Palkovics István: 61

A sárospataki születésű középpályás a Kazincbarcika Vegyész és a Leninvárosi MTK játékosa volt a kezdetekben, katonaideje alatt a Honvéd Papp J. SE csapatában rúgta a labdát. Leszerelése után a Videotonban lett NB I-es futballista, 1981 augusztusában mutatkozott be az élvonalban.

Tagja volt a fehérváriak UEFA-kupa döntős csapatának is, tulajdonképpen a piros-kékek 12. embere volt, aki sérülés, eltiltás esetén jutott szóhoz.

Miután nem tudta a kezdőcsapatba verekedni magát, egy csereügylet keretében Újpestre került 1985 nyarán (az ex-Fradista, ekkor újpesti Kerekes Fehérvárra költözött, mí­g Palkovics lila-fehérbe öltözött).

Az Ú. Dózsában mindössze négy bajnokin jutott szóhoz, í­gy újra továbbállt. Jöhetett a szokásos csere-bere: Haaz Újpestre, Palkovics az Üllői útra tette át székhelyét.

Az 1985/86-os idényben volt a leggólerősebb élvonalbeli pályafutása során, hat gólig jutott húsz ferencvárosi mérkőzésen, í­gy – holtversenyben egykori csapattársával, Kvasztával -, a Fradi házi gólkirálya is lett a bajnokságban. A kupadöntőig vezető úton két gólt szerzett hat kupatalálkozón.

1987 tavaszán Siófokra igazolt és a Balaton partján fejezte be NB I-es karrierjét: utolsó mérkőzését Székesfehérváron játszotta 1990 tavaszán.

Pályafutása során a legnagyobb sikereit a Videotonnal aratta: a már emlí­tett UEFA kupa döntője mellett, egyszer MNK-döntőben is szerepelt (1981/82), valamint kétszeres bajnoki bronzérmes (1983/84, 1984/85) volt csapatával. Az 1985/86-os idényben a Fradival is eljutott a kupadöntőig.

Klubjai: Kazincbarcikai Vegyész (-77), Leninvárosi MTK (1977-79), Honvéd Papp J. SE (1979-81), Videoton (1981-85: 105 bajnoki / 10 gól), Ú. Dózsa (1985: 4 bajnoki), FTC (1985-86: 32 bajnoki / 6 gól), Siófok (1987-90: 71 bajnoki / 6 gól)