Lakat Károly dr.: ITÁLIAI JEGYZETEK 6.

Gólt rúgni vagy — álmodni?

Gyönyörű vasárnapra ébredtünk. Egy edzőnek minden vasárnap gyönyörű, ha csapata nem játszik! Most viszont nem szí­npompás napfényben fürdő római délelőttől „gyengélkedem” — hanem éppen a jó hí­r miatt lett gyönyörűbb Róma: az újságban olvasom, hogy Bulgária—Franciaország 2:1, Hurrá! — ez a nap is jól kezdődik…

Azután olvasom tovább az újságot. Mindenütt a világon legkönnyebb sportújságot olvasni: a számok és nevek mindent megmondanak.

Szóval megüti a szememet egy nagy cikk, fiatalember képe mosolyog le róla, azt mondja; hogy — Brugnera: A Roma ho sempre segnato, vagyis a vendégcsapat Cagliari 10-es számú játékosa azt nyilatkozza, hogy Rómában mindig rúgtam gólt. Erre az ellenfél Róma válasza: no segnato, sognato — vagyis nem rúgtam, hanem „álmodoztam” (Már mint a góllövésről). Ilyen- és ehhez hasonló ugrató cikkek „cukkolják” a közönséget, a csapatokat, hogy minél nagyobb legyen a felhajtás, mert az azután van! Abba is hagyom az újságolvasást — de azért a csapatok összeállí­tását közben „betanulom”.

Azután

a Via Júlia,

pontosabban a Palazzo Falconieri, és hogy mindenki értse: a Római Magyar Akadémia. Ez az épület a fellegvára a magyar kultúrának Rómában. Itt van a randevúm Gellért Gábor barátommal, a neves újságí­róval (s ml több, ősszurkolóval).

Szinte az utolsó pillanatban érkeztem: pont delet harangoztak. A mérkőzés kezdete 14.30. Mondhatná valaki, hová sietek?

Már akkor elindult autókon, trolibuszon, villamoson (nekünk ide volt „helyünk”), autóbuszon, kerékpáron és gyalog a piros-sárga népvándorlás. Mindenütt zászlók! Lobogók kilógnak a villamosokból, autókból, piros-sárga sapka, piros-sárga sál, piros-sárga blúz és ing és zsivaj, lárma, éneklés. Lassan döcög a zöld villamos a Tiberis partján végig, a déli verőfényben csillogó Angyalvár mellett bekanyarodik és végállomás, kiszállás.

Itt már az olimpiai stadion „előszobájában” vagyunk, egy hatalmas téren. Ember-ember hátán (szinte egymás kezét fogjuk Gáborral) szinte emberzuhatag. A stadionról most nem í­rok, mert azt 1960-ban Szepesi Gyuri mar „elharsogta kelettől-nyugatig”. Másfél órával a mérkőzés kezdete előtt tűt nem lehetne leejteni a 80 ezres stadionban. A galériákon transzparensek, lelkes „tifosi”-k (szurkolók) alattunk rigmusokat énekeinek, kiabálnak.

Durrognak a petárdák, erősödik a zsivaj, áll a „balhé” — de í­zlésesen, kedélyesen, nem sértve egymást. Olvassuk a mélynyomásos műsorújságban (Ingyen osztogatják!) H. H. szózatát a „plebshez”-: „Szurkoljátok ki a 3:1-et a Rómának!”

Az összeállí­tást kivágtam az újságból, ha Jól megnézik, még a taktika is benne van

A közmondásosan azúrkék égen 3 reklámzászlót húzó repülőgép jelenik meg, tűzijáték, és mintha csak összebeszéltek volna — egyszerre előrántják a zászlókat, lobogókat és piros-sárgába öltözik a stadion.

Szinte nem bí­rnak magukkal, amikor kezdődik a gladiátorok bevonulása, a Cagliari Riva, az isteni „GIGI” vezetésével tiszta fehérben, a Róma szí­nét nem árulom el.,.

Elkezdődött a játék — csak nem folytatódott. Tili-toli, sok a rossz átadás, a Róma ideges, keresik a labdát. Szardí­nia legényei nemcsak magas növésűek, de higgadtabbak is. Kezd halkulni a piros-sárga kórus és bizony elég kevés a látnivaló. (Ekkor még elhatározom magamban, hogy ezentúl kevesebbet „bí­rálom” játékosaimat) És elérkezik a 31. porc Riva „félelmetes” sutája nagyot lendül, a nagy erejű lövést De Min csak kiütni tudja. Na, ki elé?

Hát persze, hogy Brugnera elé, aki a „bejósolt” gólt meg is szerzi csapatának.

Ezek a bátor hangú nyilatkozatok (mi óvatos duhajok vagyunk, csak „fal mellett” nyilatkozunk), ezopufogtatások is hozzájárulnak ahhoz, hogy Olaszországban a közönség érdeklődése nem lanyhul a futball irányában!

A műanyag kispadon H. & H.

nyugodtan ül (Itt nem lehet felugrálni) bár néha kézzel magyaráz, de inkább a padhoz sűrűn kijövő zömök Del Sol (34 éves!) viszi az utasí­tásokat — egyelőre eredménytelenül. Ha már itt tartunk, Del Sol a karmester, sokat vezényel, de sokszor „kiejti” a pálcát a kezéből (irgalmatlanul rosszul passzolt) és a másik „ász”? Amarildo — hát látszik rajta, hogy tud (vagy inkább tudott) futballozni, könnyed mozgású, elegáns, jól kezeli a labdát — nem veszi hátára a pályát! Jól í­veli viszont a szögleteket — mindkét oldalról és egyik bombaerős szabadrúgása „kiüti” a labdát fejjel hárí­tó Cagllari-hátvédet!

A félidő hajrája már izgalmas: bár a Cagliari majdnem növeli előnyét, Gori kapufát lő. Most erősen szorongat a Roma.

— Forza Roma! — erősödik a biztatás és az utolsó 3 percben a vendégeknek mind a 11 játékosa (!) a 16-oson belül tartózkodik — de hárí­tják a piros-sárga, rohamokat.

(Folytatjuk)