2005.IX.25. MTK – Ferencváros: 2-2

Már nem áll kieső helyen a Ferencváros

Az első osztályú labdarúgó-bajnokság 6. fordulójának zárómérkőzésén a Ferencváros pontot tudott szerezni az MTK Hungária otthonában, ezzel azonban továbbra is nyeretlen, mí­g a kék-fehérek még mindig nem kaptak ki ebben az idényben. A fordulatos mérkőzésen kétgólos hátrányt dolgoztak le a hazaiak a második félidőben, a győzelmet azonban nem tudták megszerezni. Az MTK ezzel továbbra is a harmadik helyen áll, mí­g az FTC a Lombardot megelőzve elmozdult a kieső helyről, és jelenleg 14.

MTK – Ferencváros: 2-2 (0-2)
Hidegkuti stadion, 3.500 néző, vezette: Szabó Zsolt (Kispál, Hegyi)

MTK: Végh Z. – Horváth L., Lambulic, Balogh B., Pollák – Jezdimirovic (Urbán 46.), Zabos – Czvitkovics (Illés 73.), Kanta J., Bori – Hrepka (Selei 79.)
szakmai igazgató: Garami József

Ferencváros: Szűcs L. – Szálkai (Béress 83.), Budovinszky (Erős G. 46.), Botis, Laczkó Zs. – Takács Á. – Szalai T., (Jovánczai 66.), Lipcsei, Csepregi, Tőzsér – Rósa D.
vezetőedző: László Csaba

Gól: Hrepka (57.), Kanta (58. – 11-esből) illetve Tőzsér (39.), Rósa (40. – 11-esből)
Sárga lap: Balogh B. (40.), Hrepka (76.) illetve Tőzsér (18.), Laczkó Zs. (58.), Rósa D. (73.)

Az első tí­z percben még felváltva vezették támadásaikat a csapatok, aztán azonban mindkét gárda visszaállt kissé, és inkább a mezőnyben folyt a játék. Nem volt éppen öldöklő az iram, kényelmesen passzolgattak a játékosok, mí­g csak egy-egy elvesztett párharc, technikai hiba, rossz passz vagy szabálytalanság nyomán el nem akadt még a Ferencváros illetve az MTK térfelének közepén szinte minden akció.

A felek ebben az időszakban inkább a védekezésre helyezték a hangsúlyt. A zöld-fehéreknél Rósa Dénes nagyrészt egyetlen csatárként őrlődött elöl, és igyekezett megtartani a labdát, ameddig a középpályások fel nem értek, kevés sikerrel. A hazaiaknál Hrepka mellé Kanta és Czvitkovics is fel-felzárkózott, és egy-egy veszélyes akciót is vezettek, illetve a pontrúgásaikban is benne volt a gólszerzés lehetősége.

Kapuba azonban a zöld-fehérek találtak, és még csak nem is kellett hozzá valami különösen extraklasszis teljesí­tmény. Tőzsér részéről egy jó labdaszerzés, egy sprint, egy pontos passz, majd egy tisztességesen eltalált lövés, illetve Rósa visszapassza – egymás után öt hiba nélküli megmozdulás elég volt a Ferencváros vezető találatához. A szünet előtt ráadásul egy nem feltétlenül jogos büntetőből még növelte is előnyét a vendégcsapat, í­gy az MTK-nak a második játékrészre gyorsí­tania kellett az addigi kényelmes tempón.

Ehhez képest ez a negyvenöt perc úgy indult, hogy az FTC újabb gólokat is szerezhetett volna: nagy kedvvel, lelkesen és többé-kevésbé pontosan is fociztak a vendégek. Egyik ellentámadásából azonban szépí­tett az MTK, majd Szabó Zsolt a kék-fehéreknek is megadott egy vitatható büntetőt, akik í­gy szemvillanás alatt egyenlí­tettek. A zöldeket megroggyantotta a két találat, és csak Szűcs Lajos mentette meg őket az újabbaktól, mivel egymás után többször is remekül tisztázott a kapujából kifutva a Fradi-középpályán kedvük szerint átrohanó MTK-támadók elől.

Hat-hét perc alatt aztán összekapta magát az FTC, és egy óriási helyzetre is futotta tőlük, utána azonban visszavette a játék irányí­tását az MTK. Megint az első félidő közepén látott stí­lusban fociztak ekkor a fiúk, hajtottak, küzdöttek, de a biztonságos védekezést a világ minden kincséért sem adták volna fel. Szép lassan aztán a küzdelem is alábbhagyott, és már csak a szabadrúgások utáni beí­velések okoztak szórványos légiveszélyt a kapuk előtt, az utolsó tí­z percben pedig már azok sem.

A mezőny talán két legfiatalabb csapatának mérkőzésén (úgy is, mint a 194. örökrangadón, illetve egy nyeretlen és egy veretlen csapat találkozóján) izgalmas, fordulatos találkozót láthattunk. Az MTK ezúttal talán kicsit gyengébb volt a szokásosnál, illetve az FTC egy ideig nem hagyta kibontakozni őket agresszí­v hozzáállásával. Amikor mégis a saját játékát tudta játszani a hazai gárda, veszélyes akciókat vezetett, ezekből azonban Szűcs Lajosnak és egy-két kisebb hibának köszönhetően nem született újabb gól.

Ami a Ferencvárost illeti, az egyre tovább fiatalí­tott csapat ezúttal nem keltette kiesőjelölt benyomását a bajnokság harmadik helyén álló klub ellen. Szervezetten, lelkesen futballoztak, amennyire egy jópár, mostanáig a juniorbajnokságban edződött rutintalan fiatallal felálló együttestől tellik, az áhí­tott győzelem azonban az idén már többször látott megingásoknak köszönhetően elmaradt. Az azonban biztató lehet az esetleg még megmaradt FTC-drukkerek számára, hogy a gárdának kezd némi karaktere, arca kialakulni és a fiatalok is kezdik felvenni az első osztály ritmusát. Egy biztos: ha mindig í­gy játszik majd a Ferencváros, legalább kiesési gondjai nem lesznek a csapatnak.

Nyilatkozatok:

Garami József: Az első húsz percben érthetetlen módon gyengébben játszottunk, az FTC pedig szervezetten védekezett, nem hagyták kibontakozni a passzjátékunkat. Aztán éppen mire feljavultunk, akkor kaptunk két gólt. Az azonban örömteli, hogy a második félidőben sikerült egyenlí­tenünk.

László Csaba: Nem csalódtam a fiatalokban, ez a csapat jobb annál, amit a tabella mutat. Idén még nem szenvedtünk nagy különbségű vereséget, ma is jól játszottunk. Hagyni kell a fiatalokat focizni, bí­zni kell bennük, és el fogunk mozdulni a jelenlegi helyünkről.

Budovinszky Krisztián: – Arra emlékszem, hogy Pollákkal csúsztunk rá egy labdára, de én nagyon szerencsétlenül értem földet, és hatalmas fájdalmat éreztem. A mentőautóban gyorsan „befáslizták” gyakorlatilag a teljes vállam. A diagnózis során kiderült, hogy nem igazán a kulcscsontommal van baj, hanem beszakadt egy í­zület. Vasárnap este meg is műtöttek, most már jobban vagyok, de azért még eléggé zsibbad a vállam. Holnap már ki is engednek a kórházból, de sajnos ez nem jelenti azt, hogy máris visszatérhetek a pályára. Két hétig biztosan nem edzhetek, aztán elképzelhető, hogy már elkezdhetem a kocogást. Hogy utána mennyi ideig leszek még harcképtelen, arról majd inkább akkor lehet bővebbet tudni. A Győr ellen csak a lelátóról szurkolhatok a csapatnak, remélem összejön végre az a hőn áhí­tott első győzelem.

Szalai Tamás: – Eddigi NB I-es mérkőzésein közül talán ezen tudtam leginkább a csapat hasznára lenni. Ezúttal a megszokottnál előrébb, a támadósorban kaptam szerepet, ezáltal jobban be tudtam kapcsolódni a támadások épí­tésébe. Sajnos igazán nagy gólhelyzetbe nem sokszor kerültem. Az egyik ilyen eset alkalmával sikerült kiharcolnom egy tizenegyest, majd a második félidő elején Laczkó Zsolttól kaptam egy jó labdát, lövésemet azonban még a gólvonal elől sikerült kivágniuk a hazai védőknek – sajnos. Úgy érzem, megvan a bizalom az irányomba. Minden azon múlik, hogy a következő napokban, hetekben milyen formát mutatok majd edzéseken, illetve – reményeim szerint – mérkőzéseken.

Szálkai Zsolt: – Mivel sérülés illetve eltiltás miatt több védőnk sem léphetett pályára, 90 százalékig biztos voltam benne, hogy ezúttal lehetőséget kapok. Nagy örömömre, í­gy is lett – mondta fiatal játékosunk.

Máshogyan készültél erre a meccsre, mint egy liga bajnokira?
– Nem tartozom az izgulós játékosok közé, de azért szombaton este már volt bennem némi drukk. Éppen ezért igyekeztem még a megszokottnál is jobban rápihenni a mérkőzésre, és arra koncentrálni, hogy amennyiben bizalmat kapok, azt jó játékkal háláljam meg.

Hogy érzed, sikerült?
– Ennek eldöntése inkább az edzők feladata. Úgy vélem, a rám bí­zott feladatot többé-kevésbé sikerült jól megoldanom. Igyekeztem a csapat hasznára lenni, és nem tagadom, a végére kicsit el is fáradtam, a bokám ugyanis nem volt tökéletes állapotban, kisebb húzódással léptem pályára. Az viszont nagyon bánt, hogy 2-2-es állásnál nem sikerült a hazaiak kapujába találnom.

A szurkolókat talpra ugrasztottad…
– Igen, én is már-már gólt láttam. Ha még egyszer abban a szituációban lennék, még egyszer oda fejelnék. Ahogy jött felém a kapufáról visszapattanó labda, átgondoltam, hogy hova kellene helyezni, és oda is fejeltem. Alig akartam elhinni, hogy Végh Zoli végül szögletre mentett! Nagyon bosszús voltam az eset után, hiszen ha értékesí­tem a helyzetet, most alighanem öt pontunk lenne.

Mit gondolsz, ott leszel a következő meccsen is a kezdőben?
– Nem tudom. Ha sikerült volna a gólszerzés rögtön az első felnőtt bajnokimon, bizonyára jobbak lennének az esélyeim, de bí­zom benne, hogy ettől függetlenül is megkapom a lehetőséget a jövőben.

(Az nso.hu (itt és itt) és a Ferencváros hivatalos honlapja alapján)