2016.III.13. NB III, Csepel – Ferencváros II.: 2-0
NB III: 10 ezer néző, drukker a kandeláberen – Fradi-verés Csepelen
A szigeti őrületben 2–0-s vereséget szenvedett a Gyömbérrel és Busaival felálló Lipcsei-csapat.
A labdarúgó NB III Nyugati csoportjában a listavezető Ferencváros II 10.125 néző előtt 2–0-s vereséget szenvedett Csepelen.
Nyilatkozatok:
„Fantasztikus, hogy ennyi szurkoló itt van. Megígértem a barátaimnak hogy eljövök, jó érzés itt lenni és látni a Fradi tartalékcsapatát – nyilatkozta az NSO-nak Julian Jenner, aki volt csapattársa, a 2013-ban az FTC futballistájaként elhunyt Akeem Adams szerelésében tűnt fel. – Azért vagyok Adams mezében, mert inspirál engem. És tiszteletből. Ha beszélek a szurkolókkal, azt mondják, hogy ha meghalsz, akkor is bajnok vagy.”
A mérkőzés:
Csepel – Ferencváros II.: 2-0 (1-0)
Csepel, 10.125 néző, vezette: Kiss Norbert (Kepe, Mohos)
Csepel: Botlik – Tóth Cs., Mészáros, Haraszkó, Teplán – Horváth Á. (Gauzer 82.), Hesz, Sztankó, Simon K. – Szabó Á. (Balogh Z. 87.), Szemán (Horváth G. 69.)
kispad: Koller, Rácz B., Schleinig, Baksa
vezetőedző: Balogh István
Ferencváros II.: Rácz G. – Kárász, Szpirulisz (Lipcsei K. 80.), Gyurácz, Silye – Farkas A., Gyömbér (Hodgyai 66.) – Zsivoczky P. (Kovács K. 46.), Busai, Adamcsek – Popov
kispad: Sebestyén, Szenes B., Gőbölös, Fábián
vezetőedző: Lipcsei Péter
Gól: Szemán (39.), Mészáros (63.)
Sárga lap: Simon K. (28.), Tóth Cs. (55.), Botlik (77.)
Mint ismert, a Ferencváros labdarúgócsapatának szervezett szurkolói csoportjai nagyrészt távol maradnak az NB I-es gárda bajnoki meccseitől, így tiltakozva a Groupama Aréna beléptető rendszere ellen, ám ma a Csepel FC–FTC II NB III-as bajnoki meccsen ott voltak a lelátón. A találkozóra vidékről és külföldről is hívtak különböző táborokat.
A Csepel FC hivatalos tájékoztatása szerint 10 125 fizető néző látogatott ki a mérkőzésre.
A Ferencváros az első félidőben ráfizetett a kényelmes, NB III-as tempóra, annak dacára, hogy az első keretből Busai Attila, Gyömbér Gábor és Popov Patrik is a kezdőcsapatban kapott helyet.
A vendégek hiába birtokolták többet a labdát, a hazaiak a második helyzetükből Szemán Lajos révén a 40. percben megszerezték a vezetést. A hazaiak csatára a tizenhatos jobb oldaláról, jobbal a hosszú sarokba lőtt. Remekül eltalált lövés, szép gól! 1–0
Ezt megelőzően is Szemán veszélyeztetett, de akkor a kapu torkából az oldalhálóba vágta a lécről leperdülő labdát.
A második félidő elején a Fradi megúszott egy kapufát, ám a 63. percben már nem volt irgalom számára: növelte előnyét a hazai csapat, ezúttal Mészáros Attila lőtt közelről a kapuba. 2–0
A kapott gólra a vendégek vezetőedzője, Lipcsei Péter cserével reagált, Gyömbér helyett Hodgyai László állt be.
A hajrában mind a két vezetőedző tovább frissítette pályán lévő állományát, a cserék azonban nem hoztak újabb gólt. A meccs krónikájához hozzátartozik, hogy a hajrához közeledve az egyik ferencvárosi szimpatizáns görögtűzzel a kezében felmászott az egyik kandeláberre, majd rövid ott-tartózkodást követően és a hangosbemondó felszólítására lemászott onnan.
Hiába a különleges hangulat, és az FTC II-t hiába buzdította több ezer drukker, az NB III Nyugati csoportjának listavezetője vereséget szenvedett a 14. helyen álló Csepeltől.
A ferencvárosi szurkolók „Szép volt, Csepel!” rigmussal búcsúztak a Béke téri stadiontól (a végén még a Himnuszt is elénekelték) – a dicséretet nemcsak a szigetországi rendezők érdemelték ki, hanem a hatalmas szívvel küzdő és megérdemelt győzelmet arató csepeli futballisták is.
További képek: Farkas Zsolt, Renner Tamás, Sas Gábor
*
Úgy tiltakoztak tízezren Csepelen, hogy szurkoltak
Sikersztori a stadionépítés. Már NB III.-as csapatoknak is húznak fel új stadionokat, miközben a NB I.-ben üresen konganak a lelátók. A szurkolók nem szurkolnak, a drukkerek nagy része nem megy ki meccsre.
Valószínűleg olyan tiltakozás, mint amilyen vasárnap délután Csepelen történt, még soha nem volt a futball történetében.
Ferencvárosi szurkolók a Groupama Arénát bojkottáló része Csepelre utazott a Ferencváros második csapatának meccsére, hogy jelenlétével demonstráljon az ügy mellett.
Tízezer ember volt a meccsen, és nem éppen az NB III.-as meccs, vagy éppen Lipcsei Péter kedvéért. Sőt, a Ferencváros korábbi legendáját sűrűn emlegették a szurkolók, mint ahogy Kubatov Gábor elnököt is.
A szurkoló már csak ilyen, harcol valamiért, vagy valami ellen. Ahogy körbekérdeztünk, volt olyan, aki csak fél éve jár meccsre, de olyan is akadt, aki 30 éve. A közös bennük, hogy egyik sem szereti a mostani a Ferencvárost. Nem lenne könnyű megmagyarázni, miért.
Mindenesetre erre a harmadosztályú meccsre annyi néző jött ki, mint az egész szombati NB I.-es fordulóban összesen.
És ennek üzenete van. A szurkolók, a drukkerek, a csapatokért rajongó emberek jelentős része most valami egész mást akar, mint amit az aktuális sportpolitika elképzel, és amit sikerként próbál eladni.
Majdnem 10 ezer ember jó kedvűen hagyta el a csepeli stadiont. A hazaiak azért, mert 2-0-ra nyertek, a fradisták meg azért, mert végre szurkolhattak. Tapsolt a csepeli fradista, tapsolt a ferencvárosi csepeli, és mindenki jól érezte magát.
A szurkolók ma csatát nyertek meg.
Futballhangulat volt Csepelen, olyan, amilyet már évek óta nem láttunk Magyarországon.
(A Nemzeti Sport, az nso.hu, az index.hu, a Ferencváros és a Csepel hivatalos honlapja valamint az MLSZ Adatbankja alapján)
http://www.nemzetisport.hu/labdarugo_nb_i/meg-a-bl-fradit-sem-lattak-ennyien-a-csepeli-csoda-nyomaban-2489365
Paulo Coelho szerint „a harcos erénye: megérti, hogy az akarat és a bátorság nem ugyanaz. A bátorság félelmet és hízelgést parancsolhat, de az akaraterő türelmet és kompromisszumot követel.” Annyi fölösleges sérelem és harc után itt az ideje a türelemnek és a kompromisszumnak. Egyszerűen nincs más megoldás.
Azért ez nem semmi! Utoljára kb. 25-30 éve lehetett ennyi néző Csepelen, amikor még a Csepel stabil NB I-es volt … természetesen, már akkor is csak Fradi-meccsen … Itt valami difi van! Ha az MLSZ nem a „Bölcsek Tanácsát” játszaná, hanem hajlandó lenne gondolkodni is (volt akadémiai elnök is van a vezérkarban!), akkor talán le kellene ülni és egy picit törni a buksijukat, ennyi pénzért … (már, ha érdekli őket a magyar futball egyáltalán) … Hogy is van ez? Nincs ITT valami nagy-nagy ellentmondás? Antinómia? Dichotómia?
Ui.: Anélkül, hogy pro és kontra igazságot szeretnék tenni …
uI. ii.: Azon a világon MINDENÜTT elgondolkozna egy minimális agytevékenységre képes szövetségi vezetés, ha 1 (egy!) harmadosztályú (!!!) indifferens meccsre annyian/többen mennek ki, mint 5 (öt!) elsőosztályú (!!!) meccsre együttvéve …
T. Csányi Úr, Vízi E. Úr! Lehet GONDOLKODNI, TÖPRENGENI, ELMÉLKEDNI, TŠ°NŐDNI, AGYALNI stb. stb. stb.
Igen, én se szeretnék igazságot tenni, ráadásul valahol olyanja van mindkét félnek (és mindkettőnek vannak súlyos tévedései-aránytévesztései is), meg mindkettő csak az erő nyelvén hajlandó beszélni, de itt és most ez utóbbi értelemben azt kell mondanom: ez nagyon súlyos erődemonstráció volt.
S egyértelmű, hogy a folytatásnak nem az erőről kellene szólnia. Bár, teszem hozzá, sajnos ez nem kifejezetten MLSZ-ügy már – legfeljebb közvetítői szinten, ha volna rá szándék és energia -, hanem még sajnálatosabban a mi saját privát Fradi-belügyünk.
Kispufi, olyan sajnálatos EZT megérni … gyerekkoromban (régen volt!) kb. 3 alapigazságban nőttem fel:
1./ Magyar ember Fradi-drukker! (Jó, ez nyilván marhaság, de jól hangozz, és abban az anti-patrióta világban melengette a szívünket) …
2./ MINDEN Fradista testvér! Fiatalon, vidékiként is átéltem százszor a Szentélyben is, a Stadionban is, micsoda szolidaritás tudott megmutatkozni Fradisták között … ha jegy nélkül jött be, ha rendőrök elől kellett rejtegetni … mert voltak ŐK, és voltunk MI, a FRADISTÁK! … Az egy ilyen világ volt, annak is meg volt a maga bája, nem sírom vissza, de (!) ami most van, ez sem sokkal szebb … -)
3./ Fradista sosem bánt Fradistát! Mint ahogy magyar sem bánt magyart! (Sőt, ha nem muszáj, akkor mást sem …)
Szóval, mind a hihetetlen sokat elérő Elnök Úr, (akit én sxggnyalás nélkül kedbvelek, semmi hasznom nincs belőle), mind az „ultrák” elgondolkozhatnának! a ’60-as évek óta nem látott rekordokat döntögetünk, ott vagyunk a helyünkön (Magyarország KIMAGASLÓAN legjobb csapata – ez a világ rendje 113 éve 😆 ), még sincs meg az az igazán jó érzés … az a jó szájíz, mint amit ’76-ban, ’81-ben, ’92-ben, ’95-ben átéltem … hogy bajnok a Fradi, és az egész ország boldogabb! Amerre mentünk, hetekkel, hónapokkal később is, ha mondtuk, hogy Fradisták vagyunk, mindenütt mosolygó /vigyorgó/ arcok … gyere, tesó, mit iszol?
Nos, se Kubatov Úr, se Csányi Úr, se Hamberger Ádám ne vegye el EZT a „feelinget” tőlünk!
jav.: „hangzott”… bocsánat