1929 – Hazatérés
DRÁKÓI SZIGOR A FERENCVÁROS ELLEN
Amit hitetlenkedve adtunk közre pénteki számunkban, a híresztelés péntek este valóra vált. Az MLSZ intéző bizottsága felfüggesztette a Ferencváros játékjogát, mert engedély nélkül játszott meccseket Dél-Amerikában, és mert nem érkezik haza augusztus 25- re, amint ezt annak idején a szövetség előírta.
Már pénteken megírtuk, hogy a Ferencváros vétkes és meg kell büntetni ezt azonban csak megfelelő eljárás alapján teheti meg még az MLSZ is. Ítélni azonban anélkül, hogy a vádlottat még csak meg is kérdezték volna, egész civilizált világ.
Abban van csak igaza az MLSZ-nek, hogy példát kell már statuálni, mert különben nem lesz sohasem rend a külföldi túrák körül. De akkor is be kell tartani a legelemibb jogszabályokat és szabályszerű eljárás után szabad csak ítéletet hozni. De különben is, ha nem is tud nyomósabb mentséget felhozni maga mellett a Ferencváros túravezetősége, akkor sem lehet bajnoki pontoktól megfosztani a csapatot egyhetes késés és három engedély nélkül lejátszott meccs miatt. Hiszen ez a büntetés a halálbüntetés nívóján mozog! Az egész bajnokságot teszi tönkre az MLSZ egy ilyen igazságtalan határozattal!
A klub itthoni vezetősége mindent elkövetett, hogy a csapatot hazairányítsa, a késedelem előreláthatólag egy hetet fog kitenni, ami ilyen távolságnál egészen lényegtelen késés, ehhez jönnek még az általunk még nem ismert, de kétségkívül fennálló nyomós okok, amik a túravezetőséget erre a meghosszabbításra rábírták. Ilyen körülmények mellett tehát a legnagyobb mértékben igazságtalan a bajnoki pontoknak tömeges megtagadása attól a csapattól, amelyiknek talán némi kis érdemét is lesz kegyes az MLSZ betudni. Csodálatos volna, ha az MLSZ ilyen hamar megfeledkeznék arról, hogy a Ferencváros volt az első európai együttes, amely szenzációs győzelmeket aratott a világbajnoki cím otthonában. Dél-Amerikában meccseket nyerni, ez eddig csak utópia volt idegen csapatok számára. A Ferencváros szenzációs eredményei bejártán: az egész világsajtót és tisztelgésre kényszerítették minden nemzet sportolóit.
(Idézetek a Nemzeti Sport augusztus 23-i és 25-i számából)
Amikor a dél-amerikai magyarok megtudták a Ferencváros ellen hozott határozatot, nagyon felháborodtak és igen indulatos, erős szavakkal reagáltak a sajtón keresztül is:
PERBEFOGTÁK A FERENCVÁROST!
A legutóbb hozzánk érkezett budapesti napilapok és sportújságok hatalmas hasábokon keresztül foglalkoznak azzal az ítélettel, amelyet az MLSZ országos intézőbizottsága hozott a Ferencváros engedély nélkül meghosszabbított túrája ügyében. Mi, dél-amerikai magyarok, akik végignéztük a Ferencváros túráját, sütkéreztünk a győzelem ragyogó fényében, learattuk a sikerek gyümölcsét és látjuk azt, hogy ezek a sikerek a magyar nevet olyan magas piedesztálra emelték, amit sem a zöldasztalnál kötött politikai egyezmények, barátsági szerződések és diplomáciai tárgyalások soha el nem érhettek volna.
Megdöbbenéssel vesszük tudomásul ezt az ítéletet és már most, jó előre kijelentjük, hogyha ez jogerőre emelkedik, akikor mi, dél-amerikai magyarok konzorciumot szervezünk és saját költségünkre ismét kihozatjuk Dél-Amerikába a Ferencvárost.
Dél-Amerika lakóinak kilencven százaléka eddig nemcsak azt nem tudta, hogy Budapest hol van, hanem nagy részének még arról sem volt fogalma, hogy Magyarország egyáltalán létezik. A dél-amerikai nagy napilapok, amelyek átlag négy-ötszázezer példányban jelennek meg, 15—20 esztendős fennállásuk óta összesen sem foglalkoztak annyi magyar névvel, magyar érdekekkel, mint az utolsó három hónap alatt.
A mai napon különben a következő táviratot adtuk fel: A magyar kolónia hatalmas felháborodással fogadta a Ferencváros ügyében hozott ítéletet. Drótválaszt kérünk megnyugtatásul a végleges ítéletről.
(Dél-amerikai Magyar Hírlap, szeptember 14.)
(A Ferencváros a későbbiekben játékjogát visszakapta, csupán a vezetőséget büntették meg…)
LÉKET KAPOTT A MASSILIA
Szombaton délután érkezett meg Bordeuxba a Massilia és rajta a Ferencváros Dél-Amerikából jövő diadalmas csapata. A kihajózás körülményessége folytán nem érték már el az ötórai gyorsvonatot, úgyhogy csak éjjel indulhattak tovább és vasárnap hajnalban érkeztek meg Párizsba, ahonnan a 7 óra 15-kor induló gyorsvonattal elindultak hazafelé. Rövid párizsi tartózkodásunk alatt kikérdeztem a vezetőket és a játékosokat, a következőket tudtam meg. Erős késéssel érkezett Vigoba a Massilia, mert négy nappal előbb léket kapott a hajó a nyílt tengeren, és 12 szivattyú dolgozott állandóan, hogy a hajó ne süllyedjen túl mélyen a normális vonal alá. Ez természetesen erősen korlátozta a hajó sebességét. A hangulat jó a fiúk között, csak mindenki nagy fáradságról panaszkodik. Mind magyar újságot kért, szomjúhozzák a hazai híreket. Általános az óhaj, hogy a legrövidebb úton utazzanak haza.
Tóth István, a csapat trénere a következőket mondotta:
– Óriási missziót teljesített a Ferencváros csapata. Úgy erkölcsi, mint anyagi mérlegében szenzációsan sikerült a túra.
Amikor Potya értesült arról, hogy az itthoni közvélemény a csehszlovákok elleni mérkőzésre a ferencvárosi tizenegyet akarja magyar válogatottként pályára küldeni, a következőket mondta:
– Bármennyire is megtisztelő ez a terv és bármennyire is vállalnánk a megbízást normális körülmények között, ezúttal szó sem lehet róla. A játékosok mind kifáradtak, a tengeri út rossz volt és az utolsó nap érthetően kellemetlen nyomokat hagyott bátra a játékosok kedélyében is.
(Párizsi telefontudósítás, szeptember 1.)
Pluhár István, a Nemzeti Sport főmunkatársa Győrig elébe utazott a Ferencvárosnak, hogy a fiúk első megnyilatkozásait papírra vesse:
MEGJÖTT A FRADI DÉL-AMERIKÁBÓL
Megjött, mégpedig teljes létszámmal. Ahogy mindenkor megérkezett a zöld-fehér gárda teljes egészében, bármilyen részét járta is a világnak, bármilyen kecsegtető ajánlatokkal halmozták is el azokat a játékosokat, akik a ferencvárosi zászló alatt immár tengeren innen és (tengeren túl olyan hatalmas szolgálatot tettek a magyar sportnak. Amikor a győri pályaudvarra berobog a párizsi gyors, s a kocsira kapaszkodunk, az ablakokból a jól ismert futballista fejek tekingetnek szét boldog mosollyal. Mindenki itt van, aki elindult három hónappal ezelőtt, s mindenki örül, hogy pár óra múlva Budapesten áll meg vele a vonat. A kocsi hamarosan megtelik, hiszen Potya fia, a Takács testvérek szülei és még egynéhány ferencvárosi hozzátartozó utazott a csapat elé Győrbe, hogy minél előbb a fiúk nyakaba borulhasson. Az egyik csoport el is kerülte a vonatot. A túlbuzgó drukkerek Hegyeshalomig akartak a vonat elé menni, s így elkerülték azt. Ebben a csoportban van Hunglerné is, a csapatkapitány kedves, bájos felesége is, és Jancsi bizony szomorú képet vág a meglepetéshez, amelynek következtében most ő várhatja majd a délutáni gyorsnál feleségét. (A tréfás kedvű ferencvárosi tábor később „nemesi” oklevelet adományozott Hungler feleségének. A kutyabőrre, utalva a kedves esetre, ezt írták: Hegyeshalmi Hungler Jánosné)
A vezetőség az étkezőkocsiba szólítja a fiúkat és itt indul meg a beszélgetés. Csupa pirospozsgás, egészséges arc üli körül az asztalokat, csupa erős, pompás futballista alak sorakozik egymás mellett. Egyetlen pillanat elég ahhoz, hogy az ember a legjobb benyomásokat szerezzen a csapatról, a jókedv biztosítéka annak, hogy a csapat szellemében sincs semmi baj. Vidám beszélgetéssel telik az út, amikor a vonat már az összekötő hídon robog. Minden szem a Dunát simogatja — de jó is végre újra látni ezt, mondja Ko hut. A gőzös begurul a Keleti üvegteteje alá és éljen harsan, virág, kalap, kendő leng, majd dübörögve zúg fel ütemesen: Huj, huj, hajrá!
EZREKRE MENŐ TÖMEG FOGADTA A FERENCVÁROST
Viszontagságos túrájáról megérkezett a Ferencváros csapata. Áradó szeretettel, tomboló örömmel fogadta híveinek sok ezernyi tábora. Impozáns volt a túracsapat fogadtatása, csak az hatott kínosan, hogy az MLSZ nem találta szükségesnek a részvételt a fogadáson. Mert, ha az MLSZ fel is függesztette a csapat játékjogát, éppen most mutathatta volna meg, hogy ez az intézkedés csak a vezetők vétke miatt történt. Azok a derék fiúk, akik minden vérmes reményen is túl, dicsőséggel hordozták meg Dél-Amerikában a magyar labdarúgás lobogóját, megérdemeltek volna egy jó szót, egy baráti gesztust. A hivatalos fogadtatás hiányát százszorosan pótolta a Ferencváros híveinek tüntető szeretete, a klub vezetősége és a társegyesületeknek feltűnő nagy számban kivonult gárdája.
Végre befut a vonat és hatalmas éljen kiáltás harsog végig a merész ívelésű üvegcsarnok alatt. Itthon vannak a fiúik! Üdvözlések, csókok, örömteli felkiáltások kavarognak a levegőben, majd a B-közép egyik hangadója harsány hangon vezényel éljent Szigetire, Bródyra, Tóth Istvánra és a fiúkra. Zengő kórus visszhangozza az éljent, így megy ez egészen a térségig, ahol szűkre szabott kis körben Gschwindt Ernő, az FTC elnöke szeretetteljes szavakkal köszönti a hosszú út vándorait.
Potya vezényel háromszoros éljent köszönetül, és ezután autókra száll a játékosok hada. Most már mindenkit a hozzátartozók sajátítanák ki maguknak és röpítik haza a derék fiúkat a meleg otthon felé …
(Nemzeti Sport, szeptember 3.)
(Nagy Béla írásainak felhasználásával)
Vélemény, hozzászólás?