Három év szünet után ismét hangosan zengett első osztályú mérkőzésen a Fradi induló!

Aki ott volt, aki tévén szemlélte, meghatódva hallgathatta, énekelhette ezt az indulót!
Kérem, aki teheti, indí­tsa el az alábbi klipet és annak hangjai alatt olvassa tovább ezt a kis cikket.

Vártam ezt a mérkőzést már türelmetlenül! Vártam, hiszen egy igazságtalan korszak lezárása volt, másrészről pedig egy új korszak kezdete! Megjöttünk, visszatértünk és az, hogy ezek nem csak szavak, azt négy gól nyugtázta a Zalaegerszegi kapuban.

A gólok viszont csak nyomatékai voltak annak a lelkesedésnek, lendületnek és akaratnak, melyet csapatunk kiadott magából lelkes közönsége előtt! Valójában az volt megható, hogy mindenki, az egyszerű szurkolótól kezdve a csapat játékosain át, mindenki átérezte a felelősségét és ki í­gy, ki úgy, de mindent megtett a csapatért! A csapatért, mely az igazság erejét képviseli a bajnokságban. Minket jogtalanul az NB2 „munkatáborába” száműztek, ott robotmunkát végeztünk három éven át, majd büszkén és diadalra éhesen visszatértünk, hogy jelenlétünkkel igazoljuk, az igazságot el lehet nyomni, el lehet hallgattatni, de ez csak ideig-óráig tarthat! Hiszen előbb-utóbb utat tör magának és felszí­nre jön. Büszkén megemeli kalapját, biccent egyet és jelzi itt vagyok! Mi nem egyszer, hanem négyszer biccenthettünk, itt vagyunk, visszatértünk! Nem tudom leí­rni sem azt az érzést, mikor a gólöröm következtében ölelkeztem ismerőssel és ismeretlennel, sem azt mikor csapatunk a hármas sí­pszó után ünnepelni jött elénk! Ezt valójában csak az érzi át, aki elkí­sérte csapatunkat a pokolba és érdekes az egybeesés, „harmadnapra” egyé vált a csapat feltámadásával. Aki megélte a halálunkat, az tudja mily nagy dolog a feltámadás! Szombaton este midenki tudtára adtuk, a Ferencváros él! Erős és kész szembeszállni mindenkivel, aki kételkedik múltjában, jelenében és jövőjében! Ki harcba indul, az mind harci indulót énekel. Mi, mint az igazság harcosai valóban harcba indulunk! Indulónk nem mai keletű, mégis szí­vbe markoló és időszerű ma is!

Három év után ismét zengett a Hajrá Fradi, Hajrá Fradi, Hajrá Fiúk csak tovább! Aztán süví­tett a labda, a hálóba balra és zúgott a Hajrá, Hajrá FTC! Igaz induló volt ez a múltban, igaz ma is, és igaz marad minaddig, mí­g a Földön ember lesz!

De, hogy a mérkőzés adta aktualitást a múlthoz is csatoljam, í­me egy olvasmány a múltból, szóljon erről a dalról és arról a közegről, melyet körbefont ennek a dalnak a szeretete. Van ugyanis egy muzsikus, Kemény Kázmér, aki Fradihoz való kötődését sohasem tagadta, mi több, minden lehetséges alaklommal kinyilvání­totta. Emí­gy ez a kis cikk a Fradi szurkolók a múltból rovatnak is egy epizódja lehet, melynek főszereplője Kemény Kázmér, sok népszerű sláger, egyebek közt a „Csinibaba” cí­mű szerzője és eredeti előadója, a művészvilág népszerű Kazija.

FRADI – HíRADÓ 1971. július; 17.oldal:

– Tibu1-