javunkra, egyet ellenünk. Szinte azt hitte már az ember, hogy azért í­tél annyi penaltyt, hogy minél többször ismételhesse azt a méltóságteljes felvonulást, amelylyel a labdahelyezés ceremóniáját végezte.

A magyar tizenegyeseket Schlosser rúgta. Izgató két eset volt. Kaltenbrunner, a bécsi kapus, borzasztóan drukkol Schlossertől. Saját bevallása szerint még sohasem tudta Schlosser lövését kifogni. Ezt a jó szokását, hála Istennek, most is megtartotta. Szegény elesett, mielőtt Schlosser rúgott volna és a gyengén lőtt labdát, ha akarta se védhette volna. Így azután a középre jutott a labda.

A mérkőzés utolsó izgalmát mindenki akkor élte át, amikor a legravaszabb bécsi játékos, König, elvágta magát az utolsó percekben a magyar kapu előtt. A prátertrück ezúttal azonban nem sikerült. Neumann nem ült fel neki és König ur sietett eltűnni a tett szí­nhelyéről nagy kacagás közepette.

Finálé. A biró fütyül és az első magyar győzelmet ünnepelhetjük Bécsben. Annyi keserű labdacs után sikerült nekünk is egyet beadni az osztrák sógornak. De erre a nagy örömben alig gondol valaki, még az osztrákok sem, akik rokonszenvesen üdvözlik a magyar fiukat.

Lekapta: John F.

A magyar – osztrák mérkőzés.

Bécs, május 2.

A magyarok 4:3 arányban győznek.

Végre megtört a jég! Az eddigi, már szokássá vált eredményektől eltérően, melyek szerint a magyar csapat Pesten, az osztrák pedig Bécsben győzött — csupán egy Pesten lejátszott mérkőzés maradt eldöntetlen, — aratott ma a magyar válogatott csapat osztrák pályán megérdemelt, fényes győzelmet! Rég nem láttunk bécsi pályán oly érdekfeszitő mérkőzést, mint a mai volt. Hiszen a magyar csapat győzelme a tényleg mutatott játék alapján nem lehetett kétes, hiszen a gólarány nem fejezi ki hí­ven a két csapat erőkülönbségét, érdekessé és mégis kétessé tette azonban az utolsó pillanatig a bécsi csatársor gyors és veszélyes lerohanásaival.

A bécsiek legyőzetésükre semmiféle mentséget sem hozhatnak fel. WAC. játékosait nem állí­totta fel a szövetség, tehát nem játszhattak. Ugyan mi lett volna, ha már a WAC. nagy ágyúi is benn lettek volna a válogatott csapatban? A gólarány minő lett volna, azt senki sem tudhatja, bátran mondhatjuk azonban, hogy a magyar csapat, tekintve mai fölényes játékát, az emlí­tett esetben is sikerrel állta volna meg helyét.

A magyar válogató bizottság ezúttal nagyszerű csapatot állí­tott ki, csupán Bródy nem vált be, Kórody is kevésbbé volt jó. A csatárok közül feltétlen kivált Kertész II., aki kitűnő technikájú játékos. Rendesen ő vezette a támadásokat, osztogatta a labdákat, mindezt azonban oly ügyesen és precí­zen, hogy öröm volt játékát nézni. Schlosser is kiválóan játszott, lövései azonban nem sikerültek. Sebestyén a jobbszélen a II. félidőben volt jó, mig Borbásra nem igen játszottak, amit azonban elvégzett, az most is pompás volt. Biró és Weisz a fedezetsorban agilis munkájukkal a legjobb benyomást keltették, nagyon megnehezí­tette munkájukat Bródy, aki ma tulfáradt benyomást keltett. Azonkí­vül feltűnt rossz helyezkedése, miáltal a bécsi csatárok rendesen a középen törtek át. A két hátvédről a legnagyobb dicsérettel szólhatunk, ily két back még angol csapatban is beválna. Bihari nagyon jól játszott. Az első gólt alig védhette volna.

A bécsi csapatban feltűnt Neubauer, Schmieger és Beck a csatársorban, mig a baloldal: König—Kraus nem közepes munkát végeztek. Singer balfedezet gyöngének bizonyult, Knöll önfeláldozóan játszott, úgyszintén Wackenreuther. A két hátvéd közül Retschury volt jobb. Smolek helyét klubtársa Vladar töltötte be. Kaltenbrunner, mint rendesen, primadonnáskodott.

A bí­rói tisztet a berlini Neumann Pál látta el korrektül és jóindulattal. Bár egy offside gólt és egy helytelen 11-est elnézett a mi kárunkra.

Az időjárás nem nagyon kedvezett a mérkőzésnek. Kora reggeltől délután négy óráig zuhogott az eső, majd a játék megkezdése előtt elállt, időnként azonban újból megeredt. Mindannak dacára vagy 1500 főnyi közönség volt a mérkőzésen jelen.

A MLSz. képviseletében Kárpáti elnök, Steiner főtitkár és Minder szövetségi kapitány jöttek Bécsbe; mig a Pestről érkezett érdeklődők száma a százat meghaladta. A két csapat felállí­tása a következő volt:

Budapest: Bihari — Rumbold, Szendrő — Biró, Bródy, Weisz — Sebestyén, Kertész II., Kórody, Schlosser, Borbás dr.
Bécs: Kaltenbrunner — Vladar, Retschury — Wackenreuther, Knöll, Singer — Beck, Neubauer, Schmieger, König, Kraus.

A mérkőzés lefolyása a következő volt: 4 óra 15 perckor veszi a játék kezdetét. Bécs a széllel kedvező oldalt választja, ennélfogva a magyar csapaté a kezdés joga. A magyar csapat azonnal támadásba fog, Sebestyén lerohan, gyönyörű centerét Schlosser fejjel továbbí­tja, a jól helyezkedő Kaltenbrunner azonban kiválóan véd. Kraus balszélső a bécsieket juttatja frontba, König balösszekötő lövését Bihari kornerre menti (5-ik perc), amelyet újra újabb korner követ, amely a kapu mögé jut. Beck a jobbszélen könnyen jut támadáshoz, mivel Weisz többnyire a centerhalf helyére kalandozik. A 9-ik percben ismét Bécs jobboldala jut támadáshoz és Neubauer a felső balsarokba helyezett lövése Bécs első gólját juttatja. A lövés a 16-os vonalról váratlanul jött. Felállás után Sebestyén rohan le, támadása azonban auton végződik. Bécs Weisz miatt szabadrugásnoz jut. Kórody ügyesen Borbáshoz adja a labdát, aki Wackenreutert kicselezve, szépen centerez, beadását a csatárok nem érvényesí­tik. Kertész gyönge lövése célt téveszt. A 19-ik percben a 18-as vonalról szabadrúgás veszélyezteti a bécsi kaput, Rumbold éles lövése azonban a kapu mellé jut. Újabb szabadrúgás Bécs ellen, amely ismét eredménytelen marad. Neubauer éles lövése a kapufának megy, a rákövetkező veszélyes lövés pedig a kapu fölött repül el. A bécsiek most a baloldalon támadnak, König Schmiegerhez tolja a labdát, aki off-side állásból védhetetlen gólt rúg. 2:0! Szomorú kilátások. Itt-ott azt sugdossák, hogy a magyar csapat ezúttal még érzékenyebb vereséget fog szenvedni, mint a múlt évi magyar-osztrák mérkőzés alkalmával. Azonban nem úgy történt. A magyar fiuk erős tempót diktálnak, a 26. és 27-ik percekben szabadrúgás által jutnak frontba, a 28-ik percben Schlosser lövése a kapu mellé jut. König ügyes támadása eredménytelen marad, majd Borbáshoz jut a labda, aki a kornervonalig lerohan, szép centere a jól helyezkedő Schlosserhez kerül, aki pár lépésről a jobb sarokba védhetetlen gólt rúg (35. p). A következő percben Bécs sarokrúgást hibáz, Kertész II. Bí­rónak adja hátra a labdát, aki süvitö lövéssel a kiegyenlí­tő gólt rúgja (37. p.) Kaltenbrunner a félmagasságu lövést lábbal készül védeni, azonban a labdát elhibázza. 2:2! A kiegyenlí­tő gól után mindkét részen vehemensen folyik a küzdelem. Azonban máris azon benyomást nyerjük, hogy a bécsi csapat játékán fáradtság jelei mutatkoznak, mig a magyar fiuk tüzesen támadnak tovább. Schlosser gáncsa miatt Bécs jut szabadrúgáshoz (42. p.), majd a magyarok támadása kornert eredményez, amely a kapu mellé jut. Félidő 2:2.

A magyar csapat most a szél segí­tségével még többet támad, mint az első félidőben, sőt mondhatni, fölényben volt. Először Bécs intéz veszélyes támadást, Beck jobbszélső centerét König szabadon állva átlépi. Biró Borbáshoz adja a labdát, akinek támadása sarokrúgást eredményez (6 1/2 p.). Bródy rossz helyezkedése miatt Bécs támad, sőt kornert ér el (7 1/2 p.). A 9-ik percben Schlosser lerohan, vagy 6 méterre a kapu előtt, Vladar kézzel lefogja, mire a biró 11-es büntetőrugást í­tél, amelyet Schlosser góllá értékesí­t. A lövés nem nagyon sikerült; a shout gyönge volt, a kapus védhette volna. A bécsi csapat a közönség ösztönzésére támadással válaszol, amelyet Bródy a 16-os vonalon belül állí­tólag durván akasztott volna meg. A biró ezt is 11-essel büntette, amelyet Neubauer remek lövéssel a gólba továbbit. (13. p.). Okvetlen szigorú í­télet volt ez a biró részéről. 3:3. A kiegyenlí­tés után ismét a magyar csapat fölénye észlelhető, a bécsiek csak ritkán jutnak a magyarok térfelébe, de ezen rövid látogatások rendesen veszélyt jelentenek a magyarokra nézve, a 16-ik percben Bihari remekül véd, a következő percben Rumbold Beck jobbszélső támadását megakasztja. A 22-ik percben még veszélyben forog a magyar háló, König azonban messze a kapu fölé rúg. Sebestyén könnyű szerrel rázza le magáról az osztrák fedezetet, pompás centere azonban kihasználatlan marad. A 28-ik percben Kertész II. Kórodyhoz, ez pedig Schlosserhez tolja a labdát; utóbbi lövésre kész, midőn a két osztrák hátvéd középre veszi, ily módon akasztva meg a biztosnak góllal járó támadást. A biró 11-est í­tél a magyarok javára, amelyet ismét Schlosser rúg, a magyarok vezető és győzelmet jelentő gólját érve el Kaltenbrunner kezét érintette a labda, azonban oly csavart rúgás volt, hogy kezéről a hálóba pattant. Sebestyén mesés centere a kapu mögött talál helyet. (31. p.) Kertész II. mesésen kicselezve a bécsiek védelmét, kapura lő, Kaltenbrunner azonban kivágja a labdát (32. p.) Bécs sarokrúgást hibáz (36. p.) Majd Borbás intéz remek támadást, a kapu előtt Schlosserhez tolja a labdát, aki egy biztosnak látszó gólt hibáz. Sebestyén gyönge shoutja autra megy. A 40-ik percben Kórody alig 4 lépésről a kapu fölé rúg. Schlosser lövése ismét célt téveszt. A bécsiek utolsó támadása alkalmával König felbukik, hosszában a magyar kapu előtt lefekszik, a biró azonban helyesen nem is reagál König „stikklijére.” Bécs Weisz miatt szabadrúgáshoz jut, majd a magyarok támadása még kornert eredményez (44 1/2 p.), mire Borbás lerohanása alkalmával a biró sipja a mérkőzés befejezését jelzi.

(Nemzeti Sport, 1909. május 8.)

Magyar-osztrák szövetségi mérkőzés Bécsben.

A magyarok győznek 4:3 arányban

— Saját tudósí­tónktól. —

Bécs, május 3-án.

A tizenkettedik magyar-osztrák szövetségi mérkőzésnek nagy jelentősége van. Ez volt ugyanis a magyar válogatott csapat első győzelme idegen földön. Nagy jelentőséggel bí­r e győzelem még azon okból is, mivel a bécsi válogatottak ugyanazon összeállí­tásban győzték le Berlin válogatott csapatát 3:2 arányban márczius 26-án Berlinben.

A magyar csapat minden tekintetben megérdemelt és fényes győzelmet aratott. Összjáték és technika tekintetében jóval felülmulta ellenfelét és a csapat állóképessége döntő befolyással volt a mérkőzés kimenetelére. Az első félidőben a támadások változatosan folytak, miközben Bécs támadásai rendesen veszélyesebbeknek bizonyultak. Szünet után, különösen az utolsó 20 perczben a magyar csapat példás összjátékban gyönyörködteti a közönséget; a csatársor lövőképessége azonban nem felelt meg a mezőnyben mutatott játéknak, különben a magyar csapat jóval nagyobb gólarányu győzelmet aratott volna.

Daczára az esős időjárásnak, közel 2000 főnyi nézőközönség jelent meg a Cricketer-pályán. A csapat kí­séretében Kárpáti, a MLSz elnöke, Steiner főtitkár és Minder szövetségi kapitány voltak jelen. A csapatot Budapestről nagyszámú érdeklődő is elkí­sérte. A pálya meglehetős jó állapotban, bár helyenként sáros és vizes volt.

Az uj reprezentatí­v kapus, Bihary nagyszerűen védett. A két hátvéd képezte a csapat főerősségét; különösen Szendrő fényes játékot mutatott. Bródy beállí­tása nem vált be; rosszul helyezkedett, azonkí­vül fáradtnak tünt; a két szélső half pompásan szerepelt. A támadásban és védelemben egyaránt kiválóak voltak. Sebestyén és Borbás gyors lerohanásait a bécsi fedezetek nehezen birták feltartani. Sebestyén igen sokat támadott, mig Borbásra nem igen játszottak, azonkí­vül Wackenreuter erősen vigyázott rá. Kertész II. mesés helyezkedésével, dribblizésével és labdaosztogatásával keltett általános feltűnést; kár, hogy lőni nem tud. Korody helyén Késmárky jobb lett volna. Schlosser remekül játszott, lövései közül azonban csak egy sikerült, amelyből gól is lett.

A bécsi csapat legjobbjai Retschury hátvéd, Knöll, Wackenreuter fedezetek és Neubauer, Schmieger csatárok voltak. Smolek helyett Vladar játszott, aki azonban csak az első félidőben volt jó.

A mérkőzést este bankett követte, melyen méltán ünnepelték a győztes magyarokat. Élénk tüntetést rendeztek a magyarok Horacek, a cseh labdarugó szövetség jelenlevő elnöke mellett, mintegy dokumentálva, hogy a zavaros footballpolitika daczára erősen rokonszenvezünk a cseh sportkörökkel.

A birói tisztet Neumann Pál (Berlin) korrektül és igazságosan látta el. A két csapat a következő felálitásban játszott:

Magyar csapat: Bihary — Rumbold, Szendrő — Biró, Bródy, Weisz — Sebestyén, Kertész II., Kórody, Schlosser, Borbás dr.
Osztrák csapat: Kaltenbrunner — Vladar, Retschury —Wackenreuter, Knöll, Singer — Beck, Neubeuer, Schmieger, König, Krausz

A mérkőzés részletes leirása a következő: 4 óra 15 perczkor veszi a játék kezdetét. Bécs a széllel kedvező oldalt választja. A magyar csapat azonnal támadásba fog, Sebestyén lerohan, gyönyörű czenterét Schlosser fejjel továbbí­tja, a jól helyezkedő Kaltenbrunner azonban kiválóan véd. Krauss balszélső a bécsieket juttatja frontba, König balösszekötő lövését Bihari kornerre menti (5-ik p.), amelyet azonnal ujabb korner követ. A 9-ik perczben ismét Bécs jobboldala jut támadáshoz és Neubauer a felső bal sarokba helyezett lövése Bécs első gólját eredményezte. A lövés a 16-os vonalról váratlanul jött. Felállás után Sebestyén rohan le, támadása azonban sutban végződik. Bécs Weisz miatt szabadrúgáshoz jut. Korody ügyesen Borbáshoz adja a labdát, aki Wackenreutert kicselezve, szépen centerez, beadását a csatárok nem érvényesitik. Két szabadrúgás Bécs ellen eredménytelen marad. Neubauer éles lövése kapufának megy, a rákövetkező veszélyes lövés pedig a kapu fölött repül el. A bécsiek most a baloldalon támadnak. König Schmiegerhez tolja a labdát, aki látszólag off-side állásból védhetlen gólt rug. 2:0! A magyar fiuk erre erős tempót diktálnak, a 26-ik és 27-ik perczekben szabadrúgás által jutnak frontba, a 28-ik perczben Schlosser mesés lövése a kapu mellé jut. Majd Borbáshoz jut a labda, aki a kornervonalig lerohan, magas czentere a jól helyezkedő Schlosserhez kerül, aki pár lépésről a jobb sarokba védhetetlen gólt rug (35-ik p). A következő perczben Bécs sarokrúgást hibáz, Kertész II Birónak adja hátra a labdát, aki süvitő lövéssel a kiegyenlí­tő gólt rúgja (37-ik p.). A kiegyenlí­tő gól után mindkét részen vehemensen folyik a küzdelem. Azonban máris azon benyomást nyerjük, hogy a bécsi csapat játékán fáradtság jelei mutatkoznak, mig a magyar fiuk tüzesen támadnak tovább. Félidő végén a magyarok támadása kornert eredményez, amely a kapu mellé jut. Félidő 2:2.

A magyar csapat most a szél segí­tségével még többet támad, mint az első félidőben, sőt mondhatni fölényben volt. Először Bécs intéz veszélyes támadást, Beck jobbszélső czenterét König szabadon állva átlépi. Biró Borbáshoz adja a labdát, akinek támadása sarokrúgást eredményez (6 1/2 p.), majd Bécs támad s kornert ér el. (7 1/2 p.). A 9-ik perczben Schlosser lerohan, vagy 6 méterre a kapu előtt Vladar kézzel lefogja, mire a biró 11-es büntetőrugást í­tél, amelyet Schlosser góllá értékesí­t. A bécsi csapat a közönség ösztönzésére támadással válaszol, amelyet Bródy a 16-os vonalon belül állí­tólag durván akasztott volna meg. A bí­ró ezt is 11-essel büntette, amelyet Neubauer remek lövéssel a gólba továbbit (13-ik p.) 3:3. A kiegyenlí­tés után ismét a magyar csapat fölénye észlelhető, a bécsiek csak ritkán jutnak a magyarok térfelébe, de ezen rövid látogatások rendesen veszélyt jelentenek a magyarokra nézve, a 16-ik perczben Bihari remekül véd, a következő perczben Rumbold Beck jobbszélső támadását megakasztja. A 28-ik perczben Kertész II Korodyhoz, ez pedig Schlosserhez tolja a labdát; utóbbi lövésre kész, midőn a két osztrák hátvéd középre veszi, ily módon akasztva meg a biztosnak góllal járó támadást. A biró 11-est itél a magyarok javára, amelyet ismét Schlosser rúg, a magyarok vezető és győzelmet jelentő gólját érve el. Kaltenbrunner kezét érintette a labda, azonban oly csavart rúgás volt, hogy kezéről a hálóba pattant. Kertész II mesésen kicselezve a bécsiek védelmét, kapura lő, Kaltenbrunner azonban kivágja a labdát (32-ik p.). Majd Borbás intéz remek támadást, a kapu előtt Schlosserhez tolja a labdát, aki egy biztosnak látszó gólt hibáz. Schlosser lövése ismét czélt téveszt. A bécsiek utolsó támadása alkalmával König felbukik, hosszában a magyar kapu előtt lefekszik, a biró azonban nem is reagál König „stiklijére”. Bécs Weisz miatt szabadrúgáshoz jut, majd a magyarok támadása még kornert eredményez (44  1/2 p.), mire Bécs lerohanása alkalmával a biró sipja a mérkőzés befejezését jelzi.

(Sport-Világ, 1909. május 8.)

*Pesti Hí­rlap, 1909. május 4.
**Illustriertes (Österreichisches) Sportblatt, 1913. április 26.