1948.VI.10. Slovena Trencin – Ferencváros 0:4
„Rögtön támad a csapat és a 10. percben Kocsis gólt lő. Kocsis — úgy látszik — Trencsénben megtalálta a góllövő cipőjét, mert a 26. és 34. percben újabb gólt lőtt. A második félidőben tizenegyest ítélt a játékvezető ellenünk, de Mindszenti ragyogóan kiütötte a labdát. Ezután kicsit lefékezett a csapat, de Kocsisnak így is sikerült még egy gólt elérnie. Mesternégyes! A csapat kitűnően játszott, főleg a védelem. Kocsis pedig a mezőny legjobbjának bizonyult.”
(Nagy Béla – FTC Napló 1945-1949)





Elutazott a Ferencváros Csehszlovákiába
A következők utaztak: Mindszenti, Csiszár, Káldy, Hernády, Onódy, Lakat, Surányi, Kiss, Szabó, Tihanyi, Gyetvai. Első mérkőzését vasárnap játssza a Ferencváros Rozsnyón.
Népsport, 1948. június 6.
***
Szerdán (június 9.) reggel 8 órakor a következő játékosoknak kell megjelenniük a Nyugati pályaudvaron: Henni, Rudas, Kéri, Kispéter, Kocsis, Deák I.
A játékosok Molnár Béla vezetésével utaznak a csapat első része után Csehszlovákiába.
Csanádinak szerdán van a vizsgája a TF-en, csütörtökön (június 10.) reggel megy a csapat után.
Népsport, 1948. június 8.
Akkor – és ott – ez a győzelem rengeteget jelenthetett a szó szerint rabszolgasorsba taszított felvidéki magyaroknak … me ez csak egy edzőmeccs lenne … gondolom, AKKOR sokkal többet számíthatott!
’48-ra már túl voltunk a Benes-féle kiebrudaláson. A Trencsén környéki, még a Monarchia alatt is eleve szórványvilágban – ami ’38-’44 között sem tért vissza – addigra legfeljebb mutatóba maradt magyar (mára valószínűleg már abba se). És nem tudom, addigra össz-felvidéki szinten mennyire tört meg mindettől a magyar gerinc, de hogy mára teljesen – vagy legalábbis az utódállamok között a legnagyobb mértékben -, az nagyjából hóttbiztos.