Az erő hozza ki az erőt
A Ferencváros nehéz napokon van túl: Marbellában négy nap alatt játszott a Dinamo Kijev, a CFR CIuj és a Basel ellen. Korábbi ferencvárosi futballistákat kérdeztünk, szerintük jó-e, ha rögtön a felkészülés elején ilyen terhelést kapnak a játékosok. Ha most nem izzadnak meg a Ferencváros futballistái, akkor soha. Igaz, Marbellában nincs kánikula, sőt a nap is sűrűn eltűnik a felhők mögött, de nem is azért utaztak a fradisták Spanyolországba, hogy a hasukat süttessék – hanem azért, hogy dolgozzanak. Márpedig kemény munkából nincs hiány, elég, ha csak végignézünk az ellenfeleken. Még talán a Barcelonánál is elégedetten nyugtáznák, ha ezekkel a csapatokkal játszanának felkészülési mérkőzéseket, nemhogy az NBI hatodik helyezettjénél. De Ricardo Moniz nem vesztegeti az időt, az biztos, amint megérkezett Dél-Spanyolországba a Ferencváros, rögtön belecsaptak a lecsóba. A zöld-fehérek négy nap leforgása alatt három mérkőzést játszottak, s mindhárom ellenfél a Bajnokok Ligájában indult (igaz, a Basel a csoportkör előtt kiesett, és az Európa-ligában folytathatta).
Az első mérkőzésen az ukrán ezüstérmes Dinamo Kijev hiába vezetett kétszer, a Ferencváros megnyerte a találkozót (3-2); második mérkőzésen Moniz együttese tizenegyesgóllal vereséget szenvedett a román bajnok CFR-től (1-0), hétfőn pedig döntetlent játszott a Basellel (2-2) annak ellenére, hogy a svájci bajnok két góllal vezetett a szünetben.
A Ferencváros tehát nem okozott csalódást, sőt remekül helytállt, ám adja magát a kérdés, érdemes-e rögtön a felkészülés elején ilyen erős ellenfelekkel megmérkőzni?
„Kétség sem férhet hozzá – vágta rá a korábbi ferencvárosi gólkirály, Dzurják József. – Csak úgy lehet fejlődni, ha nívós, erős csapat az ellenfél. Egyrészről megmutatja, hol tart az együttes, ráadásul remek alapot és önbizalmat adnak az ilyen mérkőzések. Az, hogy mikor játsszák ezeket a találkozókat, teljesen mindegy. Ilyenkor szoktak jönni a formaidőzítéssel, de erre csak azt tudom mondani, hogyha jól, rendszeresen és folyamatosan dolgoznak a játékosok, a szezon kezdetén is megfelelő állapotban lesznek. Egyébként tetszik a Fradi játékfelfogása. Látszik, hogy Ricardo Moniz a támadófutball híve, még az erősebb csapatok ellen sem fogja vissza együttesét, amit a folyamatos letámadás is bizonyít. Tény, a védelmet lehetne stabilabbá tenni, de a támadók remekelnek. Julian Jenner elfutásai, beadásai életveszélyesek, s egyre jobb lesz, ahogy Böde Dániel is. Gólokat szerez, kapufákat rúg folyamatosan rettegésben tartja a védőket. Ha így folytatja, hamarosan a válogatottban találhatja magát, szerintem Gera Zoltánt kiválóan helyettesítené.”
Ricardo Moniz csapata nem csak Dzurják József tetszését nyerte el, igaz, Nyilas Eleknek azért vannak fenntartásai.
„Muszáj elmondanom, mert kikívánkozik belőlem. Bosszant, hogy ilyen kevés a Fradi-nevelés a csapatban – kezdte az egykori kiváló középpályás. – Jova Levente és Böde Dániel kivételével külföldi futballistákkal van tele az együttes . Ugyanakkor tetszik, amit látok, s itt nem az eredményekre gondolok. Például az utolsó őszi meccsen nyújtott teljesítményre lehet alapozni, s bizony ez kell a közönségnek is. Ha azt látják, hogy nemcsak eredményes a csapat, hanem az utolsó pillanatig hajt, akar, küzd, egyre többen járnak majd ki a meccsekre is. Ehhez az is kell, hogy kitűnő fizikai állapotban legyenek a játékosok, ha ez megvan, akkor lehet tartalommal megtölteni a játékot. Egyetértek azzal, hogy erősebb csapatok ellen kell játszani a felkészülés során, mert így a kilencven perc során végig koncentrálni kell, ellenben ha a csapat mondjuk húsz nullára nyer, a meccs vége felé már lankad a figyelem. így viszont fizikailag és mentálisan is folyamatosan összpontosítani kell. Az pedig az edző koncepcióján múlik, hogy milyen terhelést kapnak a játékosok már a felkészülés elején. Egyébként igaza is van, mert ha az edzésen megkapják a nagy terhelést, akkor a mérkőzés is legyen legalább annyira intenzív.”
Telek Andrásnak is hasonló a véleménye, a huszonnégyszeres válogatott saját tapasztalataiból indul ki.
„Most így elsőre az ugrik be, hogy mi is játszottunk a Szpartak Moszkva ellen – mondta a Ferencváros korábbi nagyszerű hátvédje. – Fontosak ezek a mérkőzések, mert egészen más az iramuk. Inkább ilyen csapatok ellen kell futballozni, mint harmad- vagy negyedosztályú együttesek ellen, amelyeket úgyis bucira verne a Fradi. Jó csapatok ellen, kiváló körülmények között, erős meccseket kell játszani a felkészülés alatt. Ennek van értelme. Igaz, a mi időnkben még más volt, azóta teljesen átalakult az alapozás. Manapság labda nélkül már szinte nem is végeznek el feladatot a játékosok, s nem is a nulláról kezdik el a felkészülést. Nálunk nem így volt, akkoriban nem volt divat a pulzusmérő készülék, a szünetre sem kaptunk elvégzendő feladatokat. Egyébként örülök a Ferencvárosnál tapasztalható fejlődésnek, illetve annak, hogy támadó focira törekszik az együttes. Igaz, ennek köszönhetően hátul sebezhetőbbé válik a csapat, ezért gyors védőkre van szükség. Muhamed Besic játéka például kifejezetten tetszik.”
Ami az erősítéseket illeti, Nyilas Elek a középpályára hozna még játékost.
”A Ferencvárosnak szüksége van egy olyan játékosra, aki a védelem és a támadósor között irányít- tette hozzá a tizennégyszeres válogatott. – Egy klasszikus összekötőre, aki a hátulról kapott labdát pontosan megjátssza, aki nem csak eredményes, a közönséget is kiszolgálja, aki improvizatív és mindig tud váratlant húzni. Csak az a baj, hogy kevés ilyen futballista van Magyarországon.”
(Nemzeti Sport, 2013. január 23. Borsi Gergely)
Vélemény, hozzászólás?