Palkovics István: 61
A sárospataki születésű középpályás a Kazincbarcika Vegyész és a Leninvárosi MTK játékosa volt a kezdetekben, katonaideje alatt a Honvéd Papp J. SE csapatában rúgta a labdát. Leszerelése után a Videotonban lett NB I-es futballista, 1981 augusztusában mutatkozott be az élvonalban.
Tagja volt a fehérváriak UEFA-kupa döntős csapatának is, tulajdonképpen a piros-kékek 12. embere volt, aki sérülés, eltiltás esetén jutott szóhoz.
Miután nem tudta a kezdőcsapatba verekedni magát, egy csereügylet keretében Újpestre került 1985 nyarán (az ex-Fradista, ekkor újpesti Kerekes Fehérvárra költözött, míg Palkovics lila-fehérbe öltözött).
Az Ú. Dózsában mindössze négy bajnokin jutott szóhoz, így újra továbbállt. Jöhetett a szokásos csere-bere: Haaz Újpestre, Palkovics az Üllői útra tette át székhelyét.
Az 1985/86-os idényben volt a leggólerősebb élvonalbeli pályafutása során, hat gólig jutott húsz ferencvárosi mérkőzésen, így – holtversenyben egykori csapattársával, Kvasztával -, a Fradi házi gólkirálya is lett a bajnokságban. A kupadöntőig vezető úton két gólt szerzett hat kupatalálkozón.
1987 tavaszán Siófokra igazolt és a Balaton partján fejezte be NB I-es karrierjét: utolsó mérkőzését Székesfehérváron játszotta 1990 tavaszán.
Pályafutása során a legnagyobb sikereit a Videotonnal aratta: a már említett UEFA kupa döntője mellett, egyszer MNK-döntőben is szerepelt (1981/82), valamint kétszeres bajnoki bronzérmes (1983/84, 1984/85) volt csapatával. Az 1985/86-os idényben a Fradival is eljutott a kupadöntőig.
Klubjai: Kazincbarcikai Vegyész (-77), Leninvárosi MTK (1977-79), Honvéd Papp J. SE (1979-81), Videoton (1981-85: 105 bajnoki / 10 gól), Ú. Dózsa (1985: 4 bajnoki), FTC (1985-86: 32 bajnoki / 6 gól), Siófok (1987-90: 71 bajnoki / 6 gól)
Gyerekéveit Tolcsván töltötte. Ezután a BLASZ-1 ben a CSŐSZER csapatánál folytatta. Nagy teherbírású igazi szív focista volt. Ifistaként kezdte a Kazincbarcikai Vegyész SE csapatánál. Szerette a kispályás focit is, sok tornán vett részt. Gyerekkori kedvence a VASAS csapata volt, de az én csapatomhoz a FRADIHOZ húzta a szíve ahol végül is játszhatott.
Együtt nőttünk fel az „öcsém” volt.
Üdv: Zoli
Köszönjük, hogy megosztottad velünk.
Szia Krisztián!
Nem tudsz segíteni abban, hogy apukád dedikálna nekem pár fotót?
Köszi
Üdv. Laci
Èn is! Te vagy az èletem!
Ő meg az èn szerelmem!
Az isten éltesse, az egyik legnagyobb kedvencem volt a 80-as években!
en ismerem ot 🙂
Én is
Az én apukám
Nem tudsz írni jó sztorikat abból az időszakból, amikor nálunk játszott ?