1913.V.29. MK, MTK – FTC 0:1

1913. május 29., 17:30, Hungária krt., MTK – FTC 0:1 (0:1)
vezette: Langfelder Ferenc
nézőszám: 8 000
MTK: Knapp — Révész, Patrovics — Binét, Kertész II., Vágó — Sebestyén, Konrád, Nagy J., Rácz, Szántó
FTC: Fritz — Rumbold, Payer — Weinber, Medgyessy, Blum — Weisz F., Tóth-Potya, Pataky, Schlosser, Borbás dr.
Gól: Tóth-Potya (8.)

— A megismételt Magyar Kupa-elődöntő. — A F. T. K. 1:0 (1:0) arányban legyőzte a M. T. K.-t. — A M. A. K.—B. A. K.-mérkőzést holnap újra játsszák. —

A Hungária-sporttelepen ma délután közel nyolcezer főnyi közönség jelenlétében folyt le a Ferencvárosi Torna Klub—Magyar Testgyakorlók Köre kupa-elődöntő-mérkőzése, valamint ezt megelőzően a Magyar Atlétikai Klub—Budapest-csepeli Atlétikai Klub 30 perces pótmeccse. A közönség kedve ma sem volt derűs és ünnepies, a tribünön elcsattant két pofont leszámí­tva botrány nem történt, í­gy tehát végre tető alá lehetett hozni a gyújtóanyaggal telitett F. T. K.— M. T. K.-mérkőzést. A két meccs eredményeképpen most már megvan a Magyar Kupa döntőjének az egyik résztvevője; a F. T. K., a mely a mai igazán szép, érdekes, változatos és heves küzdelemben 1:0 arányban győzedelmeskedett ellenfelén. (…)

Ferencvárosi Torna-Klub—Magyar Testgyakorlók Köre 1:0: (1:0). A F. T. K. teljes legénységével állhatott ki a küzdelemre, azzal a változással, hogy Bródi helyén Medgyessy szerepelt. A M. T. K.-nak nemcsak Lane pótlásáról kellett gondoskodnia, hanem a beteg Bí­ró és Csüdör helyettesí­téséről is. Előre kell bocsátanunk, hogy a tartalékok kitünően megfeleltek, Medgyessy Bródinál is hasznosabbnak bizonyult, a M. T. K.-ban a csatázósor a D. F. K. elleni összeállí­tásban csaknem nélkülözhetővé tudta tenni Lanet, Patrovics, az ifjúsági csapatból előrukkolt hátvédő hasznosabb volt, mint a letört Csüdör, egyedül Biró távollétét érezte meg tehát a testgyakorlók csapata. Ez az egy játékos nagy tudása és rutinja azonban annyira hiányzott, hogy nem is tudott boldogulni nélküle a M. T. K. Binét az első nagy mérkőzésen való szereplés lámpalázától képtelen volt olyan mértékben hasznosí­tani magát, mint a mennyi képességei szerint kitellett volna tőle.

A játék folyamán, ha nem is volt szembeötlő, de kiérezhető volt a F. T. K. felsőbbsége. Ő volt a jobb csapat föltétlenül, a küzdelmet el nem veszí­thette, s hogy csak a legminimálisabb gólarányu győzelem jutott osztályrészéül, azt kissé komótos, mondhatnék könnyelmű játékának, köszönheti, sőt ennek tulajdoní­thatta volna azt is, ha eldöntetlenné lett volna a meccs s uj mérkőzést kellett volna végigküzdenie. Hibáztatni főképpen Patakit lehet, a ki bár ideálisan szép játékot produkált, teljesí­tménye azonban iskolaszerű volt, mint eredmény elérésére tőrekedő. A csatázósorban Schlosser és Tóth magaslott ki. Tóth lőtte a győzelmet jelentő gólt is a játék nyolcadik percében. A födözetsorban Blum most is kimutatta klasszisát. Medgyessy — mint mondottuk — fényesen bevált, a védelem munkájában kevés volt a hiba.

A M. T. K. a csapatban szereplő anyagot véve tekintetbe, a legteljesebb mértékben kielégí­thette hí­veit. Az újoncok között Nagy József volt a legjobb, adogatásai pompásak, lövései váratlanok és veszedelmesek. Konrád és Rácz ezúttal egy árnyalattal gyöngébb volt, mint a D. F. K. ellen. Szántó sem játszott oly jól, Sebestyén sem volt az igazi, régi reprezentatí­v nagyság. A födözetsor szürke játéka se nem osztott, se nem szorzott, ellenben Patrovics- ról. Révészről és Knappról a legteljesebb elismeréssel kell szólani. Révész az első percekben több hibát csinált, de hamarosan lendületbe jött s hatalmas védőbástyaként állotta az ellenfél ostromát.

Az uralkodó szél az első félidőben a F. T. K.-nak kedvezett s ez állandó támadásban is tartotta a zöld-fehéreket. A testgyakorlók csat nehezen tudtak magutat összeszedni a folytonos szorongatásban s a 33-ik percben már támadóként is fölléptek, Konrád éles lövését Fritz csak csodálatos ügyességgel tudta ártalmatlanná tenni s ezzel csapatát a kiegyenlí­téstől megmenteni. Az utolsó percek voltak a félidő legizgalmasabb mozzanatai. A közönség is csak ekkor nyilatkozott meg kissé hangosabban és indulatosabban, mert a mig a biró a F. T. K.-nak elnézett egy-két erőszakosságot, addig a M. T. K.-ét lebüntette Kertész II.-nek egy veszedelmet nem is rejtő páros lábbal történt beugrásáért.

A második félidőben a M. T. K. vitorláit dagasztotta a szellő. Csaknem állandóan a kék-fehérek voltak frontban, de igazán kritikus pillanatokat nem szereztek a bajnokcsapat táborának. Néhány korner tarkí­totta a játékot, egybekötve kisebb-nagyobb — a F. T. K. részéről elkövetett foulokkal. Ezeknek egyikéért 11-es járt volna a M. T. K. részére, de a biró vagy nem vette észre vagy nem merte észrevenni, hogy Blum a 16-os vonalon belül egyenesen fölborí­totta az éppen lövésre készülő Konrádot. A közönség e miatt haragos pfujolásban tört ki, de a küzdelem izgalmassága nyomban le is szerelte a vihart.

Biró Langfelder Ferenc volt.

(Budapesti Hí­rlap, 1913. május 30.)