75 év az Üllői úton – Születésnapi beszélgetés Pethő Zoltánnal

Pethő Zoltán, az FTC Baráti Kör alelnöke november 16-án ünnepli 85. születésnapját. Ebből az alkalomból kerestük fel, hogy gratuláljunk neki és elbeszélgessünk vele az Üllői úton eltöltött 75 év emlékeiről.

– Zoli bácsi! A korábbi beszélgetéseinkből kiderült, hogy a családodban nem volt sportoló, Te sem sportoltál aktí­van, honnan ered a sport és a Fradi iránti szeretet?

– 1936 szeptemberében anyai nagybátyám, Szatmári Imre vitt ki először az Üllői útra. A Fradi a Phöbus-szal játszott és győzött. A játék és a nézőtéri hangulat fogott meg, ezután többször is kimentünk együtt szurkolni. Pár évvel később már egyedül is kimerészkedtem. Az akkori szabályok szerint egy felnőtt egy gyereket bevihetett a meccsre. Ezért vagy megkértem egy bácsit, hogy vigyen be, megfogtam a kezét, s bevitt, vagy csak a második félidőre mentem ki, mert akkor ingyen be lehetett menni, kinyitották a kapukat.

– 75 év nagy idő. Biztos, hogy ez a kitartó hűség a Fradihoz rengeteg élménnyel gazdagí­totta életedet. Ki tudnál emelni ezek közül néhányat?

– Valóban, nagyon sok emlékezetes mérkőzést láttam, nem könnyű rangsort állí­tani, vagy kiemelni közülük néhányat. Időrendi sorrendben elsőként az 1939. július 16-i Ferencváros – Bologna meccset emlí­tem meg, amely Toldi Géza feledhetetlen játékát hozta, mind a négy gólt ő szerezte. Egyes újságok í­gy jelentek meg: Toldi-Bologna 4:1. 1948. április 4-én a Fradi 2:0-ra legyőzte a Vasast. Sárosi dr. olyan ragyogóan játszott, hogy a közönség vállon vitte le a pályáról. Gyurka sí­rt. Akkor még senki nem sejtette, hogy ez volt az utolsó mérkőzése a Fradiban, mert másnap szabályos útlevéllel elhagyta az országot. Még egy nagy játékos teljesí­tményét emlí­teném meg. Deák „Bamba” 1949. június 3-án négy gólt rúgott a Tatabányának. Ebben a bajnokságban ért el 59 gólt, ez a rekord a mai napig megdöntésre vár. 1948. június 27-én volt egy különleges mérkőzés Csepelen. Ha a Fradi nyer, akkor bajnok, de mivel a Csepel nyert 4:3-ra, í­gy csak 3. lett a csapat. Pedig a II. félidőben a kiállí­tások és sérülések miatt volt, hogy tí­z fradistával szemben csak hét csepeli volt a pályán! Azonban egy lövés Henni melléről és kezéről a csepeli Pintér elé pattant, aki nem hibázott. Örök rejtély marad, hogy kapusunk mozdulatában volt-e szándékosság, mert í­gy nem a nagy rivális Vasas, hanem a Csepel lett a bajnok. Ezt a bajnoki „kudarcot” feledtette, hogy az 50 éves Ferencváros fantasztikus eredménnyel megnyerte az 1948/49. évi bajnokságot. Még ma is könnyű felsorolnom a leggyakoribb összeállí­tást: Henni – Rudas, Szabó – Kéri, Kispéter/Csanádi, Lakat – Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor. Micsoda csapat, 30 meccsen 140:30 volt a gólarány! Nagy élmény volt számomra, hogy a Baráti Társaság vezetőségének kijelölése alapján részt vehettem a jubileumi vacsorán.

– A csapat névváltoztatási időszakából is vannak felejthetetlen élmények?

– Az ezt követő ÉDOSZ korszakból szí­vesen emlékszem vissza arra, hogy a játékosainkkal nagyon megerősödött Honvéd mögött a 2. helyen végeztünk, és a Bp. Dózsa elleni mindkét mérkőzést megnyertük 8:1-re, illetve 4:1-re. A Bp. Kinizsi néven szereplő Fradi két 1955. évi Bp. Honvéd elleni mérkőzését emelném ki. Márciusban 98 ezer néző előtt 0:0 volt az eredmény, mí­g júniusban 4:1-es Honvéd vezetés után 4:4 lett a végeredmény.

– Ezeket az eredményeket a fiatalabbak csak a futball irodalmából ismerhetik, de a 60-as évek már sokak számára személyes élményt is jelentettek.

– A 60-as évek eredményei közül elsőként az 1962/63. évi bajnoki aranyat emelném ki. 14 év után sikerült ismét bajnokságot nyerni. Az 1965. évi nagyszerű VVK-szereplés és győzelem azután meghozta a magyar labdarúgás legnagyobb klubszintű sikerét. Az AS Róma, az Atletico Bilbao és a rendkí­vül erős Manchester United kiverése után a fiúk a Juventus torinói legyőzésével koronázták meg ragyogó sorozatukat. Itt emlí­tem meg a következő bajnoki cí­met, amire 11 évet kellett várni. A diósgyőri 2:0-s győzelmet, a hazafelé vezető utat és az ünneplést a pályán nem lehet elfelejteni.

– Gondolom, a 75 év során az emlékezetes mérkőzések mellett voltak emlékezetes események is, amelyekre jó visszagondolni.

– A Baráti Kör 1976. július 20-án köszöntötte az 1948 óta először hazalátogató dr. Sárosi Györgyöt. Zsúfolásig megtelt a régi épület Toldi terme, még a folyosón, a lépcsőn is szorongtak a rajongók. A folyosón kitört hatalmas taps jelezte, hogy megérkezett az ünnepelt. A régi játékostársak a teremben elhelyezett asztaloknál ültek. Amikor Sárosi doktor a terembe belépett, kitört a vulkán, ütemesen szólt a „Gyurka! Gyurka!”. Gyurka leült, fejét a kezébe temette és sí­rt. Megnyugodva elmondta, azt hitte, hogy már elfelejtették, gondolni sem mert ilyen fogadtatásra. Szí­vesen gondolok vissza az új stadion avatására (1974, az eredményre nem), a Springer szobor újbóli felavatására (1977), Toldi Géza 70. születésnapjának megünneplésére (1979).

– Valószí­nűleg nehéz az általad látott játékosok rangsorát felállí­tani, de arra kérlek, próbáld meg a legnagyobb játékos egyéniségeket felsorolni, jellemezni.

– Ez valóban nehéz feladat, ezért rangsor helyett egy kicsit szubjektí­v időrendi felsorolást tennék, ami nem teljes, és remélem, senkit sem sértek meg. Sajnos azoknak a többsége, akik a szép élményeket szerezték, már nincsenek közöttünk, csak az emlékük maradt meg. Minden idők egyik legkiválóbb magyar labdarúgójának dr. Sárosi Györgyöt tartom. Mindent tudott a labdával, amit labdarúgó csak tudhat. Tökéletes technikai felkészültsége mellett taktikailag is kimagaslott a mezőnyből, játékintelligenciája kivételes volt. A már emlí­tett 1948. áprilisi távozása után Olaszországban élt haláláig. Toldi Géza a Fradi szí­v megtestesí­tője volt. Véleménye szerint lehet rosszul játszani, de szí­v és akarat nélkül nem! 12 évet játszott a Fradiban.

1979. 02. 04. Toldi Géza

Lázár Gyula, a „Tanár Úr” a legjobb fedezetjátékos volt. Rudas Ferenc az 1948/49. évi bajnokcsapat kiemelkedő egyénisége volt, csak a súlyos sérülése miatt nem került az aranycsapatba. Kispéter Mihály, a Kinizsi korszak csapatkapitánya, a nehéz időkben tartotta össze a csapatot. A klubhűség, a lelkesedés és a Fradi-szí­v megtestesí­tője volt. Itt emlí­tem meg Kocsis Sándort, aki sajnos a Fradi szétszedésekor a Honvédba távozott. Fantasztikus tehetség volt. Utoljára 1979. júliusában láttam, amikor itthon gyógykezelték, és a kórházban meglátogattuk. A felsorolásomban Dalnoki Jenő következik, aki 33 évet töltött el a Fradiban játékosként és edzőként. Amit kevesebben tudnak, ő volt a Fradi első labdarúgó olimpiai bajnoka (1952)! Az aranycsapat utáni korszak legnagyobb magyar labdarúgója Albert Flórián volt, aki pályafutása során csak a Fradiban játszott. Nemzetközileg is elismerték, az egyetlen magyar aranylabdás, kétszer szerepelt a világválogatottban. Páratlan, de számunkra nagy öröm volt, hogy mellette, szinte egy időben, egy másik hatalmas tehetség, Varga Zoltán is a Fradi játékosa volt. Látványos, élményszámba menő játéka, góljai százezreket boldogí­tott. Sokkal többre volt hivatott, mint amennyit elért. Nagy szomorúsággal tölt el, hogy tavaly Zolit, most pedig Flórit elveszí­tettük. Nyugodjanak békében! A felsorolást Nyilasi Tiborral, az elmúlt negyedszázad leghí­resebb játékosával zárom.

– Fantasztikus névsor!

– Igen, de engedd meg, hogy a játékosok után egy nagy fradistáról, Nagy Béláról is megemlékezzem. Ősfradista volt! 1970-től mint propaganda titkár és könyvtáros lépett a Fradi alkalmazásába. Munkájának eredményeként elfelejtett eseményeket, játékosokat kutatott fel, őrzött meg az utókor számára. Létrehozta a Fradi Múzeumot, száznál több könyvet í­rt. A Fradi igazi krónikása volt. Hatvanadik születésnapján a következőket mondta: „Én már évek óta csak visszanézek. A barátaim is a régiek közül kerülnek ki, kevés szépet látok mostanában. Kiveszőben a szeretet és az igazi érzések. A régi történetek azért jók, mert van bennük sárm, érzelem, élet. Bemegyek a múzeumba, és minden darabról órákig mesélek. A magam részéről, amit tudtam, megtettem.” Minden szavával egyetértek, nagy űrt hagyott maga után.

– Az FTC Baráti Kör alelnöke vagy 2001-től. Hallhatnánk valamit a Baráti Kör elődeiről, történetéről?

– 1945. január 1-jétől 1949. december 31-ig a Ferencváros „megszüntetéséig” a szurkolókat a Ferencvárosi Baráti Társaság fogta össze. Az lehetett a tagja, aki egy évig rendszeresen járt a mérkőzésekre, és két régi tag ajánlotta. Ezeknek a feltételeknek megfeleltem, í­gy én is tag lehettem. A labdarúgó csapat vidéki mérkőzéseire is elutaztunk. A Baráti Társaság vezetősége minden pénteken összejött a József körúti Bandl étterem különtermében, ahol este hat után a csapat is megjelent az edző Lyka Antal vezetésével. 1957. január 1-jével jött létre az FTC pártoló tagság, majd 1976 júniusában megalakult az FTC Baráti Kör, vezetője dr. Papácsy Ervin lett. Nála jelentkeztem felvételre, aki egy idő után maga mellé vett. A Baráti Kör a Propaganda Bizottságon belül működött. Minden hónapra rendezvényt szerveztünk, összeállí­tottuk a meghí­vandók listáját, biztosí­tottuk az esetleges ajándékokat. Halottak napján megkoszorúztuk a volt játékosok és vezetők sí­rjait. 1981. január 1-jével az FTC akkori elnöke, Losonczi Tibor megszüntette a Baráti Kört, nem tetszett neki, hogy határozott véleményünk volt néhány kérdésben. 1983 szeptemberében 7 fő (dr. Bosnyák Zoltán, Csikós Gyula, Hélisz József, dr. Keresztényi József, Mészáros József, Pataki Jenő és én) újra létrehozta a Baráti Kört, az alakuló közgyűlés december 9-én volt. Az elnökségnek kezdettől tagja vagyok, a felügyelő bizottság vezetője is voltam, mielőtt alelnök lettem. A Baráti Kör összejövetelein kerültem baráti kapcsolatba több korábbi játékossal, í­gy Toldi Gézával, Csikós Gyulával, Mészáros Józseffel, aki 1983-tól a haláláig dr. Papácsy utódjaként a Baráti Kör elnöke volt, Rudas Ferenccel, a jelenlegi elnökünkkel, Sárosi III Bélával, Kéri Károllyal, Czibor Zoltánnal, Háda Józseffel.

1985. 12. 30. Sárosi III Béla, Kubala László, Rudas Ferenc, Pethő Zoltán

A Baráti Kör tevékenysége nem korlátozódott a labdarúgó szakosztályra, más sportágak versenyzőit is köszöntöttük, jutalmaztuk. Itt emlí­tenék meg egy olyan játékost, akit játszani sem láttam, de emberi nagyságát szeretném bemutatni. Pataki (Pityke) Mihályról van szó, aki 1908 és 1927 között volt a Fradi játékosa, 24-szer játszott a válogatottban, s emellett szövetségi kapitány is volt. Szokás volt, hogy a Baráti Kör meglátogatta a beteg régi játékosokat. Én kaptam azt a feladatot, hogy 1977-ben Pataki Mihályt meglátogassam. Az Alig utca 3-ban lakott a IV. emeleten. A megbeszélt időpont előtt 10 perccel érkeztem, Pityke bácsi már lent sétált a házzal szemben. Kérdeztem, hogy lejöttél egy kicsit levegőzni. Azt felelte, nem, csak lejöttem, hogy ne kelljen felgyalogolnod a IV. emeletre, mert liftkulcsa csak a lakóknak van. Pityke bácsi 83 éves volt, én 52! Pityke bácsi még abban az évben meghalt, utolsó levelében ezt í­rta: „Jóban-rosszban örökké szeressétek, támogassátok a zöld-fehéreket!”.

2011. 06. 03. Az FTC Baráti Kör elnökségének tagjai

– A 75 év alatt több Fradi pályán is jelen lehettél. Hogyan fogadtad az új stadion épí­tésének hí­rét?

– Valóban, én még a Soroksári úti pályát is ismertem, de a falelátós Üllői úti pályán indult a szurkolói „karrierem”, nagyon sok mérkőzést szurkoltam végig a „B” középen. A mérkőzések hangulatát sosem lehet elfelejteni, a 30-40 ezer ember által zúgott Hajrá Fradit. Nem véletlenül mondták az ellenfél játékosai, könnyű nektek, a nézők befújják a labdát a kapuba. Az „A” tribün közepén volt a játékos feljáró, ahol a nézők a mérkőzések után várták és megtapsolták a már felöltözött játékosokat, a hősöket, még ha azok az ellenfél játékosai is voltak. A szurkolás akkor egy kicsit más volt, mint ma. 1938-ban a KK-döntő első mérkőzésén Prágában 2:2 volt az eredmény a Slavia ellen. Mindenki biztos volt a hazai győzelemben. Ez azonban a 40 ezer néző bí­ztatása ellenére nem sikerült. A közönség végig bí­ztatta a csapatot, majd a 0:2-re végződött meccs végén megtapsolta a győztes Slaviát. Mint fiatal gyereknek nagy élményt jelentett ez a mérkőzés. Megtaní­tott arra, hogyan kell sportszerűen szurkolni, és az ellenfelet is megbecsülni, elismerni. 1974. május 19-én ott lehettem az új Üllői úti stadion avatásán is. Remélem, hogy a jó Isten megengedi, hogy az újabb pálya avatásán is jelen lehessek. Addig a csapat is ismét a régi fényében ragyoghat. Az utóbbi eredmények reménykeltők.

– Zoli bácsi! Köszönjük a beszélgetést. Isten éltessen sokáig erőben, egészségben, hogy együtt tudjál örülni a nagy Fradi családdal az újabb sikereknek és az új stadionnak.

SzB-Balaginho