A Fradi naptára, június 14.
Évfordulók:
28 éve hunyt el Ombódi Imre
Mérkőzéseink ezen a napon:
1902. FTC – BTC 2:2, Éremmérkőzés
1914. UTE – FTC 2:3, NB1
1924. Rasenport Hamburg – FTC 0-3, nemzetközi barátságos
1925. MTK – FTC 0-0, NB1 Országos bajnoki döntő
1936. Bratislava – Ferencváros 6-2, nemzetközi barátságos
1943. Ferencváros – Újpest 2-2, NB1
1947. Csepel – Ferencváros 1-1, NB1
1948. FC Trnava – Ferencváros 1-1, nemzetközi barátságos
1959. Ferencváros – Újpesti Dózsa 3:4, NB1
1961. Ferencváros – BRESC 15:1, Edzőmérkőzés
1967. Székesfehérvári MÁV Előre – Ferencváros 3:4, MK
1970. Szentesi Kinizsi TE – Ferencváros 0:12, Edzőmérkőzés
1980. DVTK – Ferencváros 3-0, NB1
1987. Videoton – Ferencváros 1-1, NB1
1989. Bp. Honvéd – Ferencváros 1-0, MK döntő
Összes díjmérkőzés: 13 mérkőzés, 3 győzelem, 6 döntetlen, 4 vereség, 22-26 gólkülönbség
Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:
1924. Steiner Ferenc
1947. Frenák György
1980. Horváth Róbert
Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:
1902. Gabrovitz Emil
1914. Rumbold Géza
1914. Rumbold Gyula
1959. Virágh József
1980. Tóth Károly
Ezen a napon ült először az FTC kispadján díjmérkőzésen:
Ezen a napon ült utoljára az FTC kispadján díjmérkőzésen:
„B. T. K. választ helyet, a F. T. C. kezdi a játékot és finom passzjátékkal a B. T. K. kapujához jut és öt percznyi ostrom után Borbás belövi az első goalt. Most a B. T. K. kezd, de újra az ő mezőjébe terelődik a játék; a Ferenczvárosiak gyönyörűen kombinálnak, passzolnak és mintegy 8 percznyi játék után a közönség tapsai közt Kolhanek a második goalt lövi a Budapesti Torna Klub kapujába. Ezután a játék mindinkább izgalmasabb és hevesebb lesz. A B. T. K. amint alkalma nyílik, minden erejét megfeszítve támad, de támadásait a meglepő jól működő Ferenczvárosi védelem mindig hamarosan viszszaveri s a játék a két mezőn váltakozva folyik. Ezután megint a B. T. K. lesz a támadó fél, de eredménytelenül. Szép volt a játék befejezése, mikor a Ferenczvárosiak egyfolytában 10-12 lövést tesznek a B. T. K. kapujára, honnan, ugyanannyiszor lövik vissza Bádonyi és Wagner. E jelenet a közönséget is elragadta.” (1902 – BTC)
„Az UTE ugyanabban az összeállításban állt ki, amelyben legutóbbi szép győzelmeit kivívta. Csatársora energikus és ésszerű játékával rendkívül kemény munkát adott az FTC védelmének. Jó szerencse, hogy Rumbold és Payer mellett Ungár is kitünően megállotta a helyét. A halfsorban Blum volt igazán jó. Kiss szorgalmas, de labdái erősek és nincsenek paálmerhez irányítva. A mérkőzés igen heves iramban folyt, tarkitva a durvaságok egész sorával. Csunya incidens is történt: Weiszt egy néző megsértette, mire ő az illetőt arcul ütötte. A bíró ezért kiállította.” (1914 – UTE)
„Hét meccs, hét győzelem” (1924 – Rasenport Hamburg)
„Negyedszázad után az idén első ízben írta ki az MLSz az országos bajnokságot, amelyért a vidék legjobbjai is síkra szálltak. A végső döntőbe azonban újból a két régi nagy ellenfél, az FTC és az MTK találkoztak. Az első perctől az utolsóig olyan hatalmas tempóban folyt a küzdelem, hogy egy pillanatra sem volt középjáték. Mindkét kapu állandóan veszedelemben volt és a kapusok Amsel és Remete önfeláldozóan, nagy bravúrral védték hálójukat. A küzdő felek egyike sem tudott teljes csapattal kiállani, de különösen a kék-fehéreknek jelentett óriási handikepet Orth hiánya, akit az utolsó napig Baron professzor kezelt. Bár 90 perc alatt számos gólhelyzet alakult, 0:0 arányban eldöntetlenül végződött a küzdelem és a futballtilalom miatt a végső döntőre csak ősszel kerülhet sor.” (1925 – MTK)
„Rangadó, derby vagy…amit akartok. Érdemes elgondolkodni rajta, hogy míg régebben a fenti elnevezést csak a bajnoki döntő mérkőzésekre alkalmazták, most az 5-ik és a 8-ik helyezettek találkozását is ennek minősítik. Ez a meghatározás persze csak akkor érvényes, ha az ezek a csapatok történetesen a Ferencváros meg az Újpest. ennek a két csapatnak a mérkőzésén most is huszonötezres tömegben sereglett ki a szurkolók és a sportérdeklődök népes tábora, ami ékes bizonyítéka a labdarúgósportunkban is érvényes hagyományok tiszteletének. A csapatok jó sporttal hálálták meg a közönség hatalmas érdeklődését és végig nyílt küzdelem után döntetlenben egyeztek ki egymással. Hiába volt a ferencvárosi fölény, ha nincs átütő erő a csatársorban. A Ferencváros öt öreg támadó harcost küldött a tűzbe a vasárnapi rangadón. Ez a csatársor pompás játékot mutatott be, a labda úgy szállt egyik lábról a másikra mintha zsinóron húzták volna, de…az újpesi kapu előtt csődött mondott a tudományuk. Szemfényvesztően gurigáztak, bravúrakciókat dolgoztak ki, de amikor a góllövésre került volna a sor, a kemény újpesti védőkkel szemben mindig alulmaradtak.” (1943 – Újpest)
„A magyar bajnokság éllovasa elleni MNK találkozón avatták fel a fehérvári vasutasok újjáépített füves pályáját. A pompás gyepszőnyegen az első félidőben változatos játék folyt. A szünet után félórás ferencvárosi mezőfölény felőrölte a hazai védelem erejét és gyors egymásutánban született három gólos FTC előny. A hajrában a hazaiak feljöttek és igen szorossá tették az eredményt.” (1967 – MÁV Előre)
„A hazaiak már a 3. percben gólt szereztek, s bizony az újabb gólok is a levegőben lógtak – de Józsa bravúros védései ezt megakadályozták. Szünet után a Fradi feljött, és a 77. percben Takács átadásából Dzurják látványos góllal egyenlített. (Az 1986/87. évi bajnokságnak ez volt az utolsó gólja, hiszen a szintén vasárnap este 7-kor kezdődő ZTE-Dunaújváros meccsen a harmadik gól a 75. percben esett… ) A Fradi legjobbjai a szezonzárón Kincses, Dzurják és különösen Józsa Miklós: – A korai gól ellenére sem estem pánikba, éltem a bizonyítási lehetőséggel. Úgy érzem, hogy ezt a fehérvári kilencven percet kiemelkedő meccseim közé sorolhatom. Hogy melyik volt a legnagyobb védésem? Ezen az estén nem volt időm kiértékelni egy-egy szituációt, mert sűrűn jöttek a labdák a kapum felé…” (1987 – Videoton)
2 hozzászólás a(z) A Fradi naptára, június 14. bejegyzéshez