2005.VII.31. Ferencváros – Fehérvár: 0-1

Veszélyes, de sikeres stratégiával játszott a Fehérvár

Nem múlt el nyomtalanul a Ferencvárosnál a Minszk elleni kupakudarc. A lelátóról, kényszerű száműzetéséből a kispadra visszatérő László Csaba ugyanis az első forduló záró meccsére átformálta az MTZ-RIPO-t legyűrni képtelen alakulatát. A két kupacsata láttán ez önmagában nem jelentett szenzációt, az ellenben némi meglepetést keltett, hogy két robusztus futballista szorult a kispadra. Alekszandar Bajevszki és Keller József helyett tudniillik Nógrádi Árpád és Csurka Zoltán került a kezdő tizenegybe. A házigazdák csatársora tehát Nógrádi Árpád, Laczkó Zsolt összetételben rontott neki a Fehérvárnak; erre a csatárkettősre olyan sokan nem tippeltek volna még egy esztendővel ezelőtt…

Ferencváros – Fehérvár: 0-1 (0-1)
Üllői út, 5.141 néző, vezette: Fábián Mihály (Ortó, Márkus)

Ferencváros: Szűcs L. – Tí­már (Erős G. 46.), Budovinszky, Balog Z., Csurka – Takács Á., Lipcsei, Rósa D., Tőzsér (Bajevski 76.) – Nógrádi (Jovánczai 46.), Laczkó Zs.
vezetőedző: László Csaba

Fehérvár FC: Tudor – Csizmadia, Kuttor, Koller, Horváth G. – Lattenstein, Farkas B., Bozic – Magasföldi (Simon A. 78.), Györök (Nagy D. 67.) – Sitku (Alumona 83.)
vezetőedző: Csertői Aurél

Gól: Györök (37.)
Sárga lap: Nógrádi (17.), Takács Á.(38.), Budovinszky (75.) illetve Bozic (82.), Alumona (85.)

A látogatóknál egy új szerzemény debütálhatott, nevezetesen az Újpestről érkező Farkas Balázs. A négyszeres válogatott középpályásnak – csakúgy, mint a fehérvári fedezetsor többi tagjának – a nyitó percekben elsősorban a védekezéssel kellett törődnie, a Ferencváros ugyanis betolta a saját térfelére a piros-kékeket. E felbuzdulás persze a legkevésbé sem érte váratlanul a székesfehérváriakat, akik jól láthatóan gondosan megkomponálták a védekezésüket.

Az egy vonalban felsorakozó négy bekk előtt megerősí­tett középpálya fogadta a ferencvárosiakat, mí­g elöl, a tűzvonalban csupán Sitku Illés tartózkodott – hozzá csatlakozott jobbról Magasföldi József, a balszárnyról pedig Györök Tamás (feltéve persze, ha a korábban a Fradiban is futballozó Sitku Illés levegőhöz és a labdához jutott, a nyomasztó létszámfölényben lévő hazai hátvédek mellett).

Az első ziccer ezzel együtt az FC Fehérvár előtt adódott: a Minszkkel ví­vott csaták fényében talán mondani sem kell, hogy egy szabadrúgásnál figyelték érdeklődve a Fradi védői a labda röppályáját, nagy szerencséjükre azonban Horváth Gábor eltévesztette a célt. Az FTC labdabirtoklási fölénye ellenére tudatosabbnak tűnt a látogatók futballja; hazai oldalról alighanem a kulcsszereplőknek remélt Rósa Dénesnek, Lipcsei Péternek és Tőzsér Dánielnek kellett volna többet hozzátennie a meccshez, hogy markánsabban körvonalazódhasson a mágnestáblánál bizonyosan gondosan kidolgozott zöld-fehér szakmai forgatókönyv.

A Ferencváros izzadságos futballjának tulajdonképpen nem is lehetett más a következménye, mint hogy az áldozatára türelemmel váró Fehérvár lecsapott, s a zöldek hátsó alakzatának lényegében menetrendszerű csődjét kihasználva előnyt szerzett.

A szünetben két poszton váltott László Csaba, aki a két új igazolástól, Erős Gábortól és Jovánczai Zoltántól remélt fordulatot a csata menetében. Nos, egy sebességfokozattal kétségkí­vül magasabb tempóra váltott a Fradi, Rósa Dénes elrontott ziccere és Budovinszky Krisztián í­géretes fejese jelezte is a harci kedvet, ám a stabil góllövőt a jelek szerint továbbra is lámpással kell keresni az Üllői úton. A fülledt melegben a fehérváriak már annyira sem erőltették az akciózást, mint az első negyvenöt percben, önveszélyesnek tűnő stratégiájuk azonban végül őket igazolta.

A ferencvárosiak tudniillik képtelenek voltak élni azzal a lehetőséggel, hogy gyakorlatilag folyamatosan támadhattak, mert a többségüknek csak időnként ötlött az eszébe, hogy – alapesetben – lövésből születik a gól. Tény persze az is, hogyha végre összejött egy életrevaló kí­sérlet, akkor Daniel Tudor vigyázta rendí­thetetlen őrzőként az FC Fehérvár kapuját.

S ezen az estén ennyi éppen elég volt a három pont begyűjtéséhez…

Nyilatkozatok:

László Csaba: – Megérdemeltünk volna egy döntetlent, de sajnos ezúttal is kimaradtak a helyzeteink – mondta vezetőedzőnk. – Hátul ismét óriásit hibáztunk, amit az ellenfél könyörtelenül kihasznált. Nem tudom hibáztatni a csapatomat, mert becsülettel hajtottak és erővel is végig bí­rták a srácok. Sajnálom, hogy kikaptunk, de dolgozunk tovább.

Csertői Aurél: – Fantasztikus érzés a Ferencvárost saját otthonában legyőzni, szerencsére az utóbbi időben nekem többször is sikerült – mondta a fehérvári szakvezető. – Csapatom maradéktalanul végrehajtotta a megbeszélteket, végig fegyelmezetten játszottunk. Játékosaim erőn felül teljesí­tettek, ezért csak gratulálni tudok nekik.

A vezetőedzőként az Üllői úton az elmúlt négy meccsén csapataival 12 pontot bezsebelő (7-0-s gólkülönbséggel rendelkező) Csertői újságí­rói kérdésre elmondta, nem az ő személye miatt alakult ki ez a hibátlan eredménysor.

– Ne beszéljünk Csertői-csodataktikáról, mert sorozatosan sikerül nyerni csapataimnak az Üllői úton. Kaptam már ki a Fraditól odahaza, akkor az esetben is beszélhetnénk Fradi-csodataktikáról.

(Az nso.hu és a Ferencváros hivatalos honlapja alapján)