„csak” 75 ezren voltak … „még az a pár üresen maradt ölés is fájt …” ma ilyeneket olvasni … az ifjabbak kérdezhetnék, hogy miért nem a viccrovatban jelent meg mindez … amikor a „Népsport” a kalapját lengeti a Loki – Fradi 6ezer-valahányszáz nézője után, hogy megdőlt az idei nézőrekord … 😛
Ha jól tudom az akkori MTK-t (korabeli „gúnynevén”: Vörös Lobogó) minden mértékadó szakvélemény – a Honvéddal együtt- a világ (minimum: Európa) 5 legjobb, legnagyobb csapata közé helyezte … őket verte meg a mi kis szétszedett-összetákolt, új életre kapó csapatunk …
YSE jobban tudja, de szerintem ez a meccs a nagy-nagy legendás győzelmeink közé tartozik, tartozhat … méltánytalanul keveset lehetett róla hallani …
Valóban, az MTK (>fedőnevénszabadrablás< lehetőségével. Ám akkor már némileg hanyatlóban volt – no egykori önmagához képest. A győzelem mindenesetre olyan volt, mintha ma mondjuk a Realt vagy az Atleticot győznék le.
Köszönöm! Imre bácsi! Jól értem, hogy a „mötöká” („VL”), ha akarta volna, elvihette volna tőlünk ’54-ben pl. Mátrait, Dalnokit, Oroszt, Dékányt, Kertészt, Fenyvesit? Gondolom, ők voltak a legkurrensebb „árucikkek” … Ma tízmillió-eurókat fizetnének a játékjogukért …
Csak egyszerűen nem akarták? Erről tud többet? Mert nagyon érdekelne, hogy a világ akkori 2-3. legjobb csapata -leánynevén MTK- szinte senkit nem igazolt 1950 után (Palotás és Zakariás után) … mai ésszel hihetetlen … az „ávós-csapatot” nem akarták tovább erősíteni? Politikailag érthetetlen …
azt viszont köszönöm, hogy EGY IGAZI SZAKEMBER megerősít! Szerintem, bár, még bőven nem éltem akkor, sőt, még a szüleim sem tudtak egymásról, ez kb. egy olyan győzelem lehetett akkor, mint, amikor 1-2 hete a Bilbao lealázta a Barcát … azért hozok állandóan ilyen példákat, hogy ha véletlenül egy mai fiatal is olvasná ezeket a cikkeket, hátha így el tudja helyezni ezeket a mérkőzéseket …
Kénytelen vagyok itt válaszolni lacimadárnak, mert nála nem jelent meg a „válaszkocka”.
1954-ben az MTK/VL már nem volt annyira kivételezett, mint a fegyveres erők csapatai. Egyébként akkor az általad említettek közül még csak Dalnoki jelentett „értéket”, őt viszont sem a csábítás, sem a fenyegetés nem tántorította el. 1955 végén a Vasas szerette volna Mátrait elvinni, ám akkor még nem volt akkora „tekintélye” mint tíz évvel később, így a felső sportvezetés leintette.
De amit fentebb akartam írni, az az, hogy az MTK/VL a világszínvonalat nem összerabolt kész játékosokkal, hanem saját nevelésekkel és kiscsapatokból kiválasztott játékosokkal érte el.
Kedves Imre bácsi! A magyar futball már olyan, évtizedek óta, hogy örül az ember, hogy „időben született” és nem később … micsoda időknek lehetett Ön tanúja! Szinte látom magam előtt, amint a fél ország hallgatta a rádiót és CSENDBEN, HALKAN, TITOKBAN (!!!) örült a „Kinizsi” (négyszemközt: Fradi) győzelmének … És szeretném, ha a mai fiatalok megérnének egy ilyen kesergést az újságcikkből: bár hétközben azt mondták, minden jegy elkelt, mégis, néhány hely üresen maradt … egy majd’ százezres stadionban … A harmadik fotón rá kell nézni Kispéterre … ez a fotó MAGA A FRADIZMUS!!! Két dolog örök, mondaná ma Einstein: a Világegyetem és a Fradi …
TÖBB, MINT EGY SIMA GYŐZELEM AZ ÖRÖKRANGADÓN !
„csak” 75 ezren voltak … „még az a pár üresen maradt ölés is fájt …” ma ilyeneket olvasni … az ifjabbak kérdezhetnék, hogy miért nem a viccrovatban jelent meg mindez … amikor a „Népsport” a kalapját lengeti a Loki – Fradi 6ezer-valahányszáz nézője után, hogy megdőlt az idei nézőrekord … 😛
Ha jól tudom az akkori MTK-t (korabeli „gúnynevén”: Vörös Lobogó) minden mértékadó szakvélemény – a Honvéddal együtt- a világ (minimum: Európa) 5 legjobb, legnagyobb csapata közé helyezte … őket verte meg a mi kis szétszedett-összetákolt, új életre kapó csapatunk …
YSE jobban tudja, de szerintem ez a meccs a nagy-nagy legendás győzelmeink közé tartozik, tartozhat … méltánytalanul keveset lehetett róla hallani …
bocsánat: ÜLÉS, nem ÖLÉS! 😛
Valóban, az MTK (>fedőnevénszabadrablás< lehetőségével. Ám akkor már némileg hanyatlóban volt – no egykori önmagához képest. A győzelem mindenesetre olyan volt, mintha ma mondjuk a Realt vagy az Atleticot győznék le.
Valamit elírtam. Tehát:
… az MTK (fedőnevén VL) nem élt a szabadrablás lehetőségével…
Köszönöm! Imre bácsi! Jól értem, hogy a „mötöká” („VL”), ha akarta volna, elvihette volna tőlünk ’54-ben pl. Mátrait, Dalnokit, Oroszt, Dékányt, Kertészt, Fenyvesit? Gondolom, ők voltak a legkurrensebb „árucikkek” … Ma tízmillió-eurókat fizetnének a játékjogukért …
Csak egyszerűen nem akarták? Erről tud többet? Mert nagyon érdekelne, hogy a világ akkori 2-3. legjobb csapata -leánynevén MTK- szinte senkit nem igazolt 1950 után (Palotás és Zakariás után) … mai ésszel hihetetlen … az „ávós-csapatot” nem akarták tovább erősíteni? Politikailag érthetetlen …
azt viszont köszönöm, hogy EGY IGAZI SZAKEMBER megerősít! Szerintem, bár, még bőven nem éltem akkor, sőt, még a szüleim sem tudtak egymásról, ez kb. egy olyan győzelem lehetett akkor, mint, amikor 1-2 hete a Bilbao lealázta a Barcát … azért hozok állandóan ilyen példákat, hogy ha véletlenül egy mai fiatal is olvasná ezeket a cikkeket, hátha így el tudja helyezni ezeket a mérkőzéseket …
Kénytelen vagyok itt válaszolni lacimadárnak, mert nála nem jelent meg a „válaszkocka”.
1954-ben az MTK/VL már nem volt annyira kivételezett, mint a fegyveres erők csapatai. Egyébként akkor az általad említettek közül még csak Dalnoki jelentett „értéket”, őt viszont sem a csábítás, sem a fenyegetés nem tántorította el. 1955 végén a Vasas szerette volna Mátrait elvinni, ám akkor még nem volt akkora „tekintélye” mint tíz évvel később, így a felső sportvezetés leintette.
De amit fentebb akartam írni, az az, hogy az MTK/VL a világszínvonalat nem összerabolt kész játékosokkal, hanem saját nevelésekkel és kiscsapatokból kiválasztott játékosokkal érte el.
Probléma elhárítva.
Istenem… És azt írja szemrehányóan a tudósítás,hogy nem telt meg a stadion. Csak 75 ezren voltak kinn… 3-4 mai NB1-es forduló össznézőszáma…
Ez volt az első Fradi-meccs, amit rádión hallgattam… Hogy mennyire örültem a végén! És már csak idő kérdése volt, hogy mikor megyek először meccsre.
Kedves Imre bácsi! A magyar futball már olyan, évtizedek óta, hogy örül az ember, hogy „időben született” és nem később … micsoda időknek lehetett Ön tanúja! Szinte látom magam előtt, amint a fél ország hallgatta a rádiót és CSENDBEN, HALKAN, TITOKBAN (!!!) örült a „Kinizsi” (négyszemközt: Fradi) győzelmének … És szeretném, ha a mai fiatalok megérnének egy ilyen kesergést az újságcikkből: bár hétközben azt mondták, minden jegy elkelt, mégis, néhány hely üresen maradt … egy majd’ százezres stadionban … A harmadik fotón rá kell nézni Kispéterre … ez a fotó MAGA A FRADIZMUS!!! Két dolog örök, mondaná ma Einstein: a Világegyetem és a Fradi …