1997.IV.2. Magyarország – Ausztrália 1-3

Illusztris vendéget fogadott Magyarország labdarúgó-válogatottja szerda délután a Népstadionban. A csodás, nyárias verőfényben Ausztrália együttesével játszott barátságos mérkőzést Csank János szövetségi kapitány együttese, mely az április 30-i zürichi vb-selejtezőre próbált kedvező „alaphangulatot” teremteni.

A kormánypáhollyal szembeni atlétikai futórészen a NOB-lobogókat helyezték el a szervezők, hiszen az előzetes forgatókönyv szerint Juan Antonio Samaranch, a NOB elnöke a 70 éves Puskás Ferencet jött köszönteni a patinás létesí­tménybe.

Húsz perccel a mérkőzéskezdés előtt Samaranch meg is jelent a zászlók övezte dí­szpódiumon. A magas méltóságú ibériai sportdiplomata mellett lépdelt Schmitt Pál, a MOB elnöke és Kuncze Gábor belügyminiszter is.

J. A. Samaranch a nemzetközi olimpiai mozgalom kiemelkedő alakjának nevezte Puskást.

„Sosem feledhetem, hogy 1952-ben, fiatal újságí­róként ott lehettem a nyári olimpián, Helsinkiben és láthattam az Önök pompás futballcsapatát. Ott voltam a Wembleyben rendezett angol-magyar 90 percen is, ahol Magyarország 6-3-ra nyert. Mindezek feledhetetlen emlékek. Öröm számomra, hogy Budapesten velem együtt ünnepel Lennart Johansson, az UEFA svéd elnöke is.”

A NOB elnöke ezután Puskás Ferencnek átnyújtotta az Olimpiai Érdemrendet, miközben a szurkolók ütemesen skandálták: „Öcsi Öcsi, Puskás Öcsi”

Mielőtt a német Albrecht játékvezetővel az élen kivonult volna a két futballválogatott a gyepre, a „kicsik”, az apróságok is köszöntötték a 70 éves Puskást. Virágcsokrokkal és puszikkal, ahogyan az a gyerkőcök részéről dukál. S közben szólt a sláger, melynek nem a dallama volt a lényeg, hanem a „mondanivalója”, melynek tömör lényege: „Happy birthday to You”

Nemzetek közötti barátságos mérkőzés:

Magyarország – Ausztrália 1-3 (1-1)
Népstadion, 18.000 néző, V: Albrecht (német)

Magyarország: Babos G. – Bánfi – Kuttor, Keresztúri (Plókai A. 78.) – Nyilas (Dombi 60.), Urbán (Illés 46.), Balog T. (Aranyos 83.), Halmai, Nagy N. – Torma (Horváth F. 71.), Klausz

Ausztrália: Fillan – Horvat – An. Vidmar, Popovic – Slater, Skoko (Muscat 46.), Zelic, Au. Vidmar, Lazaridis – Arnold (Aloisio 78.), Viduka

Gól: Klausz (33.) illetve Aurelio Vidmar (6., 91.), Muscat (89.)
Sárga lap: Balog T. (24.) illetve Skoko (27.)

Jószerével rá sem csodálkozhatott a hazai gárda a körkörösen nyí­rt gyepre, a 6. percben góllal „nyitott” a távoli ország legénysége. Slater jobbról magasan átí­velt, Urbán kicsit elkésett a beavatkozással. Így azután Aurelio Vidmar tálcán kapta az esélyt, mintegy hét lépésről a magyar kapu bal oldalába fejelt (0-1). Álmatagon, egyfajta délutáni szunyókálós hangulatban játszott a magyar legénység. A hatalmas termetű ausztrálok a légtérben korlátlanul uralkodtak, ám sokkal inkább a földön járatták a labdát. Védőik pontosan játszották meg egymást, majd gyors ritmusváltással igyekeztek a két éket támadásba dobni. Mindezt közelről szemlélte a hazai legénység, pedig egy rámenősebb labdaszerző célzatú menőverrel kellett volna ellencsapással élni. Balog és Aurelio Vidmar ví­vott különcsatát, kemény belemenésekkel; úgy festett, korábbról vannak nézeteltéréseik, hiszen valósággal „utaztak egymásra.” Balog nevéhez fűződött az első emlí­tendő magyar manőver. A 14. percben Klausz kí­nálta fel a labdát lövésre, Balog bombázott is, a 16 méteres lövés elzúgott a kapu bal oldala mellett. A 32. percben Lazarides a jobb oldalon robogott el, éles beadásába Bánfi úgy lépett bele, hogy a labda szögletre pattant. Gyakorlatilag az ellenakcióból azután egyenlí­tett Magyarország. Urbán játszotta meg Tormát, a fiatal csatár a balösszekötő helyén futtatta Klauszt. A Salzburg légiósa pár gyors lépés után mintegy 16 méterről egészséges, félmagas lövést küldött a kapu bal oldalába (1-1). Ettől feléledt a Csank-csapat, kézbe vette az irányí­tást, mégis, a 44. percben Babosnak kellett védenie egy éles, veszélyes, jobb oldali bombát.

A szünetben az FTC és a magyar válogatott egykori gólerős csatára, Albert Flórián egy adidas emlék-aranycipővel köszöntötte a 70. születésnapját ünneplő Puskás Ferencet.

A második félidő elején nagy gólszerzési lehetőség adódott a magyar nemzeti csapat előtt: a 47. percben Nagy Norbert balról a 16-oson belül helyezkedő Klauszhoz í­velte a labdát, az osztrák SV Salzburg idegenlégiósa kapura fordult, majd az oldalhálót találta telibe. Az ausztrálok is támadtak, az 51. percben például veszélybe került Babos kapuja, de Halmai az utolsó pillanatban mentett. Öt perccel később újabb vendégakció következett, ezúttal Arnold „pöckölt” Muscathoz, aki nyolc méterről a kapu fölé lőtt. A 62. percben Klausz Kuttor elé fejelte a labdát, ám az ötös vonalán álló Kuttor tétlenkedett, í­gy a vendégvédők tisztázhattak. A mérkőzés vége felé Csank János szövetségi kapitány sorozatban cserélt, miközben egészen az utolsó percekig mindkét oldalon csak a legritkább esetben kerültek gólhelyzetbe a játékosok. A 76. percben Viduka 18 méterről lőtt, de a kapu bal oldala mellett szállt el a labda. Már úgy tűnt, hogy döntetlenre végződik a találkozó, amikor megszerezte második gólját az ausztrál válogatott, miután védelmi hibát követően Muscat 14 méterről a jobb sarokba talált (1-2). Két perccel később harmadszor is eredményes volt az ausztrál válogatott: egy jobb oldali beadás után a hosszúsaroknál érkező Aurelio Vidmar négy méterről fejelte a labdát a hálóba (1-3).

Szebb Svájc elleni főpróbát érdemelt volna a hazai publikum, dehát annak is lehet örülni, hogy a magyar válogatott csaknem megőrizte idei veretlenségét…

Az első 30 percet Csank János szövetségi kapitány együttese egyszerűen odaajándékozta Ausztráliának, mely gyors gólja után hallatlanul taktikusan, a labdát kincsként megbecsülve olykor macska-egér módira tologatott Balogék orra előtt. Ezt a csúnya semmittevést azután az első valamirevaló (nem sok ilyet lehetett följegyezni ezen a 90 percen) akcióval semmivé foszlatta Klausz, akiben igazi energia élt mindvégig.

A első félidőben a „Socceroos” azt tette, amit egy brit stí­lust másoló futballcsapatnak illik. Fordulás után némileg több vállalkozókedv jellemezte a hazai gárda játékát, ám a két oldalsó középpályás egyáltalán nem nyomult föl a vendégek védelmének oldalába és hátába, tehát a Torma-Klausz pár akkor jutott labdához, ha szerzett magának. Így pedig nem lehetséges támadójáték, amiből bizony keveset is látott a közönség.

Egyenlő erők küzdelmében mindkét legénységnek akadt még egy-két emlí­tendő lövési kí­sérlete, de az tény, hogy egységesség, igazi kollektí­va dolgában Ausztrália állí­tott ki előkelőbb képet magáról. A hajrában azután minden-mindegy alapon a magyar kapu elé „tanyázott” le Ausztrália, és ügyes két góllal döfte be a kegyelemdöféseket.

Föltehetően a sok csere nem tett jót a Csank-csapatnak, melyből hamar kiesett Urbán, aki ugyan közepesen játszott, de puszta jelenléte is fontos.

A „kengurországiak” részéről Slater volt a legjobb, három társa helyett futott, robotolt, mindenütt ott volt, ahol a védelemben vagy éppen a támadásszövésben illik ott lenni. Aurelio Vidmar kulturált futballal állt elő, két gólja lényeges mozzanat, mí­g Popovic is hasznos részt illesztett oda a kétgólos sikerhez.

A magyar gárda legjobbja Klausz, gólja mestermunka, amúgy is ténykedett eleget. Harcolt, ütközött, fejesei is veszélyesek voltak. Balog rengeteget vállalt, szerzett labdákat, de sokat el is adott. Halmai mindvégig egy jó közepes érdemjeggyel vétette észre magát, a második félidőben Nagy N. csillant olykor.

A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón a két szövetségi kapitány a következő gyorsértékelést adta:

Csank János: – Az első félidőben idegesen játszottunk, nem ment a labdaszerzés, a két éket nem tudtuk játékba hozni. Gyakori volt a rés a középpályás és védelmi vonalunk között. Akkor sem lettem volna nyugodt Zürich előtt, ha történetesen nyerünk, í­gy pedig még inkább nem lehetek az. A bágyadtság oka lehet a meleg is, ami jó néhány futballistánk mozgásán meglátszott.

Terry Venables: – Jól kezdtünk, a gyors gól után sokáig magabiztosan játszottunk. Amikor a magyarok egyenlí­tettek, megmutatták, hogy tudnak futballozni. A két, a mérkőzés végén lőtt gólunk remek teljesí­tmény.

Klausz László, a magyar csapat gólszerzője: – A hajrában akadtak védelmi megingások, í­gy hát eléggé keserű a szám í­ze. Hiába a gólom, ha kikaptunk.