1988.V.17. Magyarország – Ausztria 0-4

Az utánpótlás csapatok összecsapása után az A-válogatottak következtek. A magyar-osztrák örökrangadók sorában 128-ik alkalommal találkozott a két csapat. A mérkőzésszámot egyébként a gyepen is rögzitették: a kezdőkörbe fünyiróval feltüntették a 128-as számot.

Ausztria – Magyarország 4:0 (1:0)
Népstadion, 5.210 fizető néző, v: Prokop (NDK)

Magyarország: Disztl P. – Balog T., Pintér, Garaba – Sallai, Fitos (Keller 85.), Détári, Sass (Kozma 66.) – Kiprich, Bognár, Vincze I. (Esterházy 58.)

Ausztria: Lindenberger – Artner, Weber (Schöttel 81.), Russ, Pecl – Zsak, Baumeister (Stöger 46.), Pfeffer – Willfurt (Werner 81.), Pacult (Hasenhüttl 46.), Marko

Gól: Marko (18., 80., 88.), Hasenhüttl (58.)

A Népstadion tavaszi mérkőzésein már megszokott nyárias melegben magyar rohamok vezették be az összecsapást. Az 5. percben Détári amolyan bemutatkozó szabadrugást küldött Lindenberger kapujára, de a háritás nem okozott gondot az osztrák kapusnak. Két percre rá váratlanul kitört fedezékéből az ellenfél. Zsak – Pacult – Zsak háromszögelés végén utóbbinak csak be kellett volna passzolnia a labdát a hálóba, de ehelyett a remekül kivetődő Disztl hasát találta el. A 9. percben Vincze inditotta Bognárt, aki ügyesen visszahuzta a labdát, de aztán pontosan Lindenberger kezei közé helyezett. Ugyanebben a percben Pacult villámgyorsan végzett el egy szabadrugást, Marko jó helyzetbe került, de fölé bombázott. A 18. percben viszont már nem hagyta ki a kinálkozó lehetőséget a rendkivül aktiv Marko. Ekkor Baumeister jobbról ivelt be szabadrugást, a teljes magyar védelem elaludt, és az innsbrucki csatár 7 m-ről a bal alsó sarokba fejelt (1:0). Három perc mulva Fitos próbált meg válaszolni 22 m-es lövéssel, de a labda elcsuszott a jobb kapufa mellett. Egy perc mulva, Kiprich beadását követően játékos játéks hátán feküdt az osztrák kapu előtt, a nagy tumultusban Détári próbált lövéshez jutni, de nem sikerült, tisztáztak előle. Tovább fokozódott a hazai nyomás, de egyelőre eredmény nélkül. A 28. percben Sass és Artner csapott össze, a kölcsönös durvaságot egy-egy sárga lappal ,,jutalmazta,, a játékvezető. Két percre rá Vincze szöglete után Fitos a kapu torkában maradt le a labdáról. A 35. percben pedig Balog fejelt fölé, ugyancsak közvetlen közelről. Prokop játékvezető magyar támadások közepette vetett véget a félidőnek.

A szünetben az osztrákok két játékost cseréltek: Baumeister és Pacult helyett Peter Stöger és Ralf Hasenhüttl folytatta.

A 49. percben baloldali beadás után Marko 7 m-ről a felső léc tetejét találta el, majd egy perc mulva Hasenhüttl inditásával robogott el. Disztl P. jó ütemben jött ki eléje, a lövést lábbal elérte, és a labda onnan a felső léc fölé perdült. Két perc mulva Bognár inditotta Détárit, aki középen egyedül törhetett be a 16-oson belülre, de azután elpattant tőle a labda. Az osztrákok mindinkább belelendültek, egyérintéses játékukkal egyre nagyobb zavarba hozták a magyar védelmet. Az 58. percben Pfeffer beadását a 193 cm magas Hasenhüttl az álmélkodó magyar védők gyürüjéből, 5 m-ről a léc alá fejelte (2:0). A kezdés előtt Vinczét Esterházy Márton váltotta. Az 59. percben Pfeffer ugrott ki egyedül, de a kapuját ezuttal is jól elhagyó Disztl P. szögletre mentett. A hazai együttes kinlódott, próbált akciókat kezdeményezni, de csak vergődés volt mindennek a vége. A 66. percben Sass helyett Kozma István lépett pályára. A hajrában is a szellemesen kombináló osztrákok megoldásai jelentették az élményt. A 80. percben Artner sakk-matt helyzetben visszaguritott Marko elé, aki két magyar védőjátékos között az ötösről a kapu közepébe guritott (3:0). A 81. percben Weber és Willfurth ment le, Peter Schöttel és Jürgen Werner állt be. A 85. percben Fitos hagyta el a pályát, Keller József kapott játéklehetőséget. Két perccel a lefujás előtt Hasenhüttl a kiinduló Disztl P. fölött a bal kapufára ivelt, a lepattanó labdát Marko különösebb gond nélkül pofozta az üres kapuba (4:0).

Arra senki sem számitott, hogy megismétlődhet az 1982 március 24-i eredmény, azaz a magyar válogatott hazai földön szenved vereséget Ausztriától. Akkor 3:2-re nyertek az osztrákok, s a mostani mérkőzés összképe alapján a hazai válogatott visszasirhatja annak a vereségnek az arányát, hiszen most szenvedte el Ausztriával szemben minden idők legnagyobb különbségü vereségét Budapesten. A korábbi osztrák ,,legek,, Magyarországon: 5:2 (1915. V. 12.) és 3:0 (1926. V. 2.). Ezek szerint a május nem tul jó hónapja a magyar labdarugásnak, ha Ausztriával saját pályáján mérkőzik…

Már az első félidőben feltünt az osztrákok gyorsasága, az első husz perc során meg is lepték a magyar védelmet. A vendégek védői és középpályásai nem sokat dajkálták a labdát, azonnal szabadultak tőle, főként az oldalvonalak mentén futtatták az igen robbanékony Markót. A hazaiak elképzelése az volt, hogy Détári és Bognár mélységben váltogatja egymást a középcsatár helyén, hol egyikük, hol másikuk nyomult előre.

Vincze és Kiprich is gyakorta helyet cserélt. Ebben az elgondolásban volt fantázia, de a kivitelezésbe már rengeteg hiba csuszott. A gyors inditások közül szinte egy sem sikerült, és hiányoztak a kényszeritő átadások is, amelyekkel meg lehetett volna törni az osztrákokat. Nagy hibának bizonyult, hogy magas beivelgetésekkel próbálkoztak a magyarok, mert Weber és Russ könnyedén fejelte vissza a mezőnybe ezeket a labdákat.

Az első félidőben még egyenlő erők küzdöttek, fordulás után viszont bizonyára hosszu ideig emlékezetes hidegzuhanyban volt része a magyar válogatottnak. A második 45 percben ugyanis agressziv támadójátékot tervezett, amelyre az osztrákoktól kontraakciók formájában jött a válasz. A magyar védelem a második bekapott gól után már csak tanácstalanul nézte a játékot, tulajdonképpen csak az volt a kérdés, hogy hány gólt kap Disztl Péter. Az osztrákok olykor szépségdijas akciókat vezettek, és k.o.-vereséget mértek az érthetetlenül formán kivül játszó, elképzelésnek még nyomát sem mutató magyar válogatottra.

A tavaszi hat mérkőzésből álló, csapatkereső célzatu sorozat záróállomása tehát katasztrófális eredményt hozott. Most már csak az a remény marad, hogy a nyári NSZK-beli és angliai edzőtáborozásokon magára talál a Bálint László technikai igazgató vezette válogatott, mert ha igy folytatja, akkor az ősszel Észak-Irország és Málta ellen keserves VB-selejtezők várnak rá.

Nyilatkozatok:

Détári Lajos:

– Sajnálom, hogy tavaszi negyedik válogatott mérkőzésemen ilyen kudarc ért bennünket, ennél voltak biztatóbb találkozóink. Abban reménykedem, hogy a juliusi alapozást követően ősszel sokkal jobban játszunk majd a világbajnoki selejtezőkön. Az osztrákokról annyit: csak minden öt évben jön ki a lépés ugy egy csapatnak, ahogy most nekik.

Garaba Imre:

– Az osztrákok 1:0-ás vezetése után nyitottunk, minden áron az egyenlitésre törekedtünk, ez megbosszulta magát. Az is igaz viszont, hogy nekik ezuttal minden sikerült.

Josef Hickersberger osztrák szövetségi kapitány:

– Nagyon készültünk a magyarok ellen. Örülök, hogy taktikánk bevált, erőnlétben is felülmultuk ellenfelünket. Előzetesen a döntetlennel is elégedett lettem volna, ez a győzelem minden várakozásomat felülmulja. A magyarokról nem akarok véleményt mondani, megvan a gondom a saját csapatommal, hiszen én is a jövő válogatottját épitem.

Heribert Weber:

– Amikor a második gólt megszereztük, biztos voltam, hogy nyerünk. A magyarok is hagytak ki helyzeteket, de azt hiszem, mi többet. Három éve játszottam utoljára a magyarok ellen, az a csapat harcosabb volt, mint a mostani.

Rupert Marko:

– Harmadszor voltam válogatott, de először szerepeltem a kezdőcsapatban. Kimondhatatlanul boldog vagyok, három gólt eddig csak egyszer, osztrák kupamérkőzésen értem el. Az az érzésem, a magyarok kicsit lebecsültek bennünket.

Bálint László, a magyar válogatott technikai igazgatója:

– Az első budapesti vereséget szenvedte el a csapat, amióta megbizást kaptam tisztségem ellátására. Ugy látszik, ehhez is hozzá kell szoknom. Nem vitás: Ausztria sokkal jobban játszott, mint számitottam rá. Nem dramatizálom a helyzetet, egy hosszu sorozat ujabb állomása volt ez a kilencven perc, de természetes, hogy a 0:4-re keserü szájizzel gondolok vissza. Jó lett volna egy jó eredmény, mielőtt a nyári edzőtáborozás elkezdődik. Sulyos, de nem tragikus vereséget szenvedtünk el, mert kedd este nemcsak támadójátékunk volt gyenge, de az elveszitett labdák visszaszerzésével alapvető gondjaink voltak. Két játékszervezőnk, Détári és Bognár például ebből a feladatból nem vette ki a részét. A többiek igyekeztek, de az energiájuk arra ment el, hogy közelharcokat vivjanak az osztrákokkal, igy a támadójátékunk ezt megsinylette.

Török Péter, az MLSZ főtitkára:

– Előzetesen semmi jel nem mutatott arra előzetesen, hogy ilyen gyászos lesz ez az este. Megdöbbentett az eredmény és a játék is, egyikre sem találok magyarázatot. A második félidőben teljesen szétzilálták a csapatunkat az osztrákok.

Bognár György:

– Tul sokat nem tudok hozzáfüzni a történtekhez, aki látta a mérkőzést, annak ugyis megvan a véleménye róla. Álmomban sem gondoltam volna ilyen hidegzuhanyra.

Pintér Attila:

– Az első félidőben árnyalatnyi fölényben játszottunk, de fordulás után középpályásaink csakis az osztrák kapuval törődtek, elhanyagoltak bennünket, a közvetlen védelmet. Igy azután olykor három-négy osztrák támadó vezethetett akciót – volt dolgom bőven…

Vincze István:

– Az első 45 percben tulkombináltuk akcióinkat, és ezzel eljátszottuk esélyeinket.

Kiprich József:

– A labdarugásban benne van a vereség is.