1909.V.30. Magyarország – Ausztria 1:1

A nemzetközi footbball-kongresszus ünnepi mérkőzései, Labdarugó Szövetségünk csapatai s az Angol, valamint az Osztrák Football Szövetségek reprezentánsai között fognak lefolyni.

E mérkőzések vannak hivatva dokumentálni labdarugósportunk tiz év alatt elért szí­nvonalát az egész világ footballsportjának képviselői előtt. Érthető érdeklődéssel tekint tehát a magyar sportközönség is az idei szezonunk csúcspontját képező mérkőzések felé, melyek eredményeitől a magyar footballsport fejlettségének megerősí­tését reméli.

Az angol szövetség csapata tavaly már járt nálunk s ez alkalomkor aránylag könnyű szerrel 7:0-ra győzte le a magyar válogatottakat. Ez idén a skótok ellen oly kiváló eredménnyel szerepelt csapatát küldi ellenünk az EFA, viszont azonban a mi labdarugósportunk is fejlődött tavaly óta s igy — habár az angol győzelemhez kétség sem férhet — a magyar fiuk lelkes játékában bí­zva, nem hisszük, hogy az angol csapat megismételhesse tavalyi nagyarányú győzelmét.

Pünkösd-vasárnapján az osztrák reprezentatí­v csapat ellen szerepelnek válogatottaink. Az osztrák csapat ezúttal a tényleg legjobb XI-et foglalja tagjai között, amennyiben most a WAC tagjai is résztvesznek s készülődésük után í­télve, erősen törekednek arra, hogy múltkori legyőzetésükért revancheot vegyenek.

A MLSz ellenük már a Bécsben kipróbált lelkes legénységet küldi ugyanabban az összeállí­tásban, mint a legutóbbi mérkőzésen szerepeltek.

Kétségtelen, hogy roppant erős küzdelem lesz a magyar és osztrák labdarugók között, melynek kimenetele jó időre el fogja megint dönteni az egyik avagy másik nemzet e sportbeli elsőbbségét.

Az angolok ellen első napon (szombaton) egy részben fiatalabb, de igen lelkes és gyors játékosokból álló csapatot állí­t ki a MLSz, mely, ha az első perczek „lámpalázán“ átesik, bizonyára ad oly komoly munkát ellenfelének, mint fog adni az a másik csapat, melyet a szombati és vasárnapi magyar csapatok legjobb — de kétségtelenül már fáradt — játékosaiból fog hétfőre a MLSz bizottsága kiválogatni

(Sport-Világ, 1909. május 29.)

Ez a hét a labdarugó kongresszust uralja. (…) A football-sport nagyhetének nevezhetjük a mostani időszakot. Szombat, vasárnap és hétfőn, tehát háromszor fog kiállani a magyar reprezentális csapat. Az első és utolsó napon az angol XI.-el, vasárnap az osztrák válogatottakkal fog mérkőzni. Kétségtelen, hogy a főváros ezrei fogják felkeresni a mérkőzés szí­nhelyét, a Millenáris pályát. A MLSz. két csapatot válogatott ki a két első napra és e két csapatból fogja, kiválogatni a harmadik napra a játékosokat. Az első napon az angolok ellen a következő csapat fog játszani:

Kapus: Domonkos (MTK.) — Révész (MTK.), Manglitz (FTC.) — Weinber (FTC.), Károly (MTK.), Gorszky (FTC.) — Feketeházy (MAC.), Nyilas (Törekvés), Késmárky (BTC.), Tóth (NSC.) és Gross (BAK.).

Vasárnap az osztrákok ellen ugyanaz a csapat játszik, amely Bécsben múltkor győzött. Tehát: Kapus: Bihary (BTC.) — Rumbold (FTC.) és Szendrő (BTC.) — Biró (MTK.), Bródi (FTC.), Weisz (Főv. TC.) — Sebestyén (MTK.), Kertész II. (MTK.), Korody (FTC.), Schlosser (FTC.) és Borbás dr. (MAC.)

Ezzel szemben az osztrák válogatott csapat öszszeállitása a következő: Kapus: Prager (Kriketter) — Wagner (Kriketter) és Retschury (I. Vienna) — Wackenreuter (W. Sp. Cl.), Kvittek (W. A. C.) és Lintschevsky (I. Vienna) — Beck (Rudolfshügel), Schmieger (W. Sp. Cl.), Studnicka (W. A. C.). Fischera (W. A. C.) és Pfeiffer (I. Vienna).

Az angol csapat ismét amatőrök és professzionistákból van összeállí­tva és kétségkí­vül egyike a legerősebb kombinációknak, amelyet az FA. ki tud küldeni.

A csapat a következő: Hardy (Liverpool) — Rob. Crompton (Blackburn Rovers), Pennington (West Broomwich Albion) — Warren (Chelsea), Wedlock (Bristol City), E. Lintott (Bradford City) — Pentland (Middlesbrough), Flemming (Swindon), V. J. Woodward (Tottenham Hotspur), Holley (Sunderland), Wall (Manchester United). Tartalék: Richards (Derby County), Halse (Manchester United).

Az egyes mérkőzések a Millenáris pályán lesznek s mindig 1/3 6 órakor kezdődnek. Az első mérkőzés bí­rája a hollandi Goodrof, mig a második napon W. Simons (Anglia) és a harmadik napon Meisl (Bécs) fog bí­ráskodni.

(Nemzeti Sport & Sport-Világ, 1909. május 29.)

Holnap, vasárnap délután félhat órakor a magyar és az osztrák reprezentatí­v csapat mérkőzése kerül sorra. Az osztrák szövetség ismeretlen okból lényegesen megváltozott összeállí­tásban szerepelteti csapatát. A bécsi csapatban a W. A. K., a Kriketterek és a W. S. K. egyetlen képviselővel sem szerepel. A végleges összeállí­tás a következő: Kaltenbrunner (Rapid) kapuvédő, Vladár (Rapid). Retschury (Vienna) hátvédő, Oppenheim, Preisz, Lintschefszky (Vienna) födözet, Beck (Rudolfhügel), Höllerl, Carguelli, Schrenk, Pfeiffer (Vienna) csatázó. Az összeállí­tás után következtetve az osztrák csapat holnap súlyos vereségre lehet elkészülve. Biró G. W. Simon (London) lesz.

(Budapesti Hí­rlap, 1909. május 30.)

1909. május 30., 17:30, Budapest, Millenáris, Magyarország — Ausztria 1:1 (1:1)
vezette: G.W. Simons (angol)
nézőszám: *12 000
Magyarország: Bihary (BTC.) — Rumbold (FTC.), Szendrő (BTC.) — Biró (MTK.), Bródi (FTC.), Weisz (Főv. TC.) — Sebestyén (MTK.), Kertész II. (MTK.), Korody (FTC.), Schlosser (FTC.), Borbás dr. (MAC.)
**Ausztria: Kaltenbrunner (Rapid) — Retschury (Vienna), Wladar (Rapid) — Lintsch (Vienna), Oppenheim (Vienna), Preiss (Vienna) — Beck (Rudolfshügel), Schrenk (Vienna), Höllerl (Vienna), Cargnelli (Germania), Pfeiffer (Vienna)
Gól: Borbás vagy Wladar (öngól) (*7.) illetve Schrenk (17.)
A válogató bizottság összetétele: Iszer Károly, Herzog Ede, Löwenrosen Charles, Malaky Mihály, Zuber Ferenc és Minder Frigyes szövetségi kapitány.

Kongresszus és kongresszusi mérkőzések adták meg a múlt hétnek a nagyhét jelleget. (…) Érdekes dolog, hogy a mi válogatott csapatunk mindig az előzetesen gyengének hirdetett osztrák csapatokkal szemben érik el a legrosszabb eredményeket. Most is arról beszéltek, hogy az osztrákok harmadosztályú csapattal jönnek le s mindenki azon tipelt, — hogy hány góllal fogjuk őket megverni. Keserves csalódás! Az osztrákok különb játékot produkáltak, mint magyarjaink s igazán hajszál hí­ja, hogy ki nem kaptunk, úgy látszik, Ausztriában is úgy vannak, mint nálunk: „azt hiszik, hogy névvel és nem lábbal játszszák a footballt.“

Pünkösdi kongreszszusi mérkőzések.

Anglia—Magyarország 4:2.
Ausztria—Magyarország 1:1.
Anglia—Magyarország 8:2.

Külsőségei: A pünkösdi labdarugó kongresszus keretében, annak mintegy kiegészí­téséül a Magyar Labdarugók Szövetsége három internacionális mérkőzést rendezett, amely érdekesség tekintetében vetekedik, Budapesten eddig látott minden más football-mérkőzéssel. A kongresszusi mérkőzéseket ennek megfelelöleg mind a három napon impozáns számú tömeg látogatta, tanújelét adva a világ football szakértői előtt annak, hogy Magyarországon a football-sport mily nagy érdeklődésnek és elterjedettségnek örvend. Az időjárás ugyan nem volt a legkedvezőbb. Az első két napon esett az eső és csak a harmadik nap emberelte magát meg a természet, amikor szép tavaszi délután kedvezett a foolball-sportért lelkesedők szórakozásának.

A három nap közül a legnagyobb érdeklődés a vasárnapi mérkőzést kisérte, mikor a magyar válogatott csapat a bécsi reprezentatí­vval találkozott. A magyarok azonban ezen a napon feltűnő indiszpozicióval küzdöttek, ugy hogy az osztrák csapattól majdnem vereséget szenvedtek. Az első nap értük el a legjobb eredményt, mikor Anglia ellen 4:2 arányban végeztünk. Azonban nem az első, sem nem a második, hanem a harmadik nap az, amelynek képe mélyen vésődik be ezrek emlékébe. (…)

Második nap. Vasárnap. Magyarország—Ausztria 1:1. A mérkőzés csalódást okozott. A magyar reprezentatí­vra, amely az emlékezetes május 2-án szenzációs diadalt aratott az osztrák fölött, — rá sem lehetett ismerni. Hiába próbálta a közönség lelkesiteni őket, nem sikerült kizökkenteni közönyükből. Igaz, hogy a csapat egyáltalában nem képviseli már azt a klasszist, amelyet május 2-án képviselt, noha teljesen ugyanazokból az emberekből állott, amely az emlékezetes május 2-iki diadalt aratta. Mert az egyes játékosok azóta, nagy formaváltozásokon mentek keresztül, Bródy, Kertész, Kórody már nem oda valók, Rumboldtól meg Révész jobb. A védelem még csak megtette kötelességét, mert a bécsi csatársort eléggé sakkba tartotta, a csatársor azonban végképen nem tudott boldogulni. Kórodyt különben mindjárt az első percekben megrúgták, ugy hogy a csatársor ez által igen sokat vesztett, mert Kórody nem tudta teljes tudását a küzdelembe vinni. Bródy teljesen formáján kivül játszott, vergődése néha kétségbeejtő volt. A csapat épen gerincében, a center fedezet és középcsatár helyén volt leggyöngébb, mit lehetett tehát tőle várni? Csak azt, amit láttunk. Szerencse, hogy védelmünk nem mondta fel a szolgálatot, mert ez esetben a gyengének vélt és hirdetett osztrák csapat könnyen távozhatott volna győztesen a császárvárosba, ugyancsak kiábrándí­tva bennünket hegemóniánkban való hitünkből. A magyar csapatot dicsérni nem lehet, inkább a jó szerencsének adózunk köszönettel azért, hogy nem engedte a németet győzni. Az osztrák csapat sem volt jó, mert ellenesetben nekik könyen kellett volna győzni a gyenge magyar csapattal szemben. A napilapok lesújtó kritikája alapján, a közönség mit sem várt a bécsi csapattól, épen azért lepődött meg anynyira, mikor a játék elején az osztrákok folytonos támadásaikkal ostromolták a magyar kaput. A becsi csapatnak föltétlenül győzni kellett volna, ha nagyobb elevenséggel és tűzzel ment volna a küzdelembe, de ugy látszik nem tudtak megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy Pesten is lehet győzni az osztrák válogatottnak. A bécsi csapatban a halfsor volt a csapat legjobb része: Oppenheim, Preisz Lincsewsky triás hatalmas erősséget képviselt. A csatársor csak egyénileg volt jó, amellett a centerben Cargnelli durvaságaival sokat rontott. A két szélső Beck és Pfeifer jók voltak. A védelemben Vladár nagy rúgásaival, Retschury jó helyezkedéséül és szedésével tünt ki. Kaltenbrunner az ismert jó volt.

A magyarok szél és nap ellen játszanak! Az első támadás az osztrákok baloldalán folyik le, amely azonban nem veszélyes. A következő percben azonban kornert vét a magyar csapat. Korodytól Borbáshoz kerül most szép í­vben a labda, a kiváló balszélső könnyen hagyja maga felett az ellenvédelmet, éles lövése a rössel érkező Vladár lábáról a kapuba vágódik. 1:0! A magyarok támadásban maradnak, de Schlosser lövése célt téveszt. Borbás következőkbeni szép centerét Kaltenbrunner elhibázza, de Korodyt meggátolja a bécsi védelem. Bécs Pfeifer támadásából kifolyólag kornerhez jut. A bécsiek élénken támadnak: Bihary Cargnelli fejesét és Schrenk jól helyezett lövését kénytelen menteni; a következő pillanatokban azonban Schrenk jó helyzetből lőtt saroklövése feltartózhatatlanul jut a magyar hálóba (17. p.) A kiegyenlí­tés után is a bécsiek játszanak inkább, a magyar reprezentativok csak nem akarnak lendületbe jönni. Bécs kornert rug, mely után végre a mieink is támadnak, de előbb Sebestyén, majd Borbás támadása jut túl a kapuvonalon. Pillanatokra a magyar csatársor foglalkoztatja még a bécsiek védelmét, majd ismét az osztrák csapat támad. Sebestyén vezet rohamot ezután, centere Korodytól Schlosserhez kerül, de lövése célt téveszt, következő suttját pedig a bécsi kapus védi. Borbás centerét a magyar mezőnybe küldi Retschury. A bécsiek látogatása Höllerl hencelésén akad meg. Kertész a szabadrúgást Schlosserhez juttatja, de lövését Kaltenbrunner kivédi, ugyancsak ő védi kornerre a magyar balösszekötő legközelebbi lövését is. Még a magyarok szabadrúgása ad munkál Kaltenbrunner-nek, mire a félidő véget ér. Félidő 1:1.

A második 45 percet a bécsiek két kornere nyitja meg. A magyarok kiszabadulva a veszélyből, szépen támadnak, de Schlosser több előnyös helyzetet hagy kiaknázatlanul. A magyarok támadásait Borbás és Sebestyén vezetik. Bécs Beck révén jut támadáshoz, de Rumbold és Biró mentenek, Beck késöbbeni lövése pedig kapu fölé kerül. Sebestyén Korodynak adja a labdát, de utóbbi hibáz. Eredménytelen a magyarok kornere, valamint Vladár miatt megí­télt szabadrúgás is. Bécs Höllerl révén jut előnyhöz, de Bihary ment. A bécsiek az utolsó percekben sürün támadnak, de szerencsére kornerük eredménytelen lévén, Borbáshoz kerül a labda, lerohanását Kaltenbrunner kifutással megmenti.

Biró: Simons (Anglia.)

(Nemzeti Sport, 1909. június 5.)

A pünkösdi mérkőzések.

A magyar labdarúgásnak mindig ünnepe volt az, midőn a sport mesterei látogattak el hozzánk. Kétszeresen ünnepszámba ment azonban az angolok idei látogatása, mert mérkőzésük, a labdarugókongresszus ünnepségeit volt hivatva szaporí­tani.

Az angol labdarugók legkiválóbbjai, az EFA reprezentatí­v csapata mérkőzései mellett óriási érdeklődést keltett még az osztrák válogatottainak matche is, mely talán látogatottság tekintetében az angol mérkőzéseket is felülmúlta.

Az angol csapat játékáról egyszerűen az jegyezzük meg, hogy játékuk, a mi fogalmunk szerint a lehető legtökéletesebb volt. Remek helyezkedésük, szép passzjátékuk, mellyel a labdát közvetlen a kapu közelébe tudják juttatni, bámulatos lövőképességük immár a napilapok sporttudósitásai folytán annyira méltatott s közismert tények, hogy erre már kiterjeszkedni nem kí­vánunk. Hanem külön fel kell emlí­tenünk azt, ami az angolok játékában legjobban megragadta figyelmünket, hogy angol játékost sohasem láttunk a labdáért egyedül küzdeni. Ha az angolok látták, hogy az ellenfél játékosai erősebben szorongatják társukat, azonnal segí­tségére siettek s könnyűszerrel átvették a labdát a kedvezőtlenebb helyzetbe jutott játékostól. Egyáltalában nem láttuk azt, ami a mi csapatainkban szinte rendszeres, hogy mig egy játékos, jóformán teljes erejét megfeszí­ti a labdáért való küzdelemben, addig a többi csupán a néző szerepére szorí­tkozik.

Az angol játékosok továbbá mindenkor komolyan vették ellenfelüket, általában a lovagias modor jellemezte minden ténykedésüket. Szóval, sokat, igen sokat tanulhatunk még az angol labdarugóktól.

Az osztrák csapatról — mely az eredeti összeállí­tástól lényegesen különböző fellállitásban jött el hozzánk, — szintén csak jót mondhatunk.

Fényesen megczáfolták a csapat képességeiről elterjedt, nem épen jó hireket. Jól és biztosan helyezkedő védelmük, igazán kiváló fedezetsoruk, valamint a rossznak épen nem mondható csatárok méltóvá tették a csapatot az elért eredményre.

A mi csapataink játéka is a jövő fejlődés reményével töltheti el e sport hí­veit.

Az első napon szerepelt fiatal játékosok közül csupán egy-kettő volt, ki nem ütötte meg a válogatott játékos ní­vóját. Igaz viszont az is, hogy ezt a csapatot a szerencse is kisérte játékában s kis hijja volt, hogy eldöntetlen eredményt nem tudott elérni a világ legjobb csapatával szemben.

A második napon szereplő csapatunk legnagyobb hibája, az az elbizakodottság s a fölény érzete a gyengének hitt osztrák csapattal szemben. Az elbizakodottság ismét megbosszulta magát s a fényes bécsi győzelem után csapatunk kénytelen volt megelégedni az eldöntetlen eredménynyel.

A harmadik napon játszó magyar csapat — bár látszólag a legkedvezőtlenebb eredményt érte el, — a legszebb játékot produkálta. Erős ellenfelével szemben is gyakorta jutott a támadó szerepére s valószí­nűleg csak egy-két játékosának fáradt voltán múlott, hogy az angol csapat, — mely ugyan az első mérkőzésénél is szebb és magasabb ní­vójú játékot mutatott be — kedvezőbb eredményt tudott elérni, mint szombaton. A magyar csapatok játékosai közül e helyen a mindhárom napon szereplő kapuvédőt, a kis Biharyt kell felemlí­tenünk, ki valóban bravúros, fényes játékával egyszerre a legnépszerűbb s legjobb kapusunkká emelkedett.

Magyar válogatottak—Osztrák válogatottak 1:1. Pünkösd- vasárnapján, akkora embertömeg előtt, minőt a millenáris pályán eddig még nem láttunk, mérkőzött az osztrák és magyar válogatott csapat. A legutóbb Bécsben szerepelt osztrák csapatnál jóval gyengébb legénységet állí­tott össze az OeFV s a mérkőzés mégis, teljesen váratlanul eldöntetlenül végződött, sőt a mezőnyben az osztrák csapat jobbnak látszott a mi legerősebb XI-ünknél. A mieink lanyhán, erőtlenül, hibás taktikával s főként nagyon elbizakodva játszottak. A balszerencse is üldözte őket s igy éppen nem csoda, hogy a lelkesen s ésszel játszó bécsieknek sikerült helyüket jól megállani s eldöntetlen eredményt elérni. Az osztrák csapat legjobb része a fedezetsor volt, mit a magyar csapatról éppen nem mondhatunk.

Az első félidőben a helyválasztás is a bécsieknek kedvez. Nap és széllel szemben kezdenek a mieink, de ennek daczára Borbás révén csakhamar a vezető gólt érik el. A magyarok jó ideig tovább is folytatják a támadást, de lövéseik messze elkerülik az osztrák kaput. Majd az osztrák csapat jut támadáshoz és Schrenk a 18-ik perczben remekül plaszirozott lövéssel a labdát a hálóba helyezi. Változatosan folyik a játék, de az eredmény sem ebben, sem a második félidőben — melyet ismét Bécs támadása vezet be — nem változik. E félidőben egyébként a magyarok sokkal többet, az osztrákok azonban szebben és észszerűbben támadtak. Mindkét csapat több büntetőrúgáshoz is jutott, amelyek folytán hol egyik, hol a másik kapu előtt veszélyes helyzetek támadtak, de gólhoz egyik fél sem tudott jutni. A játék vége felé újból a magyar csapat volt nagy fölényben és már-már úgy látszott, hogy Borbás a győztes gólt is megszerzi, de a szépen védő bécsi kapusnak sikerül a veszélyt elhárí­tania.

A mérkőzést Simons (Anglia) nagy körültekintéssel, kitünően vezette.

(Sport-Világ, 1909. június 5.)

*Pesti Hí­rlap & Budapesti Hí­rlap, 1909. június 1.
**Illustriertes (Österreichisches) Sportblatt, 1913. április 26.