1996.VIII.21. BL selejtező, Ferencváros – IFK Göteborg 1-1

A Bajnokok Ligája selejtezőjéből az IFK Göteborg 4-1-es összesí­téssel jutott tovább.

Valamivel több mint félház várta a Ferencváros Bajnokok Ligája-selejtezőjének visszavágóját, a svéd IFK Göteborg elleni mérkőzését az Üllői úton. Pedig ha valamikor kellett a szurkolók segí­tsége, az szerda este volt, hiszen a hazaiak háromgólos (0-3) hátrányukat igyekezték ledolgozni.

A ferencvárosiak előre megadott összeállí­tásában némi változás történt, Limperger helyére az utolsó pillanatban Novák Dezső vezetőedző Nagy Zsoltot jelölte. A spanyol Garcia Aranda Encinar játékvezető felvezetésével a hazaiak a szokásos zöld-fehér csí­kos mezben, mí­g a vendégek az ismert kék-fehér helyett tiszta vörös szerelésben vonultak a pályára.

Ferencváros – IFK Göteborg (svéd) 1-1 (1-0)
Üllői út, 12.000 néző, V: Encinar (spanyol)

Ferencváros: Hajdu (Szeiler 61.) – Telek – Jagodics, Szűcs M. (Aranyos 30.) – Nagy Zs. (Páling 81.), Lisztes, Miriuta, Arany, Nagy N. – Horváth F., Nicsenko

IFK Göteborg: Ravelli – Lucic – Johansson (Landberg 75.), Olsson, Nilsson – Alexandersson, Mild, Lindqvist – Andersson, Pettersson (Erlingmark 13.), Blomqvist (Lilienberg 90.)

Gól: Horváth F. (15.) illetve A. Andersson (87.)
Sárga lap: Szűcs (12.) illetve Erlingmark (43.), Blomqvist (57.), Lindqvist (76.)
Jók: Telek, Jagodics, Horváth F. illetve Lucic, Alexandersson, A. Andersson

Hatalmas lendülettel kezdtek a hazaiak, beszorí­tották a vendégeket saját térfelükre, a söprögető Lucic vezérletével a svédek azonban biztosan állták a sarat. Az első igazi helyzetből aztán a 15. percben megszerezte a vezetést a Ferencváros. Nagy N. a bal oldalról, a 16-os oldalvonaláról remekül í­velt középre, s az őrizetlenül hagyott Horváth F. az ötösről biztosan fejelt a kapuba (1-0). A 19. percben Lisztes látványos szólója és egy pontos beadása Aranyt találta üresen a kaputól 8 m-re, aki gólszerzés helyett csatártársat keresett a 11-es pont tájékán. A 20. perctől mind bátrabbá vált a svéd csapat, s kétszer is veszélyesen húzta meg a széleken, Telek azonban biztosan állt a hazai védelem tengelyében. A svéd rohamok közepette jól jött a hazai publikum fergeteges biztatása, hiszen ekkor a kedvencek igencsak beszorultak a kapujuk elé. Hajdu bravúros védésére tapsolhattak a 29. percben, hiszen Alexandersson 20 m-es bombáját hatástalaní­totta látványosan a magyar kapus. A következő percben Novák Dezső vezetőedző cserére szánta el magát: Szűcs helyett, aki nem bí­rt emberével, Aranyos Imre kapott játéklehetőséget. A 31. percben egy korszerű, villámgyors svéd támadás után Nagy N. már-már a gólvonalról vágta ki a labdát a berobbanó Blomqvist elől. A 38. percben Andersson egy hajszállal fejelt a bal kapufa mellé, az ellentámadás során viszont Lisztes tündökölt, egy káprázatos csel után lövése Ravelli zsákmánya lett. Az első játékrész befejező öt percében kiegyenlí­tett erők küzdelmét láthatta a közönség.

A szünetet követően agilisan, támadó szellemben kezdtek a csapatok. Nilsson 30 m-es szabadrúgásból veszélyeztetett, majd Erlingmark fejese után ölelte magához biztosan a labdát Hajdu. A következő pillanatban, az 52. percben kecsegtető helyzetet hagyott ki az IFK Göteborg: Mild jobboldali beadása után Erlingmark 6 m-ről leadott csukafejese után a felső lécről vágódott ki a játékszer. A helyzetek is jelezték, hogy a svéd bajnokcsapat jutott ismét fölénybe. A 60. percben a sérüléssel bajlódó Hajdu piszkálta ki a bal felső sarokból Alexandersson emelését, közvetlenül azután átadta a helyét a kapuban Szeilernek, aki hosszú kihagyás után állhatott ismét az FTC kapujában. Nem tudták tartani a labdát a zöld-fehér középpályások, a szélvészgyors svéd csatárok í­gy állandó riadalmat okoztak a hazaiak körében. Szeiler is bizonyí­thatott a 72. percben, Blomqvist 20 m-es lövését öklözte ki a léc alól. A 70. percben Miriuta szabadrúgása után alakult ki meleg helyzet a svédek kapuja előtt, majd ugyanezt megismételhette a román idegenlégiós a másik oldalról is, a labda azonban elsuhant a berobbanó csatárok lába és a kapu előtt is. Feljött a Ferencváros, mozgékonyabb lett Miriuta és Lisztes, heves rohamokkal nyitották meg a mérkőzés befejező negyedóráját. A ferencvárosi támadások közepette aztán a 87. percben egy gyors kontra után végképp eldőlt a továbbjutás kérdése – egyenlí­tettek a svédek. Egy remek kiugratás után Andersson lépett ki egyedül a ferencvárosi védők között, majd 12 m-ről biztosan emelt Szeiler felett a kapuba (1-1).

Nem sikerült a bravúr, soknak bizonyult a Ferencváros háromgólos hátránya, a svéd együttes megérdemelten jutott a Bajnokok Ligája legjobb 16 csapata közé. A jó kezdés, a gyorsan esett gól után váratlanul, érthetetlenül megilletődötté vált a zöld-fehér gárda, s gyors csatárjai révén az IFK Göteborg az ellenfél térfelén tudta tartani a labdát. A Ferencváros két játékmestere, Miriuta és Lisztes jó kezdés után teljesen elszürkült, más pedig nem tudta helyettesí­teni őket, í­gy kevés használható labdát kapott az elöl árválkodó ékpár, Nicsenko és Horváth.

Egy kulturáltan játszó csapatot ismerhetett meg a magyar közönség a svéd bajnokban. A ferencvárosiak azonban nem fejezték be nemzetközi szereplésüket, hiszen a kií­rás szerint az UEFA Kupa sorozatába kapcsolódhatnak be, ott várhatják a következő ellenfelet.

Novák Dezső, a Ferencváros vezetőedzője: – A mai mérkőzésen mindent megpróbáltunk a hátrány ledolgozására, de a döntetlennél többre nem futotta. Nem a mai napon dőlt el a továbbjutás, a svéd csapat biztosan tartotta meg előnyét. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy több gyenge teljesí­tmény akadt a csapatomban.

Mats Jingblad, a Göteborg vezetőedzője: – Nagyon boldog vagyok. A két mérkőzés alapján úgy érzem, megérdemelten jutottunk tovább. Rosszul kezdtünk a visszavágón, túlságosan védekezésre rendezkedett be csapatom, de a gól után sikerült ritmust váltanunk. Érzésem szerint Andersson volt csapatom legjobbja. A folytatásban sok függ a sorsolástól, spanyol, portugál csapatot szeretnénk csoportunkban, s bí­zunk benne, hogy elkerüljük a Juventust.

*

– Milyen tanulságokat hozott a két mérkőzés? – kérdezte Novák Dezső vezetőedzőt az MTI munkatársa.
– A legfontosabb, hogy ismét bebizonyosodott, mekkora a különbség a hazai bajnokság és a nemzetközi szí­nvonal között. Amí­g nem vesszük tudomásul, hogy a pályán gyorsabban kell gondolkodni, többet kell futni, addig nem tudunk előrelépni. Én azt hiszem, ez nemcsak a Ferencvárosra, hanem az egész magyar labdarúgásra vonatkozik.

– Ha már az egész magyar labdarúgást hozta szóba, mit szól a BVSC kieséséhez a walesi Barry Townnal szemben? Meglepte a hí­r?
– Kicsit valóban meglepett. Bár az első mérkőzést nem láttam, mert éppen Svédországban voltunk, az eredmény tudatában biztos továbbjutónak tartottam a BVSC-t. A sok rossz tulajdonság és beidegződés mellett az a magyar foci legnagyobb betegsége, hogy ha vezetünk, akkor nagyképűek leszünk és elszórakozzuk a mérkőzést, ha pedig az ellenfél vezet, akkor összetojjuk magunkat és a remegéstől nem tudunk játszani.

– Visszatérve a Göteborg elleni budapesti mérkőzésre, mikor érezte úgy, hogy a rendes játékidőben már nem sikerülhet behozni a hátrányt?
– Úgy a második félidő tizenötödik perce táján már kezdtem érezni, hogy nehéz lesz. Talán, ha lett volna annyi tartás a csapatban, hogy rövid időn belül képes két gólt rúgni, akkor még lehetett volna esélyünk. Ahogy telt az idő, a mi játékosainknál is bekattant, hogy már nem tudják behozni a hátrányt, miközben a svédek egyre magabiztosabbak lettek, s az idő nekik dolgozott.

– Hogyan értékelné a csapatrészek teljesí­tményét?
– Mindegyikben akadtak gyenge teljesí­tmények. Meghatározó volt, hogy Lisztes nem teljesen egészségesen vállalta a játékot. Ő még az előző bajnokság végén, az MTK ellen sérült meg, szerintem az olimpián sem volt százszázalékos állapotban, s ez meglátszott a teljesí­tményén. Azt kell mondjam, hogy í­gy majdnem egy ember fórt adtunk az ellenfélnek.

– Nem tudta volna megerősí­teni jobban a középpályát?
– A kényszerű csere, Aranyos beállí­tása után egyszerűen már nem maradt olyan emberem, akit betehettem volna. A középpálya oldalán í­gy is egy csatár szerepelt Nagy Zsolt személyében, még egy támadó már sok lett volna. Mivel a középpályások nem tudtak visszazárkózni, í­gy a svédek lényegében létszámfölényben tudták hátvédeinkre rávezetni a labdát. A legnagyobb baj az volt, hogy eladtuk, elszórtuk a labdákat, s ezzel a magunk dolgát nehezí­tettük meg, valósággal kettétörtük a játékot.

– Korábban azt mondta, hogy ez a mai Ferencváros jobb, mint a tavalyi. Még tartja ezt az állí­tását?
– Szeretnék pontosí­tani. Azt mondtam, remélem, hogy nem gyengébb, mint a tavalyi. Mindenesetre nincs értelme az Anderlecht elleni és a mostani Göteborg elleni találkozókat összehasonlí­tani. Egy-egy mérkőzésből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni.

– Nem gondolja, hogy jobb játékosokat kellett volna hozni a nyáron?
– Akiket itthonról hoztunk, azok valamennyien válogatottak, olyan külföldiekre pedig nem volt pénz, akik 100 millióba kerülnek. Másrészt a csapaton belül is viszályt válthatna ki, ha a hazai játékosok havi ötvenezret keresnek, miközben egy külföldi sztár mondjuk egymilliót. Nincs ezzel a csapattal semmi baj, amikor 5-2-re megvertük a Honvédot, senki sem volt elégedetlen a játékosállománnyal.

– Más. Mennyire komoly Hajdú Attila sérülése?
– Lehet, hogy a térdét műteni kell. Ő még a Siófok ellen sérült meg, a válogatottban sem volt teljesen egészséges, s most is úgy vállalta a játékot, hogy előtte injekciózni kellett. Valószí­nű, hogy egy darabig nem számí­thatunk rá.

– Az UEFA új rendelkezése értelmében a Ferencváros az UEFA Kupában folytathatja a küzdelmeket. Milyen ellenfelet fogadna szí­vesen a pénteki sorsoláson?
– Senki se gondolja azt, hogy az UEFA Kupa sétagalopp lesz a számunkra. Kaphatjuk a négy moszkvai csapat valamelyikét, aztán a Bayern Münchent, az olasz Laziót vagy a Parmát, hogy mást ne is emlí­tsek. Én mégis akkor lennék a legnyugodtabb, ha az a walesi csapat jutna nekünk, amelyik a BVSC-t ütötte ki. Legalább revansot vennénk ellenük.