Bálint László

Bálint László: 75

Jóllehet nem csak civilként töre­kedett eleganciára, Bálint László pusztán elegáns öltözködésének köszönhette becenevét, a Bárót. Előbb a hátsó alakzatban, majd a középpályássorban tűnt fel, hogy aztán rutinos játékosként elfoglal­ja kedvenc helyét a védelem tengelyében. A Fra­di egyik korábbi intézője szerint az edzéseket is ugyanolyan elán­nal hajtotta végig, mint a legna­gyobb tétért zajló mérkőzéseket. Hátvéd létére remek meglódulá­sokkal, valamint távoli bombák­kal vétette magát észre, ezekből nemegyszer a kapuba is talált. 1968-as bemutatkozását tulajdon­képpen Mátrainak köszönhette: miután a nagyszerű középhátvéd 1967 végén elhagyta a klubot, La­kat Tanár úr nyomban kipróbálta őt a februári mexikói portyán. S ahogy a kezdést, a befejezést sem lehet elfelejteni, 1979-es távozá­sával ugyanis új korszak kezdődött a magyar labdarúgásban. A negyvenes évek vége óta Bálint volt az első, aki engedéllyel szer­ződött külföldre – a jó nevű belga FC Bruges-be. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Bajnoki beharangozó: Fradi fölény Szombathelyen is

A két csapat először 1936. szeptember 6-án találkozott egymással Szombathelyen. A Ferencváros hiába lőtt hat gólt, „csak” 3:2-re sikerült nyerni egy fordulatos mérkőzésen, amelyen a hazaiak kétszer is vezettek a vendégek előtt. A magyarázat: három FTC gólt is érvénytelení­tett a játékvezető…

A 116. (Szombathelyen az 59.) bajnoki mérkőzés következik. Ez történt a múltban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

„Fradi nélkül nincs felemelkedés, nincs magyar labdarúgás” – interjú Bálint Lászlóval

Bálint László

316 bajnoki mérkőzést játszott a Ferencvárosban, 76 alkalommal lépett pályára a válogatottban, magyar labdarúgóként hivatalosan elsőként szerződhetett Nyugatra, kilenc hónapig szövetségi kapitány is volt. Ilyen pályafutás után meglepő, hogy Bálint László lassan húsz éve nem a labdarúgásban dolgozik, hanem saját vállalkozását igazgatja. Szerinte a mostani válogatottban jobb játékosok vannak, mint az elmúlt években, a Ferencvárost pedig akár nemzeti összefogással is meg kell menteni, mert ez az ország érdeke.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Bálint László: Úttörőként csodálatos, de pokolian nehéz volt

a kupagyőztes kapitány – Bálint László

A Ferencváros egykori hátvédje, a „Báró”, Bálint László, aki 1979-ben elsőként szerződhetett külföldre a második világháború után – hivatalosan…

Húsz évig szolgálta a Ferencvárost, s a zöld-fehérekkel kétszer bajnoki cí­met, négyszer Magyar Kupát nyert. Időközben megkapta a Toldi-vándordí­jat, az FTC örökös bajnoki cí­mét, s egy í­zben az év labdarúgójának is megválasztották. Az olimpiai ezüstérmes, 76-szoros válogatott védő többek között azzal (is) vonult be a magyar futball történelmébe, hogy 1979-ben hivatalosan is külföldre, egészen pontosan Belgiumba, az FC Bruges együtteséhez szerződhetett. (Ahol belga bajnoki cí­mmel tette le a névjegyét)
Utána aztán megindult az áramlás nyugatra – no, azért óvatosabban, mint manapság -, de az úttörő szerep vitathatatlanul Bálint Lászlónak, korábbi szövetségi kapitányunknak jutott… Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Ezüstcsapat – második félidő

Báró, Juci, Nyí­l és a többiek

Bánki József (Dodi) – az FTC volt játékosa, újságí­ró
„Kamaszkorom markáns, meghatározó élménye a KEK menetelés, a Liverpool kiverése, a belgrádi csoda, amit a fordulatosan, jól megí­rt könyvben újra jó volt átélni. Jóllehet az akkori sztárokkal később együtt játszottam, közülük sokakkal jó barátságba kerültem, mégis olyan eseményekről olvashattam, melyekről oldott állapotban, a zöld-asztalnál sem hallottam hajdani kedvenceinktől. A kiadvány hiánypótló, egyben méltó mementója a Kárpát-medence legnépszerűbb klubja, a Ferencváros pazar kupaszereplésének.”

Balázs Ferenc (Fecó) – zenész:
„Az Ezüstcsapat története számomra, egy életérzés felelevení­tése. A klubszí­nek, a hagyományok, a pályatársak tiszteletéről szól, az eredeti értelemben vett Fradi-családról, futballisták és zenészek barátságáról, betyárbecsületről. Azokról az időkről, amikor a fociban és a zenében is voltak még igazi bálványok, akikért tiszta szí­vvel, őszintén lehetett rajongani. A könyvben nyomon követhető az a sajnálatos folyamat is, melynek során mindez elveszett, jó lenne hinni, hogy nem végérvényesen.” Egy kattintás ide a folytatáshoz....

A Ferencváros házi gólkirályai a bajnokságban

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Az FTC dí­jai, dí­jazottjai: Toldi vándordí­j

„- Szeretnék egy olyan vándordí­jat felajánlani, amelyet minden évben az FTC legjobb formában lévő labdarúgója kap kiemelkedő teljesí­tményéért.”

Toldi Géza 1973-ban elhangzott mondatait tett követte, s az 1973/74 évi bajnoki szezontól megkezdődött a trófea vándorlása.

Az egyetlen probléma magával a vándordí­jjal volt. Toldi Géza sehol sem kapott elképzelésének megfelelő serleget, í­gy az első dí­jazott ideiglenesen „csak” egy fémlabdát kapott.

Toldi később Spanyolországban egy í­zléses, dekoratí­v trófeára bukkant, amelyből vásárolt egy nagyobbat és néhány kicsit. Az előbbit örökös vándordí­jnak szánta, a kicsiket pedig a jutalmazott játékosoknak, emlékül.

A Spanyolországból hozott kicsinyí­tett trófeamásolatok azonban 1977-re elfogytak, újrarendelni pedig nem lehetett belőlük, mert a gyártó cég megszűnt.

Toldi Géza Budapesten csináltatott másolatokat Fekete Géza szobrászművésszel, aki 1974-ben a klubház falára a régi pálya réz-domborművét is megalkotta.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2025. január 11.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK