1991.X.9. Magyarország – Belgium 0-2

Szerda este az ősi magyar koronázóvárosban, Székesfehérvárott játszották le a 10. magyar – belga válogatott labdarugó mérkőzést, amelynek érdekessége, hogy mindként együttes szövetségi kapitánya, Glázer Róbert és Paul van Himst e 90 perc során debütált. Kettejük között annyi a különbség, hogy Glázer – a Szaud-Arábiába távozott Mészöly Kálmán egykori pályaedzője – összesen két válogatott erőpróbára kapott „jogosí­tványt” az MLSZ elnökségétől, mí­g van Himstnek szerfelett szép jövőt jósolnak – ráadásul hosszút is. Elsősorban azért várható eredményes kapitányi pályafutás részéről, mert neves, sokszoros válogatott futballista volt, és az RSC Anderlecht egykori mestereként már bizonyí­totta szakvezetői rátermettségét.

A fehérvári sóstói stadionban mégis talán a belga szakvezető tűnt árnyalatnyival idegesebbnek, mert az Anderlecht csatára, Marc Degryse sérülés miatt távolmaradt. Glázer Róbert elmondta az MTI munkatársának: kedvteremtő eredményben reménykedik, olyan játékban, ami önbizalmat ad a norvégokkal ví­vandó szombathelyi záró, nyolcadik Európa-bajnoki selejtező előtt.

– A belgák közül Enzo Scifót kivánom ellenőriztetni, ő a legveszélyesebb, ő a „vörös ördögök” karmestere, Kozma vagy Lőrincz lesz az emberfogója – nyilatkozott Glázer, és hozzáfűzte, győzelmet vár.

Az összecsapás előtt a Fehérvárt is áztató eső szerencsére elállt, í­gy kifejezetten kellemes időben, cseppet sem csúszós talajon az izraeli Ben-Itzhak sí­pjelére kezdte el a hazai legénység idei kilencedik „bevetését”. A magyar válogatottban négy olyan futballista (Petry, Mónos, Disztl, Lőrincz) kapott helyet, akik belga földön légióskodnak. Urbán Flórián (Győri Rába ETO) személyében újoncot avatott Glázer, a győri játékos a 739., aki magyar nemzeti mezt érdemelt ki. Glázer a magyar futballhistória 42. szövetségi kapitánya, aki ezen az októberi estén kóstolt bele egy nagyon nehéz munkakörbe…

Magyarország – Belgium 0:2 (0:1)
Székesfehérvár, 7 000 néző, V: Ben-Itzhak (izraeli)

Magyarország: Petry – Disztl L. – Urbán, Lőrincz (Balog T. 66.) – Mónos, Kozma (Duró 46.), Détári, Lipcsei (Eszenyi 83.), Szalma – Fischer, Kovács K.

Belgium: Preud’homme – Grun, Demol, Medved, Albert – Emmers (Boffin 74.), F. Van der Elst, Scifo (Van der Heyden 91.), Borkelmans (Staelens 74.) – Nilis, Wilmots (Severyns 77.)

Gól: Emmers (8. p.), Scifo (75.)
Sárga lap: Mónos (28. p.), illetve Albert (29.), Scifo (56.)

Az első bő negyedórában úgy festett, hogy belga, és nem magyar gyepen ví­vják ezt a találkozót, amelynek jelzőjét – barátságos – a magyarok szinte szó szerint vették, mert igencsak előzékeny stí­lusban játszottak. Scifo szabadon cselezgethetett a hazaiak védelmi soraiban, kedvére osztogatott, nagyon elemében volt. A 8. percben jobboldali pontos, lapos átadásával Emmers ügyesen fordult a kapu felé, s egy igazí­tást követően hat méterről a hálóba lőtt (0:1). A mutatós góltól megjött a vendégek játékkedve, még két-három esetben úgy jutottak kapuközelbe, ahogyan éppen kedvük tartotta. Kiviláglott, Disztl előtt nem éppen fényesen szűri meg a belga rohamokat Lőrincz és Urbán, de a nagy talentum Lipcsei sem találta fel magát. Az ifjú ferencvárosi futballistán látszott, menne is előre rohamozni, meg figyelne is hátulra, a védő munkáját ellátandó… Serényen záporozott a nézőtéri kritika, a hangos figyelmezetetés a lelátóról (az iskolás gyermekeket ingyen engedték be), de ennek csak a 26. percben volt foganatja. Akkor Kovács tetszetős cselsorozat végén Détárihoz küldte vissza a labdát, a bolognai légiósnak használhatatlan volt az átadás, de érkezett Urbán, és az újonc győri játékos 24 méterről óriási erővel a belga kapu felé lőtte a labdát. Preud’homme-nak szerencséje volt, mert a labda, ha kevéssel is, de célt tévesztett. Egyre lanyhult a belga fölény, talán azért, mert a félidő első felében túlzottan nagy tempót diktáltak. Ott volt az alkalom veszélyes ellenakciók vezetésére, ám a hazai csapatjátékban túlzottan sok átgondoltság, jó összjáték nem volt felfedezhető. A 33. percben petárdák robbantak a lelátóról a pálya felé, mert az izraeli bí­ró – egyébként jogosan – érvénytelení­tette lökés miatt Disztl fejesgólját. Rá két percre Kovács baloldalról meglőtt „tekergős”, ravasz lövése csúszott el leheletnyivel a bal kapufa mellett. Egy perccel a lefújás előtt Fischer elcsí­pett egy belga átadást, kapura húzott, de kisodródott helyzetből laposan visszalőtt labdájára Preud’homme számí­tott.

Fordulás után lényegesen élénkebben folytatta a hazai együttes. Talán azért, mert Duró, a Kozmát felváltó cserejátékos lényegesen több tűzt hozott magával a gyepre, riadóztatta középpályás társait. Az 50. percben Kovács közeli, jobboldali lövésébe Preud’homme beleütött, a labda a gólvonal felé pattogott, de a belga kapuvédő másodszori utánvetődéssel hárí­tott. Két perc múlva Lőrincz hatalmas erejű szabadrugása okozott veszélyt. Ebben az időszakban Scifo egy másik arcát is megmutatta. Apró kakaskodásokkal, taktikai szabálytalanságokkal igyekezett kizökkenteni a magyar válogatottat lendületéből. Sikerrel. A 67. percben Kovács ügyes csel után a kapu közepe felé irányí­tott félmagas lövését, de a belga hálóőr könnyen elbánt a labdával. Nem sokkal később Balog és Fischer fejese riasztgatta a vendégeket, majd amint egy kitámadó csapatnál sajnos szokás, védelme hibázott. A 75. percben egy remek kontraakció végén Scifo 11 méterről a jobb felső sarokba lőtt (0:2). Ezután újabb belga próbálkozások következtek, könnyen nőhetett volna a vendégelőny. A 84. percben Van der Elst 12 méteres bombáját öklözte a mezőnybe Petry.

Nagy kérdés, az első félidő első húsz percében miért várakozott „lábhoz tett fegyverrel” a magyar válogatott? Ezzel a tétlenséggel jelentős helyzeti előnyhöz juttatta a vendégcsapatot, amely van (volt) annyira profi mentalitású, hogy a pálya széltében és hosszában élt is a támadási lehetőségekkel. Később megszilárdultak a magyar frontok, Scifo előtt is jobban lezárták a hazai védők a mozgásteret. Azonnal kiegyenlí­tettebbé vált a játék. Szünet előtt már kifejezetten Détáriék akarata érvényesült, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy a belgák akár háromgólos előnnyel is elvonulhattak volna pihenni.

Fordulás után örvendetes szerepcsere következett, Duró pályára léptével aktí­vabbá vált a magyar középpályás sor, és az első negyedórában a vendégeknek volt félnivalójuk. Akadt egyenlí­tési esély, de kihasználatlan maradt. Ebben a játékrészben több olyan hazai akció gördült, amire az í­nyencek is csettinthettek. Dehát, mit ér a fölény gól nélkül…? Hiába akadt szellemes kombináció, a támadó kedvet lelohasztotta egy pontos Scifo-bomba, s azonnal bebizonyosodott, melyik a jobbik csapat.

A hazaiaknál Kovács veszélyes megmozdulásai emelhetők ki, tetszett Duró lendülete. A többiek? Gyorsan feledhető formák… A belga kiválóan összecsiszolt csapat, védőik közül Medved remekelt, Emmers cseréjéig örökmozgó motor volt, Van der Elst is ott tűnt fel, ahol kellett – vagyis mindenütt. Scifo igazolta klasszisát, gólt készí­tett elő, és gólt lőtt. Ennél a mai futballban nem is kell több.

A két szövetségi kapitány véleménye:

Glázer Róbert: – Az első félidőben a belga együttes játszott jobban, gyorsan előnyt szereztek. A második játékrész kiegyenlí­tett küzdelmet hozott, sajnos akkor kaptuk a második gólt, amikor több egyenlí­tési lehetőségünk volt.

Paul van Himst: – Kitűnő első félórát hozott a találkozó, gyorsan szereztünk előnyt, ezt követően viszont helyzetek sokaságát hagytuk ki, s í­gy a második félidőben, amikor a magyaroknak is volt több lehetőségük a gólszerzésre, szereztük meg második találatunkat. Összességében jó játékkal, biztosan győztünk.

Így látta a belga sajtó …

A La Derniere Heure-les Sports „A belgák két szép gólt lőttek anélkül, hogy valóban egyértelmüen irányitották volna a mérkőzést” cim alatt azt emeli ki, hogy a mérkőzés pontos másolata volt a belga válogatott előző luxemburgi találkozójának. Jó kezdet, két szép gól, de közepes játék. A mezőnyfölény ellenére a belgák nem tudták magukkal ragadni a találkozót… és a gyér közönséget sem. Több lendületet kellett volna adni ennek a tulságosan békés mérkőzésnek ahhoz, hogy jobban ki tudják használni a magyarok gyengeségét. De ne fanyalogjunk: azért nem olyan egyszerü 2:0-ra nyerni Magyarországon – irja a lap.

A lap ugyanakkor emlékeztet arra, hogy külföldön Belgium válogatottja régóta ért el ehhez hasonló sikert: Luxemburggal való találkozójától eltekintve 19 mérkőzéssel ezelőtt, Kanada ellen győzött idegen pályán, ujabb 10 meccsel korábban Tel-Avivban Izrael ellen, és egy „igazi labdarugónemzet ellen” utoljára 1984-ben, Varsóban ért el sikert – 63 mérkőzéssel ezelőtt. A belgák azonban csak fél órón át mutattak jó játékot, utána elvesztették az irányitást, igy a győzelem ellenére bizonyos csalódottságra adott okot a mérkőzés. Husz perc után azt lehetett hinni, megtalálták az ideális összeállitást – de Németország ellen novemberben erőteljesebb védelemre és találékonyabb középpályás játékra lesz szükség – irja a sportlap. Paul van Himst szövetségi kapitánynak még sok dolga lesz.

A La Libre Belgique szerint a belga labdarugókat elsősorban az lepte meg – kellemesen – ezen a mérkőzésen, hogy a magyarok részéről elmaradt a szoros emberfogás, amely ma már jellemző a korszerü futballra. Soha nem rendelkeztek ilyen akciószabadsággal, leszámitva talán a svájciak ellen a Heysel-stadionban rendezett mérkőzést az 1990-es világbajnokság selejtezői során, kényelmesen lekezelhették a labdát és kicentizhették átadásaikat. Ebben a szokatlan helyzetben nem volt igazan meglepő, hogy a belga csapat rögtön átvette a játék irányitását. A magyarok, akik arra kényszerültek, hogy az elérhetetlenné vált labda után rohanjanak, a tizenhatos előtt tömörültek, ami azonban nagy veszélynek tette ki őket, ezt mutatta Belgium kezdőgólja a hetedik percben. A belgák azonban, akikkel csak Détári állta az összehasonlitást, hamar csökkentettek az iramon, az tul lassuvá vált ahhoz, hogy lehengerelhessék ellenfelüket. A lap beszámol a magyarok eredménytelen ellentámadásairól, és a belga góllal végződött második félidőről.

A Le Soir egész oldalt szentel a mérkőzésnek: „Paul van Himst bérletet váltott a 2:0-ra” cimmel – a Luxemburgban elért hasonló eredményre utalva. A mérkőzésről szóló beszámoló szerint a belga együttes a jó kezdet után tul hamar kiengedett és nem keltette azt a benyomást, hogy a legjobbat akarja nyujtani, amire képes. A Le Soir szerint az első félidőben csak a biró mentette meg a belga csapatot attól, hogy bajba kerüljön, amikor tévesen semmisitette meg Détári sikeres fejesét. A tudósitó különben külön cikkben foglalkozik azzal, hogy a labdarugás elvesztette népszerüségét az uj Magyarországon, ahol a fogyasztási cikkek bősége meglepi a nyugati látogatót. Az ujságiró nosztalgikus irásban idézi fel a magyar aranycsapatot és külön foglalkozik Puskás spanyolországi labdarugó-karrierjével.