1953 – A 6:3 éve

1953. március 31., Gand, MAGYARORSZÁG IFJ.-SVÁJC IFJ. 4:0 (UEFA Torna – Ifjúsági válogatottak mérkőzése)
Góllövő: Karácsonyi(2), Nagy, Bukovi
Magyarország: Balogh (Bp. Haladás) – Rajna (Bp. Dózsa), Környei (Tatabánya), Irtási (Vasas) — Szabó (Kinizsi), Monok (VL. Keltek) – Bukovi (Bástya), Nagy (Tatabánya), Tichy (Bp. Lokomotí­v), Karácsonyi (Ganz Vagon), Hajdú (Vasas)
Csere: Domonkos (Vasas)

* * *

1953. április 2., Brüsszel, MAGYARORSZÁG IFJ.-íRORSZÁG IFJ. 4:0 (UEFA Torna – Ifjúsági válogatottak mérkőzése)
Góllövő: Karácsonyi(2), Tichy, Bukovi
Magyarország: Balogh (Bp. Haladás) – Rajna (Dózsa), Környei (Tatabánya), Irtási (Vasas) – Szabó (Kinizsi), Monok (VL. Keltex) – Bukovi (Bástya), Nagy (Tatabánya), Tichy (Bp. Lokomotí­v), Karácsonyi (Ganz Vagon), Domonkos (Vasas)

* * *

1953. április 4., Brüsszel, MAGYARORSZÁG IFJ.-TÖROKORSZAG IFJ. 2:0 (UEFA Torna – Ifjúsági válogatottak mérkőzése)
Góllövő: Karácsonyi(2)
Magyarország: Balogh (Bp. Haladás) – Rajna (Dózsa), Környei (Tatabánya), Irtási (Vasas) – Szabó (Kinizsi), Monok (VL. Keltex) – Bukovi (Bástya), Nagy (Tatabánya), Tichy (Bp. Lokomotí­v), Karácsonyi (Ganz Vagon), Domonkos (Vasas)

A fiatal magyar csapat ismét szép győzelmet aratott, de ezen a mérkőzésen nem játszottak olyan frissen és ötletesen ifjúsági játékosaink, mint az előbbi mérkőzéseken. A hat nap alatt lejátszott három mérkőzés erősen igénybe vette erejüket. A sáros, nehéz pálya is hátráltatta játékukat. Ez a győzelem elsősorban védelmünknek köszönhető.

* * *

1953. április 6., Brüsszel, MAGYARORSZÁG IFJ.-JUGOSZLÁVIA IFJ. 2:0 (UEFA Torna Döntő – Ifjúsági válogatottak mérkőzése)
Góllövő: Karácsonyi, Tichy
Magyarország: Balogh (Bp. Haladás) — Rajna (Dózsa), Környei (Tatabánya), Irtási (Vasas) – Szabó (Kinizsi), Nagymáté (Kinizsi) – Bukovi (Bástya), Nagy (Tatabánya), Szimcsák (III. ker. Textilfestők), Karácsonyi (Ganz Vagon), Tichy (Bp. Lokomotí­v)

Ragyogó győzelmet aratott a magyar ifjúsági labdarúgó válogatott a FIFA által Belgiumban rendezett nemzetközi ifjúsági labdarúgó torna döntőjében és a résztvevő 16 ország ifjúsági válogatottjai közül kiemelkedően a legjobbnak bizonyult. Emeli a siker értékét, hogy a magyar 18 évesek csapata egyetlen gólt sem kapott a négy mérkőzésen, ami szinte példa nélkül álló az ilyen nagymezőnyű labdarúgó-tornák történetében. Joggal vártunk szép szereplést tehetséges fiataljainktól, de ez a siker minden várakozáson túltesz.

A mérkőzés után csapatunkat hatalmas tapsviharral köszönti a belga közönség. A magyar fiúk egymással összeölelkezve vonulnak le a pályáról, önfeledt boldog hangulatban vannak, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen tulajdonképpen a labdarúgás ifjúsági világbajnokságát nyerték meg. Arra pedig még külön büszkék, hogy a döntőben éppen olyan eredményt értek el, mint a nagyválogatott az olimpián.

* * *

1953. április 26., Budapest, Megyeri út, MAGYARORSZÁG-AUSZTRIA 1:1 (1:1)
vezette: Evans (angol)
Góllövő: Czibor
Magyarország: Grosics (Honvéd) – Buzánszky (Dorog), Börzsei (Bástya), Lantos (Bástya) – Bozsik (Honvéd), Zakariás (Bástya) – Budai (Honvéd), Kocsis (Honvéd), Hidegkúti (Bástya), Puskás (Honvéd), Czibor (Honvéd)
Csere: Hidegkúti h. Palotás (Bástya)
Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv

Ritkán fordul elő, hogy egy válogatott mérkőzés eredményének kialakulásában ekkora szerepe legyen egyetlen embernek, most azonban éppen ez történt. Kétségtelen, hogy a magyar csapat jelenleg nincs a legjobb formában, korántsem olyan egységes, mint amilyennek az elmúlt esztendőben megszoktuk, a megfelelő számú helyzeteket azonban í­gy is kidolgozta, tehát át tudta törni a nagylétszámú, erősen tömörülő osztrák védelmet, megfelelő erejű lövések is születtek — mindez azonban nem volt elegendő Zeman kapujának meghódí­tásához. Van igazság abban a megállapí­tásban, hogy csak valamivel is gyengébb osztrák kapussal négy—öt gólt is elérhetett volna a magyar csapat.

Végül egy osztrák, egy angol és egy magyar vélemény:

Walter Nausch, osztrák szövetségi kapitány: – Ez a döntetlen nagy sikert jelent az osztrák csapat számára. A magyar csapat a mezőnyben kitűnően játszott, de Zemannak egészen csodálatos napja volt.

Evans játékvezető: – A legszebb mérkőzés volt, amit életemben eddig vezettem. Ilyen tárgyilagos közönséget, mint a magyar, még sehol sem láttam.

Zakariás József: – Az osztrák csapat a II. félidőben szinte csak védekezett, és ha Zeman nem véd olyan káprázatosan, magyar győzelemmel végződik a mérkőzés.

* * *

1953. április 26., Bécs, AUSZTRIA B-MAGYARORSZÁG B 1:0 (B válogatottak mérkőzése)
Magyarország: Gellér (Bástya) – Kárpáti (Vasas), Kispéter (Kinizsi), Kontha (Vasas) – Bundzsák (Vasas), Gyurik (Dózsa) — Sándor (Bástya), Horváth (Cs. Vasas), Bárfi (Honvéd), Keszthelyi (Cs. Vasas), Babolcsay (Honvéd)
Csere: Berendi (Vasas)

A magyar B-csapat ví­zzel főzött, A magyar csatárok nagyszerű technikájukat tologatásra, mutatós, de nem hasznos oldalpasszolásra használják fel, s mindig alkalmat adnak az ellenfél védelmének a közbelépésre. A magyar védelemnek Kispéter volt a legjobb tagja, aki a második félidőben valósággal a mezőny fölé nőtt.” (WIENER KURIER)

* * *

1953. április 26., Budapest, Megyeri út, MAGYARORSZÁG IFJ.-AUSZTRIA IFJ. 1:1 (Ifjúsági válogatottak mérkőzése)
Góllövő: Tichy
Magyarország: Balogh (Bp. Haladás) – Rajna (Dózsa), Környei (Tatabánya), Irtási (Vasas) — Szabó (Kinizsi), Karácsonyi (Ganz Vagon) – Bukovi (Bástya), Nagv (Tatabánya), Tichy (Bp. Lokomotí­v), Lahos (Salgótarjáni B.), Pásztor (Dózsa)

* * *

1953. május 6., Népstadion, MAGYAR VÁLOGATOTT-GÁZMŠ°VEK 11:1

Ez volt az első mérkőzés a még épülő Népstadionban!

Úgy tervezték, hogy minden feltűnés nélkül rendezik meg az olaszok ellen készülő válogatott labdarúgó-csapat szerdai kétkapus edzését. Titokban tartották a mérkőzés időpontját és szí­nhelyét, s í­gy a kezdésre kevés néző gyűlt össze. Hamar elterjedt azonban a környéken a hí­r, hogy válogatottunk az épülő Népstadionban tartja edzését és a játék közben egyre többen gyűltek össze az épülő lelátókon és a pálya mellett.

Ime akik először léptek a Népstadion küzdőterére: Grosics – Buzánszky, Börzsei, Lantos – Bozsik, Kovács I. – Budai, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Czibor.

A játékvezető Harangozó Sándor volt. Az első gólt pedig a 6. percben Kocsis szerezte …

A szerdai válogatott edzést ünnepi alkalommá avatta a helyszí­n. A Népstadion, amelynek körvonalai egyre gyönyörűbben bontakoznak ki, mérkőzés zajától volt hangos. Nem pályaavató mérkőzés volt, a résztvevők azonban mégsem tudtak szabadulni attól a lenyűgöző hatástól, amely a stadionba belépőket elfogja …

* * *

1953. május 17., Róma, MAGYARORSZÁG-OLASZORSZÁG 3:0 (1:0)
vezette: Evans (angol)
Góllövő: Puskás(2), Hidegkúti
Magyarország: Grosics (Honvéd) – Buzánszky (Dorog), Lóránt (Honvéd), Lantos (Bástya) – Bozsik (Honvéd), Zakariás (Honvéd) – Budai (Honvéd), Kocsis (Honvéd), Hidegkúti(Bástya), Puskás (Honvéd), Czibor (Honvéd)
Csere: Hidegkúti h. Palotás (Bástya)
Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv

Az „aranycsapat” először játszott legendás összeállí­tásában.

Egy számunkra kí­nos legenda is megszűnt ezen a napon: 28 év után a magyar csapat végre legyőzte az azzuri-kat! Az olimpiai csapat után a legjobb olasz tizenegy is vesztesként hagyta el a pályát. Ez a mérkőzés volt az új római stadion avatója!

Délután 3 órakor társasgépkocsin elindultak válogatottjaink az új római stadionba, a STADIO OLIMPICO-ba. Fél négykor már csaknem telt ház volt a pályán. 12-kor nyitották ki a kapukat és már ekkor betódult a nézősereg legnagyobb része, hogy minél jobb helyet biztosí­tson magának. A játéktér közepén öt hatalmas embernagyságú léggömb állt lehorgonyozva. Négy órakor megérkezett a pályára a köztársasági elnök, ünnepség kezdődött, 21 ágyú lövés dördült el, majd felengedték a léggömböket és galambok százait, hogy jelképezzék: az öt világrész népei megértésben, békességben akarnak élni egymással. Négy óra után 8 perccel egetverő tapsvihartól kí­sérve futottak ki a nagy találkozó résztvevői.

Az új stadionban az első gólt Hidegkúti szerezte:

A 41. percben Bozsik középen indul, remekül ugratja ki Hidegkútit. Hidegkúti egy testcsellel villámgyorsan elhúz Grossa mellett és 10 méterről hatalmas erővel lő. A labda laposan, védhetetlenül vágódik a vetődő Sentimenti hasa alatt a kapu jobb oldalába. Először dermedt csend fogadja a gólt, csak akkor tapsolja meg a nagyszerű támadást és a szép gólt a közönség, amikor Evans középre mutat.

A II. félidőben — az 50. válogatottságát ünneplő — Puskás még két gólt szerzett és ez a 3:0-s győzelem egyben az Európa Kupa elnyerését is jelentette. (1. Magyarország 8 5 1 2 27:17 11)

A sportvilág elismeréssel adózott csapatunknak és egyre több alkalommal hangzott el a megállapí­tás: a magyar csapat a legjobb Európában! Az Il Messagero például í­gy áradozott:

Csodálatos együttes a magyar labdarúgócsapat. Nyugodtan tekinthetjük őket a világ legjobbjainak. A három gól nem mutatja hí­ven a két együttes közötti különbséget. Sokkal nagyobb arányban is veszí­thetett volna az olasz tizenegy. Megállapí­tható, hogy a magyarok képviselik a haladást a labdarúgásban. A magyar csapat az első gól után olyan fölénybe került, amilyent még nem láttunk.

* * *

1953. július 5., Stockholm, MAGYARORSZÁG-SVÉDORSZÁG 4:2 (1:1)
vezette: Van der Meer (holland)
Góllövők: Puskás, Budai, Kocsis, Hidegkúti
Magyarország: Grosics (Honvéd) – Buzánszky (Dorog), Lóránt (Honvéd), Lantos (Bp. Vörös Lobogó) – Bozsik (Honvéd), Zakariás (Vörös L.) – Sándor (Vörös L.), Kocsis (Honvéd), Hidegkúti (Vörös L.), Puskás (Honvéd), Czibor (Honvéd)
Csere: Sándor h. Budai (Honvéd)
Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv

A villanyfénynél játszott mérkőzésen 1:1-es félidő után a magyar csapat teljesí­tménye alaposan feljavult, és ez gólokban is megmutatkozott. Két mérkőzés utáni nyilatkozat:

Kock, a svédek szövetségi kapitánya: – Az eredménnyel elégedett vagyok, bár 2:2 után úgy éreztem, hogy bekövetkezhet a lehetetlen. Később azonban láttam, hogy 6:2 sem lett volna túlzott eredmény.

Pozzo, a volt olasz szövetségi kapitány is végignézte a mérkőzést. Nyilatkozatában kijelenti: sajnálja, hogy a svédek hiába küzdöttek ilyen jól, mégis kikaptak. Szerinte bebizonyosodott, hogy a magyar csapat Európa legjobbja. Megemlí­ti, hogy Svájcban is 0:2 után erősí­tett a magyar csapat, most pedig 1:1 én 2:2 után szinte úgy nyert, ahogy akart. A volt olasz szövetségi kapitánynak elsősorban Kocsis és Bozsik játéka tetszett.

* * *

1953. július 9., Göteborg, BUDAPEST-GÖTEBORG 6:1 (Budapest válogatott mérkőzése)
Góllövő: Puskás(2), Csordás(2), Budai, Czibor
Budapest: Grosics (Honvéd) – Rajna (Dózsa), Börzsei (Vörös Lobogó), Lantos (Vörös Lobogó) – Bozsik (Honvéd), Dékány (Kinizsi) – Budai (Honvéd), Csordás (Vasas), Palotás (Vörös Lobogó), Puskás (Honvéd), Czibor (Honvéd)
Csere: Sándor (Vörös L.), Horváth (Szombathelyi Lokomotí­v)

A félidei eredmény itt is csak 1:1 volt! A második játékrészben a mieink káprázatosan játszottak és sorra lőtték a szebbnél-szebb gólokat. A svédek ekkor még tizenegyesből sem találtak a kapuba …

Larsson lövése a kapufáról fölé pattant, a játékvezető újra rúgatja a 11-est, azon a cí­men, hogy Horváth állí­tólag megmozdult. Másodszorra már Larsson a kapufa segí­tsége nélkül lövi fölé a labdát.

* * *

1953. július 12., Halmstad, BUDAPEST-HALLAND MEGYE VÁL. 5:1 (Budapest válogatott mérkőzése)
Góllövő: Kocsis(2), Tichy, Sándor, Csordás
Budapest: Horváth (Sz. Lokomotí­v) – Rajna (Dózsa), Lóránt (Honvéd), Lantos (Vörös Lobogó) – Bozsik (Honvéd), Szabó (Kinizsi) – Sándor (Vörös L.), Kocsis (Honvéd), Tichy (Bp. Lokomotí­v), Puskás (Honvéd), Czibor (Honvéd)
Csere: Zakariás (Vörös L.), Csordás (Vasas), Budai (Honvéd)

Érdekesség az összeállí­tásban: a Kinizsi tehetséges fiatalját elvitték a válogatott svédországi túrájára és ezen a mérkőzésen játéklehetőséget is kapott! Ez annál inkább is érdekes, mivel még a Kinizsi első csapatában sem szerepelt eddig! Az UEFA-győztes magyar ifjúsági válogatottban viszont olyan jól játszott, hogy a szakvezetők kipróbálták a felnőttek között is.

* * *

1953. augusztus 8., Bukarest, MAGYARORSZÁG U. VÁL.-EGYIPTOM U. VÁL. 7:0 (VIT – Utánpótlás válogatottak mérkőzése)
Góllövő: Csordás(2), Tóth II.(2), Szolnok, Virág, Machos
Magyarország: Balogh (Bp. Haladás) – Kárpáti (Győri V.), Mednyánszky (Szegedi H.), Várhidi (Dózsa) – Szojka (Salgótarján), Kleibán (Csepeli V.) – Tóth II. (Csepeli V.), Machos (Szegedi H.), Csordás (Vasas), Szolnok (Vörös L.), Virág (Dózsa)
Csere: Molnár (Vörös L.), Szabó (Kinizsi)

* * *

1953. augusztus 10., Bukarest, MAGYARORSZÁG U. VÁL.-ALBÁNIA A 4:3 (VIT – Utánpótlás válogatott mérkőzése)
Góllövő: Csordás(2), Machos, Tóth II.
Magyarország: Ilku (Dorog) – Rajna (Dózsa), Kárpáti (Győri V.), Várhidi (Dózsa) -Szojka (Salgótarján), Dékány (Kinizsi) – Tóth II. (Csepel), Machos (Szegedi H.), Csordás (Vasas), Szolnok (V. Lobogó), Virág (Dózsa)
Csere: Molnár (V. Lobogó)

* * *

1953. augusztus 12., Bukarest, MAGYARORSZÁG U. VÁL.-NDK A 3:1 (VIT – Utánpótlás válogatott mérkőzése)
Góllövő: Machos(2), Csordás
Magyarország: Ilku (Dorog) – Kárpáti (Győri V.), Mednyánszky (Szegedi H.), Várhidi (Dózsa) – Szojka (Salgótarján), Dékány (Kinizsi) – Tóth II. (Csepel), Machos (Szegedi H.), Csordás (Vasas), Szolnok (V. Lobogó), Virág (Dózsa)
Csere: Molnár (V. Lobogó)

* * *

1953. augusztus 15., Bukarest, MAGYARORSZÁG U. VÁL.-ROMÁNIA U. VÁL. 4:3 (VIT Döntő – Utánpótlás válogatottak mérkőzése)
Góllövő: Csordás(3), Tóth II.
Magyarország: Ilku (Dorog) – Kárpáti (Győri V.), Mednyánszky (Szegedi H.), Várhidi (Dózsa) – Szojka (Salgótarján), Dékány (Kinizsi) – Tóth II. (Csepel), Machos (Szegedi H.), Csordás (Vasas), Szolnok (V. Lobogó), Virág (Dózsa)
Csere: Rajna (Dózsa), Kleibán (Csepel)

A VIT döntőben nehezen lendült játékba a magyar csapat. 1:2-es félidő után óriási lelkesedéssel és feljavult csatárjátékkal sikerült az eredményt megfordí­tani.

A mérkőzés után a magyar utánpótlás válogatott tagjai boldogan összeölelkeznek a pálya közepén, s a nézőtéren helyet foglaló magyar tábor harsány éljenzése közben futva vonulnak ki a pályáról. Néhány perccel később következik az ünnepélyes eredményhirdetés. Az első három helyett, a magyar utánpótlás válogatott, a román utánpótlás válogatott és az NDK válogatott egymás mellett felsorakozik és a közönség nagy tetszésnyilvání­tása közben Tóth II. csapatkapitány átveszi az első helyezettnek járó hatalmas serleget.

* * *

1953. október 4., Prága, MAGYARORSZÁG-CSEHSZLOVÁKIA 5:1 (4:1)
vezette: Reinhardt (NDK-beli)
Góllövő: Csordás(2), Hidegkúti, Tóth, Puskás
Magyarország: Grosics (Honvéd) – Buzánszky (Dorog), Lóránt (Honvéd), Lantos (V. Lobogó) – Bozsik (Honvéd), Zakariás (V. Lobogó) – Egresi (Dózsa), Csordás (Vasas), Hidegkúti (V. Lobogó), Puskás (Honvéd), Tóth (Dózsa)
Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv

Puskás volt a csatársor vezére, ő hozta fel a labdát gyakran az ellenfél 16-osa tájáról, angolnaszerűen kí­gyózott a csehszlovák védők között, majd önzetlenül juttatta a labdát a legjobb helyzetben levő csatártársának. A csatársor tagjai szinte állandóan változtatták a helyüket, a sok váltás megoldhatatlan feladat elé állí­totta a csehszlovák védőket. A játék különösen az első félidőben volt magas szí­nvonalú. A közönség gyakran tapsolta meg lelkesen a magyar csatárok gyönyörű támadásait.

* * *

1953. október 4., Szófia, MAGYARORSZÁG-BULGÁRIA 1:1 (1:0)
vezette: Harousek (csehszlovák)
Góllövő: Szilágyi
Magyarország: Henni (Dózsa) – Sipos (Szegedi H.), Kispéter (Kinizsi), Takács (Csepel) – Keszthelyi (Csepel), Gyurik (Dózsa) – Tóth II. (Csepel), Aspirány (Dózsa), Szilágyi (Vasas), Virág (Dózsa), Babolcsay (Honvéd)
Csere: Aspirány h. Samus (Dózsa)
Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv

A magyar csapat tagjai közül Kispéter és Keszthelyi nyújtotta a legjobb teljesí­tményt. Kispéter játéka az egész mezőnyből kiemelkedett. Biztosan rúgott, hatalmas sikert aratott óriási felszabadí­tó rúgásaival. De nemcsak tértölelő rúgásai voltak, szükség esetén pontos, rövid átadásokkal indí­tott támadásokat. Közbelépései, keresztezései nagyszerűek voltak, fejjátékával is kitűnt.

Két magyar válogatott is játszott ezen a napon, de egyikben sem szerepelt Budai, Kocsis és Czibor! Budai sérülése, Kocsis és Czibor pedig fegyelmi ügye miatt maradt ki a válogatottból.

Bővebben …

* * *

1953. október 4., Budapest, Népstadion, MAGYARORSZÁG B-CSEHSZLOVÁKIA B 2:1 (B válogatottak mérkőzése)
Góllövő: Dobó(2)
Magyarország: Gellér (V. Lobogó) – Kovács II. (V. Lobogó), Börzsei (V. Lobogó), Farsang (Dózsa) – Kovács I. (V. Lobogó), Kleibán (Csepel) – Sándor (V. Lobogó), Dobó (Diósgyőr), Hegedűs (Győri V.), Szolnok (V. Lobogó), Bédi (Sztálin Vasmű Épí­tők)
Csere: Bundzsák (Vasas), Kárász (V. Lobogó)

Ilyen is 10 évenként egyszer ha van: a Népstadionban két magyar B-válogatott is játszott! Előbb a Csehszlovák B elleni mérkőzésre került sor, majd egy másik B-válogatott Bulgária B csapatával mérkőzött. A magyar labdarúgás akkori erejét mutatja, hogy mindkét csapatunk derekasan helytállt és legyőzte ellenfeleit. A kettős szereposztásban kiálló B-válogatott mérkőzését 55 ezren szurkolták végig!

* * *

1953. október 4., Budapest, Népstadion, MAGYARORSZÁG B-BULGÁRIA B 3:0 (B válogatottak mérkőzése)
Góllövő: Deák(2), Machos
Magyarország: Gulyás (Kinizsi) – Ombódi (Kinizsi), Teleki (Vasas), Sólyom (Sztálin Vasmű Épí­tők) – Halmai (Sz. V. Épí­tők), Kotász (Sz. V. Épí­tők) – Raduly (Bp. Postás), Machos (Szegedi H.), Deák (Dózsa), Fejes (Sz. V. Épí­tők), Illovszky (Vasas)
Csere: Borsányi (Dózsa), Mátrai (Kinizsi)

Szünet után a kitűnő erőben levő magyar csapat erősí­teni tudott és egyre-másra teremtette a gólhelyzeteket a bolgár kapu előtt. Ezekből hármat sikerült értékesí­tenie.

A 76. percben volt egy -mai szemmel nézve- érdekes csere is. A két gólt elérő Deákot Mátrai váltotta fel a középcsatár poszton. A későbbi nyolcvanszoros válogatott hátvéd tehát cí­meres mezben – igaz „csak” a B-válogatott tagjaként — a csatársor tengelyében kezdte meg válogatott szereplését! Természetesen ekkor még a Kinizsiben is csatárt játszott…

* * *

1953. október 11., Bécs, MAGYARORSZÁG-AUSZTRIA 3:2 (0:0)
vezette: Baumberger (svájci)
Góllövő: Hidegkúti(2), Csordás
Magyarország: Grosics (Honvéd) — Buzánszky (Dorog), Lóránt (Honvéd), Lantos (V. Lobogó) – Bozsik (Honvéd), Zakariás (V. Lobogó) — Budai (Honvéd), Csordás (Vasas), Hidegkúti (V. Lobogó), Puskás (Honvéd), Tóth (Dózsa)
Csere: Hidegkúti h. Kárpáti (Győri V.)
Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv

Nehéz mérkőzést nyert meg, nagy ellenfelet győzött le a magyar csapat. A válogatott csapat megint bebizonyí­totta, hogy nemcsak tudással rendelkezik, hanem töretlen erkölcsi erővel is, hazafias lelkesedéssel, amelynek segí­tségével le tudja győzni a nehézségeket. Ilyen nehézségek bőven akadtak ezen a mérkőzésen. Az osztrák győzelmet váró közönség viharosan biztatta csapatát, s ez a biztatás nem mindig maradt meg a sportszerű keretek között. A nézőteret a játéktértől semmi sem választotta el, s a közönség közül több százan visszaéltek ezzel a lehetőséggel. A magyar csapatot azonban nem lehetett megfélemlí­teni. A magyar játékosok népköztársaságunk cí­merét viselték mellükön, s ehhez méltóan játszottak, küzdöttek.

A mérkőzés egyik érdekessége volt, hogy mind az öt gól a II. félidőben született meg.

* * *

1953. október 11., Budapest, Népstadion, MAGYARORSZÁG B-AUSZTRIA B 7:3 (B válogatottak mérkőzése)
Góllövő: Kocsis(5), Szilágyi(2)
Magyarország: Henni (Dózsa) – Kovács II. (V. Lobogó). Börzsei (V. Lobogó), Ombódi (Kinizsi) – Kovács I. (V. Lobogó), Dékány (Kinizsi) – Egresi (Dózsa), Kocsis (Honvéd), Szilágyi (Vasas), Aspirány (Dózsa), Czibor (Honvéd)

Egyenlí­tés után a magyar csapat erősí­tett, erővel sokkal jobban bí­rta a hajrát, mint ellenfele, ekkor szinte tüneményes 10 perce volt a magyar B-válogatottnak. Pazar támadójátéka eredménye volt a négy gyors gól.

A gólzáporos győzelemből Kocsis alaposan kivette a részét, öt gólján kí­vül még számos helyzetet is kihagyott…

* * *

1953. október 11., Graz, MAGYARORSZÁG III.-STÁJER VÁL 3:2
Góllövő: Deák(3)
Magyarország: Ilku (Dorog) – Palicskó (Honvéd), Teleki (Vasas), Kontha (Vasas) – Szojka (Salgótarján), Gyurik (Dózsa) – Tóth II. (Csepel), Samus (Dózsa), Deák (Dózsa), Fejes (Sztálin Vasmű Épí­tők), Bártfai (Csepel)
Csere: Berendi (Vasas)

* * *

1953. október 11., Linz, MAGYARORSZÁG IV.-FELSŐ-AUSZTRIA 2:1
Góllövő: Varga, Mátrai
Magyarország: Gulyás (Kinizsi) – Kalmár (Győri V.), Kispéter (Kinizsi), Bakonyi (Dorog) – Bundzsák (Vasas), Kotász (Sz. Épí­tők) – Bablena (Salgótarján), Varga (Dorog), Mátrai (Kinizsi), Keszthelyi (Csepel), Kolesánszky (Szombathelyi L.)

Nagy lelkesedéssel harcolta ki úgynevezett „negyedik válogatottunk” az idegenbeli győzelmet. Kispéter ezúttal is a mezőny legjobbja volt…

Még két felnőtt válogatott csapatunk szerepelt ezen a napon: a magyar V. válogatott a Népstadionban 5:1-re győzött a Bécsi Liga-válogatott ellen, mí­g a VI. válogatott Diósgyőrött szerepelt és győzött ilyen arányban Alsó-Ausztria ellen.

* * *

1953. október 11., Bécs, AUSZTRIA IFJ.-MAGYARORSZÁG IFJ. 8:1 (Ifjúsági válogatottak mérkőzése)
Góllövő: Szabó
Magyarország: Balogh (Bp. Haladás) – Rajna (Dózsa), Henni II. (Kinizsi), Irtási (Vasas) – Szabó (Kinizsi), Domonkos (Vasas) — Tichy (Bp. Lokomotí­v), Bukovi (V. Lobogó), Karácsonyi (Vasas), Prohászka (Dorog). Győrvári (Dózsa)
Csere: Pásztor (Dózsa)

Az osztrákokkal ví­vott hét frontos (!) találkozón csak ez az egy vereség érte a magyar labdarúgókat. Ez viszont annál alaposabb volt. A Práter stadion közönsége előtt a tehetséges fiatalok bénultan játszottak. Szabó bődületes bombagólja sem oldotta fel a gátlásokat és végül egyik legnagyobb vereségét szenvedte el ifi-válogatottunk. Éppen abban az évben, amikor kapott gól nélkül nyerték az UEFA-tornát!

* * *

1953. november 15., Budapest, Népstadion, SVÉDORSZÁG-MAGYARORSZÁG 2:2 (0:0)
vezette: Steiner (osztrák)
Góllövő: Palotás, Czibor
Magyarország: Grosics (Honvéd) – Buzánszky (Dorog), Lóránt (Honvéd), Lantos (V. Lobogó) — Bozsik (Honvéd), Zakariás (V. Lobogó) — Budai (Honvéd). Kocsis (Honvéd), Hidegkúti (V. Lobogó), Puskás (Honvéd), Czibor (Honvéd)
Csere: Kocsis h. Palotás (V. Lobogó)
Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv

1:0-s svéd, majd 2:1-es magyar vezetés után alakult ki a döntetlen. Egyébként 0:0-nál Puskás a kapu mellé lőtt egy tizenegyest! Az akadozó játék, a sok kihagyott helyzet után í­gy értékelték a látottakat:

Az a legfontosabb, hogy ennek a kellemetlen, váratlan döntetlennek minden tanulságát levonjuk és ott hasznosí­tsuk, ahol erre igen nagy szükség lesz: november 25-én a Wembley stadionban.

* * *

1953. november 25., London, MAGYARORSZÁG-ANGLIA 6:3 (4:2)
vezette: Leo Horn (holland)
Góllövő: Hidegkúti(3), Puskás(2), Bozsik
Magyarország: Grosics (Honvéd) — Buzánszky (Dorog), Lóránt (Honvéd), Lantos (V. Lobogó) – Bozsik (Honvéd), Zakariás (V. Lobogó) – Budai (Honvéd), Kocsis (Honvéd), Hidegkúti (V. Lobogó), Puskás (Honvéd), Czibor (Honvéd)
Csere: Grosics h. Gellér (V. Lobogó)
Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv

Az „évszázad mérkőzése”!

Hányszor beszéltek azóta erről a találkozóról, hányszor láttuk a szebbnél-szebb gólokat a korabeli filmtudósí­tás segí­tségével. Hanglemezről hányszor, de hányszor hallhattuk Szepesi örömbe csukló hangján hatszor, hogy: gól! gól!

Költemények és köszöntők készültek akkor erre az alkalomra, amelyet szinte az egész ország hetekig ünnepelt. A mérkőzés eseményeit oly sokszor felidézték már, hogy az méltán közismert. Talán kevesebben ismerik Feleki László: Kilencven perc! cí­mű könyvét, amely ezt a mérkőzést, előzményeivel, epizódjaival örökí­tette meg. A mindössze 5000 példányban megjelent könyvet szinte órák alatt elkapkodták és járt kézről kézre az „évszázad mérkőzésének” története.

Ebből a könyvből idézzük azt a részt, amely a találkozó utáni közvetlen pillanatokat rögzí­tette.

Itt vagyunk hát a Wembley-stadion öltözőjében, néhány perccel a mérkőzés befejezése után, az öröm első megnyilvánulásai után, az első gratulációk, a tapsvihar után. Most minden csendben oldódik fel. A megfeszí­tett húr elernyedt. Puskás nekitámaszkodik a falnak, s mélyeket lélegzik. Hidegkúti nagyot nyújtózik, mintha álomból ébredne fel. A legtöbben leülnek a padra, de nem nyúlnak semmihez, nem húzzák le a cipőjüket, nem indulnak még a fürdőszoba felé. Csak ülnek, nagyokat lélegzenek. Senki sem szól egy szót sem. Ezt a nagy boldogságot nem lehet kifejezni. Nem is fejezik ki. A legszebb szavaknál is többet mond ez a hallgatás.

Kilencven perc kavargása csitult el. Pihennek a győztes harcosok. Odahaza zeng a levegő az örömújjongás viharától. A 6:3 hősei hallgatnak. Mintha még mindig nem fogták volna fel teljesen, hogy mi történt. Győztek, megverték az angol válogatott csapatot, megtörték Anglia kilencven éves otthoni veretlenségét. Ehhez gratuláltak a sportszerű angol játékosok. A mérkőzés után mindegyik megtalálta a maga emberét: Ramsey Czibornak gratulált, Mortensen Lórántnak, Dickinson Kocsisnak, Taylor Zakariásnak… Csak Matthews ment el leverten Lantos mellett, s ballagott, szinte megöregedve az öltöző felé.

A végsőkig feszült idegek zavartalanul pihennek az elernyedés csöndjében. Zakariás hangja alig hallható: Hogy ezt is megértük! Ez a néhány, meghatottságtól remegő szó nem zavarja, inkább még jobban kiélezi a csendet. A gondolatok messze járhatnak, a múltba is, a jövőbe is. Mennyi győzelem áll már mögöttük, s hány feladat vár még rájuk! Hosszú még az évszázad! Sokan majd öreg edző korukban mesélgetnek a tátott szájjal hallgató fiataloknak a londoni nagy napról, a 6:3-ról… De addig még sok idő telik el. Sok babér vár még erre a csapatra …

(Nagy Béla í­rásainak felhasználásával)