Tizennyolc évesen került az első csapathoz, de a következő öt esztendőben csak az edzőtáborok alkalmával illetve a felkészülési meccseken kapott játéklehetőséget. Mindössze három tétmeccsen léphetett pályára (közte a centenáriumi Újpest elleni találkozón, így a bajnokcsapat tagjának mondhatta magát). A gyerekkora óta hallásproblémákkal küszködő játékos úgy nyilatkozott, az is megfordult a fejében, hogy felhagy a futballal, mert nem igazán tud belőle megélni.
Edzői céltudatos, kiváló fizikai képességgel rendelkező, szorgalmas játékosnak ismerték meg. Gyorsaságával, átlagon felüli robbanékonyságával már tizenévesen is kitűnt társai közül.
2004-ben tagja volt a bajnok- és szuperkupa-győztes valamint UEFA csoportkörös ferencvárosi csapatnak.
2005-ben alapemberré vált a Fradiban, ötször szerepelt a válogatottban, ahol Málta ellen egy bombagóllal tette le a névjegyét.
A folytatás már nem volt ilyen sikeres, sem Takács, sem a Fradi számára. 2005 októberében megsérült a Győr ellen, 2006 tavaszán már csak hat bajnokin tudott pályára lépni. A csapatot az NB II-be száműzték, középpályásunk pedig a dán Vejléhez igazolt.
Hazatérése után a Honvédban folytatta, a kispestiekkel előbb kupadöntős (2007/08), majd kupagyőztes lett (2008/09).
2011-ben Győrbe igazolt, ahol alapembere volt a kupadöntős valamint bajnokságot és szuperkupát nyert Rába parti csapatnak (2012/13).
Az ETO színeiben 2013 nyarán lépett pályára utoljára, majd egy súlyos térdsérülés után 2014 őszén fejezte be pályafutását.
Klubjai: Góliát, Vasas (-97), Ferencváros (1997-2006: 24 bajnoki), Vejle (2006-07: 15 bajnoki), Bp. Honvéd (2008-11: 61 bajnoki / 1 gól), Győri ETO (2011-14: 45 bajnoki / 1 gól)
Vélemény, hozzászólás?