1902.X.12. Ausztria – Magyarország 5:0
Bécs — Budapest football-matche.
Bécsben ma délután a Magyar Labdarugók Szövetségének repräsentativ csapata fog mérkőzni a bécsi Football Unió válogatott csapata ellen. A két football-szövetség nemrégiben határozta el magát arra, hogy évenként két ízben, hol Budapesten, hol Bécsben repräsentativ csapatainak mérkőzésével a köztük fennálló barátságos viszonyt megerősítik. Az első ilyen mérkőzést ma tartják Bécsben, a bécsi Football Unió csapatjában az osztrák főváros 11 jelenleg legjobb játékosa szerepel. A magyar csapatról nem igen mondhatjuk ugyanezt, mert a szövetség legjobb akarata mellett sem volt képes csapatja számára egy-két kiválóbb játékost megnyerni; így többek közt Ordódy Bélát a B. T. C. kitűnő centrehalfját nélkülözni lesz ma kénytelen.
A repräsentativ csapat a mai összeállításában csak egyszer trainirozott s így az összjátéka minden valószínűség szerint több kívánni valót fog maga után hagyni. A bécsi csapat forward sorában a W. A. C. kitűnő játékosai, a védelemben Bécsnek erőben, ügyességben és kitartásban legkiválóbb footballistái szerepelnek s nem kis munkájába fog így kerülni a budapesti csapatnak, ha tisztességes eredménynyel akarná helyét megállani. Egyedüli bizodalmunk a magyar csapat gyorsaságában és frisseségében fekszik s ennek révén remélhetjük, hogy a labda technika és összjáték tekintetében a mieinknél kiválóbb bécsi csapattal szemben a M. L. Sz. repräsentativ legénysége nem fog ma csúfos kudarczot vallani. A magyar csapat összállítása a legutóbb tartott tanácsülés határozata szerint a következő lesz: Lill – Berán, Steiner – Gorszky, Pozsonyi, Bayer – Hajós, Pokorny, Minder, Buda, Kolhanek. Tart. Gabrovitz, Bádonyi és Oláh.
Vasárnap reggel 8 órai gyorsvonattal a nyugati pályaudvarról indulunk.
Találkozás ugyanott 1/2 8-kor.
(Sport-Világ, 1902. október 12.)
1902. október 12., –:–, Bécs, Prater (WAC) pálya, Bécs — Budapest 5:0 (3:0)
vezette: J.W. Shires (angol)
*Bécs: Nauss (WAC) — Wachuda (WAC), Eipeldauer (Vienna) — Hüttl (Cricketer), Blassy (Graphia), Quick (JM Wahring) — Viesner (FC vom J98), Huber (WAC), Schrammel (WAC), Studnicka (WAC), Taurer (WAC)
Budapest: Bádonyi (BTC) — Berán (FTC), Gabrovitz (Postás) — Steiner (33 FC), Pozsonyi (MUE), Bayer (MAC) — Kolhanek (FTC), Buda (BTC), Pokorny (FTC), Hajós (BTC), Oláh (BSC)
Gól: Taurer (5.), Studnicka (?.), Huber (?), ?
Szövetségi kapitány: Gillemot Ferenc (a válogatást az MLSZ igazgató tanácsa végezte)
1902. október 12.
Az osztrák és magyar Football-Szövetség representativ csapatainak múlt vasárnapi mérkőzése a mieink csúfos kudarczával végződött. Bár a legtúlzottabb optimisták sem gondoltak a magyar csapat győzelmére, ily fokú vereségre mégsem számított senki. Ha az 5:0 eredmény aránya kifejezné Bécs és Budapest football-sportjának nivókülönbségét, úgy restelkedve kellene elismernünk azt, hogy e sportban esztendők óta alig haladtunk s a külföldi csapatok felett aratott győzelmek inkább a magyar csapatok szerencséjének s a véletlennek, mint a képességüknek s tudásuknak tulajdonítható. Szóval hiába örültünk eddig azon, hogy a Slavia, bécsi Ramblerek, Bonn, F. C. I. Vienna stb. bécsi és prágai csapatokon értékes győzelmeket arattunk, mert ezek reális voltát a múlt vasárnapi vereség után okunk volna kétségbe vonni. Az idei sportszezonban derék athlétáink, úszóink, evezőseink, sőt legújabban kerékpárosaink nemzetközi győzelmei mellett, szinte kirí footballcsapataink tehetetlensége s szégyenkezve kell bevallanunk azt, hogy a legjobban felkarolt s nálunk legnépszerűbb sportágban zöld ágra vergődni képtelenek vagyunk.
A magyar representativ csapat múlt vasárnapi súlyos vereségének mentségére vajmi keveset hozhatunk fel. Hibás volt a csapat összeállítása, rossz kondiczióban s kedvetlenül állottak a játékosok a küzdelemhez s összjátékuk oly primitiv volt, hogy méltán jegyezte meg egy bécsi lap hétfői referádájában a magyar csapat kombinácziójának »szegényes« voltát. A csapatösszeállítás hibája nem a szövetség lelkén szárad, annak maguk a játékosok voltak okai. Ordódy-t a katonai kötelezettség, Minder-t elfoglaltsága, Lill-t pedig indisposicziója tartotta vissza a bécsi úttól. így tehát a csapat három kiváló erejét volt kénytelen nélkülözni, kiknek szereplése mindenesetre csökkentette volna a bécsi kudarcz súlyos voltát. A játékosok rossz kondicziója annak tulajdonítandó, hogy együttesen alig trainiroztak, ha ugyan a csonka representativ csapatnak múlt szerdai mérkőzését a B. T. C. I— II. kombinált csapata ellen trainingnek lehetett nevezni.
Egymás modorát, szokásait nem ismerve, természetesen nem is produkálhattak semmiféle összjátékot; a rendszertelen össze-vissza játékhoz még a csapatban uralkodott kedvetlenség járult, a mi azután a kitünően kombinált bécsi támadás munkáját nagyon megkönnyítette.
A csatársor játszott aránylag a leggyengébben; nem volt semmi harmónia a játékosok közt, mindegyik magának játszott, ha ugyan volt alkalma játszani, mert a bécsi védelem folyton zavarta támadási kísérleteiben. Naussnak a bécsi kapuban kevés alkalma volt veszélyes támadásokat védeni. Egy-két élesebb lövés kivételével mindannyiszor csak úgyszólván gurított labdákat hárított el s küldte hatalmas rúgásaival csapata csatársorának, mely aztán csakhamar a játék színhelyét állandóan magyar kapu elé helyezte. Még talán Oláh állotta meg legjobban helyét a magyar forwardsok közül. Kolhanek nagyon lassúnak tűnt fel ezúttal, testi erejét azonban gyakran érvényre tudta juttatni. Pokorny-Buda-Hajós egyáltalán nem tudták megérteni egymást. A fedezeti sorban Bayer volt a legjobb. Testi gyöngesége okozta hátrányokat ügyességével és szívósságával pótolta s lelkes játékával igen sokat használt csapatának. A W. F. C. 1898. kitűnő csatárjának Weisnernek mindig nagy fáradságába került Bayert magáról lerázni. Legkevésbbé Pozsonyi felelt meg a hozzá fűzött bizalomnak: kedvetlen, lassú s ügyetlen játéka szinte meglepett bennünket. De nem is csoda, hiszen — elég könnyelműen— előtte való éjjelen utazott Bécsbe s az nap délelőttjét az osztrák főváros bebarangolásával töltötte, úgy hogy teljesen kimerülten és bágyadtan állott ki a küzdelemhez. A centerhalf fáradságos és nehéz szerepeiben Ordódy-t pótolni különben sem csekélység, pláne oly kondiczióban, mint a milyenben Pozsonyi játszott múlt vasárnapon. Steiner a 33-asok volt kitűnő backje a jobb fedezet szerepében egyáltalán nem vált be. Csatártársait nem követte, helyezkedésre abszolúte semmi súlyt nem fektetett s az ellenfél csatárai kényelmes játékának akadályozása helyett folyton hátrált s zavarta a mögötte álló hátvédjét. Egyáltalán a védelem az egy Bayer kivételével sohasem támogatta a csatársort s minden alkalommal, midőn a csatárok közel jutottak az ellenfél kapujához, de támadásaik a hátvédek által visszaverettek, nem volt egy fedezet sem a közelben, ki a csatársor játékát támogathatta volna. Ez volt hibája különben a hátvédeknek is, kik folyton a kapuvéd nyakán voltak, vagy pedig mindketten ok nélkül olyannyira előre jöttek, hogy az off side játékot meg nem vető bécsi forwardsok gyakran lefutottak s lőtték be a magára maradt kapuvéd goaljába a labdát. Berán energikus játékával és testi erejével eleinte sokat mentett, később azonban annyira kimerült, hogy ismert hatalmas rúgásai helyett alacsony, erőtlen rúgásokkal küldte vissza a labdát a mezőnybe. Gabrovitz ütötte meg legkevésbbé egy magyar representativ csapat nívóját. Védelme tétovázó, rúgásai bizonytalanok, a mi különösen a kapu előtti küzdelemben a csapat poziczióját többször végzetessé tette. Bádonyi sem az a régi játékos már, a ki rúgásokat nem hibáz el, nem idegeskedik a kapuban s határozott biztos védelmével megment mindent, a mit még kapuvéd csak megmenthet.
Bezzeg más volt a bécsi csapat összeállítása és játéka.
A jelenleg brilliáns formában levő Wiener Athletik Sport-Club csapatából hat ember vett részt s a többi öt helyet a Cricketterek, I. Vienna, W, F. C. 1898. Grafia és Währ. B. C. legjobb játszói foglalták el. A W. A. C. kitűnő csatársorának négy tagját (Taurer, Studnicka, Huber, Schrammelt), W. F. C. 1898. legjobb forwardsa Wiesner egészítette ki; mögöttük Bécs három legjobb fedezete (Blassy, Hüttl, Onick) kik a kapu védelmére kiszemelt Wachuda — Eipeldauer hátvédekkel és Nauss kapuvéddel egyetemben oly remek védelmet képeztek, a milyent eddig a monarchia egyetlen válogatott csapatja sem tudott kiállítani. Az angolok modorára emlékeztető összjátékkal és kombinácziókkal működött W. A. C. csatársort a folytonos mozgásban levő halfok hathatósan támogatták s mindig fentartották az összeköttetést nem csak a támadással, hanem a védelemmel is, a melynek tulajdonítható volt főleg a magyar csatároknak tehetetlensége a bécsi védelemmel szemben.
Ily erős csapattal szemben a magyar csapatnak veresége előrelátható volt. Nézetünk szerint azonban oly nagy goaldifferencziával nem lett volna szabad a bécsieknek a mieink felett győzniük, mert csak 2—3 goal különbség az eredményben fejezte volna igazán ki a két representiv-csapat erőviszonyát. A többi goal bekapása tisztán a védelem, s különösen a kapuvéd könnyelműségének tulajdonítandó.
A mérkőzés lefolyását a következőkben foglalhatjuk össze:
Budapesté a helyválasztás joga; Bécs szél ellen kezdi a játékot s ügyes kombinácziókkal csakhamar a magyar kapu elé helyezi a küzdelem szinterét. Lövés lövést ér, melyeket eleintén meglehetős szerencsével hárít el a védelem, az ötödik perczben azonban Taurer egy éles lövésével a labdát védhetlenül a kapuba küldi. Újabb felállás után a bécsiek ismét hatalmukba keriték a labdát s állandóan ostrom alá fogják a magyar kaput. Öt perczen belül megint fennakadt a labda a budapestiek goaljában, Studnicka bal összekötő csatár révén, kinek távolról beadott labdáját Bádonyi lábbal való visszarúgásnál elhibázza. A két goal a magyar csapatot némikép sodrából látszott kihozni, mert az újabb felállás után egykedvű indolens játéka helyett energikusabban lépett fel s gyakrabban került a bécsi kapu elé. Oláh egy éles lövését Nauss alig volt képes elhárítani. A magyar csatárok ez intenzív támadásai arra buzdították a hátvédeket, hogy a támadást a pálya középvonaláig követték; a mely könnyelműségnek csakhamar megadták az árát.
A bécsi védelem részéről a mezőny közepébe küldött labdát az egyik hátvéd elhibázta, mely kedvező körülményt aztán a gyorslábú bécsi csatárok ügyesen kihasználva, feltartózhatlanul a harmadik goalt szerezték meg csapatjuknak Huber révén.
Az első félidő 3:0 eredménynyel zárult.
A második félidőben lassanként megeredt az eső, a mely a feláztatott talajt csuszamlóssá tette s megkönnyítette ekképen a rövid passzokkal összejátszó bécsi csatársor játékát. A szél is segített nekik s így nem csoda, ha a magyar csapat defenzív játékra fektette a fősúlyt. A félidő közepe táján ugyan gyakran jut támadó helyzetbe, de veszélyessé a bécsi kaput alig teszi, csak a játék utolsó perczében, midőn az elszántan védő Nauss a földön fetrengve bámulatos önmegtagadással védte ki a magyarok támadását. A második félidőben még két goal esett, úgy hogy a mérkőzés 5:0 eredménynyel végződött a bécsi csapat javára.
A mérkőzést — ritka eset — nagyszámú s jobbfajta publikum nézte végig, közöttük sok magyar, a ki honfitársaikat lelkes buzdításaikkal próbálták erősebb tempó forszirozására bírni.
A mérkőzés különben a Wiener Athletik Sport-Club gyönyörű, gyepes pályáján folyt le.
Biró: Shires J. W. a Cricketterek kapitánya volt. Igazságosan, körültekintően s minden tekintetben korrektül viselkedett. Eredetileg ugyan Rolandnak kellett volna bíráskodni, de elfoglaltsága miatt nem jöhetett el; a bécsiek egy Spitzer nevezetű alakot szerettek volna bírónak látni, de a magyar csapat erélyes fellépésére készséggel egyeztek be Shires bíráskodásába.
A mi a magyar Football-Szövetség representativ csapatának fogadtatását illeti, arról jobb lenne nem is beszélni. A bécsi Unió két héttel ezelőtt átirt a M. L. Sz. vezetőségéhez, felkérvén ez utóbbit annak értesítésére, vajjon a magyar csapat mikor s hol érkezik meg Bécsbe, hogy az illő fogadtatásról gondoskodhassanak. Igazán megörültünk akkoriban e levélnek s azt hittük, hogy lapunkban napvilágot látott s a bécsiek vendégszeretetét és tisztességét jellemző sorainkat végre komolyan vették s ez egyszer megemberelik magukat. Nos hát abban a vendégszeretetben nem volt köszönet. A pályaudvaron tényleg fogadták a magyar csapatot a bécsi Unió vörös-fehér kokárdás kiküldöttjei. Számszerint négyen. A pályaudvar előtt várt is egy nagy angol vadászkocsi, melynek tetejét magyarjaink elfoglalták. A kocsi a város legforgalmasabb utczáin haladt s elején ülő kocsis nagy kedélyesen különböző nótákat (előzékenységből magyar is volt közötte) trombitált, felkeltvén az érdeklődést nemcsak a kocsi utasaira, hanem a kocsi oldalán fityegő matchet jelző plakátokra is, nagy gaudiumára a Ringstrasse-i korzó járókelőinek. De ez még hagyján. Midőn ebéd után a pályára vitte a dressben levő csapatot a kocsi, az előbbi jelenetek megismétlődtek s óriási kerülő úton a legforgalmasabb utczákon vitték a Magyar Szövetség representativ csapatát, mint valami vándorczirkusz csőcseléket, óriási feltűnést keltve mindenütt s élő reklámot szolgáltatva a délutáni football-matchnek. A zötyögős kocsi azután némileg összerázta a különben sem friss csapatot, csupa vendégszeretetből növelvén így a magyarok vereségi esélyeit. Este társasvacsorára gyűltek a magyar csapat tagjai a bécsiekkel, kik számszerint tizen voltak, tehát öttel kevesebben mint a magyarok. Nem volt ott sem szövetségi elnök, sem alelnök, csak a pénztáros, ki a fölötti örömében, hogy a match 400 forintot jövedelmezett, nem tudott megférni bőrében. A vacsora meglehetős kedélyes volt bécsi fogalmak szerint s tartott 3/4 7 órától 8 óráig, midőn a vendéglátó bécsiek egyenként elszökdöstek, egy-kettő kivételével, magukra hagyván a búsulóra vigadó magyarokat.
A múlt vasárnapi mérkőzés lefolyása és eredménye, reméljük okulásul fog szolgálni a Szövetség intéző köreinek. Mindenesetre a training mérkőzések számát gyarapítania kell, még pedig ne a jövedelemre, hanem arra való tekintettel, hogy a kiválasztott játékosok megjelenése mindenképen biztosíttassák. Tavaszszal lévén a két szövetség legközelebbi mérkőzésének időpontja, ajánlatos lesz reggel és pedig azon pályán tartani, melyen a nemzetközi match végbe fog menni. A training-mérkőzéseken ki fognak tűnni mindenesetre mindazok, kik a representativ csapatba való felvételre leginkább méltók, Ezeket aztán egy csapatba válogatva kell az utolsó három training-mérkőzésen egy erős, lehetőleg valamely jó egyesület I. csapatával játszatni. Úgy bizonyára nem leszünk kitéve annak, hogy utolsó pillanatban kell a csapatot összekombinálni s egy csapatban együtt még nem játszott s egymást nem ismerő játékosokat oly erős csapat ellen kiállítani, mint a milyen múlt vasárnapon a bécsieké volt. Akkor talán nem fogunk olyan szégyent vallani, mint múlt vasárnap s fel fog virradni a magyar football-sportra is a dicsőségnek rég várt napja.
(—ós—, Sport-Világ, 1902. október 19.)
*Illustriertes (Österreichisches) Sportblatt, 1913. április 26.
Egy hozzászólás a(z) 11101101110ejegyzéshez