Még harminc méter magasról, a lelátóról is látszott, a Ferencváros játékosai eleve kilátástalannak vélték Ostravában a küzdelmet.
Igaz, a továbbjutást Budapeten tette úgyszólván egyértelművé a Banik. Két gólt szerezni idegenben, mégpedig olyan időszakban, amikor katasztrófális vereség árnyéka nehezedik egy csapatra, nem akármilyen teljesítmény, s számunkra egészen szokatlan lelkierőről árulkodik.
Szokolai László, a Ferencváros csatára, aki a tőle megszokott erőteljes teljesítményt nyújtotta, a mérkőzés után azért panaszkodott, hogy csapata összesen öt gólt kapott a csehszlovák bajnoktól, és ebből egyik sem volt úgynevezett akciógól. Való a Ferencváros védelme és kapusa a két találkozón nem állt feladata magaslatán, de őszintén szólva, a többiek sem remekeltek.
Jellemző, hogy Ostravaban a csereként beállt Szabadi több veszélyt jelentett Macak kapujára, mint a zöld-fehérek középpályásai és csatárai együttvéve! Passzívan, hit és önbizalom nélkül játszottak fiaink a Banik ellen. Pedig, annak dacára, hogy a Banik jó benyomást keltett, ez a csapat sem sebezhetetlen, még saját pályáján sem. Adódtak is gólszerzési lehetőségeink, de a játékosok valahogy nem hitték el, hogy lenne keresnivalójuk. Még 3-0 után is, inkább a védekezéssel törődtek a fiúk, még akkor is kapujukat akarták megóvni az újabb góloktól. Ahelyett, hogy mindent egy lapral feltéve, megpróbálták volna akár a lehetetlent. Nem tették, és ennek nem lehetett más következménye, mint a kiesés.
Pedig a Ferencvárost éppen azért erősítették meg nyáron, hogy a nemzetközi porondon álljon helyt. Ez nem sikerült. Sőt, és ez az igazán sajnálatos, a jelenlegi FTC csak árnyéka önmagának. Kulcsjátékosai hetek óta gyenge formában szerepelnek. Az újak beilleszkedési nehézségekkel küzdenek.
Újabb egy év áll a zöld-fehérek rendelkezésére, erőgyűjtésre. Teljes erejükkel a bajnoki mérkőzésekre összpontosíthatnak.
(Ostrava, 1981. szeptember 30., Zsengellér Zsolt, Képes Sport)
https://www.youtube.com/watch?v=gOckHz5yd3k&feature=youtu.be&t=742
Vélemény, hozzászólás?