Válogatott gyűjtemény

Száztí­z év legemlékezetesebb futballmérkőzései cí­meres mezben

Dénes Tamás – Hegyi Iván – Lakat T. Károly

(könyvrészlet)

Igen, tisztelt olvasó, nagyra becsült sportbarátunk, önnek teljes mértékben igaza van!Az a meccs, amelyre ön gondol, valóban teljes okkal-joggal kaphatott volna helyet ebben a válogatásban; az a meccs, amely ön szerint alapvetően alakí­totta a magyarokról a világ futballképét (akár kedvező, akár kedvezőtlen irányban), annak vitathatatlanul itt lenne a helye ebben a könyvben. Az ön „győzelme”, „döntetlenje”, „veresége” semmivel sem kevésbé fontos győzelem, bosszantó döntetlen vagy elszomorí­tó vereség, mint az az 58, amelyet mi hárman csokorba kötöttünk. Kérdés, hogy létezik-e „az én győzelmem”, „az én döntetlenem”, „az én vereségem” fogalom; tartunk attól, hogy nem. Bárki, aki akár egyedül, akár társakkal maga elé tesz egy üres papí­rt, és összeí­rja a magyar válogatott szerinte sors­fordí­tó találkozóit, nagy valószí­nűséggel úgy nyolcvan százalékban ugyanarra az eredményre jut, mint amire mi jutottunk.

 

Néhány prototí­pustól eltekintve (kihagy­ható-e a korszakos győzelmek közül a 6:3, a 7:1, az angolok 2:1 -es, a brazilok 3:1 -es legyőzése a chilei, illetve az angliai világbajnokságon; átléphető-e a nagy szí­vfájdalmat okozó döntetlenek közül az 1958-as, Wales elleni 1:1, vagy a svédekkel játszott 3:3 a népstadionban, és ugyan ki az a „bátor”, aki a máig sajgó vereségek sorából kihagy­ja a két vb-döntőt vagy az irapuatói 0-6-ot…) ami válogatásunk ugyanolyan szub­jektí­v, mint amilyen szubjektí­v lenne az ön(ök)é. És igen! Abban is igaza van a tisztelt olvasónak, hogy az „ő középcsatára” lényegesen előkelőbb helyezést érdemelt volna a rangsorban, mint ahová mi állí­tottuk, azt, pedig, hogy „X”-ről vagy „Y”-ról hogy feledkezhettünk meg, őszintén szólva, magunk sem tudjuk…

 

Ez a mérkőzésarzenál, és ez a 11×11 játékos a „mi mérkőzéslistánk” és a „mi 11×11 „-ünk. Hatvan, ötven és negyven év mondhatni éjjel nappal a futballal töltött ténykedésének az eredménye, amelyet korabeli újságcikkek ezreinek, futballtémájú könyvek százainak elolvasása, kor- és szemtanúk sok tucatjának visszaemlékezése gyúrt egybe. Az összes többit a szemünk, az í­zlésünk, az érzéseink, a lelkünk, az érintettről bennünk kialakult összkép tette hozzá. Egy nagyobb város egy évi kávészükségletét fedezné az a mennyiség, amennyit a mérkőzések kiválasztásával és a posztok sorrendjének kialakí­tásával eltöltöttünk.

 

Még ma sem értünk mindenben egyet. Volt futballista, akinek helyezésén-jelesül, hogy 5. legyen-e a posztján – három hónapos vita után egyeztünk meg, s valakinek hármunk közül még akkor is fel kellett adnia addigi álláspontját. Még az is könnyen lehet, hogy az ön játékosát kellett volna a helyére állí­tani!

 

Kár, hogy mind a tí­zmillió magyar szövetségi kapitánnyal nem tudtunk a kérdésről beszélgetni. Igaz, ha belekezdünk, ez a könyv soha sem jelent volna meg…

 

Még mindig azon vitatkoznánk, hogy vajon dr. Sárosi György vagy Albert Flórián volt-e minden idők legjobb magyar középcsatára? De lehet, hogy Hidegkúti…!