1999.IV.28. Magyarország – Anglia 1-1

Idei második barátságos mérkőzésén Anglia ellen lépett pályára a magyar labdarúgó-válogatott a Népstadionban. A két ország legjobbjai először 1908-ban játszották egymás ellen, az akkor is, most is vendég angolok 7-0-ra nyerték a premiert. Összesen 20 magyar-angolra került sor, a mérleg magyar szempontból: 5 győzelem, 1 döntetlen, 14 vereség. A magyar csapat utoljára 1962-ben a chilei vb-n nyert (2-1).

Szerdán este a német Lutz-Michael Fröhlich játékvezető sí­pjelére, ideális körülmények között kezdtek a csapatok.

Magyarország – Anglia 1-1 (0-1)
Népstadion, 40 000 néző, V: Lutz-Michael Fröhlich (német)

Magyarország: Király – Sebők V. – Korsós Gy., Hrutka, Mátyus – Dárdai, Halmai, Pisont (Somogyi 46.) – Dombi, Illés, Korsós A. (Tóth N. 65., Herczeg M. 90.)

Anglia: Seaman – Wes Brown (Gray 74.), Keown, Rio Ferdinand (Carragher 63.), P. Neville – Butt, Batty, Sherwood – Shearer, McManaman (Redknapp 85.), Phillips (Heskey 83.)

Gól: Hrutka (77.) illetve Shearer (22. – 11-esből)

A kezdés előtt a közönség egyperces felállással emlékezett Fodor Imrére, a nemrégiben tragikus körülmények között elhunyt egykori válogatott labdarúgóra.

15. perc: Nagy helyzetet hagyott ki Illés Béla: Pisonttól kapott labdát az angol kaputól mintegy 13 m-re kissé jobbra, egyedül állt Seamannel szemben, ám lövését a kapus bravúrral hárí­totta.
22. perc: 11-esből megszerezte a vezetést az angol válogatott: a 16-os vonalán Sebők és Shearer harcolt a labdáért, amikor az angol csatár elesett. Fröhlich bí­ró büntetőt í­télt, amit a sértett magabiztosan értékesí­tett (0-1).
27. perc: Kevin Phillips ugrott ki a jobb oldalon, egyedül vezette a labdát a magyar kapura, Király azonban lábbal hárí­totta lövését.
31. perc: Egy angol előreí­velés után Mátyus lába alatt elcsúszott a labda, Shearer lecsapott rá, majd 15 m-ről kissé jobbról lőtt, Király azonban ezúttal is szépen védett.
45. perc: Pisont ugratta ki Illést a bal összekötő helyén, a csatár elől Seaman épphogy menteni tudott.

Az angol válogatott kezdte magabiztosabban a találkozót, a magyar csapat az első 10 percben szinte csak a védekezéssel törődött. Ezután azonban felvette a ritmust, az első negyedóra végén pedig már nagy gólszerzési lehetőséget szalasztott el. A vendégek vezető gólja után még több lehetőség adódott az angolok előtt, ám Király Gábor mindannyiszor a helyén volt.

Félidei nyilatkozatok:

Bicskei Bertalan: – Kicsit mintha meg lennénk illetődve, a második félidőben nagyobb erőket fektetünk a támadásokba.

Kevin Keegan: – Eddig minden rendben, nem fogok cserélni a félidőben.

Alan Shearer: – Tizenegyes volt, meg lehetett adni.

52. perc: Sebők a félpályáról indí­totta Dombit, aki szorongatott helyzetből, 17 m-ről fordulásból lőtt, Seaman védett.
53. perc: Ismét Dombi próbálkozott, ezúttal bal oldalról. Illéstől kapott labdát, egy kicsit középre húzott vele, majd 22 m-ről az angol kapu bal felső sarkát célozta meg. Seaman kitenyerelte a labdát.
77. perc: Egyenlí­tett a magyar válogatott. Dárdait buktatták az angol kaputól 22 m-re a jobbösszekötő helyén. A szabadrúgást Hrutka végezte el, aki szépen csavart a bal felső sarokba. A hátvéd révén a magyar válogatott 18 év, 7 magyar szempontból eredménytelen mérkőzés után először lőtt gólt az angoloknak (1-1).
82. perc: Somogyi próbálkozott 23 m-ről a balösszekötő helyéről. Lövése alig szállt fölé.
86. perc: A bal oldalon előrehúzódó Neville középre lőtt, a labda a lábak között az üresen álló Shearerhez pattant, de az angol csatár két lépésről a vetődő Királyba lőtt.

Harcosan kezdte a második félidőt a magyar csapat, amit Dombi két helyzete jelzett. Az első negyedóra után azonban kiegyenlí­tetté vált a játék, ebben a szakaszban kevés lehetőség adódott a csapatok előtt. A magyar együttes a második félidőben többet támadott, í­gy a mérkőzés egészét tekintve megérdemelt a döntetlen.

Nyilatkozatok:

Bicskei Bertalan, a magyar válogatott szövetségi kapitánya: – A találkozó első negyedórájában a két csapat közel egyenlő játékerőt képviselt, de a 11-es után az angolok átvették az irányí­tást. Ekkor lehetett igazán jól látni, milyen biztonsággal kezelik a labdát, miként támadnak felállt védelem ellen. Sajnos csapatunk ebben az időszakban alig tudott az előre megbeszélt taktikának eleget tenni. A második játékrészben a védelmünk és támadásaink is sokat javultak, s ez biztató a jövőre nézve.

A szövetségi kapitány megjegyezte még, hogy úgy érezte, minden játékos szí­vét lelkét kitette, hogy sikerüljön a győzelem. Bicskei szerint a Népstadionban pályára lépett angol válogatott alig-alig gyengébb, mint a sztárokkal felálló.

A szövetségi kapitány kitért arra is, hogy a csereként beállt Tóth Norbertet azért cserélte le a hajrában, mert mást nem szeretett volna lehozni, ugyanakkor Herczeg Miklós beállí­tása taktikailag nélkülözhetetlen volt, nehogy az utolsó percben hatalmas helyzetet kihagyó angol válogatott előtt még egy ziccer adódjon.

Kevin Keegan, az angol válogatott szövetségi kapitánya: – Az első félidőben nagyon jól játszottunk és ahhoz képest, hogy idegenben szerepeltünk, sok helyzetet alakí­tottunk ki. A második félidőben a magyarok fantasztikus teljesí­tményt nyújtottak. A találkozó jó gyakorlási lehetőség volt számunkra, öt új játékost küldtem pályára, kettőt kezdőként, hármat pedig csereként. Phillipsszel és Wes Brownnal, valamint az idősebbek közül Shearerrel, Battyvel és Seamannel voltam különösen elégedett. A második félidő megmutatta, hogy a magyaroknak összeszokott csapatuk van.

Kevin Keegan bejelentette: megérett benne az elhatározás, hogy elfogadja az angol szövetség ajánlatát és véglegesen ő töltse be a szövetségi kapitányi posztot, ne pedig csupán megbí­zottként irányí­tsa a szigetországi csapatot.

– Nagyon boldog vagyok, hogy ezekkel a játékosokkal dolgozhatok. Egyre jobb a viszonyom velük, és kezd összeérni a gárda. Ez az, ami miatt úgy érzem: véglegesí­tem posztomat. Az még nem dőlt el, hogy teljes, vagy részmunkaidőben, de szeretném állandósí­tani a munkámat – mondta Kevin Keegan.

Hrutka János (akit a mérkőzés legjobbjának választottak): – Ketten voltunk kijelölve a szabadrúgások elvégzésére, Somogyi Józsi és én. Nem tudtuk eldönteni, melyikünk végezze el, arról az oldalról inkább ballábas játékos szokott próbálkozni. Én azonban gyorsabb voltam, nekifutottam és lőttem. Sajnos a gólt nem láttam, mert egy kicsit megcsúsztam. Csak a hatalmas kiabálásból tudtam, hogy sikerült. Összehasonlí­tva a Románia ellen lőtt gólommal, annyit mondhatok, hogy az fontosabb, ez viszont szebb volt.