Az erő hozza ki az erőt

A Ferencváros nehéz napokon van túl: Marbellában négy nap alatt játszott a Dinamo Kijev, a CFR CIuj és a Basel ellen. Korábbi ferencvárosi futballistákat kérdeztünk, szerintük jó-e, ha rögtön a felkészülés elején ilyen terhelést kapnak a játékosok. Ha most nem izzadnak meg a Ferencváros futballistái, akkor soha. Igaz, Marbellában nincs kánikula, sőt a nap is sűrűn eltűnik a felhők mögött, de nem is azért utaztak a fradisták Spanyolországba, hogy a hasukat süttessék – hanem azért, hogy dolgozzanak. Márpedig kemény munkából nincs hiány, elég, ha csak végignézünk az ellenfeleken. Még talán a Barcelonánál is elégedetten nyugtáznák, ha ezekkel a csapatokkal játszanának felkészülési mérkőzéseket, nemhogy az NBI hatodik helyezettjénél. De Ricardo Moniz nem vesztegeti az időt, az biztos, amint megérkezett Dél-Spanyolországba a Ferencváros, rögtön belecsaptak a lecsóba. A zöld-fehérek négy nap leforgása alatt három mérkőzést játszottak, s mindhárom ellenfél a Bajnokok Ligájában indult (igaz, a Basel a csoportkör előtt kiesett, és az Európa-ligában folytathatta).

Az első mérkőzésen az ukrán ezüstérmes Dinamo Kijev hiába vezetett kétszer, a Ferencváros megnyerte a találkozót (3-2); második mérkőzésen Moniz együttese tizenegyesgóllal vereséget szenvedett a román bajnok CFR-től (1-0), hétfőn pedig döntetlent játszott a Basellel (2-2) annak ellenére, hogy a svájci bajnok két góllal vezetett a szünetben.

A Ferencváros tehát nem okozott csalódást, sőt remekül helytállt, ám adja magát a kérdés, érdemes-e rögtön a felkészülés elején ilyen erős ellenfelekkel megmérkőzni?

„Kétség sem férhet hozzá – vágta rá a korábbi ferencvárosi gólkirály, Dzurják József. – Csak úgy lehet fejlődni, ha ní­vós, erős csapat az ellenfél. Egyrészről megmutatja, hol tart az együttes, ráadásul remek alapot és önbizalmat adnak az ilyen mérkőzések. Az, hogy mikor játsszák ezeket a találkozókat, teljesen mindegy. Ilyenkor szoktak jönni a formaidőzí­téssel, de erre csak azt tudom mondani, hogyha jól, rendszeresen és folyamatosan dolgoznak a játékosok, a szezon kezdetén is megfelelő állapotban lesznek. Egyébként tetszik a Fradi játékfelfogása. Látszik, hogy Ricardo Moniz a támadófutball hí­ve, még az erősebb csapatok ellen sem fogja vissza együttesét, amit a folyamatos letámadás is bizonyí­t. Tény, a védelmet lehetne stabilabbá tenni, de a támadók remekelnek. Julian Jenner elfutásai, beadásai életveszélyesek, s egyre jobb lesz, ahogy Böde Dániel is. Gólokat szerez, kapufákat rúg folyamatosan rettegésben tartja a védőket. Ha í­gy folytatja, hamarosan a válogatottban találhatja magát, szerintem Gera Zoltánt kiválóan helyettesí­tené.”

Ricardo Moniz csapata nem csak Dzurják József tetszését nyerte el, igaz, Nyilas Eleknek azért vannak fenntartásai.

„Muszáj elmondanom, mert kikí­vánkozik belőlem. Bosszant, hogy ilyen kevés a Fradi-nevelés a csapatban – kezdte az egykori kiváló középpályás. – Jova Levente és Böde Dániel kivételével külföldi futballistákkal van tele az együttes . Ugyanakkor tetszik, amit látok, s itt nem az eredményekre gondolok. Például az utolsó őszi meccsen nyújtott teljesí­tményre lehet alapozni, s bizony ez kell a közönségnek is. Ha azt látják, hogy nemcsak eredményes a csapat, hanem az utolsó pillanatig hajt, akar, küzd, egyre többen járnak majd ki a meccsekre is. Ehhez az is kell, hogy kitűnő fizikai állapotban legyenek a játékosok, ha ez megvan, akkor lehet tartalommal megtölteni a játékot. Egyetértek azzal, hogy erősebb csapatok ellen kell játszani a felkészülés során, mert í­gy a kilencven perc során végig koncentrálni kell, ellenben ha a csapat mondjuk húsz nullára nyer, a meccs vége felé már lankad a figyelem. í­gy viszont fizikailag és mentálisan is folyamatosan összpontosí­tani kell. Az pedig az edző koncepcióján múlik, hogy milyen terhelést kapnak a játékosok már a felkészülés elején. Egyébként igaza is van, mert ha az edzésen megkapják a nagy terhelést, akkor a mérkőzés is legyen legalább annyira intenzí­v.”

Telek Andrásnak is hasonló a véleménye, a huszonnégyszeres válogatott saját tapasztalataiból indul ki.

„Most í­gy elsőre az ugrik be, hogy mi is játszottunk a Szpartak Moszkva ellen – mondta a Ferencváros korábbi nagyszerű hátvédje. – Fontosak ezek a mérkőzések, mert egészen más az iramuk. Inkább ilyen csapatok ellen kell futballozni, mint harmad- vagy negyedosztályú együttesek ellen, amelyeket úgyis bucira verne a Fradi. Jó csapatok ellen, kiváló körülmények között, erős meccseket kell játszani a felkészülés alatt. Ennek van értelme. Igaz, a mi időnkben még más volt, azóta teljesen átalakult az alapozás. Manapság labda nélkül már szinte nem is végeznek el feladatot a játékosok, s nem is a nulláról kezdik el a felkészülést. Nálunk nem í­gy volt, akkoriban nem volt divat a pulzusmérő készülék, a szünetre sem kaptunk elvégzendő feladatokat. Egyébként örülök a Ferencvárosnál tapasztalható fejlődésnek, illetve annak, hogy támadó focira törekszik az együttes. Igaz, ennek köszönhetően hátul sebezhetőbbé válik a csapat, ezért gyors védőkre van szükség. Muhamed Besic játéka például kifejezetten tetszik.”

Ami az erősí­téseket illeti, Nyilas Elek a középpályára hozna még játékost.

”A Ferencvárosnak szüksége van egy olyan játékosra, aki a védelem és a támadósor között irányí­t- tette hozzá a tizennégyszeres válogatott. – Egy klasszikus összekötőre, aki a hátulról kapott labdát pontosan megjátssza, aki nem csak eredményes, a közönséget is kiszolgálja, aki improvizatí­v és mindig tud váratlant húzni. Csak az a baj, hogy kevés ilyen futballista van Magyarországon.”

(Nemzeti Sport, 2013. január 23. Borsi Gergely)