1913.IX.8. FTC – DFC 1:1
A Deutscher FK csapatösszeállítását már az egyesület uj angol trénere készítette, aki az első csapatba az alábbi játékosokat osztotta be: K. Steuer—Graubard, Berger—Steiner, Cimera, Sladky—Kassowitz, Steuer, Merz, Calder, Gasse. (…) A csehek a két mérkőzésre három tartalékot (Fischl, Beck és Langweil) is hoztak magukkal. (…)
Nemzetközi mérkőzések. (Üllői-ut) FTK.—DFK. d. u. 5 órakor.
(*Pesti Napló, 1913. szeptember 6-7.)
1913. szeptember 8., 17:00, Üllői út, FTC – DFC 1:1 (0:1)
vezette: Izsó László
nézőszám: 8 000
FTC: Fritz — Rumbold, Geiser — Weinber, Bródy, Weisz F. — Szeitler, Tóth-Potya, Pataky, Schlosser, Borbás dr.
DFC: *K. Steuer — *Graubard, *Berger — *Steiner, *Cimera, *Sladky — Kassowitz, Steuer, Merz, *Calder, *Gasse
Gól: Borbás dr. (**63.) illetve Steuer (?.)
Vendéglátó volt a magyar labdarugó sport az elmúlt kettős ünnepen. Prága és Berlin szemefénye, a D. F. C. és a Viktoria ütköztek meg a magyar csapatok elitjével s a magyar futball győzelmesen került ki az erőpróbából, noha hiba volna döntő felsőbbségről beszélni. A vendégcsapatok határozottan egyenlőrangu ellenfélnek bizonyultak, sőt sok dologban fölül is múlták a magyarokat. A miben a magyarok jeleskedtek, az a nagyobb energia, az állóképesség és a játékosok különb egyéni kvalitása volt, sokszor persze az összejátszás s igy az eredményes játék rovására is. S noha ez mind csupa nagy erény, mégis valamennyit odaadtuk volna — a D. F. C. csatárjátékáért.
Mert akármilyen nézőpontból figyeljük a most lefolyt nemzetközi mérkőzéseket, az azokból leszűrt apró vagy nagy tanulságokat, a stílusok különféleségét, az osztrák, a porosz, meg a magyar temperamentum érvényesülését és döntő hatását a kritikus percekben, a benyomások és meglátásoknak a most még gomolygó káoszából egy nagy és gyönyörű dolog emelkedik ki — az az igazi, a szemnek tetszetős, az eredményes és mindent magával ragadó támadó játék, a mivel a D. F. C. csatázósora tört minden kapóra jött alkalommal a kapu felé. Erő, lendület és nagyon sok ötlet csillogott a prágai csatázok játékában. A hogy a szélsőket szöktették, vagy a kapu elé érve, a védelmet áttörték, minden mesteri munka volt, átgondolt és lebilincselően szép. A D. F. C. csatázósorának a mesteri játéka volt az ünnepi mérkőzések koronája, az öt prágai csatázó, a mint gyors rohanásban adogatja egymásnak a labdát, keresve és nagyon sokszor megtalálva az egyetlen rést az ellenfél védelmén, a melyen keresztülszökhet a góllövő csatázó. Igaz, mutattak mást is a vendégek, különösen a berlini játékosok. Pontos labdaadogatást, kitűnő helyezkedést, lapos passzjátékot s nagy fegyelmet, de bravúros csakis a D. F. C. csatázósorának az előrehaladása volt. (…)
(…) Sivár gólképtelenségről tett tanúságot a Ferencvárosi Torna Klub, a mely a meccs második félidejében jóval többet támadott, mint a D. F. C., de a kapu előtt maga volt a tehetetlenség, így csak döntetlen eredményt tudott elérni s még azt is a mérkőzést vezető biró érthetetlen jóakaratának köszöni. A meccs utolsó perceiben történt, hogy Merz, az egész mezőny legjobb embere a félpályáról lerohant, áttörte a F. T. K. védelmét s szabályos, gyönyörű gólt csinált, a mit zajosan megtapsoltak, annyira bravúros dolog volt. A biró azonban — érthetetlenül — nem adta meg a gólt, a min előbb meghökkent, majd beletörődött a közönség. Szinte bántó csöndben végződött e miatt a mérkőzés.
Deutscher Fusszball Klub—Ferencvárosi Torna Klub 1:1 (1:0). Legalább 8000 főnyi díszes közönség jelent meg hétfőn az üllői-úti pályán, hogy tanúja legyen a hevesnek ígérkező küzdelemnek. A bajnok csapat uj összeállítással kísérletezett s a következő legénységgel állt föl: Fritz—Rumbold, Geizer—Weinber, Bródi, Weisz—Szeitler, Tóth, Pataki, Schlosser, Borbás. Az összeállítás nem vált be. Fritz bizonytalanul s több szerencsével, mint tudással védett. Geizer lassú volt és sokat hibázott, Szeitler félénken játszott és későn startolt a labdákra, Tóth alig érintett labdát. Pataki sokat tétovázott és mindig rossz helyre adta le a labdáit. Csak Schlosser, Weisz, Borbás és Rumbold játszottak kifogástalanul s igy nekik köszönhető, hogy a bajnok csapatot nem sújtotta érzékeny vereség. Meglepően frissen játszott Bródi centerhalf is, de csak a második félidőben s akkor is inkább a kapu védelmében tűnt ki.
A prágai csapatnak csak a csatázósora volt jó, de már ez is elég volt ahhoz, hogy a F. T. K. csapatát sakkban tartsa. Ha a D. F. C. halfsora nem követi el azt a hibát, hogy állandóan messze a csatázósor mögött marad, alkalmasint győz a prágai csapat, igy azonban, bármilyen labdatartó volt különben a csatázósor, a mint megzavarták a kombinációját, levegőhöz jutott a F. T. K. védelem, mert az osztrák halfsor sohasem tudta rögtön előre adni a labdát. S ennek ellenére is nagy felsőbbséggel játszott az első félidőben a D. F. C. a mely Steuer gyönyörű lövésével a vezetést is magához ragadta. Szünet után a F. T. K. is lábra kapott, sőt ő volt a sokkal többet támadó fél, a nélkül azonban, hogy eredményt tudott volna elérni. A mezőnyben kitűnő Schlosser ugyanis a legtöbbször elkéste a góllövés pillanatát, s mire föleszmélt már régen elrúgták lába alól a labdát. Végre is Borbás mentette meg a F. T. K. csatársor becsületét egy váratlan éles lövéssel, a mely utat talált az elszántan védett D. F. C. kapuba.
Biró Izsó László volt, a ki hibát-hibára halmozott s bántó rövidlátással vezette a mérkőzést.
(Budapesti Hírlap, 1913. szeptember 9.)
Izsó László, a FTK—DFC mérkőzés bírája egy interjúban azt jelentette ki, hogy a DFC-nek a mérkőzés utolsó perceiben elért goalját azért nem adta tüeg, mert Merz handset vétett.
Csapatösszeállítás. A Deutscher Fussball Club vasárnap és hétfőn, egy játékos kivételével, teljesen ugyanazt a csapatot szerepeltette. A FTK ellen csak a jobbszélső Kasowitz volt friss ember.
(Pesti Napló, 1913. szeptember 10.)
**Pesti Napló, 1913. szeptember 9.
Vélemény, hozzászólás?