Bálint László
Bálint László: 75
Jóllehet nem csak civilként törekedett eleganciára, Bálint László pusztán elegáns öltözködésének köszönhette becenevét, a Bárót. Előbb a hátsó alakzatban, majd a középpályássorban tűnt fel, hogy aztán rutinos játékosként elfoglalja kedvenc helyét a védelem tengelyében. A Fradi egyik korábbi intézője szerint az edzéseket is ugyanolyan elánnal hajtotta végig, mint a legnagyobb tétért zajló mérkőzéseket. Hátvéd létére remek meglódulásokkal, valamint távoli bombákkal vétette magát észre, ezekből nemegyszer a kapuba is talált. 1968-as bemutatkozását tulajdonképpen Mátrainak köszönhette: miután a nagyszerű középhátvéd 1967 végén elhagyta a klubot, Lakat Tanár úr nyomban kipróbálta őt a februári mexikói portyán. S ahogy a kezdést, a befejezést sem lehet elfelejteni, 1979-es távozásával ugyanis új korszak kezdődött a magyar labdarúgásban. A negyvenes évek vége óta Bálint volt az első, aki engedéllyel szerződött külföldre – a jó nevű belga FC Bruges-be. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Az örök Báró
Örökös bajnok
Bajnoki beharangozó: Fradi fölény Szombathelyen is
A két csapat először 1936. szeptember 6-án találkozott egymással Szombathelyen. A Ferencváros hiába lőtt hat gólt, „csak” 3:2-re sikerült nyerni egy fordulatos mérkőzésen, amelyen a hazaiak kétszer is vezettek a vendégek előtt. A magyarázat: három FTC gólt is érvénytelenített a játékvezető…
A 116. (Szombathelyen az 59.) bajnoki mérkőzés következik. Ez történt a múltban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bajnoki beharangozó: Idegenben is fölényben a dunaújvárosiak ellen
Ez történt a múltban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
„Fradi nélkül nincs felemelkedés, nincs magyar labdarúgás” – interjú Bálint Lászlóval
Bálint László
316 bajnoki mérkőzést játszott a Ferencvárosban, 76 alkalommal lépett pályára a válogatottban, magyar labdarúgóként hivatalosan elsőként szerződhetett Nyugatra, kilenc hónapig szövetségi kapitány is volt. Ilyen pályafutás után meglepő, hogy Bálint László lassan húsz éve nem a labdarúgásban dolgozik, hanem saját vállalkozását igazgatja. Szerinte a mostani válogatottban jobb játékosok vannak, mint az elmúlt években, a Ferencvárost pedig akár nemzeti összefogással is meg kell menteni, mert ez az ország érdeke.
Bálint László: Úttörőként csodálatos, de pokolian nehéz volt
a kupagyőztes kapitány – Bálint László
A Ferencváros egykori hátvédje, a „Báró”, Bálint László, aki 1979-ben elsőként szerződhetett külföldre a második világháború után – hivatalosan…
Húsz évig szolgálta a Ferencvárost, s a zöld-fehérekkel kétszer bajnoki címet, négyszer Magyar Kupát nyert. Időközben megkapta a Toldi-vándordíjat, az FTC örökös bajnoki címét, s egy ízben az év labdarúgójának is megválasztották. Az olimpiai ezüstérmes, 76-szoros válogatott védő többek között azzal (is) vonult be a magyar futball történelmébe, hogy 1979-ben hivatalosan is külföldre, egészen pontosan Belgiumba, az FC Bruges együtteséhez szerződhetett. (Ahol belga bajnoki címmel tette le a névjegyét)
Utána aztán megindult az áramlás nyugatra – no, azért óvatosabban, mint manapság -, de az úttörő szerep vitathatatlanul Bálint Lászlónak, korábbi szövetségi kapitányunknak jutott… Egy kattintás ide a folytatáshoz....
KEK: Játékosranglista
Ezüstcsapat – második félidő
Báró, Juci, Nyíl és a többiek
Bánki József (Dodi) – az FTC volt játékosa, újságíró
„Kamaszkorom markáns, meghatározó élménye a KEK menetelés, a Liverpool kiverése, a belgrádi csoda, amit a fordulatosan, jól megírt könyvben újra jó volt átélni. Jóllehet az akkori sztárokkal később együtt játszottam, közülük sokakkal jó barátságba kerültem, mégis olyan eseményekről olvashattam, melyekről oldott állapotban, a zöld-asztalnál sem hallottam hajdani kedvenceinktől. A kiadvány hiánypótló, egyben méltó mementója a Kárpát-medence legnépszerűbb klubja, a Ferencváros pazar kupaszereplésének.”
Balázs Ferenc (Fecó) – zenész:
„Az Ezüstcsapat története számomra, egy életérzés felelevenítése. A klubszínek, a hagyományok, a pályatársak tiszteletéről szól, az eredeti értelemben vett Fradi-családról, futballisták és zenészek barátságáról, betyárbecsületről. Azokról az időkről, amikor a fociban és a zenében is voltak még igazi bálványok, akikért tiszta szívvel, őszintén lehetett rajongani. A könyvben nyomon követhető az a sajnálatos folyamat is, melynek során mindez elveszett, jó lenne hinni, hogy nem végérvényesen.” Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A Ferencváros házi gólkirályai a bajnokságban
Az FTC díjai, díjazottjai: Toldi vándordíj
„- Szeretnék egy olyan vándordíjat felajánlani, amelyet minden évben az FTC legjobb formában lévő labdarúgója kap kiemelkedő teljesítményéért.”
Toldi Géza 1973-ban elhangzott mondatait tett követte, s az 1973/74 évi bajnoki szezontól megkezdődött a trófea vándorlása.
Az egyetlen probléma magával a vándordíjjal volt. Toldi Géza sehol sem kapott elképzelésének megfelelő serleget, így az első díjazott ideiglenesen „csak” egy fémlabdát kapott.
Toldi később Spanyolországban egy ízléses, dekoratív trófeára bukkant, amelyből vásárolt egy nagyobbat és néhány kicsit. Az előbbit örökös vándordíjnak szánta, a kicsiket pedig a jutalmazott játékosoknak, emlékül.
A Spanyolországból hozott kicsinyített trófeamásolatok azonban 1977-re elfogytak, újrarendelni pedig nem lehetett belőlük, mert a gyártó cég megszűnt.
Toldi Géza Budapesten csináltatott másolatokat Fekete Géza szobrászművésszel, aki 1974-ben a klubház falára a régi pálya réz-domborművét is megalkotta.
