Holnap az Üllői-uti pálya lesz a footballsport központja. Délután 2 órakor a legfontosabb bajnoki matchek egyikére van találkozója a MTK-nek és a BAK-nak. E match után [délután 4 órakor] pedig FTC első nemzetközi mérkőzése lesz a Wiener Athletik-Sport Club csapatával.
(Sport-Világ, 1911. március 18. & Pesti Hírlap, 1911. március 19.)
1911. március 19., 16:00, Üllői út, FTC – Wiener AC 2:1 (0:0)
vezette: Szüsz Hugó (MTK)
nézőszám: ~ 10 000
FTC: Fritz – Rumbold, Manglitz – Rudas, Weinber, Payer – Szeitler, ?, Koródy, Schlosser, Borbás dr.
Wiener AC: Grubinger – Ludvig, Kaposi, Linich, Neumann, Studnicka, ?
Gól: Koródy (65.), Payer (84.) illetve Linich (?.)
A fővárosi, közönség mindjobban fokozódó érdeklődése mellett zajlottak le a vasárnapi futballmérkőzések. A labdarúgás páratlan fejlődésének, de még inkább népszerűségének hétről-hétre újabb örvendetes jelét látjuk és szinte bizonyosra vesszük, hogy a sportnak eme világszerte kultivált ágában rövidesen elérjük az angol arányokat. Valósággal gomba-módra szaporodik a mérkőzéseket látogatók tömege s ma már egy közönséges bajnoki, vagy magyar-osztrák klubközi mérkőzésnek akkora a látogatottsága, mint egy-két esztendővel ezelőtt a reprezentatív mérkőzésé volt. Tegnap is az Üllői-uti verseny-pályán lezajlott Magyar Testgyakorlók Köre—Budapesti Csepeli Atlétikai Klub és az ezt követő Wiener Atletiksport Klub—Ferencvárosi Torna Klub mérkőzését legalább tízezer főre tehető közönség nézte végig. Ha tovább is ilyen mértékben haladunk, a 15—20.000 nézőnek épült uj pálya is nemsokára szűknek fog bizonyulni az érdeklődök befogadására. (…)
A Ferencvárosi Torna Klub—Wiener Aletiksport Klub mérkőzése alaposan megtréfálta a közönséget. A bécsiek legutolsó gyönge eredménye és különösen a múlt vasárnap szenvedett 12:1 arányú veresége már eleve is mindenkiben szánalmat ébresztett a W. A. K. iránt. Az üllői-uti pályán a tízezernyi tömegben alig volt egyetlen hozzáértő is, a ki ne esküdött volna a F. T. K. legalább nyolc gólkülönb ségü győzelmére. Elképzelhető tehát a meglepetés, a melyben a bécsiek a közönséget és ellenfelüket részesítették. Igazán elsőklasszisu játékot produkáltak s nemcsak hogy a nagyarányú vereséget hárították el magukról, hanem még a győzelmét is megszerezhették volna, — ha valamivel szerencsésebben operálnak.
A közönség kénytelen volt belenyugodni a változhatatlanba s a végén még örülnie kellett, hogy a pályáról lelépő magyar csapatot mint győztest üdvözölhette.
Ferencvárosi Torna Klub—Wiener Atletiksport Klub 2:1 (félidő 0:0.) Tizennégy magyar s csak nyolc osztrák szereplője volt ennek a változatos és fair küzdelemnek, a melyből a F. T. K. csak a legminimálisabb gólarányu győzelemmel tudott kikerülni. A W. A. K. csapatában ugyanis három magyar játékos vett részt. Ludvig az Újpesti Torna Egyesületnek és Kaposi a Ferencvárosi Sport Klubnak jelenleg Bécsben katonáskodó tagja, valamint Linich, a ki mint a B. A. K. tagja került föl Bécsbe. Az osztrák színekben küzdő magyar fiuk nagy szolgálatot teltek a W. A. K-nak és jórészben nekik is köszönhetik ezt a váratlan, szép sikerrel egyenlő értékű eredményt A W. A. K. szívós ellentállása és lelkes támadása teljes erőkifejtésre ösztönözte a F. T. K. csapatát, a mely a legnagyobb erőfeszítés ellenére is éppen csak hogy meg tudta szerezni a győzelmet.
Igaz, hogy a zöld-fehérek ezúttal korántsem játszottak úgy, mint máskor, Hiányzott a csapát, munkájából az összehangzás. az együttérzés, sőt a lelkesedés is, a mely oly sok fényes győzelmet hozott már a csapatnak. A változás nem a hanyatlás vagy a letörés jele, hanem pusztán annak tulajdonítható. hogy csak a csapat összeállításában egy kis szükségszerű próbálkozást tettek. Bródi centerhalfot ugyanis élethivatása erre a napra, elszólitotta a fővárosból. Helyettesítéséről úgy gondoskodtak, hogy Veinbert tették centerhalfnak, az ő helyére pedig a B. A. K.-ból a F. T. K.-ba átlépett Rudast állították. Veinber a középső födözet posztján abszolút gyöngének bizonyult. A kitűnő szélső half, belül sehogy sem találta meg a helyét. Hol a csatázok előtt buzgólkodott, hol meg Fritz mellett segített az ellenfél lövését föltartóztalni. A fő baj az volt, hogy Veinber túl agilis volt s ezzel társainak munkáját feltűnően megzavarta. A csapat tagjai egyenkint sem voltak ma megszokott formáinkban. Manglitz me egyenesen hasznavehetetlen volt. Dicséretet csak Rumbold, Szeitler és Fritz érdemel, a kit ugyancsak próbára tettek a W. A. K. váratlan, éles lövései. A bécsiek közül Neumann fenomenális játékát kell elsősorban kiemelnünk. Nyugodt, elegáns mozdulatai, gyorsasága, teknikája és éles lövései az eddig látott legjobb osztrák összekötő csatázóvá avatta, a mi szemünkben. Partnere és kapitánya az öreg Studnicka még mindig nem vénült ki a játékból. Rugalmasságából engedett, de számitó játéka és okos irányitó képessége nélkülözhetetlenné teszi a csapatban. A küzdelem eleitől végig heves és érdekes volt. A kapuk közül a magyaroké határozottan több ízben volt veszedelemben, mint az osztrák csapaté, s bizony Fritznek jóval több volt a dolga, mint Grubingernek, a bécsiek goalkeeperének.
Az első gólt a második félidő 20-dik percében Koródy csinálta, az osztrákok kiegyenlítő gólját Studnicka készítette elő és Linich jobbösszekötö lőtte. A győzelmet jelentő gólt Payer váratlan lövése szerezte meg a 39-ik percben. Biró: Szüsz Hugó volt.
(Budapesti Hírlap, 1911. március 21.)
A vasárnapi mérkőzések túlnyomó részt meglepetésszerü eredményekkel végződtek. A legnagyobb meglepetést a bécsi WAC csapata keltette A WAC ugyanis előző vasárnap Wienben az ifjú WAFC-tól, 12:1 arányú, nagy vereséget szenvedett s igy csak természetes, hogy itt a FTC nagy gólarányu győzelmét remélte mindenki. Nem igy történt. A FTC, a WAC ot csak nehezen tudta legyőzni 2 góllal, 1 ellen s ez nemcsak a WAC érdeme, hanem a FTC hibája is Mert mig a WAC jóval jobban játszott, mint azt híréből következtetni lehetett, a FTC felforgatott csapattal és szokatlanul gyöngén játszott. Ebből mindenesetre az a tanulság vonható le, hogy az ellenfelet sohasem szabad lebecsülni és a mérkőzéshez mindig teljes ambícióval és a lehető legjobb csapattal kell kiállani.
FTC—WAC. 2:1 (0:0). A bécsi csapat mindjárt a játék elején szépen, öntudatosan, egymást megértőén, ezzel szemben a felforgatott magyar csapat szokatlanul kapkodóan, értelmetlenül dolgozott. Különösen a bécsi csatársor játéka tetszett nagyon, ahol minden egyes játékos pompásan lődözött a kapura. A fedezetsor gyengébben, ellenben a hátvédsor szépen, biztosan működött. Kapusuk jó volt. A magyar csapat csatársorában csakis Szeitler játszott jól, mig Borbás és Schlosser csak itt-ott mutatott jó formát. A fedezetsorban csakis Payer volt megbízható Weinber rossz volt. Fritz a kapuban elsőrangúan védett. Neki tulajdonítható a győzelem főrésze. Az első félidő legnagyobb részében a magyar mezőben játszanak a bécsiek, sőt a másodiknak is jó nagy részében, mig a magyarok csak egy-egy lerohanással kerülnek a bécsi kapu elé. Az első gólt a második félidő 20—ik percében rúgja Koródy, amelyet a bécsiek csakhamar kiegyenlítenek. Payer rúgja a győztes gólt. A matchet Szüsz Hugó (MTK) jól vezette.
(Sport-Világ, 1911. március 25.)
A FTC—WAC mérkőzés állott a sok küzdelem élén. Nem tudjuk, mit mondjunk a mérkőzésről. Az bizonyos, hogy a bécsiek sokkal jobbak voltak a hírüknél, amit a Studnicka varázskezének kell tulajdonítani, az is bizonyos, hogy a FTC három tartalékja sokat tett az erők kiegyenlítéséhez, de azért még sem lett volna szabad a mérkőzést ilyen alacsony gólkülönbséggel nyerni.
Az, hogy mind a három gól az utolsó percekben esett, mutatja, hogy némi lazsa folyt. A mi elvégre érthető is; a FTC nem akarja agyoneröltetni magát a szezon első harmadában.
FTC—Wiener AC 2:1. Üllői-ut. Biró: Szüsz H.
(Nemzeti Sport, 1911. március 26.)
Kaposi Károly a ki a WAC. csapatában a mult vasárnap az FTC. ellen centerhalfot játszott, állandó tartózkodásra itthon maradt és régi egyesületének a Ferencvárosi Sport Clubnak a színeiben fog játszani.
Bródy Sándor vasárnap magánügyben Bécsben időzött s így nem játszhatott a WAC. ellen.
(Sporthírlap, 1911. március 27.)
A WAC elleni mérkőzésen Bródi üzleti elfoglaltsága, Weisz pedig lábfájása miatt nem játszott.
(Sporthírlap, 1911. május 8.)
Vélemény, hozzászólás?